Terék József: A Tápió mente zenekarai a XX. században (rezesbandák, cigányzenekarok, népi zenekarok.)
Csak most kaptam ajándékba ezt a fontos Tápió-vidéki szép kiállítású könyvet, amely a Szivárvány Alapítvány támogatásával jelent 2014-ben Tápiószentmártonban. A szerző Terék József zenész, zenetanár, a Tápió mente zenetörténetének kutatója, helytörténeti kutató, publikáló tanárember.
Örömmel, lelkesedéssel forgatom ezt a rendkívül érdekes, értékes könyvet, mert óriási szolgálatot tesz a vidék huszonegy települése kultúrtörténetének, egyetemes művelődéstörténetének. Ez egy olyan területe a Tápió-vidéken élő ember hétköznapjainak, de különösen ünnepeinek, családi és közösségi összejöveteleinek, amellyel akarva-akaratlanul találkoznia kellett és emlékeiben sokáig őrizte, de csak emlékeiben, mert akkoriban a fénykép masina kivételesen csak a családtagokat örökítette meg, nem úgy mint napjainkban. Óriási gyűjtő munkával, személyes interjúkkal, visszaemlékezésekkel örökíti meg a szerző a táj fontos zenei életének forrásait, legfontosabb személyeit, a zenei örökség egyébként veszendőbe menő rekvizitumait, sajátságait, legfontosabb szereplőit, a kor hangulatát, zenei felkészültségét mutató motívumait, mindazt a Tápió-vidéki adottságokat, amelyeknek voltak előzményei, amelyekről Liszt Ferenc is lelkesedéssel beszélt, Bartók és Kodály tanulmányaikban értékként említik, későbbi kutatók pedig felhasználják.
Terék József zenetanár könyvének átgondolt, jól szerkesztettségét bizonyítja az a tudatosság, hogy könyvének mondandóját elhelyezi térben és időben azáltal, hogy bevezetőként bemutatja a Tápió mente területi elhelyezkedését a XIX. században, majd napjainkban. Ez egy nagyon fontos része a bevezető tanulmánynak, mert az idők folyamán a vidékhez sorolható községek, falvak több ízben változtak közigazgatásilag is meg földrajzilag is. Jól határozza meg a honfoglalás kori települések jellemzőit, a török dúlása utáni betelepülés helyét, az illabiális a hang palócos jellegét, a főváros közelségét, a közlekedési viszonyok kedvező alakulását, a helyi adottságok meghatározó jellemzőit. Számba veszi a területen megépült műemlékeket, kastélyokat, a tájat meghatározó családok évszázados életét. Annyit ír erről, amennyi szükségeltetik a zenei emlékek megértéséhez, felelevenítéséhez.
2008-ban indult kutató munkája során rá kellett jönnie, hogy úttörő munkát végez, mert eddig ezzel a témával senki nem foglalkozott összefoglaló jelleggel. Szerencséje is volt, mert az utolsó pillanatban sikerült még néhány akkor még élő zenésszel, találkoznia, szóra bírnia, amely segítette a valóság történelmi feltárását. Azt a tényt, hogy a vidéken szolgáltató rezesbandák, népi zenekarok, cigány együttesek, bandák tagjai nem voltak tanult zenészek, autodidakta módon kerültek kapcsolatba a zenével, így zenéltek sokszor a maguk örömére, legtöbbször közösségek összejöveteleinek ünnepélyesebbé tételére felkérés, megbízás alapján. Száz év történelme sűrűsödik össze a könyv lapjain. Megelevenedik a paraszti élet, világ sajátos igénye, a hétköznapok és ünnepek színes kavalkádja azáltal, hogy egy-egy banda, együttes, zenekar főbb jellemzői képeken megelevenednek. Óriási érték egyrészről ezek összegyűjtése, a személyek azonosítása, a hely, az esemény leírása. Szakmailag a legjelentősebb az együttesekben szereplő hangszerek leírása, összetétele, a kivételes összetétel leírása. Az egyértelműen megállapítható egy lelkes, hozzáértő ember segítségével, közreműködésével lehetett ezeket az együtteseket egyben tartani. A rezesbandáknál változatosabb volt a hangszer használata, míg a cigányzenekaroknál tradicionálisabb volt az együttes hangszer használta. Itt a tradicionálisabb vonós zenekari felállás volt a jellemző, cselló csak abban az esetben volt, ha nem volt nagybőgő. A klarinét meghatározó volt, ezért sok esetben máshonnan kértek fel klarinétost.
Az évek során összegyűjtött 340 archív fotó a hozzáfűzött magyarázatokkal, történések leírásával a Tápió-vidék elmúlt száz esztendejét mutatja be a zene hatalmával, a spontán összeverődött, összeszokott és sokszor hozzáértő kéz irányításával az élet nehézségeit könnyítő zenekarok működése által. A gyűjtő munkát sokan segítették, ezt számba veszi a kötet szerzője ugyanúgy mint azt a több száz zenész listáját, amely a kötetet zárja. A könyv archív fotóinak élvezhetőségét nagyban segíti az igényes nyomda technikai eljárás, a körültekintő szerkesztői tevékenység és a könyv műnyomó papíron való megjelentetése. Mai világunkban örömteli az ilyen helytörténeti könyvek kézbevételének lehetősége, amely elsősorban az író, szerkesztő heroikus munkájának, alapítványok átgondolt segítségnyújtásának köszönhető.
Bihari József