Az 1849. április 4-iki tápióbicskei ütközetnek a nagykátai hadikórházban elhunyt hősi halottai közül családjuk mindössze kettőnek jelölte meg végső nyughelyét. A többi honvéd az utókor állította jelképes fejfák alatt porlad. KÉPEK

1988-ban a Nagykátai Barátainak Köre városvédő egyesület létrehozta a „Hősök kertje” védett honvédparcellát. Az elkülönített kis sírkert központi részén kialakított oltárszerű építményen feltüntették a hadikórházban elhunyt összes honvéd nevét. Ma itt található a két eredeti sírkő is: Farkas Miklós honvédhadnagy és Pilaszanovics Béla huszárhadnagy vörösmárvány síremléke. A huszárhadnagy sírkövét a temető egy másik pontjáról hozták ide, a kerítéssel ellátott sírkertbe.

A fentiekből következtethető, hogy városunkban elsősorban a nevesített hősöknek alakult ki emlékápolása, kultusza. Amikor 1998/99-ben az egész ország a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóját ünnepelte, a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat az általa szerkesztett „Szakköri Lapok” három számát szentelte Pilaszanovics Béla élete és emlékápolása dokumentumainak közzétételére. A szó szerinti idézetek az 1999-2001-ben készült kiadványokból valók.

A 15. számú „Szakköri Lapok” ajánlásában így fogalmazott Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség elnöke:

„Pilaszanovics Béla történetének 1992-ben bukkantam nyomára. Az első történet, ami róla szólt, -az 1868-as”Honvédalbum”-ban- még egy tizennégy éves hadnagyot említ. Ezért kezdtem gyűjteni az adatokat róla. Igaz, egy kicsit idősebb volt, de korban inkább a gyermekhősökhöz állt közel, s méginkább az utókor legifjabb nemzedékéhez.

Ehhez adott és ad pótolhatatlan segítséget a Pilaszanovics család. Amikor évről-évre én is ott állok a nagykátai obeliszk alatt, izgatottan nézem azokat, akik a Pilaszanovics család képviselőjétől átveszik kitüntetésüket. Keresem tekintetükben a bizonyosságot, hogy ők tudják-e, mit üzen nekik hősünk, hősük?…”

Rakó József, az akkor Pro Patria Szövetség nevet viselő országos gyermekszervezet alapító elnöke 1992-ben adta ki „A szabadságharc gyermekhősei” c. könyvecskéjét, melyben „A hadicsel” címmel önálló szócikkben foglalkozik Pilaszanovics Bélával. Ebben a füzetben szereplő példaképek emlékének ápolása ma is a gyermekszervezet hagyományőrző munkájának a gerincét képezi.

Nagykáta jelenleg egyetlen gyermekmozgalmi szervezete, a Magyarország Felfedezői Szövetség első csapatainak megalakulását valójában ennek a folyamatnak köszönheti. 1992. decemberében Rakó József hírverő előadása a nagykátai könyvtárban az érdeklődés felkeltését jelentette. Mindkét városi általános iskolában megszületett az igény egy-egy hagyományőrző csapat létrehozására. A Váci Mihály nevét viselő iskolában Bozsik Lászlóné tanítónő a Bede Molnár Mihály csapatot, a Mátray Gábor iskolában Ulrich Péter a Damjanich János csapatot hozta létre. Az első két csapat avatása, tagjainak ünnepélyes fogadalomtétele 1993. április 3-án, vasárnap történt. Ekkor került sor a Szabadság téren Pilaszanovics Béla emlékét megörökítő kopjafa, Szilágyi Dezső jászfényszarui fafaragó alkotásának avatására. A szövetség első nagykátai tagjai a kopjafát körben állva mondták el fogadalmuk szövegét.

A fenti eseményekről –benne rövid életrajzi vázlattal- jelent meg híradás a Nagykátai Újság 1993. márciusi számban, illetve Tóth Ferenc tollából „Felfedezni a hazát” címmel a Pest Megyei Hírlap 1993. április 7-iki lappéldányában. Pilaszanovics Béla nevét először a helyi sajtó 1900. november 8-án írta le. A Nagykátai Hírlap korabeli számában találtam a következő rövid híradást:

„Halottak napját városunk kegyelettel ülte meg. Az ünnep előestéjén a sírok gyönyörűen fel lettek ékesítve s fényárban úszott az egész temető(…) A honvédek egyszerű sírjai felett is ott világítottak a gyertyák. Pilaszanovits főhadnagy sírját koszorú díszíté.”

1993-ban Jászberény volt a szövetség legeredményesebb vidéki bázisa. Faragó László csapatvezető ügybuzgalmának köszönhetően ebben az évben jött létre a gyermekhősöknek emléket állító állandó kiállítás, mely a berényi Gyermekek Házában volt évekig látható. 1996-ban a kiállítás átköltözött a Jász Múzeumba, annak állandó tárlatát képezve. A vitrinekben ott látjuk ma is a 13. Hunyadi-huszárezred hadnagyának emlékeit . A jászberényi városháza falán 1993. április 3-án avatták fel a szabadságharc gyermekhőseinek emléktábláját.

A Pilaszsnovics-kultusz következő kiemelkedően „eredményes” éve az 1996-os esztendő lett. A család –az 1830-ban született testvér, József egyenes ági leszármazói- emlékzászlót adományozott az április 3-iki városi ünnepségen. Részlet az alapító oklevélből:

„1848-49 szabadságharcának hősei nemzetünk megmaradásáért, hazánk jövőjéért küzdöttek. Pilaszanovics Béla, a honvédség egyik legfiatalabb huszárhadnagya volt és a legdrágábbat, életét áldozta hazájának.

A Pilaszanovics Család hálás szívvel adózik mindazoknak, akik 1848-49 örökségét plántálják a legifjabb nemzedék szívébe, lelkébe. Hálásak vagyunk Nagykáta városának, hogy tisztelettel veszi körül drága elődünk, Pilaszanovics Béla nyughelyét, hogy kiépítette elődünk hagyományőrzését. Köszönet illeti Tápióbicske népét, hogy híven ápolja a nevezetes hídért vívott küzdelem emlékét, hogy hősének fogadta Pilaszanovics Bélát.

Szeretet érzünk a nagykátai Pro Patria Szövetség csapatai, elhivatott vezetői iránt, ezért, hogy a legifjabb felfedezők Pilaszanovics Béla kopjafájánál teszik le életük első fogadalmát. A szabadságharc hagyományainak őrzését Családunk egy emlékzászlóval kívánja segíteni. Szeretnénk, ha ezt a zászlót a Nagykáta és Tápióbicske iskolái őriznék évenkénti váltással. Emlékeztesse zászlónk a legifjabbak mindenkori nemzedékét arra az üzenetre, amelyet a nagykátai obeliszk kövébe véstek elődeink:

Sokaknak kellett meghalni a hazáért, hogy

Még többen élhessenek a hazának!”

Tápióbicske akkori polgármestere sérelmezte, hogy a zászlón osztoznia kell Nagykátával, s nem vett részt az alapítási-átadási ceremónián. Ezen a napon vette át a szövetségbe való felvételét bizonyító oklevelét a Mátray iskola történelem és honismeret szakköre, az innentől Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat címet használó közösség. A felfedezők elsőnek alakult katonai hagyományőrző egyesülete ma a zászló hivatalos őrzője. Katonai tiszteletadással visszük el a jelképet minden tavasszal a Fiumei úti temetőbe, hogy ott az ütközet egykori résztvevőinek sírja fölött azt tiszteletünk jeleként meghajtsuk. Az emlékzászlót –melynek felirata: „A tápióbicskei csata hőseinek emlékére- minden olyan alkalommal magunkkal visszük, amikor az 1849.április 4-iki ütközet valamely hősére emlékezünk. Így vált ez a zászló –melynek a nemzeti színeket ábrázoló oldalán a katonai dicsőség jól ismert jelképei: a tölgyfalomb és az olajág láthatók- a Tápió-mente legismertebb történelmi eseménye emlékápolásának gyakran látható jelképévé.

A zászló mellett a család ezen a napon kitüntetést is alapított „Nemzeti hagyományőrző” elnevezéssel. Ennek a kitűzőnek –mely mellé a Pilaszanovics-család nemesi címerlevelét ábrázoló oklevél is jár- sajátossága még, hogy annak átadására a család közreműködésével mindenkor Nagykátán, a tavaszi hadjárat valamely emlékünnepén kerül sor.

Másnap, 1996. április 4-én érkezett városunkba Göncz Árpád köztársasági elnök. Az elnöki látogatásnak is középpontjába került a hős huszárhadnagy emléke. Június 14-én Bodrogi Györgyné polgármester asszonynak címzett köszönőlevelében a III. Magyar Köztársaság első szabadon választott elnöke a következőt írta:

„Kedves Katalin !

Köszönöm a képeket. Komoly örömet szerzett vele. Amióta ott jártam Maguknál, szakadatlanul idézem mindenütt a példájukat. Mindenekelőtt azt, hogy a nemzeti identitás építését alulról kell kezdeni, -mint ahogy a maguk gyerekei kezdték azzal, hogy azt a 17 éves hősi halott hadnagyot hősüknek választották. Tegnap beszéltem a Televízióban erről a témáról, talán alakalma lesz –vasárnap este- meghallgatni. Hálás vagyok, hogy úgy fogadtak, ahogy fogadtak, hálás vagyok, hogy olyanok, amilyenek, és azt kívánom, bár Magukra hasonlítana az egész ország.

Budapest, 1996. június 14.

Őszinte szeretettel: Göncz Árpád”

A polgármester asszony a köszönő levél közlése alkalmából többek között a következő sorokat írta a dokumentum alá a Nagykátai Újság 1996. augusztusi számában:

„…Talán nem minden olvasó érti a 17 éves hősi halott emlékeinek ápolására vonatkozó sorokat. A tápióbicskei csatában elesett Pilaszanovics Béláról van szó, akinek sírja a nagykátai temetőben van. Két éve az önkormányzat kopjafát állítatott emlékére az 1848/49-es emlékmű kertjébe. Azóta a kopjafánál tesznek fogadalmat a Pro Patria Hagyományőrző gyermekcsapataink új tagjai. E mozgalom a hazaszeretetre nevelést, hazánk és településünk történelmének megismertetését, a hagyományok ápolását tűzte zászlajára. Szerencsére mindkét általános iskolában vannak olyan pedagógusok, akik létrehozták saját hagyományőrző csapatukat és kihasználják ezt a nevelési lehetőséget.

Mára országos találkozóhelye lett a Pilaszanovics-kopjafa. Hazánk minden részéből jönnek a csapatok képviselői, hogy tiszteleghessenek az ifjú hős emléke előtt. Idén meghívásunkra másodszor eljöttek a Pilaszanovics-család ma élő tagjai is a megemlékezésre, sőt emlékzászlót adományoztak a nagykátai gyerekeknek, valamint Pilaszanovics-díjat alapítottak a legkiválóbb hagyományőrzők elismerésére.

Ittjártakor beszéltem erről Göncz Árpádnak, akinek nagyon tetszett a hagyományápolás e módja, elismerően szólt azokról a felnőttekről, akik segítik a gyermekmozgalmat, nem szónokolnak a hazafiságról, hanem napi munkával nevelik rá gyermekeinket. Csak azt sajnálta az elnök úr, hogy az új tagok avatása a látogatása előtti napon volt, így nem vehetett rajta részt…”

A Népszabadság 1996. július 26-án megjelent megyei mellékletében Vereszki János újságírót minden bizonnyal az államelnöki látogatás inspirálta a „Nagykáta: emberségről példát, vitézségről formát” c. írása megalkotására.

„Híján vagyunk a példaképeknek. Sokak szerint így van jól. Az utóbbi évtizedek fiatalsága éppen elegendő csalfa eszményt rajzolt, buta bálványt állított – mondják. Legyen mindenki a maga jellemének kovácsa. Legyen. Ám az talán mégsem mindegy, hogy miből s milyen mintát formáznak gyerekeink, utódaink. Egy országos szövetség, egy város legalábbis így gondolja. Meg egy koros, sokat tapasztalt férfiember, aki történetesen államfő. Őket egy halott fiú emléke fűzi össze; a magyar szabadságharc egyik ifjú hadnagya, aki 147 éve nyugszik a nagykátai temetőben.(…)

A Pilaszanovics család ma élő tagjainak és a Pro Ptria Szövetség ifjú kutatóinak egymásra találása a szerencsének köszönhető. Nagykátán úgy emlékeznek rá, hogy valaki a televízióban a Műcsarnokkal kapcsolatos műsorban hallotta az ismerős nevet, (A „valaki”: Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség alapító elnöke volt. Basa L. megjegyzése.) és felhívta viselőjét. Pilaszanovics Irén, a Műcsarnok igazgatóhelyettese viszont Ráday Mihály és Katona Tamás 48-as emlékhelyeket bemutató műsorában hallott a sírról.

- Rádayéknak és a nagykátaiaknak köszönhetjük, hogy az amúgy is terebélyes családfa rövid időre feledésbe merült hajtását megtaláltuk. Béla apja ugyanis, aki Kufsteinben végezte, az én édesapám dédapja volt – fedi fel a rokoni szálakat a neves művészettörténész…”

1996-ban került sor Jankó Károlyné (1908-1969) nagykátai tanítónő „Gyász és dicsőség” c. ifjúsági darabjának a Mátray Gábor Általános Iskola pedagógusai és diákjai által történő bemutatására. A darabnak a nagykátai temetőben névvel ellátott síkövek alatt nyugvó két hadnagy, Farkas Miklós és Pilaszanovics Béla voltak a főszereplői. Az 1950-es évek elején született darab felújítása különösen időszerű volt, hiszen az egybeesett a huszárhadnagy kultuszának kibontakozásával. A nagykátai bemutatók után került sor a Tápióbicskén történt előadásra, melyen résztvettek a Pilaszanovics család tagjai is. A darabot különben a két főhős halálának 150. évfordulóján, 1999-ben is bemutatta az iskola.

1997. április 4-én egyéves szövetségi tagsággal rendelkező csapatunk két tagja: Csiki Zsombor és Pető Csaba honvédegyenruhában vehették át Irén asszonytól a Nemzeti hagyományőrző kitüntetést. Ők voltak a csapatban az elsők az e címmel kitüntetett hagyományőrzők közül.

1998-99-ben a „Kossuth Lajos azt üzente…” országos mozgalom részeként vállaltuk, hogy élére állunk a 150 éve elhunyt hős fiú emléke ápolásának. Megjelentek a bevezetőben már említett dokumentum gyűjteményeink, melyek gyakorlatilag mindent közöltek, ami az akkori ismereteink alapján tudott volt a hős életrajzából, emléknek ápolásából. 1999. április 3-án a Jász Múzeumban megtartott tanácskozáson ismertettem Pilaszanovics Béla példáját és életútját.

Az 1990-es évek közepén kezdeményeztük, hogy emléktábla jelölje a tavaszi hadjárat főhadiszállása és az ugyancsak a Keglevich-kastélyban berendezett hadikórház emlékét. A két fontos létesítmény, valamint Kossuth és Görgey látogatását megörökítő emléktábla avatására 1999. április 4-én került sor. Miután a következő években mi kaptunk lehetőséget a mindenkori április 4-iki koszorúzási ünnepségek megszervezésére, ott mindenkor elmondtam, hogy a súlyosan sebesült huszárhadnagyot 1849. április 5-én Kossuth Lajos is meglátogatta. Természetesen minden évben azt is megemlítettem, hogy a mögöttem látható épületben halt meg április 9-én hősünk és példaképünk.

2001-ben ünnepélyes keretek között emlékeztünk meg Pilaszanovics Béla születésének 170. évfordulójáról. Az emléklapok harmadik száma éppen e dátum jegyében jelent meg, közölve a kutatások legújabb eredményeit is.

2002-ben, Kossuth Lajos születése 200. évfordulójára tett vállalásunk indított el minket a tavaszi emlékhadjáratokban való állandó részvételek útján. Pilaszanovics Béla egykori csatáiból ettől fogva mi minden évben részt vállaltunk a hatvani (boldogi) és a tápióbicskei csataimitációk megszervezéséből, lebonyolításából.

2006-ban az emlékápolás hagyománya megtört. A kopjafát a főtér parkrendezése során eltávolították. Jelenlegi helyét nem tartjuk szerencsésnek, egy másféle indíttatású kopjafa ligetből bizony „kilóg” ez a szabadságharcos jelkép. Legméltóbb helye az ötgolyós oszlop, a tápióbicskei ütközet 1897-ben avatott emlékműve közelében lenne.

2011-ben ünnepeljük hősünk születésének 180. évfordulóját. A Magyarország Felfedezői Szövetséggel közösen úgy gondoltuk, hogy ebből az alkalomból egy külön emléknapot szentelünk Pilaszanovics Bélának. A 23. Tavaszi emlékhadjárat programja keretében 2011. április 9-én, a huszárhadnagy halála 162. évfordulóján került sor erre a rendezvényre.

A szövetség gyömrői, mendei és két nagykátai csapatát a kopjafánál Illés Zsuzsanna, a Bede Molnár Mihály csapat –az egyetlen nagykátai hagyományőrző közösség, mely 1993-tól, a kopjafa avatásától folyamatosan működik- vezetője köszöntötte. A két helyi csapat katonai hagyományőrzőiből alakult díszszakasz a katonai alakiság szabályainak megfelelően mutatott be tisztelgést. A kopjafa tövéhez Pilaszanovics Irén és családjának tagjai helyeztek koszorút, a gyerekek pedig virágot.

Az egykori hadikórházhoz katonai felvezetéssel történt átvonulás után az 1849. április 9-én bekövetkezett hősi halál helyszínén folytattuk emlékezésünket. Sor került az új hagyományőrzők avatására, ahol a „Nagykáta hagyományőrzője” városcímerrel ékesített jelvényét dr. Salibáné dr. Pap Terézia alpolgármester asszony tűzte fel. Pilaszanovics Irén asszony 16. alkalommal nyújtotta át a „PB” monogrammal ellátott Nemzeti hagyományőrző kitüntetést. Új elismerés első adományozására is sor került e napon: a pár éve elhunyt katonai hagyományőrző, Simon Imre emlékét megörökítő kitüntetést 2-2 személynek nyújtotta át a család. A második helyszínen történt emlékezés a család koszorújának elhelyezésével és a katonai hagyományőrzők díszmenetével ért véget.

A nagykátai temetőben, a Hősök kertjében található síremlékhez díszőrség állt. A család koszorút, a hagyományőrző gyerekek virágot tettek a síremlék tövéhez.

A Tápió partján, Pilaszanovics Béla utolsó hőstette és végzetes sebesülése helyszínén egy hadijáték bemutatására került sor. A játékban minden hagyományőrző részt vehetett. Volt aki Klapka katonája volt, míg mások Damjanich honvédjeinek a sorát gyarapították. Az illendőség úgy kívánta, hogy osztrák színeket a házigazdák, a nagykátai felfedezők viseljék. Három táblával jelölt jelképes színhely között: Jászberény, Nagykáta, Tápióbicske érintésével történtek a csapatmozgások. Volt ebben Klapka megfutamodása, Sebő-Ridesel párbaja, Földváry Károly zászlós „átrohanása”, a legendás híd –2002-ben készült hiteles másolata- háromszori ostroma. A hadijáték értékelésére –Görgey korabeli hadijelentése alapján- az 1910-ben létesült honvédemlékmű előtt került sor.

Az emléknap ötödik helyszínén, a tápióbicskei Harcmező utcában a 12 évesen hősi halált halt Szabó Jóskára emlékeztünk. Itt Kanyó Sándor polgármester mondott beszédet. A megemlékezés végén az emlékmű előtt a katonai hagyományőrző egység Kármán László kat.hő. hadnagy vezetésével díszmenetben vonult el.

Példaképünk, Pilaszanovics Béla 180. évfordulós születésnapjáról történő megemlékezésünkre –1831. október 31-én született- még az idén, halottak napja tájékán sort kerítünk. Ekkor szeretnénk a tapoikultura.hu online újságban megjelentetni a huszárhadnagy életrajzát.

Basa László