2018.03.15. Nemzeti ünnep Sülysápon koll kicsiPetőfi Sándor 1845-ös látogatására emléktábla emlékezteti a sülysápiakat és a felénk járókat a Grassalkovich-vadászlak falán. Hagyományosan itt ünneplik a kisváros polgárai minden évben a ’48-as forradalom tavaszi évfordulóját. tapiokultura.huTL.KÉPEK Mindazok, akik idén a hűvös idő ellenére is eljöttek rendezvényünkre, méltósággal ünnepelhettek velünk. Köszönjük a Móra Ferenc Általános Iskola diákjainak,

Gál Gergőnek, felkészítő pedagógusaiknak, Dobosné Földi Brigittának, Dósa Krisztinának, Győző Viktóriának, a Csicsergő Kórusnak, Bori Györgynek a tartalmas szerepvállalást, Katus Norbert alpolgármesternek a történelmi összefoglalót, szónoklatot. A programot Csanádi Ádám, a WAMKK intézményvezető- helyettese konferálta le, a hangosítást Zárda Norbert kollégánk végezte el.

A 15-ei ünnepség előtt egy nappal a Móra Ferenc Általános Iskola ünnepségére a Wass Albert Művelődési Központban került sor, ahol Bori György, Kecser Barna, Kecser István és Zárda Norbert zenekarával közösen énekelhettek a gyerekek. Köszönet a zenekar tagjainak a közreműködésért!

Megtisztelő figyelmükbe ajánlom Katus Norbert alpolgármester úr, a Grassalkovich-vadászlaknál 2018. március 15-én elhangzott beszédének néhány gondolatát:

Katus Norbert alpolgármester ünnepi beszédében a francia és a magyar forradalom közti különbségeket hozta példaként:

(…) „ha fellapozzuk az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc krónikáit, ez a bő másfél esztendő a rendkívüli helytállás, az önfeláldozó hősiesség és – a politikai vitákkal, a megosztó ellentétekkel együtt – a magyar szabadság megszületésének ragyogó pillanata.

(…) 1848-ban az áprilisi törvények uralkodói szentesítésével mi, magyarok jártunk a törvényesség útján, nem pedig a forradalmat vérbe fojtó hatalom.

(…) Bár a marxista történelemtanítás „nagy francia forradalomként” állítja példaként azokat az eseményeket elénk, mind jogilag, mind társadalmilag, mind erkölcsileg a magyar forradalom és szabadságharc kell, hogy a valódi példa és nemzeti ügy legyen mindannyiunk számára.

Mi már tudjuk, hogy a forradalom máig ható alapgondolata és a márciusi ifjak lelkét is tüzelő élménye bár valóban Franciaországban jött a világra, mégis – szerencsénkre – Buda és Pest utcái a legkevésbé sem váltak a párizsi közterekhez hasonlatossá.”

Később Németh László szavait idézte fel, aki ezt írja a magyar forradalmi hevületről:

„Nem voltak a magyar népnek sérelmei? Vagy nem érezte őket? A válasz egyszerű. Ő nem olvasta, mint akik Széchenyi óta félnek tőle, a francia forradalom történetét. Nem tudta, hogy őneki ilyenkor gyilkolni illik. Gazdák és cselédek ugyanabban az erkölcsben éltek: az ősi paraszt és az újabb keresztény morált nem kezdte még ki a racionális emberirtásé…”

Az aradi vértanúk példáját kiemelve megvilágította, hogy a legkülönbözőbb származású és rangú tábornokok hogyan áldozhatták életüket a szabadságharcért:

„Valóban, 1848/49 történetéről és eseményeiről a legkevésbé sem a felfordulás, az anarchia vagy éppen a véres terror légköre jut az eszünkbe.

Mi volt az az erő, ami őket (a szabadságharcban életüket áldozó, a legkülönbözőbb helyekről és társadalmi osztályokból származó aradi vértanúkat) a magyar szabadság ügye mellé állította? Az az érzés, amit nemzeti hűségnek nevezünk, amely magában foglalja a hazaszeretetet és a haza védelmét.

Szerencsés nemzet vagyunk. A mi múltunk, és benne 1848/49 története mindig, minden esztendőben arra figyelmeztet bennünket, hogy nekünk van kikhez mérni magunkat. Vannak elődeink, akikre felnézhetünk, akiktől megtanulhatjuk, hogy a szabadság önmagában nem, csak erkölcsi tartalmával együtt érték.

1848/49 története, a magyar forradalom és szabadságharc arra tanít minket, hogy a nemzeti hűség és a szabadság sorsa szorosan összetartozó dolgok. A szabadság, amit ma is fontosnak tartunk, és éppen ezért védünk minden lehetséges eszközzel, nem képzelhető el annak a földnek a szeretete nélkül, amelyen élünk.

Szeressük hát ezt a földet!

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”