kicsinőnapkoll kicsi2011 óta kötelezően van ott a WAMKK éves programnaptárban a „Sülysápi Nőnap”. A hölgyek, az intézmények lányai, asszonyai, a kolléganők elvárják tőlünk, hogy „saját erőből” kedveskedjünk nekik egy kis vidám műsorral. Lassan híre (hírhedtsége?) van már a szívből jövő zenés, verses, táncos bohóckodásunknak és mostanában a szomszédos települések WAMKK-barátai is a vendégeink szoktak lenni. (Folytatom a „Bővebbenben”!)
tapiokultura.huTL.KÉPEK

Először is: nagyon szépen köszönjük a szebbik nem minden megjelentjének (már megint, idén is már vagy sokadszor, most is teltház volt a WAMKK-ban!), hogy „vették a lapot”, és nem fukarkodtak megjutalmazni minket nevetésükkel, tapsukkal! Köszönjük szépen!

Az ide nőnapnak is úgy futottunk neki, mint az az eddigi összesnek: előbb ömlött belőlünk a rengeteg „zseniális” ötlet, aztán tíz nappal a program előtt szinte mindent elvetettünk, és „lövésünk” sem volt arról, hogy mi kerül majd a színpadra. Aztán csak összeszedtük magunkat (annyira, amennyire)!

Egy művelődési központ akkor működik jól, ha jönnek-mennek bene az olyan emberek, akik szívesen adnak valamit a közösbe is a kisebb-nagyobb tehetségükből. Eddig sem álltunk ezen a téren rosszul, de most, a nőnapra egy olyan remek kis csapat verbuválódott össze, amelyből reményeim szerint máskor is „lesz még valami”!

Zárda Norbert kollégám a nap mint nap végzett rengeteg fizikai munka, karbantartás, pakolás, szállítás mellett a hangtechnikánk fő felelőse is. Mint amatőr zenész már eleve úgy került a WAMKK kicsiny csapatába, hogy alkalmanként akár egy maga, egy száll gitárral vagy éppen saját zenekarával segítse gyerekprogramjainkat, ünnepeinket, szórakoztató rendezvényeinket. Folyamatosan keresi azokat a társakat, akik partnerei lehetnek a mások, a sülysápi közönség számára is örömöt szerző együttmuzsikálásban. A WAMKK-ban mindig úgy van előkészítve az erősítő, a keverőpult, hogy ha valaki felénk jár egy hangszerrel a kezében, az pillanatok alatt kipróbálhassa magát nálunk is (aztán általában, előbb-utóbb kihasználjuk, „visszaélünk vele” és feltuszkoljuk színpadunkra.)

Ódór Ádám egyetemi tanulmányait megszakítva alig egy esztendőre szegődött el a Polgármesteri Hivatalba. S ha már szemben van a WAMKK, munkaidő végén áthozta a gitárját Norbihoz, egy kis „szakmai tanácsadásra”. Norbi előbb „rádobolt” a dalra, aztán „alábasszusozott” én meg meghallottam, és Ádám már nem menekülhetett el a sülysápi nőnap elől. Hasonlóan járt a hivatalban nemrégiben informatikusként elhelyezkedő Kecser István is. Őt Csanádi Ádám eleve kötelezte a márciusi ügyködésünkön való közreműködésre, hiszen elődje, Szanyi András is bevállalt néhány emlékezetes paródiát. Steve a tánckarunkat erősítésére érkezett, de pillanatok alatt kiderült, hogy szokott basszust is pengetni. És mivel Katus Norbert alpolgármester úr kiötlötte a „Sülysápi Beatles” megalakítást, Istvánnal, Zárda Norbival és Nagy Péter tanár úrral már meg is kezdhette a próbákat.

„Szükséghelyzetbe n” összeállt géppuskalábú társaságunk tömegesítése szándékával még mási két Kecser úr is érkezett: az unokaöcskös Viktor és bratyó, Barna. Utóbbi szintén bejött a csőbe, mert egy a színpad sarkában parkoló – és minő csoda, éppen „bekötött” – szintetizátoron pötyörészni kezdett a pihegő időnk alatt. „Ember! Te tudsz zongorázni!” felkiáltásomra hiába szabadkozott! Lebukott! Állította, hogy csak ezt az egy Charlie-nótát tudja, de ehhez meg énekes is kellene… hagyjuk inkább! Hát nem hagytuk, és ebből lett a Nagy Peti bával alkotott remek kis duójuk!

Egy nappal a nőnapunk előtt elromlott a csoportkábelünk (mindegy, hogy mi az, a lényeg, hogy anélkül nem hallatszunk), ezért elszaladtunk Jászfényszaru irányába, hogy a Szotyola zenekarban és Holdonmacskában is örömmel muzsikálgató Jáger János kisegítsen bennünket 30-40 méter mikrofonvezetékkel. „János ne jöjjön a nőnapra?”- kérdezte Norbi! „Itt a helye! Invitáld!” Kivel is muzsikáljon most? Hát Bori Gyuri úgy is jön táncolni, segít tekergetni majd a keverőt is! És persze Gyuri, Jani is, most is, sokadszor és ingyen szórakoztatják a sülysápiakat.

És akkor a „balettkarról”. Ez volt az első idétlen ötlet, amellyel kollégáim akkor álltak elő, amikor megvalósítható műsorhiány miatt, kétségbeesve már majdnem lemondtam az idei hölgyköszöntőt. „Ezt ne! Ezt biztosan nem!” De mivel csak ez maradt, és mivel a Norbi által világhálóról becserkészett filmecskéjét látva Ádám beismerte, hogy gyerekkori álma a koreográfusi pálya, ez a kérdés is eldőlt! Az eddig felsorolt férfitársainkon kívül a színpad deszkáinak felszaggatásban zseniálisan közreműködött még Ódór Viktor, Pallagi Dávid és aki miatt végig toporogtuk ezt a két percet, a vágyott kislakot kisajátító Csanádi László.

Pallagi Dáviddal és a konferálásba is besegítő Teréki Krisztián barátommal együtt mi még hármasban illetve ha csodásan felöltöztetett Éva névre hallgató és valóban hallgatag de zajos sikert arató manöken menyecskét is idesorolom, elkövettünk verses őstörténetet is, de mégsem vittük el a pálmát!

A sülysápi nőnap legsikeresebb férfiúi csapatát a Csicsergő Óvoda nyolc elegánsan kiöltöztetett aprósága alkotta! (És minden sikeres férfi mögött egy nő áll! A Horinka László polgármester úrnak még a virágosztásban is segítő úrficskák mögött most kettő is! Köszönet Szabóné Selmeci Marianna és Vörös Judit óvónőknek a srácok felkészítéséért és színpadra állításáért!)

Hangosításunkban, fotózásban, ide-oda cihelődésben, székezésben és egyebekben Zárda Patrik és Zárda Adrián is segített nekünk.

A sülysápi nőnap fiúcsapata egyik-másik produkciójával és egy-két újabb ötlettel ott lesz a Kastélykerti majálisunkon és az augusztus 18-ai városnapunkon is!