Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 1622

A jászok országszerte példamutató identitás- és hagyományőrző tevékenységének zászlóshajója a fennállása 140. évfordulóját ünneplő jászberényi Jász Múzeum. A jubileum alkalmával 2014. november 14-én a Déryné Rendezvényházban köszöntötték a múzeum tevékenységét, munkatársait. A meghívott vendégek a tudomány és a közművelődés szolgálatában eltöltött évtizedeket méltatták és értékelték. A jeles közintézmény kisugárzó hatása érvényesül a szomszédos Tápió mente kulturális életében is, s ezért tartjuk most fontosnak a múzeum megalapítása, fennállása, a jubileumi ünnepség bemutatását. A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők, a 20 éves születésnapját ünneplő Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 15 éve ápolja a múzeummal szoros kapcsolatát. Képek

140 év a tudomány és a közművelődés szolgálatában

A Jász-Kun-Kerületek egykori központjában, Jászberényben az országban elsők között, 1873-ban vetődött fel egy múzeum megalapításának gondolata. Aki ezt az ügyet jelesül támogatta: Sipos Orbán helyettes polgármester. Jászberény város tanácsa 1873. március 8-án megtartott tanácsülésén elfogadott 931-es végzése intézkedett egy városi múzeum létrehozásáról.

A jászok múzeumát a városháza egyik udvari épületében helyezték el, s 1874. december 26-án adták át a közönségnek. A gyűjtemény az idők folyamán egyre gyarapodott, s ezért kellett számára időnként nagyobb épületet keresni. Mai állandó helyét 1931-ben nyerte el a városháza üresen álló lóistállójában. Ez az épület 1842-ben épült, klasszicista stílusú, dór oszlopokkal díszített műemlék.

A múzeumot 1949-ig a város működtette, majd 1950-ben állami tulajdonba került. 1962-ben a Szolnok Megyei Tanács gyakorolta a tulajdonosi és felügyelői jogokat. Jelenleg Jászberény Városa működteti az intézményt. A támogatás minőségét jelzi, hogy Jászberény Város Önkormányzata 2003-ban elnyerte a Múzeumpártoló Önkormányzat címet.

A múzeumot vezető igazgatók személye egy-egy sajátos korszakát adja a közgyűjteménynek. Az elmúlt 140 év igazgatói sorrendben: Ozoróczky János, Bathó Endre, Hild Viktor, Banner János, Simonyi Gyula, Réz Kálmán, Blénessy János, Komáromy József, Csalog József, Erdész Sándor, Tóth János, Hortiné dr. Bathó Edit.

A múzeum szakmai tevékenységét hatékonyan támogatja az 1994-ben létrehozott Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány. A múzeum gerincét az állandó és az időszaki kiállítások adják. Az állandó kiállítások a jászok legfontosabb ereklyéit, történelmi és kulturális, néprajzi örökségét mutatják be. A Lehel kürtje 1995-ben került állandó helyére, majd az „Élet a jászok földjén” komplex tárlat jelenlegi formájában 1998-tól tekinthető meg. Ugyancsak a szabadságharc 150. évfordulóján nyílt meg „A szabadságharc gyermekhősei” tárlat. Az időszaki kiállítások a raktárban levő anyag és a lakosság támogatása –információ, tárgyak kölcsönadása,stb.- révén valósulnak meg.

A Jász Múzeum egyik fő értéke a társadalmasítás mellett a tudományos értékmentés, népszerűsítés, a tudományos kutatómunka sokoldalú tevékenysége. A Múzeumi Esték, a Zenés Múzeumi Esték, a Történelmi játszóházak, a Múzeumok éjszakája, a Luca-napi vásár a legismertebb rendezvénysorozatok kereteit jelentik. Rendkívül gazdag a múzeum nyomtatott kiadványainak tárháza. A Jászsági Füzetek, a Jászsági Könyvtár, a Jászság népművészete sorozatban valóságos kiskönyvtár gyarapítja a jászok történelmét, gyűjti értékeit. Helytörténésznek lenni a Jászságban nagyszerű dolog. A kutatók munkáját egy szélesebb nyilvánosság –benne a múzeum, önkormányzatok, honismereti körök- értékeli, s a Berényben megjelenő kiadványok publikációs megjelenést biztosítanak számukra.

Az 1994-ben indult Redemptió c., kéthavonta megjelenő folyóirat fontos színtere az értékmentésnek. „A Jász Múzeum gyűjteményei közül a néprajzi a leggazdagabb és legtekintélyesebb. Jelentős hányadát képezi az egykori vízi élet és az istállózó állattartás, a földművelés, a gabonafeldolgozás és a paraszti háztartás eszközanyaga. A kenderfeldolgozás munkaeszközei közül szépségükkel, míves faragásukkal kiemelkednek a gazdagon díszített, ún csörgős guzsalyok, a tároló edények közül pedig a változatos formájú, szalmából vagy gyékényből fonott termény- és tojástartó kupulykák, tobozok. A régi vallási élet emlékei közül különös szépséggel bírnak az egykori vallásos társulatok szobrai…” – írja a 2011-ben megjelent „Szülőföldünk a Jászság” c. helytörténeti olvasókönyv.

A helytörténeti gyűjtemény segítségével időről időre Jászberény városa egy-egy korszaka elevenedik meg az időszaki kiállítások segítségével. A múzeum emblematikus tárgya a legendás Lehel kürtje, más szóval a Jászkürt.

A régészeti anyag bronzkori, szarmata, avar és jász korszakbéli tárgyakkal rendelkezik. Elismerésre méltó az éremtár és a képzőművészeti témakör gazdagsága. A múzeum vezetői, munkatársai, társadalmi segítői tevékeny résztvevői a Jászság területén folyó régészeti, néprajzi, helytörténeti, természettudományos, hagyományőrző kutatómunkának. A hagyományőrzés országos szinten is kiemelkedő színvonalon működik a múzeum koordinációs tevékenységén beül. Otthont kap a múzeum épületében a Sipos Orbán Honismereti Szakkör, a Jászsági Hagyományőrző Egylet, a Városvédő és Szépítő Egyesület.

A hagyományőrzés az egyik leglátványosabb, leginkább „társadalmasított” tevékenységi terület. A múzeum szakmai és koordinációs, publikációs segítséget nyújt a jászsági településeken működő honismereti szakköröknek. Végzi a népi ételek, a népi viselet, mesék, hímzések tárgyainak, motívumainak a gyűjtését. Az 1995 óta zajló jászok világtalálkozója egyik szervezője, közreműködője a múzeum. A jászok összetartozásának szép példája a jászkapitány-választás, mely avatás ceremóniáját is a múzeum munkatársai dolgozták ki.

„A múzeumot évtizedek óta széles körű társadalmi bázis veszi körül, amely segíti, támogatja szakmai törekvéseit. A Jász Múzeum valóban elmondhatja, hogy nemcsak Jászberény, hanem a Jászság múzeuma. Az a komoly összefogás, segíteni akarás, amely az intézmény munkájának, rendezvényének megvalósítása érdekében tapasztalható, mindenképpen az elismerését és megbecsülését tükrözi, s erre a múzeum mindenkor nagyon büszke. A Jász Múzeum tudományos és kulturális munkáját nemcsak a város, a Jászság és a megye, de a szakma is elismeri, amelynek következményeként 1999-ben elnyerte Az Év Múzeuma címet.”

20 éves a Redemptió

Egyedülálló vállalkozása a múzeumnak és az alapítványnak az 1994-ben beindított Redemptió című újság, a jász és kun települések honismereti lapja, amely hírt ad a Jászság és a két Kunság fontosabb helytörténeti, kulturális, művészeti eseményeiről, évfordulóiról, a tudományos kutatások legfrissebb eredményeiről. Lehetőséget biztosít a Jászkunsággal foglalkozó tudományos kutatók és helytörténészek rövidebb-hosszabb írásainak megjelentetésére. A lap indításától kezdve kéthavonta jelenik meg, s ma már 24 oldalon, színes kivitelben. A Redemptió újság dokumentum és forrás értéke elvitathatatlan, hiszen olyan írások, közlések tárháza, amelyek megjelentetésére más sajtótermékben nem nyílik lehetőség.”

A 140. évfordulóra jelent meg a Redemptió 200 oldalas repertóriuma, mely az 1994-2013 közötti évfolyamok tematikus jegyzékét gyűjtötte csokorba. Az előszót a lap alapítója és jelenleg is felelős szerkesztője, Hortiné dr. Bathó Edit írta.

„Az elmúlt 20 év alatt a Redemptió közkedvelt lapjává vált a Jászkunság történelmi múltja, szokásai, valamint a jelenkori hagyományai iránt érdeklődőknek. Sokan olvassák és használják, s az évek folyamán nélkülözhetetlenné vált a Jászkunsággal kapcsolatos témák feldolgozásánál. Erre utalnak a lapra vonatkozó irodalmi hivatkozások is. A lap szakmai elismerését mutatja, hogy a tudományos kutatók is szívesen publikálnak benne, és mindig számíthatunk a helytörténeti kutatók igényes írásaira is.”

A Jász Múzeumban szerkesztett folyóirat mindenekelőtt a jászkunsági témák közlését tartja elsődleges feladatának. Miután a szomszédvár Tápió mente sokáig nem rendelkezett hasonló kiadvánnyal, szívesen közölte a régiónkban tevékenykedő helytörténészek jászsági témájú, vagy valamely oknál fogva szélesebb érdeklődésre számot tartó témák kidolgozását. Az elmúlt évek során a Tápió mentéből három szerző írását közölte a lap. (Zárójelben a cikkek száma.) Baksa Brigitta (1), Basa László (17), Káplár Béla (1) mint szerző szerepel a könyv végén levő névjegyékben. Az első tápiómenti írás –beszámoló a nagykátai hagyományőrzők elismeréséről, a nagykátai temetőben nyugvó Lehel-huszár szülőhelyének kutatása- 1999-ben jelent meg az akkor még fekete-fehér lapban.

A helytörténeti kutatással foglalkozók számára fontos forrás a repertórium, melynek minden lapja a jaszmuzeum.hu honlapról PDF formátumban letölthető és megtekinthető.

2012 szeptemberében megjelent a Thapeu első száma. A Tápió mente honismereti folyóiratának egyik mintája a Redemptió volt.

Ünnepség a rendezvényházban

A Lehel vezér téren álló Déryné Rendezvényház emeleti dísztermében került sor a Jász Múzeum köszöntésére. A termet zsúfolásig megtöltő közönség egy része korabeli jász viseletben jelent meg. Több jász-és kunkapitányt láttunk zsinóros mentében, tollas kalpaggal. Aki csak számít ma a Jászkunságban, azok közül szinte minden fontos vezető megjelent. 10 órakor a házigazda Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója nyitotta meg a rendezvényt, köszöntve a vendégeket. Őt követte Gócsáné dr. Móró Csilla, aki a tápiószelei Blaskovich Múzeum vezetőjeként vállalta a levezető elnök szerepét.

A köszöntők sorában elsőként dr. Szabó Tamás, Jászberény Város polgármestere kapott szót. Dr. Vígh Annamária, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közgyűjteményi Főosztályának főosztályvezetője hivatali elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni. Köszöntőjét a levezető elnök olvasta fel. Ebből idézni azért is tartom fontosnak, mert a magyar múzeumügy hivatali vezetőjének a véleményét tükrözi.

„Az 1874-ben alapított Jász Múzeum egyike hazánk legnagyobb múltú vidéki intézményeinek. Mint ilyen – mind tudományos-szakmai, mind közműveltséget formáló, tudást és kultúrát közvetítő műhelyként – mindig meghatározó pont volt a vidéki magyar múzeumok térképén, működése még a háborúk és forradalmak alatt sem szünetelt, jelentőségét a mai napig megőrizte.(…)

Eszerint a múzeum:

-          több mint 70 ezer műtárgyat, több mint 16 ezer egyéb írásos dokumentumot, valamint 37 és félezer könyvtári tételt őriz gyűjteményeiben, az intézmény munkatársainak tudományos tevékenységével összefüggő, adattári szakdokumentációs anyag mennyisége meghaladja az 1400 tételt.

-          E gyűjtemények gondozása, megőrzése, tudományos feldolgozása mellett az intézmény tudományos munkatársai 2013-ban 11 publikációt jelentettek meg, a különböző tudományos-szakmai és tudománynépszerűsítő előadásaik száma elérte a 30-at.

-          Az intézmény az év során 3 állandó, és 2 időszaki kiállításán 18 és fél ezer látogatót fogadott, emellett 157 közművelődési, ill. múzeumpedagógiai rendezvénnyel várta látogatóit, melyeket mintegy 10 ezren vettek igénybe.

Rövid számvetésünk akkor ad valós képet, ha rávetítjük egy szélesebb palettára: a fenntartóváltás során átadásra került 117 intézmény között – nem számítva most a más elvárások és lehetőségek szerint működő megyei hatáskörű városi múzeumokat – a Jász Múzeum látogatószáma a 6. legnagyobb, az elmúlt 5 év átlagát tekintve pedig a 8., leltározott gyűjteménye nagysága is az előkelőnek számító 13. helyet foglalja el.(…)

Azt mondhatjuk, hogy ennek a küldetésnek a teljesítésében a Jász Múzeum bizony élen jár. Köszönheti ezt többek között annak, hogy nem új szerepet kell magára vennie: az autentikus közösségépítés, a jász hagyományok ápolása, a számos területen érvényesülő önkéntesség évtizedek óta mindennapi életének része, így vált a helyi identitás egyik meghatározó hordozójává, és képes megadni a helyi kötődés, a közösséghez tartozás, valamint gyökereink megismerésének élményét…”

A magyar múzeumok legfelsőbb vezetője köszöntője után következett Fábián József jászkun főkapitány, Kovács Sándor, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat elnöke, Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője, Borbás Ferenc regnáló jászkapitány.

„140 év a tudomány és a közművelődés szolgálatában” címmel Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója vetítettképes előadása bemutatta az elmúlt 140 esztendő fontosabb múzeumi történéseit.

„Folyóirat a jász-kun összefogásért – 20 éves a Redemptió” c. program előadója Papp Izabella levéltáros, a folyóirat írásainak egyik rendszeres szerzője volt.

A múzeum tevékenységét segítő társadalmi munkatársak –több mint százan- emléklapot és emléktárgyat kaptak közreműködésük elismeréséül.

A rendezvényházban megtartott ünnepség utolsó programpontjaként a társintézmények, civil szervezetek képviselői köszöntötték a jubiláló múzeumot. Ebben a blokkban kaptam szót én is, melynek keretében az országos gyermekszervezet és a tápiómenti helytörténészek üdvözletét tolmácsoltam.

A Tápió mente köszöntése

„Tisztelt Ünneplő Közönség!

A Magyarország Felfedezői Szövetség, a szomszédos Tápiómente kistérség helytörténészei nevében sok szeretettel köszöntöm a jubiláló Jász Múzeum minden munkatársát.

A „munkatárs” kifejezés ez esetben nemcsak a múzeum fizetett alkalmazottait jelenti, hanem a honismerettel, helytörténettel foglalkozó kutatókat, a folyóiratba és a kiadványokba írók nagy számát, a Jászságban működő  szakkörök, egyesületek több száz fős tagságát. Ez a társadalmasítás, a térség minden településére kiterjedő koordinációs tevékenység a 140 esztendős Jász Múzeum talán legnagyobb sikere és eredménye.

1993. április 3-án a múzeum falai között ünnepélyes keretek között megnyitották az 1848-49-es forradalom és szabadságharc gyermekhőseinek állandó kiállítását. E napon került sor a gyermekhonvédek emléktáblájának az avatására, mely ma is ott áll a városháza falán. Ez a két gesztus a 25 éve, 1989-ben alakult magyar gyermekmozgalommal való együttműködés máig ható szép példája. Ezekben az években a felfedezők szövetségének egyik országos központja volt Jászberény. Ebben a munkában nagy érdemeket szerzett Faragó Laci bácsi és Literáti Erzsébet.

Az alapvetően a történelmi, néprajzi hagyományok ápolására alakult országos gyermekszervezet egyik fontos bázisa volt a Jász Múzeum, eredményei elválaszthatatlanok a felnőttek múzeumban folyó, hasonló tevékenységétől. Egy nappal később, 1993. április 4-én, Nagykátán is megalakult a szövetség első két helyi csapata, s éveken keresztül Jászberény és Nagykáta gyermekmozgalmi közösségei sok-sok akcióban működtek együtt közösen.

15 éve, 1999-től a nagykátai katonai hagyományőrzők már állandó résztvevői április 3-ika, Jászberény Város Napja rendezvényeinek.

Ami Önöknek a Jász Múzeum, a Tápió mentén élőknek az a tápiószelei Blaskovich Múzeum. Ha azt mondom, hogy Sipos Orbán, akkor a szomszédban ezt a szerepet a Blaskovich testvérek töltötték be. Ha azt mondják, hogy Lehel-kürtje, akkor nálunk a szkíta aranyszarvas. A jászoknál van Redemptió, a Tápió mentén Thapeu. Ha azt mondom, hogy Hortiné dr. Bathó Edit, akkor a szomszédban Gócsáné dr. Móró Csilla.

A Tápió mentén az utóbbi években kezdett kibontakozni a honismereti mozgalom, a régióban tevékenykedő helytörténészek szervezett együttműködése. Amikor három éve megszületett honismereti folyóiratunk, a Thapeu, annak egyik mintája a Redemptió volt. Az évente megrendezésre kerülő sülysápi helytörténeti konferencián Besenyi Vendel barátunk képviseli a Jász Múzeumot, a jászsági helytörténészek családját.

A minden tekintetben fejlettebb, nagyobb tradíciókkal rendelkező jász identitás és hagyományápolás egyfajta követendő példaként szolgál a szomszédvár, a Tápió mente hasonló törekvései számára.

A szépen gyarapodó helytörténeti tevékenység, a múzeumi-tájházi gyűjtemények számának gyarapodása jelzi nálunk is a felzárkózás igényét és megvalósult eredményeit. Köszönjük, hogy a Redemptióban tápiómenti témák is napvilágot láthattak. Szakmailag is elismeréssel adózunk a Jász Múzeum kiállításainak, a múzeum kisugárzó hatásának. Bízunk benne, hogy a kiadványok terén is idővel lépést tudunk majd tartani Önökkel.

A jubileum kapcsán kívánunk további sikereket, egymást kölcsönösen gazdagító együttműködést.”

A Jász Múzeum fennállása 140. évfordulója alkalmából szervezett jubileumi ünnepség az Ifjúsági Házban közösen elfogyasztott ünnepi ebéddel zárult.

Hagyományőrzők és a Jász Múzeum kapcsolata

1993. április 3-án a Jász Múzeumban megnyílt a szabadságharc gyermekhőseinek állandó kiállítása. A Faragó László hagyományőrző csapatvezető által az egykori Úttörők házában szervezett gyűjtemény „nagykorúsításával”, a profi múzeumi keretbe helyezésével az 1989-ben alakult Magyarország Felfedezői Szövetség egyik központja jött létre. A 80 esztendős Faragó László köszöntése A kiállítás megnyitása kiegészült az aznap leleplezett emléktábla avatásával, így országos viszonylatban egyedülálló párosa valósult meg a gyermekhősök emlékápolásának. Egy emléktábla története

Az 1994-ben alakult Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 1999-ben szervezett felfedező expedíciót Jászberény és Nagykáta történelmi kapcsolatainak jegyében. Az egész napos kutatómunka során fogadta a csapatot a Jász Múzeum vezetője, Hortiné dr. Bathó Edit igazgató asszony is. A könyvtári kutatómunkával és a helyszíni látnivalók számbavételével zajló „felfedezés” eredményeit a csapat gondozásában megjelenő Szakköri Lapok tematikus száma dolgozta fel. A tanulmánysorozat és a két város kapcsolata ápolása érdekében végzett tevékenységért a csapat 1999. április 3-án „Jászberény Város Kitüntetése” elismerésben részesült. Ezt a kitüntetést kollektívaként eddig egyedül a nagykátai csapat érdemelte ki.

Ugyancsak ezen a napon tartottam meg első előadásomat a Jász Múzeumban „Pilaszanovich Béla, a szabadságharc gyermekhőse” címmel. Innentől kezdve minden év április 3-án résztvevői voltunk Jászberény Város Napja rendezvényeinek. 2002-től ez a vállalás már, mint a tavaszi emlékhadjárat társrendezőjének a programját jelentette. Ezen a napon rendszeresen megtekintettük a Jász Múzeum kiállításait, díszőrséget álltunk a város 1848-49-es vonatkozású emlékhelyein, résztvevői voltunk a katonai hagyományőrzők vezette felvonulásnak. A jászkun honvédek utódai ismét a hadjáratban

Esetenként alkalmi rendezvények is gyarapították a nagykátai gyermekkatonák és a berényi kéknyakkendősök kapcsolatát. Ilyen volt a gyermekjátékok olimpiáján való többszöri részvételünk, a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója alkalmából szervezett közös koszorúzások. A Redemptió többször közölte írásaimat a csapat tevékenységét bemutató programokról. Mindezek alapján nem túlzás azt állítani, hogy Jászberény és múzeuma a nagykátai hagyományőrzők második otthonává vált.

Kedves Jász Múzeum! Születésnapodon kívánunk minden jót, sok sikert és további eredményes együttműködést!

Basa László