A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők negyedik alkalommal -1999 óta ötévenként- emlékeztek meg szervezett formában a magyar-lengyel barátság kerek évfordulóiról. 2014 a hagyományőrzők emlékéve a magyar-lengyel barátság jegyében Ebben a körben több helyszínen tisztelegtek a 205 éve született és 140 éve elhunyt Józef Wysocki (1809-1874) tábornok, a lengyel légió parancsnokának emléke előtt. A tavaszi emlékhadjárat keretében Hatvantól Vácig követték a lengyel légió harcainak helyszíneit, vettek részt tevőlegesen az egykori csaták emlékét őrző hadijátékokban. Arra is emlékeztek, hogy a lengyelek 165 éve több alkalommal tartózkodtak, táboroztak, harcoltak térségünkben. Képek

 

 

A lengyel légió katonái először 1849. április 4-6. között jártak a Tápió mentén. Meghatározó részét képezték a III. hadtest azon egységeinek, akik rohammal foglalták el a Tápió hídját. Táboroztak április 5-én Tápiószecsőn, áthaladtak Tápiósüly és Tápiósáp, Kóka településeken.

1849. július 19-21 között a Közép-tiszai hadsereg kötelekében tartózkodtak Tápószelén és Nagykátán. A lengyel légió dzsidásai a magyar huszárokkal együtt július 20-án reggel Nagykátáról indultak felderítésre északi irányba, s Turánál ütköztek meg az oroszokkal. 1849. július 5-én Wysocki arról értesíti Dembinskit, hogy főhadiszállása Tápiószelén van. A lengyel légió mindhárom tápiómenti tartózkodása, harci cselekményekben való részvétele parancsnokuk, Józef Wysocki tábornok jelenléte mellett történt. Az elfelejtett hadsereg Melyek azok a tápiómenti települések, akik 1849-ben láthatták a lengyel légió katonáit? Összesítve a három tartózkodás eseményeit: Nagykáta, Tápióbicske, Farmos, Tápiószele, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiósüly, Tápiósáp, Kóka, Szentmártonkáta, Szentlőrinckáta településeken vonult át magyar bajtársaival ez a kis hadsereg. Táboroztak Tápiógyörgyén, Tápiószelén, Nagykátán, Tápiószecsőn. Harcoltak Polónia katonái 1849-ben Tápióbicskén és Turán. A Közép-tiszai hadsereg 1849. július 20-án, Tóalmáson

1848-49-ben mintegy 4 ezer lengyel harcolt a magyar nép szabadságáért. Ebből a körből rangban, befolyásban és az eseményekre gyakorolt hatásban három lengyel katonai vezetőt emelhetnénk ki. Mindhárom tábornok –Bem, Dembinski, Wysocki- szerepe messze túlnőtt azon, hogy csupán honfitársaik parancsnokai legyenek. A szabadságharc különböző szakaszaiban gyakoroltak az egész folyamatra hatást, voltak főparancsnokok, jelentős hadseregek irányítói. A triász három tagja közül a Tápió mentében történő hadi események irányításában 1949. április 4-én, illetve júliusban Wysocki vezérőrnagy játszott fontos szerepet. Ő volt az, aki több napon keresztül állomásozott Tápiószelén, illetve áthaladt hadai élén korábban Nagykátán. Születésének kerek évfordulója kapcsán idézzük fel most életútját, kötődését, emlékének ápolását. „…Mindvégig veletek voltunk”. 200 éve született Józef Wysocki tábornok

„…Mindvégig veletek voltunk”

Józef Wysocki 1809-ben született Oroszország Podólia tartományában, a Tulczyn közelében levő Morawán. A nemesi családban felnőtt fiú a híres krezmienieci líceumban tanult, majd 1828-ban Varsóba utazott. Önkéntesként lépett be a Lengyel Királyság hadseregének tüzérségi kötelékébe. Kadetként a Tüzérség Téli Iskolájában tanult, de egyidőben szabad hallgatóként a Varsói Egyetemet is látogatta. A matematika iránt érdeklődött mindenekelőtt.

1829-től részesült ösztöndíjban, s hasonlóan Bemhez, őt is foglalkoztatták a röppentyűk –Congreve-rakéták- hadászati alkalmazásai. A Varsóban 1829. nov. 29-én kitört forradalom után azon év december 30-án hadnaggyá avatták. 1831. február 19-én a Wawernél vívott ütközet volt számára a tűzkeresztség. Az általa vezetett röppentyűs üteg tűzereje hatásosnak bizonyult az orosz lovassággal szemben, melyért 1831. július 14-én kitüntették Virtuti Militari aranykeresztjével. Amikor parancsnoka, Ramorino tábornok szeptember 17-én az osztrákok előtt Galíciában letette a fegyvert, Wysocki Csehországon és Bajorországon keresztül franciaországi emigrációba vonult.

La Pay nevű francia kisvárosban élt, s amikor megalakult a Lengyel Demokrata Társaság, Wysocki az elsők között lett annak tagja. 1835-ben Párizsba költözött. 1837-39 között a toulousei ágyúgyárban dolgozott. 1840-ben a társaság támogatásával a metzi Tüzér- és Mérnökkari Iskolán tanulhatott. Két év múlva Párizsban a Lengyel Demokrata Társaság katonai tanfolyamainak előadója, illetve a társaságnak hol elnöke, hol titkára is volt. Az 1846-os években több katonai témájú szakkönyvet írt.

A népek tavasza évében, 1848-ban már Krakkóban tevékenykedett, ahol a lengyel tartományok forradalmi eseményeit kísérelték meg koordinálni. Amikor a lengyel helyzet kilátástalanná vált, az emigránsok figyelme egyre inkább a sikeres magyar forradalom felé fordult.

1848 őszén Kossuthnál több lengyel is jelentkezett, hogy a kibontakozó szabadságharcban a lengyel részvétel szervezeti kereteiről tárgyaljon. Kossuth számára Wysocki lehetett a legszimpatikusabb, ugyanis november 22-én őt bízta meg a légió felállításával. A november 18-án őrnaggyá kinevezett Wysocki zászlóaljának első két századával december 3-tól vett részt az aradi vár ostromában. A várat ugyan bevenni nem tudták, ámde a légió több összecsapásban kitüntette magát. 1849. január 1-jei hatállyal Wysockit alezredessé léptették elő.

1849. február elején csatlakozott Damjanichnak a főhadszíntérre igyekvő csapataihoz. A lengyel légió zászlóalja és a dzsidásszázad jelentős szerepet játszott a március 5-iki szolnoki diadal kivívásában, melyért parancsnokuk megkapta a katonai érdemjel 3. fokozatát és az ezredesi rangot.

A tavaszi hadjáratban a Damjanich vezette III. hadtestben hadosztályparancsnok, résztvevője a sorozat minden csatájának. Április 4-én az ő katonái vívják ki a tápióbicskei győzelmet. Ebben a hadosztályban harcolt a legendás 3. és 9. honvédzászlóalj, akik Tápióbicskénél és Vácott játszottak fontos szerepet a győzelem elérésében. Május 6-án tábornokká –vezérőrnagy- nevezték ki, s a Miskolcon összevonásra kerülő lengyel csapatok –légió- parancsnoka lett. Vezénylete alatt 1849 nyarán a légió 3 gyalogos zászlóalja, 4 dzsidásszázada és 2 félütege tömörült, honfitársai összesen 2600 fős egysége fölött diszponált.

Május 31-én a felső-magyarországi hadsereg parancsnoka lett, s a Galícia felől betört orosz hadsereg előrenyomulását kellett lassítania. A tízszeres túlerőben levő cári haderő mozgását váltakozó sikerrel lassította, majd egészen Ceglédig vonult vissza. Július 8-án résztvevője volt annak a Kossuth vezette haditanácsnak, melynek eredményeként létrehozták a Perczel vezette Közép-tiszai hadsereget. E hadsereg gyalogsági parancsnokaként tartózkodik július 19-21 között Tápiószelén a Viczián-kúriában.

A turai lovassági ütközetet leszámítva a Közép-tiszai hadsereg az ellenséggel való összecsapás nélkül hátrált egészen Szegedig. A hadsereg feloszlatása után a légió parancsnokaként egységével részt vett a Szeged és Temesvár környéki ütközetekben, majd a bukás után a légióval fedezte a Törökországba menekülők útvonalát.

1849. augusztus 17-20. között Szerbián keresztül érkezett török földre. Kossuth a vidini táborban kitünteti a katonai érdemjel II. osztályával. Az oroszok –mint egykori állampolgárukat- szeretnék kiadatni. Fél évre Kutahiába internálták, majd Londonba távozott. Két év után tért vissza Törökországba, hogy a krimi háborúban az orosz birodalom ellen harcoló lengyel légiót megszervezze.

1855-60 között Párizsban élt, majd Olaszországban kísérelte meg honfitársaiból Ausztria ellen harcoló egységet megszervezni. Igyekezete ezúttal csak egy lengyel katonai iskola megalapítására futotta. 1863-ban Galíciába utazott, s az oroszok ellen szervezett felkelő csapatot. A Rutén Földek és a Lublini vajdaság fegyveres erőinek parancsnoka lett. Amikor csapatát az oroszok szétverik, a biztos haláltól egy osztrák internálás mentette meg: 1865-ig Linzet nevezték ki kényszerlakhelyéül.

Élete utolsó nyolc évét Párizsban töltötte, ahol ismét bekapcsolódott az emigráció ekkor jobbára már csak meddő vitákkal terhelt munkájába. Nagy szegénységben élt, s lengyel emigránsok számára alapított párizsi Szent Kázmér otthonban halt meg 1873. december 31-én. Sírja a Pere Lachaise temetőben található.

 

A lengyel légió és Wysocki a tápióbicskei ütközetben

Wysocki 1850-ben Poznanban megjelent –nemrég magyarra lefordított, s kiadott- visszaemlékezése felidézi a számunkra fontos tápiómenti tartózkodás napjait is. Az április 4-iki ütközet előzményét azért idézzük, hogy az olvasó is érzékelje, hogy 165 évvel ezelőtt milyen körülmények között vívták ki a győzelmet a III. hadtest, benne Wysocki katonái.

„…másnap a parancsnak megfelelően Jászberénybe vonultunk.(1849. április 3-án Hatvanból. Basa László megjegyzése) Ez a menet alaposan próbára tett bennünket. Útközben többször kaptunk egymásnak ellentmondó parancsokat, egész nap szakadó esőben dagasztottuk a sarat, hol erre, hol meg arrafelé, s csak éjszaka értünk be Jászberénybe.

Jászberény egy vége-hossza-nincs sáros falu. Itt újabb megpróbáltatás várt ránk. Mikor a faluba bevonultunk, jött egy fiatal vezérkari tiszt, és közölte velünk, hogy menjünk még vagy fél mérföldet a falun túl, mert ott van a táborhelyünk. Arról azonban fogalmam sem volt, hogy pontosan merre, és hogy miként kell odajutnunk. Több emberemet is megbíztam, hogy kerítsen elő egy tájékozottabb vezérkari tisztet, de eredménytelenül, mert mindenki fedél alá húzódott az eső elől.

Közben a katonáim, akik előző nap öt mérföldet gyalogoltak, majd megverekedtek az ellenséggel, s aznap is egész álló nap meneteltek, reggel óta egy falatot sem kaptak. Amikor látták, hogy a kutya sem törődik velük, zúgolódni kezdtek. Olyanok is akadtak, akik fegyverüket odahagyva meghúzódtak valami kunyhó szegletében; mások meg kijelentették, hogy tovább egy tapodtat sem mennek. Végre megtudtam, hogy Görgey, Damjanich és valamennyi vezérkari tiszt a helyi vendégfogadóban gondtalan nyugalommal fogyasztja vacsoráját. Nyomban odasiettem, és keserű szemrehányásokkal illettem őket azért, hogy így megfeledkeznek a katonákról, akik emberfeletti erőfeszítéssel teljesítik parancsukat s hullatják érettük vérüket. Való igaz, hogy jóval éjfél után értük el a kijelölt táborhelyet. De mivel parancs volt rá, hogy hajnali négy órakor indulnunk kell tovább, a katonák tűz és élelem nélkül töltötték az éj hátralevő részét, de a kijelölt órában fegyverben álltak”.

Most pedig nézzük meg, miként emlékezik a hadosztályparancsnok Wysocki a tápióbicskei ütközetre:

„Jászberényből Tápióbicske felé masíroztunk. Amikor már-már elértük, ágyúdörgés állított meg. Klapka hadteste összecsapott az Abonyból Gödöllőre vonuló Jellasicséval. A császári tábornok Schlikkel akart egyesülni. Nemsokára láttuk, hogy Klapka egész hadteste a legnagyobb rendetlenségben özönlik vissza. A gyalogság ágyúit vesztve menekül, a huszárok csákójukat és kardjukat elhagyva vágtatnak visszafelé, egyszóval mindenki fut, amerre lát. Hiába próbáltuk a futókat feltartóztatni, nem tehettünk mást, utat nyitottunk a menekülőknek, és mi magunk szálltunk szembe az ellenséggel.

Damjanich hadteste jobbra és balra felfejlődött, és nagy ágyúdörgés közepette megindult előre. Közben megérkezett Görgey, s a balszárny parancsnokságát rám bízva, ő maga hadosztályom jobb szárnyához sietett, amely már vonalba fejlődött, és parancsot adott az egyik zászlóaljnak, hogy szuronyt szegezve foglalja el azt a hidat, amely az osztrákokat elválasztotta tőlünk. Az ideátra került ellenséget visszavertük, a híd a kezünkre került, s egész hadosztályom késedelem nélkül átkelt rajta… Meg kell jegyeznem, hogy a tápióbicskei győzelmet egyedül az én hadosztályom harcolta ki.”

A második visszatérés 1849 júliusában

A második „visszatérés” bizonyítékaként most idézzünk Wysocki négy leveléből, melyből hármat Tápiószelén keltezett.

1849. július 3-án Jászberényből írta Henryk Dembinski altábornagynak:

„Még holnap is itt kell maradnom, nem azért, mert a sereg kissé fáradt a két napi, sárban és szakadó esőben megtett erőltetett menettől, hanem azért, mert a korábbi parancsokat szem előtt tartva az egész raktár-, élelmiszer- és lőszerkészletet Hatvan felé indítottam útnak, s most mindezt Ceglédnek kell visszafordítanom. Ezért 4-én még Jászberényben leszek, 5-én Tápiószelén, 6-án pedig Cegléden vagy Abonyban…”

1849. július 5-én Tápiószelén keltezett, ugyancsak Dembinskinek címzett leveléből:

„Ma 12 után fél órával fele hadtestemmel megérkeztem ide, miután a másik felét ide háromnegyed órányi távolságra Tápiószentgyörgyön (Tápiógyörgyén. BL. megjegyz.) helyeztem el. –Szigorúan követem az Ön parancsait, s mihelyt megfőztem vagy éjfél után egész hadtestemmel felkerekedem s még virradat előtt Abonyba érek…”

Wysocki Tápiószeléről július 5-iki keltezéssel levélben tájékoztatja Kossuthot az oroszok előrenyomulásáról. Július 19-én Perczel Mór a címzett, melyben már, mint a Közép-Tiszai hadsereg kötelékében levő tábornok számol be szelei megérkezéséről:

„A kapott parancsnak megfelelően ma hajnali 2 órakor Abonyban táborozó összes csapataimmal felkerekedtem s velük fél 8-kor elértem Tápiószelét. Itt vettem, Tábornok úr, az Ön mai parancsát, miszerint további parancsáig Tápiószelén foglaljak állást: ennek megfelelően a sereg letáborozott, én pedig várom újabb eligazításait…Különösen egy élelmezési biztosra lenne égető szükségem, akivel a sereg élelmezését illetően megállapodhatnánk arról, miként lehessen a rekvirálást végrehajtani, mivel én az idevágó rendelkezést nem ismervén nem tudok erre vonatkozólag parancsot kiadni.

Tábornok úr, talán most érkezett el az ideje általános népfelkelést elrendelni. Tömegei négy napi élelemmel ellátva nagy szolgálatokat tehetnének az ellenség hátában.”

Wysocki és a lengyel légió emlékének ápolása

A lengyel tábornok első magyarországi köztéri szobrát 1976-ban, a lengyel légió 1848-as zászlószentelése helyén, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében leplezték le. Hanna Danilewicz alkotását Varsó adományozta Budapestnek.

Wysockinak emléket állító márványtábla közelünkben öt helyen található. A legrégebbi emlékjel Cegléden, a Pesti út 6 szám alatti ház falán látható. Ez az épület volt 1849. júliusában Kossuth szállása és a magyar kormány székhelye, az itt július 8-án megtartott haditanácson vett részt Dembinski és Wysocki. A táblát 1969. szeptember 19-én avatták. A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők a szeptemberi Kossuth-toborzó során több esetben tisztelegtek az emlékjel előtt.

Időrendben másodikként Isaszegen, a nevezetes csata 100. évfordulójára készült un. Szabadságtörekvések Emléktemploma falán helyeztek el táblát Wysocki nevével. A templom helyét nem véletlenszerűen határozták meg: a Gödöllő felé vezető főút mentén, a magyar ütegállások helyén –melyet a lengyel légió védelmezett- emelték az emléktemplomot, melynek falán 1972. szeptember 24-én leplezték le a márványtáblát. Ugyancsak e napon leplezték le a városháza falán azt az emlékjelet, melynek tanulsága szerint „Az 1849. április 6-i győzelmes isaszegi csatában a magyar honvédekkel vállvetve harcoló Wysocki József vezette hős lengyel légió emlékére állította Isaszeg lakossága.” 2002 óta veszünk részt a tavaszi emlékhadjárat isaszegi csatabemutatójában, s ez alkalommal rendszeresen szervezünk katonai tiszteletadást az emléktábláknál. Nagykátai hagyományőrzők az isaszegi emlékcsatában

Jászberényben –hol 1849. április 3-án és július 3-4-én tartózkodott Wysocki- a tavaszi hadjárat 145. évfordulóján, 1994-ben a Zagyván átívelő kőhíd –melyen keresztül a magyar hadak a tápióbicskei ütközetbe vonultak- mellett álló épület falán hirdeti a márványba vésett felirat, hogy e ház helyén álló épületben szállt meg a lengyel tábornok 1849 júliusában. Itt zajlik minden évben a tavaszi emlékhadjárat hivatalos programjaként a Wysockira és a légióra történő emlékezés. Ilyenkor a nagykátai hagyományőrzők Kossuth-zászlóalja is tiszteleg, teszi ezt immáron tizenhárom éve.

Szolnokon a Wysocki domborművű bronz arcmásával díszített vörösmárványból készült táblát 2007-ben leplezte le Joanna Stempinska nagykövet asszony. A felirat az 1849. március 5-iki szolnoki diadalra utal, kár, hogy nem tüntették fel rajta Wysocki és a légió júliusi itt tartózkodása tényét. (Mint ahogy Jászberényben is elfért volna a táblán az az egy mondat, mely az április 3-iki első látogatásra, illetve arra a tényre utalna, hogy április 4-én reggel Jászberényből indultak a tápióbicskei ütközetbe Wysocki és a lengyel légió katonái.) A nagykátai diákkorú hagyományőrzők mind az öt emléktábla előtti tisztelgést, koszorúzást rendszeresen programjukba iktatják.

Wysocki és a lengyel légió 1849. júliusában két alkalommal táborozott Tápiószelén. Az erre utaló emléktáblát a Blaskovich Múzeum Baráti Köre szervezésében 2009-ben avatták fel a nagykátai hagyományőrzők közreműködésével az egykori főhadiszállás helyén. Lengyel szeptember Nagykátán és Tápiószelén

A hagyományőrzők tisztelgése

A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat őrzi és ápolja Wysockinak, a település és a régió magyar-lengyel barátságát megteremtő helytállását. Kettős ez a vonulat, melyben fontos szerep jut a tábornoknak. Egyfelől illeszkedik munkánk az 1848-as honvédegyenruhát viselő katonai hagyományőrző csapat fő tevékenységébe, másfelől a 20 éve elkezdett nagykátai magyar-lengyel barátságot ápoló és koordináló programunknak is fontos eleme.

Jelen voltunk, szerepet vállaltunk 2009. július 19-én Tápiószelén Wysocki és a Közép-Tiszai hadsereg főhadiszállását, az egykori Viczián-kúria helyét jelölő emlékoszlop avatásán. Emlékoszlop jelöli a Közép-tiszai hadsereg főhadiszállást, a Viczián-kúria helyép

Amikor a tavaszi emlékhadjárat győztes csatáit újrajátsszuk, Wysocki és a lengyel légió helytállása, áldozatkészsége előtt is fejet hajtunk. Több alkalommal –hol kirándulás keretében, hol meg a hadjárat programjaként- keressük fel az isaszegi Katonapallagon az ismeretlen lengyel kapitány, Wysocki bajtársának sírját. Több esetben jártunk a légió korabeli zászlószentelése helyszínén, a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében felállított Wysocki emlékműnél.

Kezdettől fogva jó kapcsolatot ápolunk az 1998-ban alakult, 2007-ben egyesületté vált Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesülettel (Stovarzyszenie Grupa Rekonstrukcji Historyczney Legionu Wysockiego na Wegrzech). A Máté Endre katonai hagyományőrző főhadnagy vezette katonai hagyományőrző csapat tagjai számos esetben vettek részt csapatunk által szervezett programokon, legyen az a Mátray iskolában szervezett magyar-lengyel baráti találkozó, vagy éppen Józef Poprawski őrvezető sírjának megkoszorúzása. Az emlékhadjáratban –miként tették azt eleink 1849-ben- egymás mellett harcolunk. A Wysocki Légió kezdettől fogva résztvevője Közép-Európa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvényének, a tavaszi emlékhadjárat sorozatnak. Így minden évben látjuk őket április 3-án Jászberényben, egy nappal később Nagykátán és a tápióbicskei ütközetet megjelenítő hadijátékban. A csaták, felvonulások szüneteiben baráti beszélgetések alakulnak ki a nagykátai gyerekek és a légió katonái között. Az egyesület mintegy 20 tagja évente 50 rendezvényen –hol 48-as „csapkában”, hol pedig az 1939-es lengyel katonák egyenruhájában- teljesít hagyományőrző szolgálatot.

 

Emléktábla az iskola falán

 

A lengyel légiónak a Tápió mentén egyedül a Mátray Gábor Általános Iskola 1910-ben emelt épülete falán található emléktáblája. Az emlékjel arra utal, hogy 1849-ben a lengyel légió az egykori nagykátai vásártéren tartotta a tápióbicskei ütközet előtt utolsó pihenőjét, illetve 90 évvel később, 1939-ben az iskola adott menedéket a II. világháború kitörésekor Lengyelországból menekült katonáknak. Miután II. Rákóczi Ferenc 310 éve, 1704. április 19-én itt tartott hadszemlét, a kíséretében levő lengyel katonák miatt mi ezt a dátumot tartjuk a nagykátai és a tápiómenti magyar-lengyel barátság kezdetének. Nincs még egy olyan hely a Tápió mentén, hol a három esemény: 1704, 1849, 1939 egy helyhez köthetően szimbolizálná a két nép történelmi barátságának folyamatát és állomásait. A vásártéri iskola centenáriumára

Amikor a Mátray iskolában működő Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat egy országos pályázaton pénzt nyert, azt nem magára költötte, hanem 50%-ban fedezte az általa kezdeményezett emléktábla elkészítését. A táblát 1999.március 19-én Zenon Tarnowski követségi konzul és Bodrogi Györgyné polgármester leplezték le. Ezen az ünnepségen került sor a Koroknai Dániel Diáktüzércsapat megalakulására, a felfedezők és a nagykátai csapat katonai hagyományőrző tevékenységének indítására. Ez a program adott aztán az elkövetkező években keretet a magyar-lengyel barátság –melynek majdnem minden helyi eleme katonai jellegű- ápolásának sajátos formáira.

Az emléktábla az elkövetkezendő 7-8 évben a nagykátai magyar-lengyel barátság középpontjává tette a vásártéri iskolát. Minden évben március 15-április 4. között megtartottuk koszorúzási ünnepségünket, melyre legtöbb esetben eljöttek a követség munkatársai is. Két alkalommal, 2000-ben és 2009-ben maga a Lengyel Köztársaság nagykövete volt a vendégünk. Vendégül láttuk a nagykövetség munkatársai mellett a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület, a Bem József tábornok lengyel cserkészcsapat tagjait. A programok megszervezésébe bekapcsolódott a nagykátai öregcserkész csapat is.

A magyarországi lengyel sajtó, a Polonia Wegierska és a Glos Polonii rendszeresen hírt adott a nagykátai barátsági rendezvényekről. Az iskola bensőséges kapcsolatot –rendszeres diákcserés látogatások- alakított ki a lengyel Koszalin város egyik iskolájával. A Magyarország Felfedezői Szövetségen belül több más munkaformán túl a magyar-lengyel barátság tevékenységének koordinátora lett az 1994-ben alakult Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat.

 

A második visszatérés emléke

1849. júliusában két alkalommal vonult és táborozott a Tápió mentén a lengyel légió. Július 19-21. között a gyalogság Tápiószelén, a lovasság Nagykátán táborozott. Harci cselekményben, a turai lovassági ütközetben a légió dzsidás katonái vettek részt július 20-án.

Miután a Közép-tiszai hadsereg -1849. júliusában ide nyert besorolást a légió- tápiómenti tartózkodásának alig volt emlékezete, a hagyományőrzők intenzív felvilágosító és emlékőrző tevékenységbe kezdtek a 2009 előtti években. Sírok újultak meg, emléktábla született, önálló könyv íródott a turai ütközetről, az emlékhelyek állapotáról és bemutatásával cikkek jelentek meg. Évfordulók, rendezvények, könyvbemutatók a magyar-lengyel barátság jegyében

„Verekedni utolsó emberig” , Könyvbemutató Nagykátán

A nagykátai hagyományőrzők több esetben szerveztek tisztelgő utat, melynek keretében Nagykáta, Tóalmás, Zsámbok, Tura települések területén levő sírokat és emlékműveket koszorúztuk meg. Nyári hadjárat Tápiószelén minden év szeptemberében keressük fel a hadsereg főhadiszállásának – Wysocki lakhelyének – helyét megjelölő, 2009-ben avatott emlékoszlopot. „A mi szabadságunkért és a ti szabadságotokért” A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok Tápiószelén

Amíg a tápióbicskei ütközet emlékápolása országos jelentőségű ünnepségeket, eseményeket, állandóan bővülő emlékhelyeket produkál, addig a Közép-tiszai hadsereg tápiómenti tartózkodása az utókor emlékezetében egyre inkább halványulnak. Évek óta sikertelenül kezdeményezzük, hogy a nagykátai főhadiszállás épülete az 1849. júliusi tartózkodásra utalással táblával jelöltessék meg.

Basa László

IRODALOM

- Kovács István: „…Mindvégig veletek voltunk” Lengyelek a magyar szabadságharcban. Osiris Kiadó, 1998.

- Kovács István: A légió. Kozmosz Könyvek, 1989.

- Együtt a szabadságért 1848-1849. Wysocki tábornok emlékiratai. Zrínyi Kiadó.

- Kovács István: A lengyel légió lexikona, 1848-1849. História Könyvtár. 2007.

- Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika Kiadó, 2000.

- Hermann Róbert-Kucza Péter: 1848-1849 szabadságharc a Tápióvidéken. Nagykáta, 2002.

- Basa László: A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok évforduló Tápiószelén. Megjelent: Helytörténeti emlékkönyv 2009. Blaskovich Múzeum Baráti Köre Tápiószele, 2009.

- Basa László: Hol sírjaik domborulnak… Megjelent: „Verekedni utolsó emberig” A turai lovasütközet 1849. július 20. Magyar Napló, 2009.

- Basa László: Emlékoszlop jelöli a Közép-tiszai hadsereg főhadiszállása, a Viczián-kúria helyét! tapiokultura.hu online újság, 2009. július 27.

- Basa László: Lengyel szeptember Tápiószelén és Nagykátán. tapiokultura. hu online újság, 2009. október 5.

- Basa László: „…Mindvégig veletek voltunk” 200 éve született Wysocki. tapiokultura. hu online újság, 2009. december 15, Redemptió, 2010. június.

- Basa László: „Verekedni utolsó emberig” Könyvismertető. tapiokultura.hu online újság, 2009. december 21.

- Basa László: A Közép-tiszai hadsereg 1849. július 20-án Tóalmáson. tapiokultura.hu online újság, 2010. március 21.

- Basa László: Évfordulók, rendezvények, könyvbemutatók a magyar-lengyel barátság jegyében. tapiokultura.hu online újság, 2010. április 28.

- Basa László: A vásártéri iskola centenáriuma. tapiokultura.hu online újság, 2012. január 22.

- Basa László: Nagykátai hagyományőrzők az isaszegi emlékcsatában. tapiokultura.hu online újság, 2013. május 29.

- Basa László: Nyári hadjárat. tapiokultura.hu online újság, 2013. szeptember 18.

- Basa László: Az elfelejtett hadsereg. tapiokultura.hu online újság, 2013. november 15.

- Basa László: „A mi szabadságunkért és a ti szabadságotokért” A magyar-lengyel történelmi kapcsolatok Tápiószelén. tapiokultura.hu online újság, 2014. szeptember 30.

- Basa László: 2014 a hagyományőrzők emlékéve a magyar-lengyel barátság jegyében. tapiokultura.hu online újság, 2014. március 30.