MT

 

Elment a Tápió mente legnagyobb jelenkori művésztanára, Molnár Tibor

 

2020. december 03-án ismét szegényebb lett a Tápió mente. Elhunyt életének 80. évében Molnár Tibor…

A Tápiómente Táncegyüttes egykori zenekarvezetője és kiváló muzsikusa, a Nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola ének-zene, testneveléstanára, a vidék legkiválóbb zongorakísérője és zenekarvezetője új hazába költözött, a Mennybe. Képek

Molnár Tibor Budapesten született 1940. április 28-án. Zalaegerszegi származású édesapja, illetve csongrádi édesanyja a fővárosban ismerkedtek meg, ott is házasodtak össze. A budapesti Szemere utcai Általános Iskolában negyedik osztályos volt, amikor zeneiskolai tanulmányait az 1. számú Körzeti Zeneiskolában kezdte meg, zongoratanára pedig az iskola igazgatója, Dr. Komjáti Aladárné lett. Zenei tanulmányának díját szülei nem tudták fizetni, Dr. Kulcsár Sándor iskolaigazgatónak köszönhetően viszont a költséget az általános iskolája fizette, így a legjobb zongoratanárhoz kerülhetett. Már ezidő tájt sikereket értek el, hiszen énekkari versenyen a budapesti döntőbe is bejutottak általános iskolai fiúkórusukkal az 1952/53-as tanévben, melynek felkészítő tanárnője egyben ének-zene tanáruk, Túri Katalin volt, a verseny zsűrielnöke pedig nem más, mint maga Kodály Zoltán volt, aki a produkció után személyesen kezet rázott Molnár Tiborral. A Magyar Rádió Gyermekkórusának iskolája mellett ez hatalmas dolognak számított ebben az időben! Az alaptanulmányok végeztével a Budapesti Zenei Gimnázium Bartók Béla Zenei Konzervatóriumában folytatta középfokú tanulmányait (1954-1958), majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Bartók Béla Zenei Konzervatóriumában szerzett diplomát karvezető, szolfézstanár, általános iskolai ének tanár szakpárokon, 1961-ben. Osztálytársai közül kiemelkedett Czidra László (zenetudós), Baki József (zongorista, zeneszerző), Deseő Csaba (hegedűművész), Tomcsányi Zsolt (nagybőgős), Esztényi Szabolcs (középiskolai osztálytársa, a Varsói Zeneakadémia tanára, zongoraművész, zeneszerző) és még számos ismert muzsikus, akikkel a barátság a főiskola falait elhagyva is megmaradt. Jánoki Judit (Magyar Rádió Kórusának szólóénekese, kórusvezető), Juharos Róbert (édesapja fuvolatanár volt a Zeneakadémián), Hartai Károly (édesapja csellótanár volt a Zeneakadémián), Csenki Imre (édesapja a Magyar Állami Népi Együttes vezetője volt) szintén művészcsalád sarjai voltak, akik ezen a pályán folytatták életüket. Az ismert személyek sorát folytatja Kóródi Iván bárzongorista is, akivel szintén több évtizedes baráti szálak kötötték össze Molnár Tibort.

Az 1961-ben pedagógus diplomát szerzett személyekre olyan kormányrendelet vonatkozott, hogy bármilyen szakon is végzett, három évet legalább vidéken kell tanítania. Mindenki két ajánlatot kapott a főiskola akkori igazgatójától, dr. Fasang Árpádtól, így a friss diplomásoknak nem kellett munkahelyeket keresni. Szombathely és Fót volt a két ajánlat, melyek közül Szombathely nagyon messze van, Fóton pedig nem jó körülmények várták. Így jelezte az igazgatónak, hogy nem megfelelők a helyek. Tomcsányi Zsolt barátja ekkor kapta meg a nagykátai szimfonikus zenekar vezetésének lehetőségét, mely a Művelődési Ház keretein belül működött, azonban nem tudta a munkaköri feladatokat végezni, így a pozíció megüresedett. Molnár Tibor le is utazott még szeptember első napjaiban, a nagykátai vasútállomáson pedig az akkori Művelődési Ház igazgatója, Chmely Ödön várta, aki jelezte, hogy alakul itt egy szimfonikus zenekar, de most nem ez lenne a legfontosabb feladat, hanem egy kihelyezett zeneiskolában, Tápiószelén kellene tanítani zenét. Tápiószelén Pintér Béla, Kali Endre és Walter József fogadták nagy szeretettel, akik tájékoztatták, hogy a zenetanári feladatok mellett énektanári feladatokat is el kellene látni az általános iskolában. 1961. szeptember 14-én költözött le Tápiószelére, ezen a napon pedig már a munkát is megkezdte, illetve Nagykátán, a Járási Művelődési Osztályon, ahol letette pedagógusi esküjét. Ének-zene, zongora- és szolfézstanárként egészen 1982-ig dolgozott a településen.

Emlékezetes énekórái felejthetetlenek maradtak tanítványai számára, akik a mai napig fel tudják idézni, hogyan szemléltette az „A csitári hegyek alatt” című népdal dallammenetét, hogyan rajzolta fel a táblára a megidézett hegyek látványát, a népdalok értelmezésének titkait. Ma is hallják, ahogyan „Prokofjev: Péter és a farkas” c. zeneművéről beszél s éppen melyik hangszer, melyik szereplőjét játssza el.

Rangot jelentett kórusaiban énekelni. Az együtténeklés öröme mellett éneklő közösségeinek tagjai a járási, megyei kórusversenyeken rendre elnyert elismeréseknek is alkotó részeseivé válhattak. Az iskolai kórus mellett a férfikórust, majd a Bartók Béla Vegyeskart is vezette Tápiószelén, ahol munkásságáért, emberségéért a mai napig tisztelet övezi személyét.

1964-ben házasságot kötött Kun Magdolnával, a Tápiószelei Általános Iskola egyik fiatal tanítónőjével, 1965-ben pedig megszületett Krisztina, majd 1968-ban Tibor gyermekük, kiknek életükben központi szerepet játszik a mai napig a zene, az éneklés szeretete, a művészet.

1964 év vége felé már Walter József tápiószelei pedagógus-zenekarának billentyűse lett Molnár Tibor, bálokat és egyéb rendezvényeket muzsikáltak.

1965-ben, lánya születése alkalmával Dr. Balogh József, Tápiószele doktora felajánlotta Molnár Tibornak, hogy autóval felviszi Budapestre, hogy újszülött lányát és feleségét megnézhesse, mivel ekkorra már jó barátság alakult ki közöttük. A klinikáról jövet ebéddel várták őket Tibor szülei Budapesten, ahol a doktor úr mesélt csongrádi származásáról is. Ez alkalommal derült ki, hogy Balogh doktor úr nagymamája, Kátai Benedek Mária, illetve Molnár Tibor anyai nagymamája, Kátai Benedek Franciska édes testvérek voltak, így nincs egyedül a családfa tekintetében sem Tápiószelén.

1966-ban már szolgálati lakásban lakhattak családjával. Teljesen beilleszkedett a tápiószelei közösségbe, munkásságát pedig nagyon elismerték. Ezidőtájt már nagyon jó kórusok működtek a járásban és mindig Tápiógyörgye, Nagykáta és Tápiószele kórusai vetekedtek az első helyért, a tápiószelei kóruséneklés pedig minőségi volt. A jó hangú énekesek közül később többen a Tápiómente Táncegyüttes énekkarába is bekerültek.

1966-ban a Kedves Presszóban kezdett el muzsikálni Tápiószelén, ami egy zenés, beülős szórakozóhely lett. 1963-ban Nádai Gyula is Tápiószelére került, aki rövid ideig a helyi művelődési ház vezetője volt, emellett pedig énekes és dobos volt, többek között a pedagógus zenekarban is, melyben Árvai Pál nagybőgőssel muzsikáltak együtt (aki szintén a Tápiómente Táncegyüttes nagybőgőse lett) Ez a formáció szolgáltatott éveken át zenét a presszó vendégeinek, hírnevük pedig az egész vidéken elterjedt, Tápiószele kulturális helyszínévé vált, egészen 1969 őszéig, amikor a nagykátai Park Étteremben folytatták a zeneszolgáltatást, ahol korábban a tápiógyörgyei Zsiga Alajos és cigányzenekara muzsikált. 1970 szilveszterén nyitott meg a nagykátai Aranyszarvas Étterem, ahol négy hónapon át muzsikáltak, majd a zenélést ebben a formában nem folytathatták és szerződésük is lejárt 1971 május 31-én. Walter József és Chmely Ödön felkérésének eleget téve június 3-án már, mint a már 1968 óta működő Tápiómente Táncegyüttes zenekarvezetője folytatta zenei tevékenységét. 1969 óta már volt a táncegyüttesnél zongorakorrepetítor zenekarvezető, aki nem más volt, mint Molnár Tibor egykori konzervatóriumi osztálytársa, Dobrovka József, aki egy svájci munkaajánlatot elfogadva távozott Nagykátáról, így megüresedett a pozíció, melyet Molnár Tibor elfogadott. A zenekari hangszerelés, a próbák megszervezése volt a legfőbb feladat a táncegyüttes zenei kíséretével együtt. Első, zenekarvezetése alatt megvalósult külföldi fellépésükre már sor került július 22-én, a lengyelországi Poznanban, a munka pedig egészen 1999 év végéig tartott, ahol fia, ifj. Molnár Tibor prímásként dolgozott hosszú időn át.

Ezzel párhuzamosan, 1975 és 1982 között gyermek- és ifjúságvédelmi szakfelügyelőként is tevékenykedett Pest megyében, melynek kapcsán 1977-ben országos szakmai elismerésben részesült, mint Kiváló tanár. A Járási Hivatal Művelődési Osztályán sportfelügyelői feladatokat látott el osztályvezető-helyettesi pozícióban, 1982 áprilisától. 1985-ben házasságot kötött Nagy Katalinnal Nagykátán, 1986-ban pedig megszületett Katalin, majd 1991-ben Dániel gyermekük. Ekkorra munkahelye megszűnt az átalakulások miatt, azonban Povázson Sándor, a Nagykátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola igazgatója felkérte még ezév augusztusában énektanárnak, mely munkát elfogadta és szeptember első napján munkába is állt. Aktív munkáját egészen 2000-ben bekövetkezett balesetéig végezte szívvel-lélekkel.

Munkásságát Nagykáta Város Önkormányzata három alkalommal is Pro Urbe díjjal jutalmazta: előbb a Nagykátai Fúvószenekar, majd a Tápiómente Néptáncegyüttes tagjaként. Harmadjára a Nagykáta kulturális életében megvalósított önzetlen munkásságáért magánszemélyként is átvehette városa elismerését 2008-ban. 2011-ben átvehette az ekkor 50 éve megszerzett aranydiplomáját is több, egykori osztálytársával együtt a Zeneakadémia akkori rektorától, Batta Andrástól.

A Tápiómente Táncegyüttes és zenekara számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült Molnár Tibor munkássága alatt, melyek közül kiemelkedik az Agrigento-i Aranytemplom-díj (1979 – Olaszország), a Bursa-i Karagöz Nagydíj (1988 – Törökország), az Örökös Kiváló Együttesi cím (1985) és még számos megyei és szakmai elismerés. 26 országban képviselték 1971 és 1999 között Magyarországot, ezen belül szűkebb pátriánkat, a Tápió mentét, Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában, illetve Európa számtalan országában. Molnár Tibor ezalatt zongorázott, cimbalmozott, nagybőgőzött, csellózott, citerázott, harmonikázott és énekelt a produkciókban, valamint a zenekarvezetői munkák alatt. Alkotói munkássága a Tápiómente Táncegyüttes vezetőjével, Domján Lajossal példaértékű a jelenkor, valamint a jövő nemzedéke számára, hiszen hittek benne, hogy zenei és művészeti elgondolásaikat meg tudják valósítani a tánckarral, zenekarral, melyet számtalan siker kísért, munkásságukat pedig szakmai és emberi tisztelet illeti.

Molnár Tibor szellemi, néprajzi értékeink átörökítésében kimagasló tevékenységet végzett. Több évtizedes pedagógusi munkája, a Tápió vidékhez kötődő életműve minden elismer ést megillet, ezért 2019-ben a Tápió mentéért-díj kuratóriuma Tápió mentéért-díjat adományozott Molnár Tibor részére, melyet jó erőben, egészségben átvett 2019. november 09-én, a tápiószelei Simonffy Kálmán Művelődési Ház Nagytermében.

Oklevelén ez áll:

Tápió mentéért díjat adományozunk Molnár Tibor részére, a Tápió mentén végzett több mint négy évtizedes művészeti és pedagógiai munkásságának, valamint a Tápiómente Táncegyüttesben végzett három évtizedes zenekarvezetői és társszerzői feladatok hazai és nemzetközi eredményeinek elismeréseként, emberségéért, a vidék szolgálata érdekében végzett kimagasló szakmai életútjának tiszteleteként.