Csúcsidőben, esténként és az éjszakákon 7-8.000-en, vagy talán még többen tapsoltak, énekeltek, táncoltak a nagykátai TápióFeszt nagyszínpada előtt! tapiokultura.huTL.KÉPEK
Tagadhatatlan a siker: a sokmillió forintos költségvetésből megvalósított szórakoztató hétvége sztárjai, Mr. President, Bebe, Korda György, Balázs Klári, Csepregi Éva, DJ Dominique, Sante Cruze … „tömegesítette” a kisvárost.
Nagykáta mindig is büszke lehetett a sokszínű kulturális életére, programjaira, életerős művészeti együtteseire, közösségeire. Sok-sok évtizeden át, az ide-oda billegő minden társadalmi-politikai rendszerben voltak önképző körök, műkedvelő színjátékosok, muzsikus társaságok, klubok, egyletek, később vállalati „kultúrcsoportok”, kórusok, zenekarok, működött-működik a KALOT, a KALÁSZ, a népfőiskolák,… az iskolákban, a gimnáziumban legendás tanáremberek által vezetett szakkörök…
Gedai Gyula, Rada Aladár, Chmelli Ödön,… Basa László… és hál istennek sorolhatnám a ma is a várost szolgáló művésztanárok, művészek, amatőrművészek, írók, gyűjtők, helytörténészek, lelkes lokálpatrióták, megszállott népművelők nevét.
Nagykáta ma „járás”.
Régen is az volt. A „Nagyközségi Tanácsházán”, a „Járási Hivatalban” osztálya-csoportja, de legalábbis asztala volt a „kultúrának”, s bárminek – „osztályvezető elvtársnak” vagy „kulturális instruktornak” – is nevezték annak képviselőjét, de feladata, elfogadott, elszámoltatható munkája volt itt mindig valakinek, sokszor nem is akárkinek, hogy figyelje, összefogja ennek a településnek ezen szegmensét.
S hogy miért is kanyarítom most Korda Gyuritól, a diszkósoktól, meg a mulatós sztároktól látszólag messze haladó mellékvágányra ezt „szórakoztató” beszámolót?
Mert e szórakoztató fesztivál a maga nemében – mennyiségét, a felvonultatott elemek, a színpadi produkciók, a vurstlis látványosságok, a falni-hörpölni való finomságok tekintetében – grandiózus! Az ország bármely városában is szívesen fogadnák a könnyed kikapcsolódásra vágyó tömegek, de hogy a Tápió-vidéken biztosan egyedülálló, és más, környékbeli település által megismételhetetlen attrakció lett a TápióFeszt, az biztos!
Nagykáta nem csak hatalmas összeget, milliókat fektet ebbe a „mulatságba”! Ez, bármekkora is a summa, még kevés lenne a sikerhez. Ide éppen az a szervesség kell, amelyre írásom elején próbáltam célozni: Vannak, akik megcsinálják!
Van képviselő, aki maga is „civil”. Civilként aktív. Országos gasztronómia nagyprogramok rendszeres résztvevője, karitatív programok segítője, aki tapasztalatait felhasználva szeretne ötleteivel a saját városának is népszerűséget szerezni.
Van egy agilis, a jó ötlet mellé odaálló városvezetés. Az önkormányzat, a Képviselő-testület a jó, új ötlet miatt sem „engedi el” a „régi”, nagy hagyományú, a város nevével összeforrott nemzetközi tánctalálkozót, hanem igyekszik azt beépíteni, megfrissíteni.
A városvezetésnek vannak „vezetettjei”, azaz van pályázatírója, van Városgazdálkodási Szervezete, annak van olyan vezetője, akit családi múltja, „nagykátaisága” is arra kötelez, hogy hatalmas munkával, csapatával előkészítse, megszervezze, megteremtse a logisztikai-műszaki feltételeit egy ilyen programnak.
Vannak civilek, közösségek, akik vezetőik irányításával – nemcsak lelkesen, de – önállóan, felkészülten, felellőség tudattal elvégeznek egy-egy részfeladatot, megszervezik, népszerűsítik azt. Ki tudnak „települni”, ki tudják alakítani saját arculatukat, sok esetben anyagi áldozatot is vállalnak ezért. Múltjuk, gyakorlatuk is van ehhez.
A TápióFeszt-et segítő kátaiak között sok a maga területén profi szakember: van köztük konferáló, műsorvezető, gazdasági területen vezetőként dolgozó, elismert gasztronómus, sikeres sportvezető…
És itt mindenki nagykátai!
Persze, én is örülnék, ha a nagykátai-, a Tápió menti művészeink, a külföldi néptánccsoportok, a hagyományőrzők nagyobb figyelmet kapnának a TápióFeszten, de ez nem, de semmiképpen nemcsak a szervezőkön múlik! Inkább rajtunk, hogy mi, nagykátaiak azért mindig ott legyünk majd a zenekaraink, a színjátszóink, a táncosaink… előadásain a művelődési házban, a könyvtárban, a templomban… vagy éppen ezen a nyári nagy bulin. Nyolcezer székre tálán nem lesz szükség a Nemzetek Gáláján, a Magyar Esten, a Nagykáta Színjátszó Egyesület premierjén, a Fúvószenekar, a Zeneiskola koncertjén… de miattuk érdemes nagykátainak lenni.
Tarnavölgyi László
