Aki viszont ott volt a sülysápi Wass Albert Művelődési Központban Rékasi Károly Szerelmem, Erdély című pódium estjén, az egy felejthetetlen, felemelő élménnyel lett gazdagabb a tegnapi napon.
A Magyar kultúra napját (január 22. hétfőre esvén, mi a hétvége péntekjén, január 19-én tartottuk most meg) idén intézményünk névadója születésének 110. évfordulója alkalmából és halálának 20. évfordulójára emlékezve a népszerű színművész Wass Albert műsorával kívántuk megünnepelni. (Folytatás és képek a "Bővebbenben")
Az emigrációba kényszerített író, költő és Rékasi Károly személye miatt is abban reménykedtünk, hogy a munkanap ellenére lesz majd érdeklődés erre a programra, arra azonban nem számítottunk, hogy a kezdés előtti utolsó másodpercekig, folyamatosan kell majd lepakolnunk a pótszékeket, egészen addig, mígnem talpalatnyi hely sem maradt a későn érkezőknek!
Nemcsak a közönség száma, de a „minősége”, érzékenysége is rendkívüli volt ezen az estén. A Koltay Gábor által rendezett egyórás, filmbejátszásokkal, zenei elemekkel kiegészített előadás a témája miatt is erős lelki és szellemi azonosulást, figyelmet igényel a nézőktől. A színész és közönség ihletett együtt lüktetése oly különlegesen valósult most meg Sülysápon, hogy azt a sokszor drámai csendben végigkövetett darab után kitörő vastapson túl Rékasi Károly meghatottsága is jelezte.
Orosz Dániellel, az e produkciót is közvetítő, népszerűsítő szervezővel az elmúlt hónapokban, hetekben történő egyeztetéseink alkalmával, már a telefonos megbeszéléseink alatt is kifejezetten barátian tudtuk előkészíteni ezt a programot. Ezzel együtt is azonban a népművelő jól tudja, hogy a forgatásról, színházi előadásról esetleg fáradtan is érkezhet a vidéki művelődési házába a művész és segítő csapata, s előfordulhat, hogy nem lesznek zökkenőmentesek a program előtti órák, percek.
Az én „házigazdai”felellőségből fakadó félszem abban a pillanatban elillant, ahogyan a pontosan érkező Rékasi Károly az ajtóban fogadta a köszöntésemet. A kiegyensúlyozott, energikus, határozott, karakán úriember a kabátját sem vette le, az öltözőbe sem lépett be, hanem „lássam előbb a színpadot, a nézőteret” felszólítással már nyittatta is velem a nagytermünk ajtaját. A vele érkező, az előadást segítő, a zenei- és filmrészletek megjelenítésért is felellős Tóth Zoltánnak mondta:
„Ez szép! Nagyon jó! Zoli! Ne hozzuk be a vetítőgépet, a vásznat! Pont jó, ahogy előkészítettek nekünk itt mindent! Nagyon jó a pódium, a díszlet, az íróasztal, a szék!
Figyelj! Itt jövök be, ezt a fogast ide, a széket meg ide teszem, az íróasztalt egy kicsit forgassuk balra! Nézzük a fényeket! Jól láttok, hallotok a hátsó sorból is? Remek!”
Pakolta, rendezte a kellékeket. Minden apró részletet velünk együtt maga is átnézett, átgondolt, kipróbált. Lendülete, vidám elégedettsége mindannyinkra átragadt. Pillanatok alatt – magam, mint vendéglátó népművelő, kollégámmal, segítő barátommal együtt – benne voltunk mi is abban az alkalmi közösségben, ahol egyenrangú partnerként, közösen tehettünk meg mindent azért, hogy egészséges izgalommal, de a lehető legjobban mindent előkészítve fogadjuk a közönségünket.
………….
Az előadás végén Orosz Dániel is ott állt mellettem, mikor elköszöntem a perceken át kivonuló, közel háromszáz főt számláló közönségünk tagjaitól. Maga is hallhatta azt a rengeteg gratulációt, amit házigazdaként én vehettem át a művész és ennek az estének létrejöttében közreműködő társaságunk nevében.
Igen, a közönség és Rékasi Károly is meghatódott!
A „Szerelmem, Erdély” sok-sok sikeres előadáson van túl, de ez a sülysápi epizód a fellépése után még hosszú ideig velünk maradó színművész többször elmondott véleménye szerint is a legemlékezetesebb élmények sorába fog tartozni.
Köszönöm minden sülysápinak, a környékbeli településekből érkezőknek, hogy ilyen sokan és ilyen szeretettel, emelkedetten ünnepelték meg velünk a Magyar kultúra napját!
Köszönöm Horinka László polgármester úrnak, a település közművelődését külön is figyelemmel kísérő, munkánkat segítő Katus Norbert alpolgármester úrnak, hogy évek óta támogatják a Wass Albert Művelődési Központ és Könyvtár azon rendezvényeit is, amelyek kiemelkedő, művészi minőségűek, amelyeket évente többször is, ahogyan most is, „ajándékba” adhatunk a város polgárai és vendégeink számára!
Köszönöm Zárda Norbert kollégámnak az ebben a programba is beleadott lelkesedését, munkáját, a Rékasi Károly által többször is kiemelt remek hangosítást. Németné Papp Nóra könyvtárosunk, a Városért Asszonykör, Teréki Krisztián és Süli Richárd barátaim segítségét. Dósa Sándornak, Katus Rebekának a díszletek kölcsönzését. Köszönet jár támogatóinknak, Szántó Zoltánnak – Sancho Pékség és Tóth Tibor hentes mesternek is!
Tarnavölgyi László - tapiokultura.hu/WAMKK
