„Magyar, virágod egy, a nefelejts!”
A Tápiószelei Blaskovich Múzeum Baráti Köre meghitt emlékünnepséget rendezett az első világháború kezdetének századik évfordulóján.

A megemlékezés a Hősök parkjában koszorúzással kezdődött, melyen a nagykátai Honvéd Hagyományőrző Tüzércsapat állt díszőrséget. A baráti kör, a Társaskör és civil emlékezők helyeztek el koszorút, virágot, mécseseket a szobor lábánál. A település főterén álló emlékművet nagyszüleink állíttatták a „nagy háború” kitörésének tizedik évfordulóján, 1924-ben, a hazáért elesett 207 tápiószelei katona emlékére. A mészkőből faragott kétalakos szobor a súlyosan sebesült, erőtlen katonát és az őt karjában tartó hadi öltözetű, a hazát, a szülőföldet szimbolizáló Pátriát ábrázolja.

A közelmúltban ünnepeltük dr. Gedai Istvánnak, a Tápió mente jeles fiának  80. születésnapját. A 80 esztendős Gedai István köszöntése A Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója nemcsak a magyar tudományos közéletben alkotott maradandót, élete önmagában is példa egy világnézet meggyőződés erejével történő vállalására. Dr. Gedai István 1956-os tevékenységének dokumentumok segítségével történő bemutatásával emlékezünk a forradalom és szabadságharc közelgő évfordulójára. Dr. Gedai Istvánt 80. születésnapján köszöntötte Szentmártonkáta

A Széna tértől Jászberényig

Basa László nyugalmazott történelem tanár, helytörténész, katonai hagyományőrző százados, a Kossuth Lajos Hagyományőző Csapat parancsnoka, Magyar Hagyományőr Világszövetség tiszteletbeli elnökségi tagja...
Alábbi felszólalása a
sülysápi Wass Albert Művelődési Központban, az I. világháború kitörésének Tápió-vidéki centenáriumi programjait összefoglaló, „Az I. világháború hatása a Tápió-vidékre” című rendezvény keretében megtartott konferencián hangzott el. A konferencián a sülysápi székhelyű Tápió-vidéki helytörténész, érték- és múltrögzítő közösség tagjai vettek részt.

Az 1914-ben kezdődött I. világháború csaták, ostromok, lövészárkokban zajló állóháborúk, tömegek összecsapásának, a katonák és a civil lakosság mérhetetlen szenvedésének, a technika soha nem látott mértékű alkalmazásának négy évig tartó folyamatát indította el. A hadseregek győzelme, veresége, hadmozdulatai mögött sokszor elfelejtjük annak legfontosabb „alkotórészét”, a megpróbáltatást, a hősi halált elszenvedő katonát, annak élményeit, érzéseit megemlíteni. A kezdetben csak „Nagy háború”-ként említett világégés magyar katonáinak hősiességét a nemzet az 1920-ban Horthy Miklós kormányzó által alapított vitézi rendbe történő felvétellel ismerte el. Képek

„Nem lehetek én rózsa,Elhervaszt Ferenc Jóska…”
Bartók Béla népdalgyűjtéséből

Az idei évben sok szó esik az első világháború eseményeiről; hogy kényszerültünk bele, mi történt a hadszíntereken, mik voltak a bukás okai és következményei ránk nézve. Vajon tudunk-e méltóképpen emlékezni a háborút viselő katonákra és a hátországban nélkülözőkre? Nem megosztó-e ez az emlékév is?

A történelmi Magyarország szinte minden településén gondoznak első világháborús sírokat. Találunk emlékhelyeket, szobrokat, melyeket azok tiszteletére emeltek, akik elestek a harcokban. A nevüket emléktáblára vésve olvashatjuk.

165 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc 13 tábornokát, illetve főtisztjét. 2002 óta ez a dátum mindenkori évfordulója nemzeti gyásznap. A nagykátai gyermekkorú katonai hagyományőrzők a történelmi esemény jelentőségének megfelelően 2014-ben is több alkalommal és helyszínen adóztak példaképeik, a mártírsorsú katonahősök emléke előtt.Képek