A Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet nagykátai zászlóbontásának huszadik évfordulójára készülünk. 1993. április 4-én, a város főterén kopjafát avattak a helyi temetőben nyugvó huszárhadnagy, a tápióbicskei ütközetben halálos sebet kapott Pilaszanovich Béla emlékére. Az avatás – mely emlékmű így később valósággal kultikus, szimbolikus emlékhelye, jelképe lett a mozgalom helyi csapatainak – után a két helyi általános iskola egy-egy hagyományőrző csapatának tagjai tették le szövetségi fogadalmukat. A Mátray Gábor Általános Iskolában működő Damjanich János Hagyományőrző Csapat 2002-ben megszűnt, míg a Váci Mihály Katolikus Általános Iskola Bede Molnár Mihály nevét viselő közössége a mai napig is működik, s dolgozik nem is akárhogyan.

A Falvak Kultúrájáért Alapítvány 2013-ban a nagykátai születésű honvédről elnevezett csapatot az „Örökség-serleg” kitüntetésben részesítette. Ez a kitüntetés – mely a gyermekkorú hagyományőrzők legrangosabb kollektív elismerése – az elmúlt két évtizedes tevékenység betetőzése, amolyan születésnapi ajándék. Mielőtt bemutatnám az ünnepelt közösséget, érdemes arról írni, hogy kiktől is kapta ezt a kitüntetést a 20. születésnapját ünneplő csapat. KÉPEK

„A Falvak Kultúrájáért Alapítvány országos közhasznú szervezet 1996-ban jött létre azzal a céllal, hogy összefogva az önkormányzatokkal, a hazai és határokon túli civil szervezetekkel, minél hatékonyabban és sokoldalúbban járuljon hozzá a települések kulturális életének újraélesztéséhez, fellendítéséhez, a hazai és nemzetközi kulturális kapcsolatok kialakításához. E célok elérése érdekében nemzetközi alkotó köröket hozott létre, nemzetközi alkotóház- és galéria-láncot működtet. Megalapította a Falvak Kultúrájáért Civil Hálózatot és a Kárpát-medencei Magyar Iskolahálózatot. Működteti Kárpátalján a Tisza Forrásvidéke Vasárnapi Iskolahálózatot. Nemzetközi irodalmi pályázatokat hirdet, és a fiatalok számára honismereti vetélkedőket szervez. Az alapítvány alapítója prof. dr. Berek Lajos ezredes volt, elnöke jelenleg Nick Ferenc nyá. alezredes.

Az alapítvány nem minden szervezeti eleme rendelkezik önálló tagsággal. Tagjaik 4 földrész 19 országában vannak jelen. A képzőművészek, irodalmárok és zenészek szakmai ágak szerint csoportosulnak. Hivatásos katonák alapították az Országfutók Csapata szervezetet, indították az Örökségünk programot, és vesznek részt a nemzetközi hadisírgondozó kaláka munkájában. Az alapítvány küldetése a kulturális örökség ápolása, válaszadás a XXI. század kihívásaira, a haderő és a társadalom kapcsolatainak gazdagítása, valamint az euroatlanti integráció elősegítése.

Sokszínű és értékes elismerési rendszert hozott létre. Az alapítvány nemzetközi összetételű kuratóriuma 1998-ban alapította a „Kultúra Lovagja” és a „Kultúra Apródja” elismerést. Az alapítvány együttműködve a Magyarország Felfedezői Szövetséggel 2005-ben „Örökség-serleg” elismerést alapított, melynek célja a Kárpát-medence kulturális örökségének megőrzése érdekében tevékenykedő ifjúsági közösségek elismerése. Az elismerést évente egy alkalommal, legfeljebb három arra érdemes közösség veheti át.”

A tápiómenti gyermekkorú hagyományőrző csapatok közül elsőként 2009-ben a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat, majd 2011-ben a mendei Ákos Nemzetség Hagyományőrző Csapat vehette át a rangos elismerést. A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat közleménye Örökség serleg a mendei hagyományőrzőknek

Mint a testvércsapat vezetője jól ismerem az Illés Zsuzsa tanítónő vezette közösséget, hiszen a jelenleg Nagykátán működő két gyermekkorú hagyományőrző kollektíva évek óta szoros együttműködésben tevékenykedik. A csapat elmúlt húszéves tevékenysége bemutatásában alapvetően a csapatvezető által készített önértékelésre, a serleg elnyerésére készített pályázat szövegére támaszkodom, a dőlt betűs sorok ennek a dokumentumnak a szó szerinti idézetei.

„1993. április 4-én alakult meg a Bede Molnár Mihály Hagyományőrző Csapat Bozsik Lászlóné Zsóka lelkes vezetésével. Kezdetben a csapatot a 4. évfolyam szinte teljes létszámú osztályai alkották. A hagyományőrzést az avatásra való felkészülés, a „kis hídi csata”, és a városi támogatás jóvoltából az ingyenes kirándulás jelentette. Sok gyermek jutott el így Szentendrére a Skanzenbe, Szécsénybe, Hollókőre, Visegrádra, Sárospatakra. 1996-ban két hagyományőrzőnk ott volt Vereckén, a honfoglalásunk 1100. évfordulójára rendezett szövetségi ünnepen. Beszámolójuk meg is jelent az akkori városi sajtóban, a Nagykátai Újságban.

Az itt szerzett ismeretségnek köszönhetően hatan Solton táboroztak a Duna partján sátrakban.(…) 2002-től a történelmi hagyományőrzést kibővítettük közvetlen környezetünk, városunk és a Tápió-mente néprajzi, művészeti és természeti értékeinek megismerésével…”

A csapat csak rá jellemző sajátosságai, az ezekben az években Nagykátán működött három másik közösségtől való különbözőség, az un. „néprajzi arculat” bontakozik ki a következő sorokban:

„Amikor az időjárás engedte, sétára indultunk a városban, és közben felfedeztük Nagykáta nevezetességeit, értékes épületeit, köztéri szobrait, az út menti kereszteket, az 1849-es emlékhelyeket. A séták ötletet is adtak saját pályázataink kiírására, pl. a gólyafészekben látott madár jobb megismerésére szerveztünk kutatómunkát, jó hangulatú, érdekes akadályversenyt. Így született az április 4-iki felvonuláshoz kapcsolódó „huszáros” pályázatunk. Az elméleti felkészülésüket kézműves foglalkozásokkal váltogatjuk. Az évek során készítettünk csutkababát, karácsonyfadíszt, hajtogattunk huszárt, megtanultuk a körmönfonást és a négyes fonást, gyöngyökből még kokárdát is fűztünk! Vetettünk Luca-búzát, a tél elűzésére busó álarcot és kiszebábut készítettünk. Foglalkoztunk az őszi, tavaszi, népszokásokkal, jeles napokkal. Megtekintettük Bodrogi Sándor lószőrékszereit a könyvtárban. Egyik foglalkozásunkra meghívtuk Marton László lószőrékszer-készítőt is, tőle tanultunk néhány fogást. Megismertünk néhány jellegzetes népi motívumot hazánk különböző tájegységeiről.

Feladataink egy része a természeti értékekre hívja fel a gyermekek figyelmét. A természet szépségeiben gyönyörködünk a Nőszirom, a Gólyahír vagy a farmosi Sóvirág és Kékbegy tanösvényeken. Megismerkedtünk a Tápió-mente védett növényeivel, állatritkaságaival.”

A Váci Mihály Katolikus Általános Iskolában működő egyetlen gyermekmozgalmi közösség fontosnak tartja a szövetséghez való tartozás erősítését: „2003 óta a Magyarország Felfedezői Szövetség pályázatain is részt veszünk. Többen megkapták már a Nemes Ifjak Örököse, a Rákóczi Hűségében, az 1956 emlékőrzője jelvényt és emléklapot. Pályáztunk a Hős Fiúk Örököse jelvényre is. Egész évben a szorgos tagok között komoly verseny folyik a csapat saját elismerése, a Pro Patria Érem elnyeréséért.”

Az önértékelés önálló fejezete a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapattal kialakított jó kapcsolat munkaformáinak bemutatása: „Minden évben a halottak napja előtt Nagykáta mindkét csapatának gyermek hagyományőrzői közösen gyújtanak gyertyát a város temetőjében lévő történelmi síroknál és első csapatvezetőnk, Bozsik Lászlóné sírjánál. Megemlékezésekkel, katonai tiszteletadással rójuk le kegyeletünket. A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat vezetőjének jóvoltából sok szép, közös élmény, kirándulás részesei lehettünk. pl. Cegléden, Kiskunmajsán, Budapesten, Somoskőn, Kassán, Borsiban, Pétervásárán, Szilvásváradon, Egerben. Együtt „fedeztük fel”, s tettünk több alkalommal helyi zarándokutat Nagykáta Árpád-kori előzményének helyszínére, Kenderhalomra. Itt 800 éves cserepet, csontokat, köveket gyűjtöttünk. Október 6-án az aradi vértanúk kivégzése emléknapján együtt tisztelgünk a gimnáziumi megemlékezésen, valamint a fáklyás felvonuláson.

2010-től rendszeressé váltak a két csapat katonai hagyományőrzői számára együtt szervezett alaki és fegyveres kiképzések. Együtt megyünk a ceglédi Kossuth-toborzóra, együtt vonulunk fel március 15-én, a Hősök napján mindkét csapat 48-as egyenruhát viselő tagjaiból álló Kossuth-zászlóalj tiszteleg a két háború hőseinek és áldozatainak emlékművénél. Csapatunk 2009-ben hivatalosan elnyerte a katonai hagyományőrző egyesület címet, amit a tavaszi emlékhadjáratban való több éves részvételünkkel érdemeltünk ki. Többen kaptak a katonai hagyományőrzők közül kitüntetést, részesültek előléptetésben. Az utóbbi években a két csapat együtt vesz részt a gyermekszövetség márciusi nemzeti zarándokútján és a májusi „Fel, Budára !” várfelderítő játékában.”

A csapatvezető által készített krónika ezt követőleg mint „a legemlékezetesebb események” tételes felsorolásával folytatódik. 1998-99-ben résztvevői voltak a forradalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére szervezett „Kossuth Lajos azt üzente…” országos mozgalom programjainak. Első ízben vettek részt a Kossuth csapat rendezésében zajló „Hősök nyomában Nagykátán” c. nyomolvasó játékban. Később ezt a hagyományt önálló szervezésben a Zárda utcai iskola osztályai évről évre ismétlődő játék keretében ismétlik meg. 2002-ben Kossuth Lajos születése 200. évfordulójára vetélkedővel és akadályversennyel készültek. Ebben az évben kirándultak Szentendrére, ahol a Skanzenben „tanulmányoztuk a népművészet különböző ágait, a népi építészetet és a néphagyományokat.”

2004-ben II. Rákóczi Ferenc Nagykátára érkezése 300. évfordulón megrendezett fejedelmi seregszemlén a nagyságos fejedelem megszemlélte és köszöntötte a csapatot. A négyfordulós Rákóczi-vetélkedő „komoly feladat elé állította a csapatokat.” A közösség itt kapcsolódott be a „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalomba, melynek az egyik legszorgalmasabb, legkitartóbb résztvevője lett az Illés Zsuzsanna vezette csapat. Ebben az évben vettek részt először szövetségi pályázaton, melynek eredményeként tízen lettek tagjai a Nemes Ifjak Társaságának .

2005-ben Damjanich János születésének 200. évfordulója volt az egyik központi programjuk. A pályázatok, vetélkedők eredményhirdetése a tábornoknak a gimnázium kertjében levő mellszobra előtt zajlott. Ebben az évben tettek „látogatást” a 6 fontos ágyúnál, ismerkedtek meg Káplár Béla segítségével a szabadságharc tüzérségének történetével. 2006-ban kitüntetést gyanánt Jászjákóhalma volt polgármesterétől, Fodor István Ferenctől Laki Ida helybéli festőművész két alkotását kapta a csapat két tagja; Fejős Sándor és Ferencz Sándor. Ebben az évben vettek részt először a tápióbicskei hadijátékban mint népfelkelők. Ez a hagyomány tovább folytatódott, s a 19. századi népviseletet utánzó öltözékben levő diákok egyre több 48-as vonatkozású rendezvény résztvevői lettek. Később a csapat egy része honvédegyenruhát ölthetett, így ők már mint katonai hagyományőrzők alkották a részét a másik csapattal együtt a Kossuth-zászlóaljnak. Amikor májusban vége lett az éppen soros hadjáratnak, mindig örömmel adtam át a testvércsapat közreműködő résztvevőinek a rendező Magyar Hagyományőr Világszövetség díszoklevelét, esetenként jelvényét.

A 2006-os esztendő az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója jegyében is zajlott, de hogy mi minden történt még ebben az évben, arról is szól a két évtizedes munkát bemutató krónika: „A Magyarország Felfedezői Szövetség több csapatával együtt 56-os autóbuszos emlékkiránduláson jártunk Kiskunmajsán. Személyesen találkozhattunk a legendás Corvin-közi parancsnok, Pongrácz Gergely bátyjával. Ödön bácsi kalauzolt minket a megfakult relikviák között. Itt vehettük át az „1956 emlékápolója” elnevezésű kitüntetést. A nagykátai nemzetőr, az 1959-ben kivégzett Czakó András emléktáblájánál koszorút helyeztünk el. A Nemes Ifjak Társasága és a Rákóczi hűségében kiírások pályamunkái a legjobbakkal együtt Sárospatakra kerültek. Először szerepeltünk a „Fel, Budára!” szövetségi várfelderítő játékban, s ebben az évben máris elsők lettünk ! Először jártunk a Múzeumkertben, a Múzeumok Majálisa forgatagban. A tápiószelei múzeum történelmi játszóházában régi gyermekjátékokkal, korabeli fegyverekkel, öltözködési szokásokkal ismerkedtünk meg. Palotást táncolhattunk és „kardozhattunk” is. Együtt vettünk részt szeptemberben a Kossuth-csapattal a ceglédi Kossuth-toborzón, ahol a hadjáratban „bejáratott” népviseleteknek ismét hasznát vehettük. A legjobb hagyományőrzőnek járó Pro Patria érmünket a pontverseny alapján ebben az évben Kreknyák Bálint Jonatán érdemelte ki.”

Nem kevésbé volt eseménydús a 2008-as esztendő sem. „ A Város Napja a mi napunk is volt, hiszen ezen a napon ünnepelhettük csapatunk 15. születésnapját. Mint a város első, máig fennálló hagyományőrző csapatát szép levélben köszöntötte Rakó József országos elnök. Népfelkelő csapatunk ismét részese lehetett a „huszáros” felvonulásnak és az azt követő hadijátéknak. Első ízben, hagyományt teremtve történelmi akadályversenyt szerveztünk a 3. és a 4. osztályosok számára. Szellemi és ügyességi feladatokkal idéztük meg 1849 hangulatát a város történelmi emlékhelyeinél. Csapatunk legkiválóbb tagja ebben az évben Benke Petra lett, hiszen ő kapta a legtöbb kitüntetést.”

A 2009-es esztendőnek is megvolt a sajátos arculata, annak ellenére, hogy a csapat tevékenységének gerince továbbra is a korábban alapított hagyományok, mint saját örökség ápolása volt. „Az idén hűek maradtak ehhez a csapathoz az 5. osztályosok is. (Ennek részben oka, hogy megszűnt az 1997 óta működő, a felsőtagozatos hagyományőrzőket átvevő Földváry Károly csapat.) Versengés folyt a testvércsapatunktól kölcsönkapott egyenruhákért is, az idén tehát elindult a fegyveres-egyenruhás katonai hagyományőrzés is. Április 4-én, a 160. évforduló alkalmából, a temetőben Bede Molnár Mihályra és a nagykátai honvédek emlékére állított kopjafánál egyik csapattagunk emlékezett névadónkra, s ezzel kivívta a család elismerését is. Ebben az évben a hadjárat három napos programjába tudtunk bekapcsolódni. A Kossuth csapattal való együttműködésben jártunk Kókán, Gödöllőn, Vácott, Máriabesnyőn, valamint az 1849-es Közép-Tiszai Hadsereg emlékhelyein.

A Magyar Hagyományőr Világszövetség és a Magyarország Felfedezői Szövetség május 29-én a „Katonai hagyományőrző egyesület” címet adományozta közösségünknek. A Kossuth csapattal együtt emlékeztünk Clementisz Gáborra, gróf Keglevich Gáborra, Czakó Andrásra. Jártunk a Hadtörténeti Múzeum „Fényesebb a láncnál a kard” kiállításán, és megnéztük az Országos Széchényi Könyvtár magyar nyelvemlékeket bemutató időszaki tárlatát. Október 6-án a két csapat katonai hagyományőrzői álltak díszőrséget Damjanich János szobránál. Ettől az évtől már jelen van csapatunk az interneten is. Elérhetőek vagyunk a kossuth94.5mp.eu címen a” Bede Molnár Mihály csapat Bede Molnár Mihály csapat” nevű menüpontján.”

A 2010-es esztendő nem kevésbé volt változatos, mint a megelőző évek. Bizonyságul:”Néprajzi ismereteinket bővítettük, a népi hímzéseket a nagykátai kézművesek kiállításán meg is tekintettük. Részt vettünk a „Verekedni utolsó emberig” c. könyv bemutatóján, s ott érdeklődve hallgattuk az egyik szerző, Basa László előadását. 2010. február 18-án „Rákóczi búcsúztatása” címmel rendeztünk közös megemlékezést abból az alkalomból, hogy II. Rákóczi Ferenc 300 éve járt utoljára településünkön. Ez az esemény is része volt a „Rákóczi-évek a Tápió mentén” programsorozatnak. Dr. Tőzsér Gábor alezredes úr kiállításán kíváncsian kerestük, hogy vajon kiket örökített meg a hadjárat során képein. Petőfi nyomában jártunk Sülysápon, Aszódon, Salgó várában, Somoskő várában, Pásztón. A Magyar Honvédelem Napján katonai hagyományőrzőink és civil tagjaink közös programon vettek részt a Budai Várban. Résztvevői voltunk a Hősök napján rendezett megemlékezésnek és a trianoni gyásznap szoboravatójának. Csapatunk is bekapcsolódott Nagykáta város parlagfű mentesítési akciójába. Ősszel Nagykátai Expó keretében a két csapat egy korabeli 48-as honvédtábor életét mutatta be. Cegléden ismét „toboroztunk”, melyet az MTV stábja is megörökített.

Jártunk Budapesten a Parlamentnél, a Néprajzi Múzeumban, láttuk a Batthyány-örökmécsest és Nagy Imre szobrát. A Füvészkertben és a grundon felidéztük a Pál utcai fiúk történetét. A nagykátai Tájházban testvércsapatunkkal közösen tekintettük meg a „Tápió mente régészeti emlékei” és az iskolatörténeti kiállítást Basa László tanár úr szakszerű vezetésével.”

A 2011-es esztendő programjában is jó arányban vegyítve található meg a szövetségi kiírású pályázat és rendezvény, a város kulturális közéletében való részvétel, a testvércsapattal közösen szervezett ünnepség, a csapat sajátjának tekinthető hagyományrendszere. „A Rákóczi évforduló kapcsán jártunk Miskolcon és Kassán. Kirándultunk Szolnokra, ahol a múzeum szép és értékes Rákóczi kiállítása mellett megtekintettük az 1849-es szolnoki csata emlékművét is. Kihasználtuk a városi könyvtár és a tájház programkínálatát, melynek során megnéztük a Tápióbicskét bemutató és a Rada Aladár gimnáziumi igazgató emlékére készült kiállításokat sok régi fényképpel. Április 9-én a Pilaszanovich Emléknap keretében avattuk csapatunk új tagjait. A Simon Imi Emlékére elismerést első ízben Kreknyák Bálint és Szalai Martin kapták. A Than Károly Díszjel szövetségi elismerésben Fodor Balázs és Gulyás Bence részesült.

20 km-t gyalogoltunk Gombától Nagykátáig a történelmi Sóúton, s a túra keretében Tápióbicskén megálltunk az 1849. április 4-iki ütközet emlékhelyein. A „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalom nagykátai zárását mi rendezhettük meg, melynek keretében vendégünk volt dr. Molnár István igazgató úr, Basa László, a mozgalom főszervezője. Sor került az első katonai rang odaítélésére, melynek keretében szolgálati pontszámai alapján a Kossuth-zászlóalj parancsnoka Molnár Pétert és Szalai Martint főágyússá (őrvezető) léptette elő.”

A csapat 19. mozgalmi évében, 2012-ben is megfigyelhető volt a sokrétűség és a változatosság, a partner szervezetekkel való egymást kölcsönösen gazdagító együttműködése. „Az évet a Káta nemzetség, majd Nagykáta címereinek, pecsétképeinek megismerésével és rajzolásával kezdtük. Január 22-én egy-egy szál virággal tisztelegtünk a doni-áttörés áldozatainak emlékünnepségén. Részt vettünk a Tápiómente településeinek bemutatását szolgáló második kiállítás megnyitóján. Nagy érdeklődéssel olvastuk a Sülysáp keletkezését magyarázó mondákat, s jó étvággyal fogyasztottunk a lakodalmi örömkalácsból. Március 11-én először jártunk a szövetségünk szervezte zarándokúton a Fiumei úti temetőben. Katonai hagyományőrzőink díszőrséget álltak Kossuth, Klapka, Görgey, Than Károly, a Petőfi család síremlékénél. Március 15-én szintén a két csapat egyenruhás honvédjei együtt álltak díszőrséget, vettek részt a városi ünnepség színvonalának emelésében. Két csapattagunk saját költségén készített egyenruhát. A 24. Tavaszi Emlékhadjárat április 3-iki és 4-iki programjában vettünk részt nagy számban.

Április 7-én a Szabó Jóska Emléknapon avattuk új tagjainkat. A Simon Imi Emlékére alapított kitűzőt Molnár Péter kapta. A szabadságharc legfiatalabb katonája, a 12 éves korában hősi halált halt Szabó József emlékére akadályversenyt szerveztünk. Május 19-én a Budai Várban tettek honvéd hagyományőrző esküt az egyéves próbaidőt sikeresen teljesítő katonai hagyományőrzőink. A nap nagy élménye volt a köztársasági elnök hivatalánál, a Sándor palotánál teljesített díszőrség. A „civilek” ezen a napon ismét elsők lettek a szövetségi várfelderítő játékban. Hisszük, valljuk: „Csak a múltnak megbecsülésén épülhet fel a jelen.” A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapattal és vezetőjével együttműködve fantasztikus élményekben részesültünk. Összefogásunk példamutató lehet minden közösség számára.

Nagykáta, 2012. május. Illés Zsuzsanna csapatvezető”

A nagykátai csapat húszéves tevékenysége a magyar kultúra értékeinek megismeréséről, a város és a régió történelmi és kulturális öröksége és hagyományainak ápolásáról és gyarapításáról szólt. Amikor e sorokat a gépbe beütöm – hol van már a „tollamat tintába mártom” sokat idézett közhely – 190 éve van annak, hogy 1823. január 22-én Szatmárcsekén végső formájában tisztázta le Kölcsey Ferenc a Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból c. költeményét. Himnuszunk megszületésének mindenkori dátuma 1989-től a Magyar kultúra napja.

Kölcsey Ferenc egyetlen tápiómenti tartózkodása a régió legkisebb településéhez, Kávához kötődik. A jelenleg 663 fős falu vendége volt 1814 őszén egy hónapig a költő. Mellszobrát – mely egyetlen a Tápiómentén – 2004-ben a helyben lakó szobrászművész, Oláh Szilveszter alkotásaként avatták fel.

Nem lenne teljes a tudósítás, ha nem írnánk magáról a díjátadó ünnepségről, a XVII. Magyar Kultúra Napja Gáláról. A rendezvényre 2013. január 19-én, szombaton került sor az egykori Budai Vigadó épületében, a mai Hagyományok Háza színháztermében. Az időjárás alaposan áthúzta a rendezők számítását; a díszvendég Burgenlad kulturális küldöttsége a havazás, a hófúvás, a járhatatlan utak miatt nem tudott eljönni, s hiányoztak a Kultúra Lovagja cím dunántúli jelöltjei is. Ellenben itt volt a Bede Molnár Mihály Hagyományőrző Csapat küldöttsége, melyet Illés Zsuzsanna csapatvezető, Fodor Balázs és Molnár Attila katonai hagyományőrzők alkottak. A nézőtéren a csapat küldöttsége mellett foglalt helyet Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség elnöke. A gálára tíz országból érkeztek vendégek.

Idézet az alapítvány honlapján közzétett határozatból: „Elismerés az ifjúságnak. 2013. január 19-én, a XVII. Magyar Kultúra Napja Gála keretében – nyílt pályázat eredményeként- a Falvak Kultúrájáért Alapítvány és a Magyarország Felfedezői Szövetség Örökség serleg elismerést adományoz. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány 4/2012. határozata „Örökség serleg” elismerést adományozására. (…)

19. számmal: a székelyföldi Szentegyházi Gyermekfilharmóniának (…)

20. számmal: a nagykátai Bede Molnár Mihály Hagyományőrző Csapatnak (…)

21. számmal: A horvátországi Endrőd Petőfi Sándor Hagyományőrző Egyesületnek (…)”

A székelyföldi dalosokat jól ismerjük: többször léptek fel Nagykátán , Tápióbicskén és más tápiómenti településeken is. A határozatban megfogalmazott indoklás szerint: „Az együttes koncertjein jellemzően százfős kórus és negyvenfős zenekar szerepel. 1990-ben első alkalommal Magyarországra, később a Kárpát-medence többi magyarlakta területeire is eljutottak. 2011-nem a „Gyermekhangok Európáért” turné keretében Brüsszelben az Európa Parlamentben is öregbítették a székely kultúra hírét. Repertoárjukban eredeti népdalok, népdalfeldolgozások, történeti énekek, valamint klasszikus darabok is szerepelnek. Az együttes tevékenységét 2003-ban Magyar Örökség díjjal, 2006-ban Bartók Béla Emlékdíjjal jutalmazták.” Gratulálunk székely barátainknak, a szentegyházi gyerekeknek !

A 20-as sorszámú serleg a húszéves nagykátai csapatnak jutott. A pályázatból a cikk nagy részét kitevő bemutatkozás keretében idéztem. A serleget Nick Ferenc kuratóriumi elnök és Rakó József, a felfedezők elnöke nyújtotta át. Az elhangzott szóbeli tömör értékelés – a pályázatból némileg önkényesen kiemelve – megállapítja, hogy „Húsz éve a csapat tagjai a Magyarország Felfedezői Szövetség programjainak hasznos résztvevői. Sikeresen kutatták a Tápió-mente kuruc emlékeit a Rákóczi emlékévek során, és tisztelegtek Kassán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján sikeres zarándokutat hajtottak végre Kiskunmajsáig.”

A 21-es sorszámú kollektív kitüntetés Horvátországba került. A magyar kultúra és nyelv, a népszokások, népviselet megőrzése és ápolása terén nyújtott tevékenységükért kapták a rangos elismerést az endrődiek.

Gratulálunk a nagykátai csapatnak, ennél szebb születésnapi ajándékot elképzelni sem tudtunk volna a részükre. A Kultúra Lovagja címet régiónkból ebben az évben egyedül Oláh Szilveszter Káván lakó szobrászművész kapta meg. Gratulálunk a művész elismeréséhez, kinek számos alkotása – mindenekelőtt érmei – a Tápió mente történelmi szereplőit formázták meg, kiemelten az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, tájékunkon megfordult katonákat, politikusokat. Több alkotása –pl. a Kölcseyt ábrázoló mellszobor – díszíti Kávát.

Ugyancsak a Magyar Kultúra Lovagja lett Gulyás Ferenc (Gulyás Ferenc elismerése - Gratulálunk!), aki több éven keresztül a Tápiómente Táncegyüttes zenekarának tagja volt, s az elismerést a népzenét fejlesztő tevékenységéért kapta.

Basa László