Magam erre kategorikus választ azért sem mernék most adni, mert bár nagykátai vagyok, de én már jó ideje a sülysápi közművelődés szekerét taszigálom. Egyszer a bakon ülve, máskor a ló, vagy néha a szamár helyére befogva.
Most éppen az utóbbi jószág szerepében éreztem magamat, mert a Városért Asszonykörünk TápióFeszt-i kitelepülése, a teherautó-, szék-, asztal pakolása, a házunk programjai, a nagyterem felmosása, és bizony, a mosdók tisztogatás volt az a prózai ok, hogy éppen csak be tudtam esni a XXXIII. ’Kátai Tánctalálkozóra. KÉPEKtapiokultura.huTL

De jöttem – szó szerint kutya futtában – és azt láttam a csütörtöki Nemzetek Gáláján, majd a pénteki Magyar est második felén, hogy „kerek a világ”, hogy „de jól van ez így”!

Mert úgy kell annak lennie, hogy ha hétköznapra esett is, hogy ha egy populáris megaprogram részévé is vált, de legyen meg a városkám legszebb, legnagyobb múltú, értékőrző, lassan félévszázados fesztiválján az a megszokott, „szép, kövér teltház”.

A macedón-, a székely-, a görög együttes, majd másnap – a sülysápi sertepelgélésem miatt „lekésett” Katica Nyugdíjas Klub, a Mátray Gábor Általános Iskola csapata – a TME utánpótlása, és a nagyegyüttes is oka volt annak, hogy azt mondjam: megérte kapkodva hazarohannom, „beesnem” (és pénteken, a gála után, a Sülysápon befejezetlenül hagyott munkálkodásom miatt még vissza is autóznom a saját művelődési házamba).
A szombat és a vasárnap már a TápióFesztről szólt.

Nekem is, mert a sülysápi „szereplők”, a Városért Asszonykörünk és a Szotyola zenekarunk „munkakörülményeit” alakítgattam, így már csak félszemmel láttam úgy, hogy szombaton, valamikor késő délelőtt, a külföldi néptáncosok fellépésekor nem voltak sokan a színpad előtt álldogálók. Persze, lehet, hogy, ha a sátorban hűsülőket is számra venném, már nem is lenne olyan savanyú szőlő!
És ha még most rá is ülök saját népművelői vesszőparipámra, miszerint „nincs olyan a kevés néző, amely ne okozna lelkes teltházat egy rájuk szabottan aprócska klubszobában” és „van az hatalmas, repülőtérnyi betonplacc, ahol 2-3000 ember jelenléte is kudarcnyian csekélynek tűnik”, akkor talán minden rendben is volt.

És legnagyobb bánatomra, Terék József barátom hévízgyörki népzenei CD-lemezének bemutatója még egybe is esett Vámos Lászlónak, a TME művészeti vezetőjének össztáncprogramjával. Mivel a TME már szombaton is „jó helyen volt”, talán ez a vasárnapi akció is megkapta a megérdemelt figyelmet.
Várom majd a véleményeket, de ismételten aláhúznám saját tételemet: a nagykátai Szent György parkban úgy 2-300 ember fért el. Ott az mindig „teltház” volt.
Itt biztosan sokkal többen voltak a világsztár diszkós buliján, vagy Kordáék fellépésén, de…

Hát, számolgassunk!