A helytörténeti írások egyik legfőbb motivációja az aktualitás, hozzájárulás egy fontos évforduló méltó megünnepléséhez. A 100 éve kitört nagy háború után húsz esztendővel, 1934-ben állítottak a nagykátai hősi halottak emlékének monumentális mementót a város főterén. A 11 méter magas alkotás talapzatán később helyet kapott a 75 éve, 1939-ben kitört II. világháború első áldozatainak a neve is. A bronzkatona alkotója, a nagykátai születésű Sződy Szilárd szobrászművész – kire a magyar-lengyel barátsági emlékév kapcsán is emlékezünk – ugyancsak 75 éve, 1939-ben hunyt el.Képek

Nagykáta központjában egy első világháborús egyenruhát viselő bronzkatona áll tekintélyes magasságú talapzatán, dacolva az időjárással és a változó korok ugyancsak változó történelemszemléletével. A felfelé keskenyedő csonkagúla oldalán a nagy háborúban hősi halált halt nagykátai katonák neve olvasható. Az 1934-ben Habsburg József főherceg által felavatott emlékmű homlokzati részéről ismeretlenek ellopták a bronzkoszorút, mint ahogyan történt az alkotónak a Margit híd budai hídfőjénél álló Przemysl-i emlékművénél is. Ebben a tekintetben a színesfém tolvajok „kedvence” a művész, hiszen legutóbb éppen szüleinek nagykátai sírjáról feszegették le a Sződy-szülők portréját.( Hogy helybéli lehetett az illető, az bizonyítja, hogy korábban többször láttuk sikertelen próbálkozása nyomait, míg végül sikerült neki kellő nagyságú pajszert beszereznie…)

A leghíresebb nagykátai szobrászművész

Sződy Szilárd egy nagykátai cipészmester, Sződy János és Laukó Emília 1877-ben kötött házasságából született 1878. április 27-én. A polgári iskola elvégzése után a Pesten levő un. rajztanárképezdében, majd az Iparművészeti Főiskolán tanult. Olaszországban Rómában, Firenzében, Padovában, Velencében gyarapította művészi és technikai ismereteit. Ebből a korból maradtak fenn akvarelljei.

Minden képzőművész számára fontos életrajzi adalék, hogy mikor rendezte első önálló kiállítását. Nos, a bevezetőben felvázolt évforduló-dömpinghez egy újabb adalék: Sződy Szilárd első önálló kiállítását 110 éve, 1904-ben rendezte a Nemzeti Szalonban. A jól sikerült bemutatkozás után állandó résztvevője lett a hazai és a külföldi tárlatoknak. A Német utcai polgári iskolában tanított, amikor a 36 éves fiatalembert behívták katonának.

A galíciai Przemysl várában –Európában Verdun és Antwerpen után a harmadik legnagyobb erődrendszer- a főhadnagy úr gyakorlata rácáfolt a sokat idézett közhelyre, mely szerint a fegyverek között hallgatnak a múzsák. A szolgálat közben 48 bronz plakettet készített az erőd parancsnokairól, melyek a megmentett gipszmintáknak köszönhetően a későbbiek során a nagy háború különleges dokumentumai lehettek. 1915-ben orosz hadifogságba került. A lágerben tovább alkothatott. A 3 éves fogság során 180 akvarellje és 200 plakettje gyarapította életművét. 1919-ben mindezeket a hadviselt képzőművészek kiállításán láthatta először a nagyközönség.

A háború után –melyből mint százados, számos kitüntetés birtokosaként szerelt le- művészként és pedagógusként dolgozott tovább. Rajzszakfelügyelő, tanulmányi főfelügyelő lett, s mint alkotó művész sem szűkölködött a megrendelésekben. Legismertebb alkotása az 1931-ben felavatott un. „oroszlános szobor”, mely Przemysl hőseinek, saját volt bajtársainak állított emléket. Ma is sok domborműve, plakettje, síremléke látható közterületen és temetőkben, közgyűjteményekben, magángyűjtők birtokában.

A gellérthegyi sziklakápolna keresztútjához 1936-ban egy 14 domborműből álló sorozatot, stációt készített. A háború során ebből a stációból több alkotás megsérült. Az épülő gellérthegyi felszabadulási emlékmű környezetébe az akkori ideológiai felfogás szerint nem illett a vallási tárgyú alkotás, így azokat leszerelték, sorsuk azóta is ismeretlen. A stációból Kucza Péternek sikerült egy darabot felkutatnia, s azt 1996-ban a nagykátai katolikus templom oldalfalába elhelyeztetnie.

Halála előtt öt évvel alkotta meg szülővárosa első világháborús hősi emlékművét, a sokak szerint az egyik legszebb magyar katonaszobrot. A vitézkötéses nadrágot viselő, rohamsisakos honvéd féltőn öleli át a csapatzászlót. A pörge bajszú katona felül kigombolt mundérral dacosan és büszkén néz szembe az idővel.

Sződy Szilárd a magyar-lengyel barátság mindkét oldalon megbecsült ápolójaként is közismert. Przemysl ma Lengyelországhoz tartozik, s az oroszlános szobor képe sok lengyel újságban és kiadványban megtalálható. Budán, az Apor Vilmos téren bronz márványtábla örökíti meg a XX. század első felének nagyhatású politikai személyisége, a lengyel Józef Pilsudki marsall, a későbbi köztársasági elnök emlékét. Az 1936-ban készült arcmás első változatának alkotója Sződy Szilárd volt. Az 1945-ben elveszett dombormű mását 1993-ban Pusztai Ágoston készítette el.

Sződy Szilárd 1939-ben hunyt el. Sírja a Rákoskeresztúri Új Köztemető 48-as számú parcellájában található. Mellé temették 1962-ben elhunyt feleségét is. A síremléken a művész kettőjükről alkotott bronz domborművét helyezték el. A nagykátai születésű, bizonyos tekintetben európai hírnévre szert tett művésznek szülővárosában köztéren két alkotása látható. Az első világháborús bronzkatona mellett a templom falában látható gellérthegyi stáció egy darabja hirdeti az alkotó és szülővárosa kapcsolatát. A strand melletti Tájházban berendezett várostörténeti tárlaton a város által Kucza Pétertől megvásárolt gyűjtemény –kisplasztikák, plakettek- látható. Kár, hogy a kiállított műtárgyak mellett nem található szöveges ismertető.

A bronzkatona avatása

Az 1920 után kibontakozó revíziós hangulatban minden magyar település szükségét érezte annak, hogy az elvesztett nagy háború emlékét, a magyar honvédek hősiességét emlékművek hirdessék, rajta az elesett katonák nevei megörökíttessenek. Amikor a centenáriumi hangulatban a helytörténészek az adott körben témát keresnek, magától értetődő, hogy a községi emlékművek történetét is feldolgozzák.

Tápiószecső már 1925-ben felavatta a templom és a 31-es út mellett levő katonaszobrát, s így tett a legtöbb tápiómenti település. Ahol az emlékezést a felekezeti megosztottság akadályozta, ott külön táblán szerepeltek a különféle vallások hősi halottai. Az alkotók néhány helyen ismertek –pl. Tápiószentmártonban Siklódy Lőrinc, Tápióbicskén Kalotay Kreipel Ottó- , a legtöbb emlékmű azonban nem rendelkezett komoly művészi értékkel. Két alkotás ebből a körből kiemelkedik: a nagykátai és a pándi katonaszobor elismert képzőművészeti alkotás. Az 1938-ban avatott pándi kétalakos szobor a helybéli születésű Pándi Kiss János műve, s talán ez a kompozíció bír országos viszonylatban is a legkomolyabb művészi, esztétikai értékkel. A nagykátai katonaszobor monumentalitása, technikai kivitelezése, látványossága révén emelkedik ki a tucatmunkák közül.

A nagykátai önkormányzat is törte a fejét a saját nagy háborús emlékműve létrehozásán. Ebben a diskurzusban született aztán az a szerencsétlen ötlet, hogy az 1910-ben avatott, Jankovits Gyula (1865-1932) alkotta 48-as honvédszobrot –az 1849. április 4-iki ütközet központi emlékművét- be kellene hozni Nagykátára. Az ötlet nyomán Nagykáta és Tápióbicske között az 1849. április 4-iki ütközet „hovatartozása és illetékessége” okán kibontakozó, országos nyilvánosságot kapott polémiában végül Nagykátának le kellett mondania a szerencsétlen ötlet kivitelezéséről. (Tetejébe még a szobor környezetét is telekkönyvileg Bicske nevére írták át.)

Az 1930-as évek elején már alig volt település a Nagykátai járásban, ahol nem volt I. világháborús emlékmű. A helyi születésű, időközben országos hírnévre szert tett Sződy Szilárd megtiszteltetésnek vette az önkormányzat felkérését. Nagykáta anyagi gondjain úgy próbált segíteni, hogy az alkotás árának részletfizetését engedélyezte.

„Nagykáta huszadik századi történetének talán legrangosabb eseménye az 1934. pünkösdhétfőjén felavatott első világháborús emlékmű volt. Több ezer ember gyűlt össze a gyönyörűen elkészített hősök kertje körül, hogy meghallgassák a szónoki beszédeket. Az ünnepség főszónoka József királyi herceg volt. Mindenki nagyon várta, hogy a katonai tiszteletadás mellett lehulljon a lepel a zászlót tartó katona szobráról. A várakozást az is fokozta, hogy a szobor készítője nem más volt, mint a nagykátai születésű világhírű szobrászművész, Sződy Szilárd.” - írta a 80 éve zajlott avatásról Kucza Péter.

Az avatás díszvendége

Minden település elkészített létesítménye jelentőségét az avatásra meghívott díszvendég személyével igyekszik emelni. Így tett Nagykáta is, amikor az emlékmű felavatására felkérte József főherceget.

„Habsburg-Lotaringiai József Ágost főherceg (Erzherzog Joseph August Viktor Klemens Maria von Österreich: Alcsút, 1872. augusztus 9-Rain bei Straubing, NSZK, 1962. július 6.) József nádor apai unokája, osztrák főherceg, magyar királyi herceg, honvéd tábornagy, felsőházi tag. 1918-ban királyi helytartó, 1919-ben kormányzó, 1936-1944-ig az MTA elnöke, a Vitézi Rend emigrációs újjászervezője, és Horthy Miklóst követően annak második főkapitánya.” – írja bevezetőjében a Wikipédia.

A több európai uralkodóval rokonságban álló József főherceg édesanyja I. Lajos Fülöp francia király unokája, felesége I. Ferenc József császár és király unokája volt. József Ágost főherceg katonai pályafutása 1890-ben kezdődött, amikor hadnagyként lépett szolgálatba az I. gyalogezredben. Gyorsan haladt előre a katonai ranglétrán, melyben elsősorban előkelő származása játszott meghatározó szerepet. Így 1908-ban már vezérőrnagy, majd 1911-ben altábornagy lett. Az első világháború kitörésekor parancsnoksága alatt a 31. közös gyaloghadosztály állott, melyet előbb a szerbiai harctérre, augusztusban a galíciai hadszíntérre vezényelték. „Győzelmesen harcolt a lembergi csatában, az orosz túlerő miatt elrendelt általános visszavonulásban utóvédként fedezte a hadsereg visszavonulását. 1914. október 25-én kinevezték a temesvári VII. hadtest parancsnokának, amely a Kárpátokban kemény honvédő harcokat vívott a Magyarországra benyomuló oroszokkal. 1914. november 1-jén lovassági tábornokká léptették elő, és kitüntették az első osztályú Vaskereszttel.”

Amikor Olaszország az Antant oldalán belépett a háborúba, a főherceget hadtestével a karintiai határvidékre küldték. Innen az Isonzó-hadsereg déli szárnyára, a Doberdó-fennsíkra vezényelték. „A legsúlyosabb harcokat a 17. gyaloghadosztály és a 20. honvéd gyaloghadosztály katonái vívták. A második isonzói csatában József főherceg hadteste a kopár doberdói karsztvidéken ásta be magát, és kemény harcban tartotta meg a fontos Monte San Michele és Monte Sei Busi magaslatokat. Az olasz támadás első 48 órájában a temesvári hadtest 5500 katonája esett el. A sziklás San Michele hegy többször is gazdát cserélt. Július 24-re a hadtest 25 ezer embert veszített a doberdói fennsík védelmében.” – írja katonai működéséről a Wikipédia.

A harmadik- és a negyedik isonzói csatában is hasonlóan véres mészárlásokra került sor. A főherceg kétszer sebesült meg könnyebben. „A fiatal parancsnokot kedvelték magyar nemzetiségű katonái, magyar nyelvismerete, embereivel szembeni felelős gondolkodása, közvetlen stílusa és személyes bátorsága miatt. 1916. november 1-jén vezérezredessé léptették elő.(…) 1918. október 24-én IV. Károly tábornaggyá léptette elő. Ez volt a Monarchia utolsó tábornagyi kinevezése…”

A Horthy-korszakban József főherceg a közélet népszerű alakja volt. Megírta és hét kötetben kiadta háborús visszaemlékezéseit. „Élénken érdeklődött a kultúra iránt, művelt és széleskörűen tájékozott személyiség volt.” A róla alkotott pozitív kép csorbult, amikor az 1944. október 15-ei nyilas puccs után a főherceg Szálasi hívévé vált. 1944 végén a főhercegi házaspár az Egyesült Államokba menekült, majd az NSZK-ban telepedtek le. Horthy halála után ő lett a Vitézi Szék főkapitánya. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó tábornagya 89 éves korában hunyt el 1962-ben. Felesége és az ő hamvai 1992-ben kerültek a Budai Várpalota alatti nádori kriptába.

Az 1934-es nagykátai emlékműavatás időpontjában József főherceg minden tekintetben méltó volt a megtisztelő feladatra, a nagy háború és katonái emlékének ápolására. A későbbiek során számos esetben került sor –elsősorban a Hősök Napján- katonai tiszteletadás mellett az emlékmű megkoszorúzására. A látványos és dekoratív emlékmű számos történeti jelentőségű községi rendezvény: felvonulás, neves vendég fogadása, nagygyűlés számára szolgált természetes háttérként.

Sződy Szilárd és a bronzkatona emléke

Az 1940-es évek végétől Sződy Szilárd nagykátai alkotása mint kultikus jelenség háttérbe szorult. Előtte nem szerveződtek rendezvények, az I. világháború hőseire emlékező koszorúzási ünnepség az ezredfordulóig itt nem zajlott. Káplár Béla javaslatára kezdődtek meg a május utolsó vasárnapján történő Hősök Napja ünnepségek és koszorúzások, melyben a felnőtt katonai hagyományőrzők mellett kezdettől fogva ott voltak a gyermekkorú csapatok is.

Kucza Péter évtizedek óta gyűjti és ápolja Sződy Szilárd életművét és hagyatékát. Az összegyűjtött anyagból 1996-ban Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg Nagykátán az első Sződy-kiállítást. E napon került sor a templom falán elhelyezett gellérthegyi dombormű, „Az Úr sírbatétele” c. stáció részlet avatására. Kucza Péter Sződy Szilárd életművét bemutatandó könyvének a kiadására várhatóan a közeljövőben kerül majd sor. A művésznek a tájházban történő életmű bemutatását célszerű lenne önálló egységként kezelni, feliratokkal ellátni. (Mint pl. a hasonló jellegű Kármán László hagyatéknál tették azt az illetékesek.) Mindezen változtatások apropója lehetne a bevezetőben jelzett évforduló sorozat is.

A maguk szerényebb eszközeivel a gyermekkorú hagyományőrzők is kiveszik a részüket a Sződy emlékápolásból. Minden évben ott vagyunk a bronzkatona előtt a Hősök Napján. 2009-ben megkeresték sírját a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. 2014-ben az oroszlános szobornál szerveztek a bevezetőben jelzett évfordulókra utaló katonai tiszteletadást.

Basa László

IRODALOM

- Kucza Péter: Nagykáta anno. Múltidéző történetek. Nagykáta, 2013.

- Kucza Péter: Egy kiállításra készülve. Nagykátai Újság, 1996. március.

- Basa László: Sződy Szilárd (1878-1939). 70 éve halt meg a bronzkatona alkotója. Tápiómenti 2 hetes, 2009. február 27.

- Habsburg József magyar kormányzó. Címszó a Wikipédiából.

- Az első világháború emlékművei. (Internet)