A sülysápi Ebadták

Egy isteni előadást láthatott a sülysápi Wass Albert Művelődési Központba összegyűlt teltháznyi közönség. Az első mondat jelzője, persze nem csak a színpadra kerülő Dickens-klasszikusra, a Karácsonyi ének alapján elkészült Isten pénze című zenés darabra, sokkal inkább arra a teljesítményre utal, amelyet a sülyápi Ebadták nyújtottak december 20-án és 21-én.

Tarnavölgyi László

Fábryné Salvári Katalin tanárnõ három éve verbuválta össze csapatát, amely a Dzsungel könyve után idén is színpadra állított egy remek, zenés-táncos mûvet. 18 tizenéves fiatal, felnõttes komolysággal, felkészültséggel tette ki a lelkét a színpadra.

Galéria

Szentgyörgyiné Schneider Anita - a témához illően - igazán "szellemes" koreográfiát tanított be a gyerekeknek, akik a lehető legpontosabban, kellő lendülettel táncolták át magukat az előadáson. Nagyjából 75 percen keresztül kötötték le az ifjú teátristák a közönség figyelmét, még pedig úgy, hogy mondandójukat egy felvonásba tömörítették bele. Tehették, hiszen a zene, a tánc, a párbeszédes- és a teljes gárdát a színpadra kívánó jelenetek oly ügyesen, ütemesen váltogatták egymást, hogy a publikumnak nem maradt ideje „unatkozni”.

A sülysápi mûvelõdési központ egyszemélyes mûvelõdésszervezõ „csapatának” képviseletében, volt szerencsém végig nézni az elõadásokat megelõzõ próbákat is.

A színház nem demokratikus mûfaj. Ezt a tételt a kirobbanó energiával, és - színjátszók lévén – a tréfához is elegendõ szellemi tõkével rendelkezõ csikó-társulat esetében különösen szem elõtt kellet tartania a tanárnõnek. Az összeszokottság, az alkalmilag forte fokozatban is kiadott utasítások, a fegyelmezettség adta meg az alapot ahhoz, hogy a szereplõ ne a „hol jövök, be hol megyek ki” és a „hol a kellékem, mi is a végszavam” kérdéseken törje a színpadon a fejét. Ez szükséges ahhoz, hogy – ha van – legyen idõ,  bátorság a bordák mögött õrzött tehetség-spiritusz lángra lobbantásához is. (Sülysápon hallhatóan sercentek a gyufaszálak a skatulya oldalán, és felvillantak azok az apró fények, amelynek világánál mi, nézõk, saját lelkünkbe is bekukkanthattunk, így, karácsony tájékán!)

És itt van elásva az Ebadták kutyája!

Mert a mirõl is szól Fábryné Salvári Katalin és társulatának a története?

Nem, kérem, nem „csak” a színházról, nem Kipling vagy Dickens csodálatos történeteinek igazáról!

Évezredek óta, generációról generációra, minden nemzedék és minden náció felnõtt társadalma megdöbbenten tapasztalja, hogy akár milyen  züllött, erkölcseit vesztett világban létezik is (az adott kor embere – mi is, itt, e nem éppen történelme dicsõ napjait maga elõtt görgetõ magyar hazának polgárai – szereti saját korát a legzivatarosabb történelmi érának hinni), a jóra, az igazra, az értékesre vágyó szándék és tehetség, ott lakozik minden, el nem rontott gyermek és fiatal lelkében.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

Igen, a mi felelõsségünk, hogy akarunk-e felírni néhány tartalmas kezdõsort a „tiszta lapra”. Valami olyasmit, amirõl hisszük, reméljük, hogy a fiatalból majdan felnõtté váló emberpalántának érdemes lesz a sorainkat tovább írni.

Mert ha csak legyintünk, hogy: „Ezek a fiatalok!”Csak a számítógép, a diszkó, a kábítószer…, akkor könnyen lehet, hogy valóban ezek a fiatalok, „ezek a fiatalok” lesznek.

A valódi boldogság, a tartalmas siker nem az átmulatott éjszakában felkínált, pár ezer forintos tablettában van benne. Ezt az igazságot kell újra, és újra elmagyarázni…például, Ebadta módra!

Jöjjenek! Induljon szépen a 2009-es esztendejük!

(Szolgálati közlemény, a tápiómenti mûvelõdésszervezõ kollégáknak!

Egy remek, szórakoztató, 75 perces darab, útra készen, „elõkóstolva”, várja az érdeklõdõ telefonokat! )