Nyomtatás
Kategória: Hagyományőrzés

kenyeres disznótor OP

Tóth Tibor sülysápi hentesmesterről és csapatáról, no meg arról a két, talán ha nem is önkéntesen felajánlkozó, de mindenképpen önzetlen jószágról szólt a tegnapi nap, akik a sülysápi Kapás Udvarban kolbásszá, hurkává, tepertővé lényegültek át.

 

Hogy miért éppen egy hatalmas veknivel a kezemben számolok be egy hagyományőrző disznótorról, annak az az oka, hogy Szőke Attila barátom valahol elveszet a szombat reggeli ködben, így kiváló képeivel most nem tudta megörökíteni a vidám társaságunk munkálkodást.

Oláh Pali, betyár komám Farmosról nyargalt át párjával hozzánk, és mikor meglátott engem Szántó Zoltán Sancho Pékségéből megérkezve a pecsenyéhez való friss kenyérrel, gyorsan rögzítette alkalmi párosunkat a mobiljára. (Köszönettel fogadnék vendégeinktől minden a WAMKK Facebookján, a tapiokultura.hu-n is továbbosztható képet!)
A Sancho Pékségbe aztán délután még egyszer visszamentem, ahonnan egy furgonnyi mennyiségű finomságot kaptunk még ajándékba! Köszönjük szépen!

Köszönet persze leginkább Tóth Tibornak és a „henteslegényeknek” jár, akik látványosan, lelkesen és „finoman” dolgoztak a kedvünkre ezen a napon.

Köszönet jár a Városért Asszonykörnek, a Kapás Udvar Baráti Társaságnak, a Városi Konyhának és kollégáimnak, Zárda Norbertnek, Csanádi Ádámnak!

Bár egyszerre, egy időben talán nem volt tele a kemencés udvar, de fél 10 és 16-17 óra között folyamatosan jöttek-mentek, falatozgattak, poharazgattak a vendégek. Sőt, később még általam is felderítendő véletlensorozat folytán, két, talán a Filmművészeti Egyetem tanuló fiatal is végig forgatta, mulatozgatta nálunk ezt a napot. (Ádám és Hajdú István (Tutyi bácsi) angolul is eldiskurálgatott a párocskával, amelynek hölgytagját Kocsis Gábor szó szerint megtáncoltatta! No, ha erről lenne egy kép…! De majd beszerezzük valahogy az amcsi fiatalok „Sülysápi disznótor – Így mulatnak a magyarok” c. kisfilmjét!)