Hogy kezdődött? 1993. április 4-én a nagykátai Szabadság téren kopjafát avattak a tápióbicskei ütközetben megsebesült, majd a kátai hadikórházban elhunyt huszárhadnagy, Pilaszanovics Béla emlékére. Az avatás után első alkalommal tettek fogadalmat a város két iskolája hagyományőrző csapatainak tagjai. Ezzel az eseménnyel kezdődött a Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervet tevékenysége a városban.

A „propatriások” mozgalmi éve igazodik a tanévhez, így 2012. szeptemberében egy jubileumi esztendőt, a két évtizedes tevékenységet (is) ünneplő időszak nyitányát szervezték meg a csapatok. Sikeres évet tudhatunk magunk mögött, melyet így értékelt a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat beszámolója:

„ A Nagykátán 1993-ban gyökeret vert gyermekmozgalom célkitűzései az eltelt évek során mit sem változtak. A célok változatlansága mellett tovább bővültek a megvalósítás formái. Megváltozott ezzel szemben a mozgalmat körülvevő társadalmi és önkormányzati mentalitás és gyakorlat. Tágabb értelemben a hazafias-honvédelmi nevelés élvez ma is prioritást, melynek elsődleges alanyai a csapatok tagjai, valamint mindazon közösségek és települések, ahol a gyerekek szerepet vállaltak. E téren jó érzéssel beszélhetünk egy nemes misszióban való részvételről, melyben országos szinten mindenekelőtt a Rákóczi-szabadságharc és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékápolásából tudtuk a részünket kivenni. E téren szoros az együttműködésünk a Magyarország Felfedezői Szövetséggel, a Kossuth Szövetséggel, a Magyar Hagyományőr Világszövetséggel…” (Részlet.)

KÉPEK

A szeptemberben induló mozgalmi évet hagyományosan a Ceglédi Kossuth Toborzón való részvételünkkel kezdjük. A „Kossuth-emlékhely” cím kötelez

Emlékezés Kossuth toborzójára Cegléden, születésnapjára Tápiószelén Kossuth Lajos azt üzente… A sorrendben hatodik ceglédi közreműködésünknek a jubileumi esztendő nyitánya mellett az adott még jelentőséget, hogy ez a nap számunkra a 2012-es Kossuth-emlékév legfontosabb rendezvénye is volt. E napon ünnepeltük Kossuth Lajos születésének 210. évfordulóját, s szeptember 22-én négy településen: Tápiószelén, Cegléden, Tápiószentmártonban, Tápióbicskén vettünk részt ünnepségen, illetve a három tápiómenti településen levő Kossuth-emlékhelyen mi magunk szerveztünk megemlékezést, koszorúzást, katonai tiszteletadást. Névadónk emlékének ápolása minden évben munkatervünk sarkalatos pontját képezi, s különösen így van ez abban az esetben, amikor emlékévet szentelünk a nagy magyar tiszteletére. A Kossuth-emlékápolást az elmúlt mozgalmi évben így értékelte a beszámoló:

„Már szeptemberben elkezdtük csapatunk névadója emlékének ápolását. Sikeres volt a ceglédi Kossuth-toborzón való részvételünk, illetve a tápiószelei Kossuth-ünnepségen bemutatott katonai alakiságunk. Ez volt a tagjelöltek első nyilvános szereplése. 2012. március 11-én a Kossuth-mauzóleumban álltak díszőrséget katonai hagyományőrzőink, illetve e napon történt meg a mauzóleum mellvédjén a Kossuth-zászlóalj ismételt zászlóbontása.

Kossuth apánk nevét használva mint Kossuth-toborzó zászlóalj végeztük a hadjárat során önként vállalt missziónkat: a szabadságharc és a nagy magyar emlékének az ápolását. A Kossuth emlékműveknél rendezett koszorúzás, ünnepség során közreműködtünk ebben az évben Cegléden, Tápiószelén, Jászberényben, Nagykátán, Szentmártonkátán, Kókán. 2012. április 4-én ismételt városi felkérésre szerveztük meg a nagykátai Kossuth-Görgey emléktáblánál a tavaszi hadjárat hagyományos rendezvényét. Ugyancsak a hadjárat általunk korábban kezdeményezett programjaként szerveztük április 5-án a Szentmártonkátát, Kókát, Dányt érintő Kossuth Emléknapot. ..”

A fentebb vázolt folyamatba illesztve fogadtuk el az idén is a ceglédiek szíves meghívását. Első alkalommal 2007-ben vettünk részt az alföldi város legnagyobb ünnepén, melynek történetét a kossuthtoborzo.hu honlapon így írta le László Ditta, a rendezvény főrendezője:

„Ceglédi Kossuth Toborzó rendezvény gyökerei messzire nyúlnak vissza. 1996-ban határozott úgy az akkori városvezetés, hogy „Kossuth városának” rendeznie kell egy az akkori várakozásoknak akkor még nem, de mára már megfelelt hagyományteremtő fesztivált. Az először még csak egynapos rendezvény az évek során úgymond kinőtte magát. 2007óta három napos színes, kulturális programsorozat lett a toborzó, ahová az ország különböző tájairól érkeznek kézművesek – minden évben Erdélyből is – kereskedők, színpadi előadások, katonai hagyományőrző egyesületek, könnyűzenei fellépő művészek. A fő napon, amely általában szombat, lovas huszárok, tüzérek, honvédek, borrendek, néptáncosok felvonulása vonzza a vendégeket, színpompás nyüzsgést teremtve a vonulás útvonalán a Kossuth Ferenc utcán és később a Szabadság téren…”

Bekapcsolódásunk az idén XVII. sorszámot viselő, 2007 óta immáron 3 napos hagyományba éppen a Város Napja fesztivál jellege kialakításának kezdetén, tehát 2007-ben történt. Az állandó elemet képező felvonuláson és a városközpontban levő ünnepségen való részvételünkön túl minden évben sikerült a ceglédi látogatást olyan epizódokkal bővíteni, mely egy hagyományőrző csapat számára jó lehetőséget biztosított programja színesítésére.

Két egyforma toborzóról nem találtam feljegyzést a csapatkrónikában. Volt olyan esztendő, amikor a nagykátai temetőben nyugvó plébános, a ceglédi születésű Bobory Károly emléke előtt tisztelegtünk. Ekkor az ünnepség után végigjártuk a Bobory-emlékhelyeket, ahol az emléktábláknál koszorúzást tartottunk. Volt olyan évünk, amikor a Kálvária temetőben a tápióbicskei ütközet hőse, Földváry Károly sírját kerestük fel. 2009-ben Perczel Mór tiszteletét szerveztük meg az abban az évben kerek évfordulóját ünneplő, a Cegléd városában megalakult Közép-tiszai hadsereg emlékének a felidézésével. Tavaly először tartottunk katonai tiszteletadást Nagysándor József tábornok, a tápióbicskei ütközet résztvevője, aradi vértanú emléktáblája előtt. Gyakran látogattunk el a Kossuth Múzeumba, s természetes, hogy a Kossuth-emlékhelyeken történő tisztelgésünk állandó elemét képezte a mindenkori ceglédi látogatásoknak. A csapat először Cegléden megalakulása évében, 1994-ben járt.

A katonai hagyományőrzők felvonulását és programját Somkutas Imre, nyá. ezredes szervezi és koordinálja a fesztiváljelleg kibontakozása óta. 2008-ban először jelent meg csapatunk neve a városi újságban, s ebben az írásban többek között a következőket írta az ezredes úr:

„Cegléd 2001-ig, - a Dózsa György laktanya bezárásáig – katonaváros volt, és a szabadságharc katonai hagyományainak ápolását a katonák fontos feladatuknak és kötelességüknek tekintették.(…) A laktanya bezárása után a katonák már egyre kevesebbszer tudtak megjelenni a rendezvényeken, és ezt az űrt sikerült a katonai hagyományőrző alakulatok, csapatok bevonásával pótolni. Sokféle, és egyre több katonai hagyományőrző alakulat működik Magyarországon, felidézve az öltözékükkel, felszerelésükkel és fegyverzetükkel a magyar történelem különböző korszakait. Talán az 1848-49-es szabadságharc és forradalom korát megjelenítő hagyományőrzők vannak a legnagyobb létszámban, akik a szabadságharc dicső csatáit mutatják be. Ezen kívül eleget tesznek azoknak a meghívásoknak, amelyeket a különböző városi rendezvényekre szólnak.

Sajnos, Cegléden Kossuth városában nincsenek még 1848-49-es katonai hagyományőrzők, így a szervezőknek a város környékén működő egyesületeket kell felkérni a rendezvényeken való szereplésre….”

Az ezredes úr csapatunk régi barátja. Mint a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület tagja többször volt vendégünk Nagykátán, fogadta és kalauzolta a kátai hagyományőrzőket egy alkalommal Szolnokon.

A Tápió mentéről először a tápióbicskei Bitskey Gáspár Hagyományőrző Tüzércsapat vett részt a ceglédi toborzón. Elmondhatom, hogy hat éve a nagykátai gyerekekkel együtt a tápiómenti csapatok képezik a legstabilabb magját a katonai hagyományőrzők felvonulásának.

Első közreműködésünk után Földi László polgármester úr, -egykori tápiószelei pedagógus- a következő levelet írta a csapatnak:

„Cegléd város polgárai, fiataljai, s a városba látogató vendégek ünnepélyes, emelkedett hangulatú ünnepségen vettek részt 2007. szeptember 22-23-24-én, melyet Kossuth Lajos Cegléden elhangzott toborzóbeszédének 159. évfordulóján rendezett a város. Rendezvényünk színvonalas lebonyolításához és sikeréhez az Ön és munkatársai lelkiismeretes munkája és segítése elengedhetetlen volt. Szívből jövő köszönetemet fejezem ki az Önök által nyújtott segítségért. Őszintén bízom abban, hogy a jövőben is eredményesen tudunk együttműködni városunk rendezvényeinek, ünnepeinek sikeres lebonyolítása érdekében, melynek legfőbb biztosítéka a széles körű összefogás és a szakmai hozzáértés. Még egyszer köszönöm.”

A 2012-es toborzó beharangozó írása a „Ceglédi Panorámában” a következőket emelte ki: „A 2012-es évben különös figyelemmel szerveztük meg a XVII. Kossuth Toborzó Ünnepélyt, amely szeptember 21-22-23-án lesz a Szabadság téren. Eltökéltük, hogy a rendezvény hagyományőrző vonalát erősítjük tovább, amely az évek során háttérbe szorult .Szorosabbra akarjuk fűzni az elszakított országrészekkel való kapcsolatot, s mivel Ceglédnek öt erdélyi testvérvárosa van, az ő művészetüket szeretnénk minél közelebb hozni hozzánk(…) Mi magyarok büszkék vagyunk múltunkra, hagyományainkra. A befelé fordulás helyett azonban ezen a három napon kommunikáljunk egymással és nyissunk egymás felé. Mi, akik a Kossuth Napokat szervezzük, nem csak hagyományőrzők, hanem hagyományélők is vagyunk, ami azt jelenti, hogy mindent elkövetünk annak érdekében, hogy azok számára, akik kilátogatnak a 2012-es Kossuth Toborzó Ünnepélyre élvezzék a zenét, találjanak rá a világzenére és benne saját maguk csodájára.” A tápiómenti hagyományőrzők –a bicskei tüzérek és a kátai gyermekhonvédek- a maguk területén mindent megtettek azért, hogy ezek az eszmék és magasztos gondolatok szeptember 22-én Cegléden valóra váljanak.

A két nagykátai gyermekkorú hagyományőrző csapat: a Bede Molnár Mihály és a Kossuth Lajos nevét viselő közösségek közel 50 fős –hagyományőrzőkből, szülőkből álló – küldöttsége a IV. Kossuth Emlékév talán legrangosabb emléknapján, szeptember 22-én fél 10 körül érkezett autóbusszal Ceglédre. (A IV.Kossuth-emlékév első emléknapja 2012. április 5-én volt a 24. Tavaszi emlékhadjárat szentmártonkáta, kókai, dányi programjával.) Ekkor már túl voltunk a nap első „bevetésen”: a tápiószelei megemlékezésen. Kossuth-emléknap Tápiószelén Az idén változott a toborzó menet útvonala: a vasútállomással szembeni Rákóczi úton, egykoron 1848-ban Kossuth által is járt sugárúton sorakoztunk fel. Ebben az évben is mi vezettük a katonai hagyományőrzők menetét. Mögöttünk a kocséri diáktüzér csapat vontatta egyfontos ágyúját, majd a Kecskeméti Kiskun Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesület valódi tűzfegyverrel rendelkező honvédjei következtek. E csapat kötelékében volt e napon a gyermekszövetség harmadik katonai hagyományőrző csapatának, a kecskeméti felfedezők egyik gyermekhonvédje is. Hivatalos nevén a Tápióbicskei Bitskey Gáspár Hagyományőrző Tüzércsapat 3 fontos rézágyúja és személyzete következett, s a katonai hagyományőrzők sorát a kecskeméti és a töki huszárbandérium lovasai, közismert nevén a huszárok zárták be. A huszárok kisérték azt a szekeret, melyen a Kossuthot megszemélyesítő személy vonult a menetben.

Eljöttek a maglódi majorettek, a ceglédi fúvószenekar, a 144-es számú Kossuth Cserkészcsapat, a borrendek méltóságot mutató nagymesterei, a hivatásos tűzoltóság, a Patkós Irma Művészeti Szakközépiskola növendékei.

Egy-egy útkereszteződésnél beiktatott megállónál a népitáncosok produkciója alatt minden katonai hagyományőrző csapat a maga koreográfiája alapján tartott bemutatót. Tinka Ádám kat.hő, káplár vezényszavára, Tóth Péter dobos felhívó jelei alapján tartottak alaki bemutatót a nagykátai gyerekek. Mögöttünk a kocsériak elsütötték az ágyút, míg a kecskemétiek parancsnoka, Szkenderovics Zoltán sortüzet vezényelt.

A Szabadság térre történő bevonulásunk a szokásos szóbeli bemutató után következett. A téren ekkor már többszáz ember volt kíváncsi a központi rendezvényre, ők egy kordon mögött állva tapsolták meg a hagyományőrzőket. A felkonferálás után a református nagytemplom nemrég felújított lépcsőzetén foglaltunk helyet. Időközben megérkezett Kossuth Lajos is, akit ez évben is Andó László, a Patkós Irma Művészeti Szakközépiskola igazgatója személyesített meg . A kisbíró kihirdette, hogy „Kossuth Lajos úr városunkba megérkezett, s szólni kíván a ceglédi néphez.”

A beszéd után díszszemléhez sorakoztak fel a csapatok, majd díszmenetben vonultak el a katonai hagyományőrzők az elnök előtt. Ami ezután következett : díszpolgári címek és honosítási oklevelek átadása, ennek már nem voltunk részesei. Saját programként Kossuth főtéren álló szobránál teljesítettünk díszőrséget, illetve kollektív tisztelgéssel adóztunk a 210 éve született nagy történelmi személyiség emlékének. Egy közeli iskola menzáján elfogyasztott ebéd után elsétáltunk a Kossuth Múzeumba. Az ország legnagyobb Kossuth ereklyegyűjteményének megtekintése sok hagyományőrzőnek és szülőnek volt újdonság, kihagyhatatlan része volt ez a látogatás a Kossuth Emléknap programjának.

Természetesen a hagyományőrzők kaptak szabadidőt is, amit a főtéri kavalkádban töltöttek el. Hazaútban megálltunk a Tápió mente első köztéri szobránál Tápiószentmártonban, illetve a tápióbicskei csatatéren álló honvédemlékműnél. Mindkét helyen Kossuth Lajosra és a szabadságharc hadseregére, hős honvédjeire emlékeztünk.

Basa László