Tucatnyi gyermek és fiatalember lépett fel a nagykátai Zeneiskola nagytermében azon a gálamûsoron, ahol az ifjú növendékek kívánták szórakoztatni a teltházat produkáló egybegyûlteket. No, persze ez a teltház, itt és most, nagyjából ötven fõt jelent, hiszen a hangulatos, de apró helyiségbe csak ennyien férünk be.

A kemény zene hívei már a Tápió-vidéken is tudják, hogy a jászsági településen, három napig, nekik áll a világ. Aki tõlünk értesül a programról, az már le is maradt a pénteki nap bandáiról. (A honlap anyagait az utcán szedegetjük össze. Most egy napot késett az az „összefutás”, ahol motorosokról kaptunk hírt.)

Nincs olyan hétvége, hogy a nagykátai Zeneiskola tanárai, növendékei ne lépnének fel valahol. A 10 éves Vonószenekar kiváló ünnepi hangversenyérõl szóló beszámolómon még „meg sem száradt a tinta”,

Jozef Marian Czmyr, azaz Walter Marian József 1939 szeptemberében menekült katonatársai sokaságával együtt Magyarországra. Hazáját a Német Birodalom és a Szovjet hadsereg szállta meg. Mi, magyarok, ma is büszkék lehetünk arra, hogy egyik õrült diktátornak sem szolgáltattuk ki a hozzánk érkezõket.

A nagykátai majális második napján készítettünk egy rövid riportot a fellépése elõtt Szandival.