165 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án Aradon kivégezték a szabadságharc 13 tábornokát, illetve főtisztjét. 2002 óta ez a dátum mindenkori évfordulója nemzeti gyásznap. A nagykátai gyermekkorú katonai hagyományőrzők a történelmi esemény jelentőségének megfelelően 2014-ben is több alkalommal és helyszínen adóztak példaképeik, a mártírsorsú katonahősök emléke előtt.Képek

A történelem fekete lapjai

Latour halálának első évfordulóján, 1849. október 6-án kivégezték a magyar szabadságharc 13 katonai vezetőjét. Szándékosan nem mondok tábornokot, mert a vértanúk sorában Lázár Vilmos „csak” ezredes volt. A kivégzés dátuma nem volt véletlen, az időzítés a megtorló hatalom szándékos bosszúja volt.

Négy honvédtisztet az aradi vár sáncárkában a 25. császári és királyi gyalogezred 2. zászlóaljából létrehozott kivégzőosztag lőtte agyon, míg kilenc tábornokot Franz Bott brnói hóhér segédletével akasztották fel.

Haynau táborszernagy 14 fős haditörvényszéke tanúk meghallgatása és védők igénybevétele nélkül két tárgyalás után hozta meg a halálos ítéleteket. Olyan honvédtiszteket ítéltek halálra, akik a forradalom és szabadságharc kitörése előtt a császári és királyi hadseregben szolgáltak tényleges tisztként. Ne feledjük: Damjanich és társait uralkodói rendelet vezényelte az akkor alakult magyar honvédség kötelékébe. A tisztek esküt tettek, s esküjük betartásáért kellett meghalniuk.

Az aradi hősök 1849-ben a Tápió mentén

A 13 katona a magyar nemzet hőse, mártírja. Emléküket minden magyar tiszteli és ápolja. Ez a megbecsülés és tisztelet személyes jelleget kaphat azzal, hogy felvillantjuk: kik és milyen körülmények között jártak közülük 165 évvel ezelőtt a Tápió mentén.

Dessewffy Arisztid (1802-1849) tábornoktársai közül egyedül, kétszer is megfordult térségünkben. Először 1849. április 4-én a tápióbicskei ütközetben a Klapka vezette I. hadtest lovas hadosztályának parancsnokaként még ezredesként „ismerkedett” kishazánk viszonyaival. Pár hónappal később, 1849. július 18-21. között a Közép-tiszai hadsereg lovassági parancsnokaként táborozott Nagykátán és Tápiószelén. Június 2-án nevezték ki vezérőrnagynak. A tábornokot, a július 20-iki turai csata hősét Haynau „kegyelme” golyó általi halállal „jutalmazta”.

Knezich Károly (1808-1849) ezredes a III. sz. Damjanich vezette hadtestben dandárparancsnokként vett részt a Tápió mentén zajlott ütközetben. Amikor Damjanich április végén megvált a sok sikert elért hadtest vezetésétől, tábornoki rangban ő vette át annak vezetését.

Nagysándor József (1804-1849) ezredes gyermekkorában Cegléden a későbbi nagykátai plébános Bobory Károly osztálytársa volt. A tápióbicskei ütközetben a III. hadtest lovasságának parancsnokaként a menekülő ellenség üldözését kapta feladatul. Az isaszegi csata napján nevezték ki vezérőrnagynak, s 1849 nyarán Klapkának a hadügyminisztérium élére történő kinevezése után ő lett az I. hadtest parancsnoka. Október 6-án a hadbíró kilencedikként szólította a bitó alá.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) április 4-én reggel még alezredes, a győztes tápióbicskei ütközetben nyújtott teljesítménye elismeréséül este már –Görgey jóvoltából- ezredes. A kivégzettek közül korban legfiatalabb tábornok vezérőrnagyi kinevezését június 20-án kapta meg. Tápióbicskénél Damjanich hadtestének dandárparancsnoka volt, s az ő katonái foglalták vissza a Tápió hídját. Damjanich az ifjú tábornokot fiaként szerette, s a német fejedelmi család sarja apjaként tekintett a tábornokra.

Aulich Lajos (1793-1849) a mártírok közül a legidősebb katona nem vett részt az ütközetben. Ezzel szemben a haditerv szerint az általa vezetett II. hadtest a Jászságból jövet vonult e napon végig a Tápió mentén, hogy április 6-án meghatározó szereplője legyen az isaszegi csatának.

A harci cselekményekben április 4-én közreműködő későbbi vértanúk közül egyedül Damjanich János (1804-1849) volt a tápióbicskei ütközet során tábornok. Az általa irányított III. hadtest 12 ezer katonája meghatározó szerepet játszott a kérdéses napon.

Eleméri és ittebei Kiss Ernő (1799-1849) altábornagy volt a legmagasabb rangú tábornok a tápióbicskei ütközetben résztvevő mártírok közül. Mint országos főhadparancsnok, a hadsereg főfelügyelője e napon nem irányított közvetlenül harci egységet, Görgey kíséretében csupán megfigyelője volt az ütközetnek.

A vértanúk között egyetlen ezredes, Lázár Vilmos (1817-1849) 1849. július 18-21. között, mint a Közép-tiszai hadsereg hadosztályparancsnoka tartózkodott Tápiószelén, volt a Viczián-és a Geszner kúria vendége.

1849-ben tehát a későbbi 13 vértanú közül dokumentált bizonyítékokkal igazolhatóan nyolcan tartózkodtak harci cselekmény, táborozás, megfigyelés során a Tápió mentén.

Hagyományőrzők ápolják a hősök emlékét

A 15 esztendős nagykátai gyermekkorú katonai hagyományőrző mozgalom kezdettől fogva fontosnak tartja az aradi vértanúk emlékének ápolását. Hagyományőrzők ápolják az aradi vértanúk emlékét Az első hat honvédruhás diáktüzér –a Koroknay Dániel Diáktüzér Csapat alapító tagjai- a 150. évfordulón, 1999. október 6-án tisztelgett Batthyány Lajos kivégzésének helyszínén, a mártír miniszterelnök emlékét őrző örökmécses előtt.

A 2000-es évek elejétől tisztelgő alakulatként vettünk részt a mindenkori október 6-iki gimnázium udvarán tartott megemlékezésen. 2002-től a tavaszi emlékhadjárat és a szabadságharc más csatahelyszínein a gyerekekből álló Kossuth-zászlóalj már állandó résztvevője a hadijátékoknak. Ennél autentikusabb emlékápolást el sem tudok képzelni, hogy ott fejezzük ki különféle módon tiszteletünket, ahol ezek a tábornokok hadisikereiket aratták. E körben a legtöbb személyes motívum, program és helyszín –alapozva a nagykátai előzményekre- Damjanich személyéhez kötődik.

Pár éve alakult ki az a hagyomány, hogy a tavaszi emlékhadjárat utolsó napján a Hadtörténeti Intézet és Múzeum –az egykori Nándor laktanya- díszudvarán felállított szoborcsoportnál mutatunk be katonai tiszteletadást. A magyar honvédelem napja és a hősök emlékünnepe. A nagykátai hagyományőrzők zárták a 26. Tavaszi emlékhadjáratot Ott vagyunk szinte minden évben a tápióbicskei honvédemlékműnél, új emlékjelek avatásánál. Az aradi vértanúk emlékjele Tápiószelén Részvételünk az ünnepségeken, az általunk bemutatott katonai alakiság növelte a rendezvények érzelmi hatását, s minden bizonnyal hatott a gyermekkatonákra is.

2013-ban és 2014-ben a Tápiószelei Természetbarát Klub programjai is érintették az aradi vértanúk legfontosabb emlékhelyeit. Tavaly a Délvidéken Kiss Ernő és Lázár Vilmos emléke előtt hajtottunk így fejet, az idén pedig jártunk Aradon. A tápiómenti természetjárók főhajtása Dél-erdélyi barangolás a történelmi évfordulók jegyében Egyszer talán a gyerekek is eljutnak majd Aradra, eddig végzett emlékápoló tevékenységük alapján megérdemelnék.

Az aradi vértanúk emlékének ápolása 2014-ben

A 165 éve történt mártíromság tisztelete ebben az évben is fontos részét képezte a Kossuth-zászlóalj programjainak. „Végigharcoltuk” a 26. Tavaszi emlékhadjáratot, Hatvan-Boldog, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Budavár csataterein vettünk részt hadijátékban, a hősök emléke előtti tisztelgésben. Az emlékhadjáratot ebben az évben is a nagykátai gyermekhonvédek zárták, melynek keretében hagyományosan fejet hajtottunk a Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán felállított, az aradi vértanúkat ábrázoló szoborcsoport előtt.

A nagykátai megemlékezésre október 6-án került sor. A két nagykátai hagyományőrző csapatból álló Kossuth-zászlóalj teljes létszámban vállalta ezen a napon a szolgálatot. Testvércsapatunk, a Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat megjelent négy tagja is valamikor a zászlóalj tagja volt, s így 2014. október 6-án Nagykátán a Kossuth-zászlóalj egykori és jelenlegi tagjai, 21 katonai hagyományőrző biztosította a katonai alakiságot. Erre e napon nem volt még példa.

Fél 6-kor a Damjanich szobor előtt felsorakozott díszegység minden tagja sorra került a tábornok szobránál szervezett díszőrségben. A megkülönböztetett tisztelet Damjanich János három évfordulójának szólt. 210 éve, 1804. december 7-én született, 165 éve szenvedett mártírhalált, s 50 éve, 1964-ben avatták fel a Tápió mente egyetlen Damjanich szobrát, Solymári Valkó László alkotását. Ebből az alkalomból a két nagykátai hagyományőrző csapat 2014. október 6-december 7. között „Damjanich napokat” szervez, melynek keretében vetélkedőre és koszorúzásra kerül majd sor.

A Damjanich János Gimnázium és Mezőgazdasági Szakképző Iskola minden évben kellő tisztelettel és alázattal emlékezik névadója halálának évfordulóján. Az iskola diákjainak fáklyás kivonulása, az udvaron történő felállása, a temetőbe történő bevonulás, a sorfal, a diákok rendkívül fegyelmezett magatartásával, jó előkészítő munkával valósult meg. Sokoldalú és színvonalas volt az emlékműsor is. A megemlékezésen résztvevő államtitkár minden bizonnyal kedvező benyomást szerzett.

Megújult a tápióbicskei honvédemlékmű

A Tápió partján álló, 1910-ben avatott honvédemlékmű a Tápió mente legjelentősebb köztéri alkotása, a nemzeti emlékezet közismert mementója. Száz éve áll a bronzhonvéd a Tápió partján Jankovits Gyula alkotását az eltelt több mint száz év bizony megviselte. A Tápióbicske Barátainak Köre kezdeményezésére 2014-ben sor került az emlékmű minden eddiginél alaposabb renoválására. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri keretéből, 3,8 millió forint költség felhasználásával valósult meg a felújítást. Sor került a talapzat teljes átépítésére –mely a bronzkatona levétele után egyszerűen összeomlott-, s egészen az osszárium tetejéig kellett eltávolítani az eredeti talapzatot. A bronzszobor restaurálását Pogány Ö. Gábor szolnoki szobrászművész végezte, kinek tápiómenti kötődése közismert. A művésznek nemrég avatták fel a tápiószelei múzeum kertjében elhelyezett, a Blaskovich testvéreket ábrázoló bronzszobrát.

Az avatási ünnepségre 2014. október 5-én került sor. Honvédszobor - Szerelvényt igazíts! Megszépült a tápióbicskei Honvédemlékmű A nagykátai hagyományőrzők a megújult emlékmű két oldalán álltak díszőrséget. Ünnepi beszédet dr. Cseri Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős helyettes államtitkára tartotta. Beszédében többek között utalt arra, hogy támogatja e hely nemzeti emlékhellyé nyilvánítását. (48-as csatahelyszínek közül egyedül Pákozd vívta ki ezt a rangot.)

Közreműködött a tápióbicskei Fehér István Művelődési Ház Irodalmi Köre, a Tápióbicskei Harmónia Kórus. Az emlékművet egyházi áldásban részesítette Tóth András kerületi esperes. A katonai alakiságot –díszőrséggel, ágyúlövéssel, sortűzzel- a nagykátaiak mellett a Tápióbicske Barátainak Köre Bitskey Gáspár Honvédtüzér Hagyományőrző Csapata biztosította. A 165. évforduló kiemelkedő jelentőségű rendezvénye volt régiónkban a Tápió partján megtartott újraavatási ünnepség. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy méltó módon emlékezett 2014-ben a Tápió mente lakossága az aradi vértanúkra.

Basa László