Március 8-án a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben az 1848-49-es szabadságharc honvédségének egyenruháját viselő nagykátai hagyományőrzők katonai tiszteletadással adóztak a 165 éve kivégzett lengyel szabadsághős, Myeczyslaw Woroniecki (1825-1849) honvéd alezredes sírjánál. A Petőfi barátjaként és csodálójaként ismert honvédtiszt a Közép-tiszai hadsereg kötelékében töltött néhány napot 1849. július 20-ika tájékán Tápiószelén. Ezzel a kegyeleti gesztussal egy olyan sorozat vette kezdetét, melyben a magyar-lengyel barátság ápolásában 2014-ben kerek évfordulóját ünneplő, a történelem során valamikor a Tápió mentén járt, itt tartózkodott lengyel hősökre emlékezünk.Képek

„Magyarország és Lengyelország két örök életű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt összekapcsolódtak és láthatatlanul összefonódtak.” – fogalmazta meg a két nép tradicionális barátságát Stanislaw Worcell lengyel költő.

A magyar országgyűlés 2007-ben hozott határozatot a magyar-lengyel barátság napjának március 23-án történő megünnepléséről. Kishazánk, a Tápió mente milyen dátumot választhatna, azt hiszem, hogy bőséges lenne a kínálat. Lehetne ez április 19-ike, amikor Jászberény felől II. Rákóczi Ferenc Nagykátára és a Tápió mentébe érkezett, s kíséretében lengyel segédcsapatok is voltak. Lehetne ez a szeptember, amikor több településünk is lengyel katonákat fogadott 1939-ben. Szerintem április 4-ike a legautentikusabb dátum. Ezen a napon, 1849-ben a lengyel légió katonái magyar bajtársaik oldalán véres kézitusában, vérük hullatásával foglalták vissza az ellenségtől a Tápió hídját. Szó szerint lett így a két nap kapcsolata vérrel megpecsételt barátság.

Melyek azok az évfordulók, melyek mintegy mérföldkövet képezve szegélyezik az előttünk álló emlékévet?

- 310 éve járt először Nagykátán és a Tápió mentén II. Rákóczi Ferenc. A fejedelem kíséretében lengyel segédcsapatokat is találunk, s az 1710-es romhányi csata után egy jelentősebb számú lengyel egység tartózkodott a térségben. A tápiómenti történelmi magyar-lengyel kapcsolatokat a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharctól számítjuk.

- 220 éve, 1794. március 14-én született Tarnowban Bem József (1794-1850) honvédtábornok, a két nép történelmi kapcsolatának egyik legismertebb hőse.

- 205 éve, 1809-ben született Józef Wysocki (1809-1873) tábornok, a lengyel légió parancsnoka.

- 165 éve, 1849. április 4-én a lengyel légió katonái meghatározó szerepet játszottak a tápióbicskei ütközetben.

- 165 éve, 1849. július 18-21. között az akkor legnagyobb létszámú lengyel katonai egység –a lengyel légió gyalogsága, lovassága, tüzérsége- táborozott Wysocki tábornok vezetésével Tápiószelén és Nagykátán. 1849. július 20-án Nagykátáról indult magyar bajtársaival együtt az oroszokkal vívott turai ütközetbe a lengyel légió lovassága.

- 165 éve, 1849. október 20-án végezték ki Myeczylaw Woroniecki (1825-1849) alezredest.

- 150 éve, 1864. június 13-án hunyt el Párizsban Henryk Dembinski (1791-1864) altábornagy.

- A 100 éve, 1914-ben kezdődött I. világháború során a mai Lengyelország területén levő Pzemysl várának az oroszok részéről történő elfoglalása után sok nagykátai és tápiómenti településről besorozott katona esett hadifogságba. Ennek az eseménynek a legismertebb hazai emlékműve a nagykátai születésű szobrászművész, Sződy Szilárd (1878-1939) –aki maga is itt lett hadifogoly- alkotta un. oroszlános-szobor a Margit-híd budai hídfőjénél.

- 75 éve, 1939-ben halt meg a nagykátai születésű Sződy Szilárd (1878-1939) szobrászművész, aki a magyar-lengyel barátság kialakulásában fontos szerepet játszó történelmi események és személyek arcmásának –Pzemysl, Pilsudski, stb.- megformálásáért magas lengyel kitüntetést kapott.

- 75 éve, 1939. szeptemberében több száz lengyel katona és polgári személy érkezett a Tápió mentére, s lelt menedékre többek között Tápiósülyben, Szentmártonkátán, Nagykátán, Tápiószelén, Tápiógyörgyén.

- 75 éve, 1939. szeptemberében halt meg Nagykátán tragikus körülmények között Józef Poprawski lengyel őrvezető. Sírja a nagykátai temetőben a magyar-lengyel barátság ápolásának egyik szimbóluma.

- 105 éve született, 25 éve halt meg a tápiószelei temetőben nyugvó Walter József (1909-1989) egykori lengyel katona.

- 15 éve, 1999. március 19-én avatták fel a nagykátai Mátray Gábor Általános Iskola falán az iskola és a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat által állított magyar-lengyel barátsági emléktáblát.

- 1 éve, 2013-ban hunyt el Gallai Istvánné ( 1927-2013), a nagykátai magyar-lengyel barátsági mozgalom legismertebb alakja.

A 300 esztendős múltra visszatekintő magyar-lengyel barátság ápolása az utóbbi két évtizedben valóságos reneszánszát élte, s egyre több település állít emléktáblát, szervez megemlékezést, kezdeményez hosszabb távra szóló kapcsolatot lengyel barátainkkal. Ebben a nemes és szép mozgalomban élenjáró szerep illeti meg a nagykátai gyermekkorú hagyományőrzőket.

Mikor kezdődött ? A 20 éve alakult Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 1995-ben a nagykátai temetőben kifestette az 1939-ben tragikus körülmények között elhunyt lengyel katona, Józef Poprawski őrvezető síremlékén a megkopott feliratot. 1998-ban már a lengyel nagykövetség meghívására vettek részt a gyerekek a lengyel kolónia Bem József tábornok szobránál szervezett koszorúzási ünnepségén. Az 1848-as forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján, 1998. április 4-én már egy népes lengyel küldöttség jött el Nagykátára Zenon Tarnowski követségi konzul vezetésével. A pár éve elhunyt Tarnowski a nagykátai magyar-lengyel barátság leghűségesebb, legkövetkezetesebb pártfogója, gondozója volt. 1998-ban egy országos magyar-lengyel emlékápoló mozgalmat hirdettünk meg.

2000-ben első ízben látogatott lengyel nagykövet Nagykátára. Ebből az alkalomból nagyszabású, a tápiómenti magyar-lengyel történelmi kapcsolatokat bemutató kiállítás nyílt a Mátray iskolában. Grzegorz Lubczyk nagykövet több nagykátai polgárnak, magának kollektív elismerésként Nagykáta városának kitüntetést nyújtott át. Ezekben az években minden év márciusában egy-egy lengyel személyiség –konzul, egyesületi elnök, csapatvezető- mondott beszédet a barátsági emléktábla megkoszorúzása előtt.

2002-től a Kossuth-csapat a tavaszi emlékhadjárat hivatalos társrendezőjeként és legnagyobb létszámú gyermekkorú résztvevőjeként járta végig a lengyel légió harcainak színhelyeit Hatvantól Vácig. Együtt szerepeltünk a Máté Endre vezette Wysocki Lengyel Légió katonai hagyományőrző csapattal, sok esetben végeztünk közös szolgálatot Nagykátán és más tápiómenti településeken. Több alkalommal szerveztünk koszorúzást és katonai tiszteladást lengyel hősök sírjánál és emléktáblájánál Jászberényben, Szolnokon, Isaszegen.

A nagykátai barátsági tevékenységről rendszeresen beszámolt a magyarországi lengyelek sajtója: a Polonia Wegierska és a Glos Polonii. Számos esetben kaptunk meghívás nagyköveti fogadásra, a Bem József Kulturális Egyesület rendezvényeire, a magyarországi lengyelek legnagyobb ünnepére, a Szent László Napra. Több esetben láttuk vendégül a Kondor Endre vezette Bem József tábornok lengyel cserkészcsapatot. Minden évben katonai tiszteletadást, halottak napi gyertyagyújtást szerveztünk Józef Poprawski lengyel őrvezető sírjánál.

A nagykátai és tápiómenti magyar-lengyel történelmi barátság felkutatott epizódjait közzétettük a helyi sajtóban: a Nagykátai Újságban, a Tápiómenti 2 hetesben, a tapiokultura.hu online újságban. Több lengyel kiadványban: újságban és könyvben szerepeltek még ezen kívül ezek a dokumentumok. 2004-ben közreműködtünk Wysocki tábornok tápiószelei főhadiszállása emléktáblával történő megjelölésében, a turai csata emlékkötetében tettük közzé a lengyel légió 1849-es tápiómenti tartózkodása dokumentumait. A Blaskovich Múzeum Baráti Köre 2004-es helytörténeti kötetében sikerült önálló írás keretében bemutatni egy település –Tápiószele- lengyel vonatkozású emlékeit 1849-től 1939-ig. A régió 300 éves barátsági históriája közzétételének csupán anyagi akadályai vannak.

A 2003-2011 között zajló „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalmunk keretében számos esetben utaltunk a kezdetekre, a kurucok oldalán harcoló lengyelek tápiómenti táborozására. 2009. szeptember 25-én a „Lengyel szeptember” mozgalom és ünnepségsorozat keretében Tápiószelére és Nagykátára látogatott Joanna Stempinska nagykövet asszony. A programok lebonyolításában fontos szerepet vállaltak a hagyományőrzők. Lengyel szeptember Nagykátán és Tápiószelén

220 éve, 1794-ben született Bem József tábornok

Az 1848-49-es szabadságharcban résztvevő legmagasabb rangú három lengyel tábornok: Bem, Dembinszky, Wysocki közül egyedül Bem József, a legendás Bem apó nem járt a Tápió mentén. Helytörténészként elsősorban a Tápió mentéhez valamely módon kapcsolódó jeles személyiséggel szoktam születésük vagy halálozásuk kerek évfordulóján foglalkozni. Miután Bem József emlékének az ápolása a helyi civil szervezetek –elsősorban a nagykátai hagyományőrzők és a tápiószelei természetjárók- körében eleven hagyomány, az emlékév során a legsikeresebb lengyel tábornokra való emlékezésnek így nem lehet akadálya.

Bem József birtokos nemesi származásúként a galíciai Tarnówban született 1794. március 14-én. Apja ügyvéd volt. A varsói katonai akadémiát végezte el, majd a napóleoni háborúk idején -1809-1812 között- előbb Krakkóban tüzérkadét, majd fél év múlva alhadnagy, a háborúk végén főhadnagy. A harcok után a varsói tüzérségi iskola tanára lett. A Kongresszusi Királyság cári ellenőrzés alatt levő seregében 1815-1827 között mint százados szolgált.

Szolgálata közben 1822-ben letartóztatták, s egy összeesküvésben való részvételért egyévi börtönre ítélték, amit büntetőszolgálatra enyhítettek. Az 1830-31-es felkelésben már mint tábornok vett részt, s az osztrolenkai csatában ő volt a tüzérség irányítója. A felkelés leverése után Franciaországba emigrált. Az 1848. októberi felkelés idején ő volt Bécs védelmének irányítója.

1848. november 22-től a magyar honvédség tábornoka, decembertől Kossuth az erdélyi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Újjászervezte a zilált állapotban levő erdélyi honvédseregeket, s néhány hónap alatt kiűzte Erdélyből a császári csapatokat. 1849. március 15-től altábornagy, s Perczel csapataival karöltve megtisztítja a Temesközt az ellenségtől. Hónapokig tartó küzdelemben tartóztatja fel a nagy túlerőben levő egyesült osztrák-orosz erőket. Segesvárnál és Nagycsűrnél súlyos vereséget szenved.

Kossuth 1849. augusztus 9-én a Temesközben összpontosított magyar fősereg főparancsnokává nevezte ki. A temesvári vereség után elhagyja az országot, Törökországba menekül. Áttért a mohamedán hitre, s Murad pasa néven Szíria katonai kormányzója lett. Aleppóban halt meg 1850. december 10-én.

Amikor 1999. március 19-én a Mátray iskola falára került magyar-lengyel barátsági emléktábla avatásának ünnepségére verset kerestem, számomra egyértelmű volt, hogy az csak Petőfi „Az erdélyi hadsereg” c. költeménye lehet.

„Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,/ A szabadság régi bajnoka!/ Bosszúálló fénnyel jár előttünk/ Osztrolenka véres csillaga./ „ – szavalta a veretes mondatokat a vásártéri iskola udvarán egy diák. Bem magyar szabadságharcos katonai megbízatása mindvégig Erdélyre, illetve a végnapokban a délvidéki Temesközre szólt. Elképzelhető, hogy Pestről Erdélybe tartva átutazott vidékünkön, nem tudjuk. Ezzel szemben találtam egy olyan dokumentumot, mely bizonyítja, hogy Bem apó olvashatta Nagykáta település nevét, esetleg még a térképen is megnézte, hogy hol található kishazánk területe:

„Kossuth hatalmas terjedelmű levelezésében Nagykáta említése elsőként egy Bemhez címzett irományban fordul elő: „…die Aussicht auf eine grosse Sclacht be Körös wurde nicht realisirt;ich sehe aber übermorgen einer Dehlacht in der Gegend von Nagykáta bis Gödöllő entgegen…” Magyarul: „…a kilátás egy nagy csatára a Körösöknél nem realizálódott, de holnaputánra látok lehetőséget az összeütközésre Nagykáta és Gödöllő között…” A levél keltezése: Eger, 1849. április 1.” (Basa László: Kossuth Lajos Nagykátán. Nagykátai Újság, 1994. december)

Annál többet tartózkodtak, táboroztak és csatáztak a Tápió mentében a Bem honfitársai, a lengyel légió katonái, parancsnokaik: Wysocki és Dembinszky. Bem közvetlen katonai környezetébe tartozott Czecz János, örmény számazású tábornok. Czecz a felső-erdélyi hadtest vezérkari főnöke, majd az Erdélyi hadsereg parancsnoka is volt. 1849 őszén egy ideig a Szilassy-család pándi kastélyában bujdosott mielőtt külföldre emigrált volna.

A Tápiószelei Természetbarát Klub 2012-ben egy felvidéki kirándulása során kereste fel Bem szülővárosát, Tarnówot. Koszorút helyeztünk el Bem apó végső nyughelyének közelében, majd Lipák István klubvezető előzetes szemleútjának köszönhetően sikerült megtalálnunk a szülőház helyét jelölő emléktáblát is. Petőfi és Bem kapcsolata közismert, s ennek köszönhető az az emlékpark is, mely tele volt erdélyi vonatkozású emlékjelekkel, a magyar-lengyel barátságot kutató és ápoló személyek kőbe-fába vésett nevével, ezen személyek emlékét megörökítő kopjafákkal.

A barátság park bejárata egy szép székelykapu, melynek egyik oldalán magyar, a másik felén lengyel nyelven olvashatók Petőfi már idézett versének sorai:

„Két nemzet van egyesülve bennünk,/ S mily két nemzet! a lengyel s magyar!/ Van-e sors, amely hatalmasabb, mint/ E két nemzet, ha egy célt akar?”

Basa László