Már elnézést kérek, hogy saját fizimiskámmal tolakodom illusztrálni a kókai Magyarok Vásáráról szóló beszámolómat, de erről a fotográfiáról jutott eszembe, hogy Gyuricza Anita is nyugodt szívvel nézhetett bele tükörbe az április másodikai piacolás végeztével.

Remek idő fogadta a hagyományos, magyar mesterek és iparosok által készített portékák iránt érdeklődő, gusztáló közönséget. Több terméket is szellemes, ötletes kulisszák mögül, szépen körítve, vagy éppen humoros kikiáltásukkal fűszerezve kínáltak a gazdák.

Ötletességből a vendéglátók is igencsak jól álltak, amire bizonyíték a kőleves helyszínen történő megfőzésnek a kiokoskodása. Az árustársadalom éhesebb tagjai és a sétálgató nézelődők korgóbb gyomrú társaságai, még a délelőtt folyamán kapták meg a felszólítást a mesebeli étekhez való hozzájárulásra. Aki enni akar, az dobjon valami hazai alapanyagot a kondérba! A kavicsot a kókaiak állták, és a tréfára fogékony vásári közösség tényleg összedobta a kolbászokat, füstölt húsokat, de még levestészta is akadt valakinél.

KÉPEK

Hála Istennek, nekem ezen a délelőttön éppen három helyen kellett egyszerre lennem, így a bizonyára látványos galambröptetésről még lemaradtam, de a Szívós-csapatok műsorát már sikerült lencsevégre kapnom. István és Marika nagyon összeszedett, felkészült és fegyelmezett együttesekkel dolgozik a Tápió-vidék több településén is. Sok munka, tapasztalat és tehetség kell ahhoz, hogy miközben az oktató a hangosító technikát kezeli, egy-egy szemöldökrándítással, biccentéssel tudja tanítványai fellépését is irányítani. Teszi ezt úgy, hogy mint most Kókán is, két-három város-falú gyerekeit és felnőttjeit viszi a deszkákra.

Egy pillanatra megállok azért a tápiószentmártoni lányok-asszonyok szép közösségénél. A nagyrészt édesanyákból, feleségekből, háziasszonyokból álló együttes létezésével bizonyítja, hogy van lehetőség kilépni a hétköznapok fogságából! Néptáncos-népdalos próbáikkal, fellépéseikkel nem csak közkedvelt szereplői lettek a Tápi-vidék kulturális programjainak, de példaértékűvé is vált ez a mosolygós hölgy-koszorú! Bizakodom benne, hogy jártamban-keltemben továbbra is lesz szerencsém összefutni velük! Nem csak a mindig színvonalas produkciójukhoz, de közösségi aktivitásukhoz, vitalitásukhoz is gratulálok!

Szép és színvonalas program volt a kókai Magyarok Vására. Hogy továbbra is az maradjon, ahhoz az kell, hogy ne másolgassuk, mint inkább jelenlétünkkel támogassuk a következő piacot!

(Jómagam még köszönöm kedves kolléganőmnek, Gyuricza Anitának és Tóth György uramnak is, hogy a sülysápi Wass Albert Művelődési Központ április 11-i (hétfő, Költészet napja, 19.00) Misztrál-koncertjét is népszerűsítették ezen a szép napon a 9-i Kókai Kikelet mellett. (Tisztességgel figyeljük, biztatjuk, így-úgy segítjük is egymás programjait. Egy irányba haladunk. Már tavaly  megpróbáltuk összehangolni a dolgainkat, de az élet idén is mást hozott. Még! Mert a jó szándék megvan bennünk, és jövőre már bizonnyal sikerül itt-ott egyeztetnünk a programnaptárjainkat.)

2011. április 3. Tarnavölgyi László