195 éve született, 130 éve halt meg Lukácsy Sándor. A magyar történelem különböző korszakaiból talán a 19. század adta korunk számára a legtöbb példaképet. Amikor az 1800-as években élt hazánkfiai életútját vizsgáljuk, akkor legtöbbször megnézzük, hogy miként állt helyt tisztes hivatása gyakorlásában, illetve miként teljesítette a haza iránti kötelességét 1848/49-ben. Az igazi példaképek e korból mindkét helyzetben méltónak bizonyultak az utókor elismerésére és tiszteletére. Egy ilyen pályaívet és életutat tudhat maga mögött a tápiósápi születésű Lukácsy Sándor. Rá emlékezzünk most születése 195., halála 130. évfordulója alkalmából. Basa László írása
Hutiray Lukácsy Sándor 1815. január 20-án született Tápiósápon. Szülei: Hutiray András és Rőhr Rozália. A nemesi származású római katolikus vallású apa nem sokáig tartotta családját Tápiósápon, mert a família következő csemetéje, Lajos már a Nyitra vm.-i Vágfarkasdon született 1816-ban, az őt követő Károly ugyanitt látta meg a napvilágot 1818-ban. Mindhárom testvér tiszti rangot ért el a szabadságharc idején: Sándor százados, Lajos őrnagy, Károly főhadnagy volt.
Sándor jogot végzett, s a szabadságharcban ugyancsak példamutató Károlyi István gróf rákospalotai birtokán lett uradalmi ügyész. Rákospalota ekkor még önálló település volt, majd csak 1950-ben lesz a főváros egyik, számszerűleg XV. kerülete. Felesége Platthy Kamilla, aki 1848-ban hunyt el. Második felesége Czillinger Franciska, Czillinger Lajos honvédszázados nővére. Második házasságából született Aladár nevű fia.
Szinnyei szerint Lukácsy Sándor „az ügyvédséggel teljesen felhagyva egészen a kertészetre, gyümölcskertészetre s ezen szakba vágó irodalomra adta magát.” Az irodalomtörténeti életrajz szerint már 1848 előtt csemeteeladásra berendezkedett faiskolája volt Káposztásmegyeren.
Mielőtt az egész életét meghatározó hírnevét adó kertészetben elmélyedt volna, helyt kellett állnia a forradalom és szabadságharc éveiben. 1848 szeptemberében a Hunyadi önkéntes csapat főszámvevője lett. A szabadságharc alatt minden beosztása a polgári életben a gazdatiszti feladatkörnek megfelelő tisztség ellátása során született. 1848. november 17-től a szabadcsapatból alakult, a drávai hadszíntéren működő 50. sz. Hunyadi honvédzászlóaljban töltötte be ezt a tisztséget. 1849 januárjában már mint százados látta el főszámvevőként a Központi Mozgó Sereg gazdasági ügyeit. Március 23-án a bácskai (IV.) hadtestnél lett főszámvevő.
Dr Bona Gábor életrajza szerint „áprilisban leköszön”. Döntésének indítékát nem ismerjük. Lehet, hogy a függetlenségi nyilatkozattal nem értett egyet. Mindenesetre ennek az „idő előtti” befejezésnek köszönhette, hogy az 1849. december 4- 1850. február 5. között zajló vizsgálati fogsága után nem emeltek ellene vádat.
1855-56-ban Bécsben vizsgálat folyt ellene egy összeesküvésben való részvétel gyanújával. A vizsgálat – melynek nyomaira dr. Bona Gábor bukkant kutatásai során - nem zárult vádemeléssel. 1867-ben a Pest városi Honvédegylet tagja lett.
1850-ben visszatért korábbi tevékenységéhez: a kertészet műveléséhez. Ezekben az években többször tett kísérletet egy kertészeti egylet létrehozására.
Pest közelségét kihasználva az 1730-as évektől kezdve virágzó kertkultúra bontakozott ki Rákospalotán. Itt levő birtokán gróf Károlyi István 1831-től 65 hold területet adott bérbe pesti polgároknak, akik ezeken a telkeken nyaralókat, vincellér-és serfőző házakat építettek. A telekügyletek lebonyolításában minden valószínűséggel fontos szerep jutott a gróf alkalmazásában álló jogász végzettségű Lukácsy Sándornak. Rákospalota 1846-ban a Váccal összeköttetést létesítő vasúttal, majd 1872-vel a lóvasúttal kapcsolódik szorosabban az ország fővárosához. Az itt élők további gazdagodását a virágzó zöldségtermesztés alapozta meg.
Ebben a kedvező környezetben tevékenykedett 1849 után Lukácsy Sándor. Un. anya-gyümölcskertet és faiskolát alapított Rákospalotán. Az ő kezdeményezésére alakult meg 1858-ban az ország második kertészeti egyesülete, a Magyar Kertészeti Társulat. (Az első pomológiai egyesület Nyíregyházán jött létre 1820-ban.) Elnöke Prónay Gábor báró volt, alelnöke báró Eötvös József. Az egyesületben tevékenykedett írói munkássága mellett többek között Jókai Mór is. Az egyesület titkára Lukácsy Sándor volt.
A társulat által 1857-ben Palotán létrehozott Kertmunkásokat Képző Intézetében „az oktatás célja gyakorlati kertmunkásokat képezni, kik a kertészeti, különösen a gyümölcs-tenyésztés szakértelmes végrehajtói legyenek” – fogalmazott a társulat 1859-es évkönyve. A kertészképzés intézményes rendszerét a társulat, ezen belül is személy szerint Lukácsy alakította ki.
Lukácsy intenzív publikációs tevékenységét többek között a faiskolák, gyümölcskertek országos szinten történő létesítése érdekében bontakoztatta ki. A kormány a 60-as évek második felében kezdetben időszaki megbízással látta el, majd 1869-től már mint kormánybiztosként felügyelte a községi faiskolák hálózatának kialakítását. Megbízója a vallás-és közoktatási, illetve a földművelési minisztérium volt. Nagy szerepe volt abban, hogy az Alföldön nagy erdőtelepítési munkálatok indultak el, s ahogy egy honlap fogalmazott: „A korszak hősei közé tartozott.”
Megromlott egészsége sem akadályozta abban, hogy járja az országot, ellenőrizze az faiskolák létesítését, a telepítések folyamatát. Pár hónappal halála előtt az erdélyi Désen fáradozott egy gyümölcsészeti és kertészeti társulat megalakításán. Ezen útja során kapott „tüdőszélütést”, melynek következményeként 1880. december 14-én meghalt.
A „Vasárnapi Újság” 1880. évi 51. száma a következő nekrológot közölte:
„Hutirai Lukácsy Sándor, mezőgazdaságunk buzgó harcosa, kinek neve széles körben ismeretes irodalmi működéséről, melyet szintén a mezőgazdasági –főleg kertészeti- ügyeknek szentelt, elhunyt Budapesten.
„A nép kertésze” czímű lapot már 24 év előtt alapította. Ifjabb korában gróf Károlyi István ügyvéde volt s a szabadságharczban mint hadbiztos működött. Ezután azonban tisztán gazdasági ügyekkel foglalkozott, s a gyümölcstermesztésről több munkát írt. A főváros szomszédságában, Rákos-Palotán mintaszerű kertet rendezett be. Az alkotmányosság helyreállítása után csakhamar megbízta őt a közoktatásügyi miniszter, hogy a faiskolák s általában a kertészeti ipar terén mozgalmat indítson meg, s mint e czélból kinevezett miniszteri biztos egy évtized óta működött, s neki is jelentékeny érdeme volt abban, hogy míg 1874-ben csak 1600 faiskola volt az országban, már 1879-ben 13.000-re emelkedett azok száma. Az utóbbi időkben sokat betegeskedett, s a halál 66 éves korában vetett véget tevékeny életének. Lapját, „A nép kertészét” fia, Lukácsy Aladár fogja tovább szerkeszteni.”
Lukácsy Sándor kertészetszervezői tevékenysége mellett igen gazdag szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Saját lapjába, a A Nép Kertészébe több száz cikket írt, de megtaláljuk írásait a Falusi Gazdában, a Gazdasági Lapokban, a Néptanítók Lapjában is. Szakkönyveinek címét az akkurátus Szinnyei-féle irodalomtörténeti lexikon 14 tételben sorolta fel. Ezen kívül éveken keresztül szerkesztette a Humoristikai gazdasági házi naptárt, 1857-ben a Belgazdasági Kis Közlönyt, 1857-1862 között a Kerti Gazdaság c. szaklapot. A Nép Kertésze 1864-1879 között Lukácsy Sándor szerkesztésében jelent meg. 1863-ban az ő neve szerepelt a Kertészetünk c. lap szerkesztői rovatában. A Magyar Kertészeti Társulat évkönyveit, valamint a Kerti Gazdaság Könyvtára sorozat öt kötetét ugyancsak ő írta. A Néptanítók Lapja mellékleteként megjelenő Gazdasági Utasítások írása Lukácsy nevéhez kapcsolódott.
Lukácsy Sándor életének két fontos színtere: a szülőhely Tápiósáp és a gyakorlati munkálkodásának helyet adó Rákospalota volt. Sülysápon jelenleg semmi sem őrzi az emlékét. A főváros XV. kerületében egy hibás utca elnevezés –Lukácsy helyett „Lukácsi”- utal arra, hogy valamikor itt tevékenykedett a „nemzet kertésze”. Négy év múlva lesz Lukácsy Sándor születésének 200. évfordulója, s addigra talán majd sikerül egy mintaszerűen példakép életnek méltó emléket állítani.
Basa László
IRODALOM
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye II.
- Dr. Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika, 2009.
- Dr. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika, 2000.
- Dr. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika, 1998.
- Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. 1-14. kötet. Bp. 1891-1914.
- Kucza Péter: A Tápió-vidék könyvészeti és sajtóbibliográfiája a kezdetektől 1945-ig. Nagykáta, 2004.
- Vasárnapi Újság 1880. 51. száma.
- Paál Zsuzsa: Paraszti élet Rákospalota-Ófaluban. Budapest, 1991.