40 éve, 1976. május 30-án hunyt el Mándy György agrobotanikus, ökológus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora.
2013. szeptember 9-én a Debreceni Egyetem Agrár-és Gazdálkodástudományok Centruma szoborparkjában felavatták dr. Mándy György szobrát. KÉPEK

Győrfi Sándor szobrászművész alkotása a tudós születésének közelgő 100. születésnapja alkalmából került az egyetem kiválóságainak emléket állító szoborparkba.
A tápiószelei agrobotanikai intézet egykori tudósai közül –egyenlőre- Mándy professzornak adatott meg az utókor eme elismerése. Bízzunk benne, hogy a szelei intézet udvarán majd valamikor egy hasonló emlékparkban hajthatunk fejet Boros Ádám (1900-1973) Főhajtás dr. Boros Ádám emléke előtt , Jánossy Andor (1908-1975), Holly László (1943-2015) In memoriam Dr. Holly László (1943 – 2015) emléke előtt a a magyar tudomány szolgálatában végzett kimagasló tevékenységük elismeréseként.

Orvos szeretett volna lenni

                Mándy György 1913. augusztus 19-én született Budapesten műszaki értelmiségi családban. Édesapja Mándy Jenő gépészmérnök, édesanyja Cholnoky Ilona (1880-1975) volt. A család ekkor a Bp. VII. Egressy út 30-ban lakott. Középiskoláit a fővárosban végezte, majd a budapesti tudományegyetemen 1935-ben bölcsészettudományi doktorátust, 1939-ben pedig természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett.

                „Fiatal korában az volt a vágya, hogy orvos lehessen. Vágya nem teljesülhetett, mert a család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy az áhított orvostanhallgató lehessen. Sokszor emlegette nosztalgikusan, hogy mindenképpen orvos szeretett volna lenni. Álmát két fia, György és Szabolcs váltotta valóra, akik elismert orvosként dolgoznak. Sajnos nem itthon, hanem a tengerentúlon.” –mondta szoboravató beszédében 2013-ban Paál Huba (1942-).

                1935-1944 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Növénytani intézetében volt először díjtalan gyakornok, majd tanársegéd, végül adjunktus. 1938-1940 között oktatott a közgazdaságtudományi karon. 1944-ben nyilvános, rendkívüli tanárnak nevezték is a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. 1945-ben ez a főiskola beolvadt az újonnan létesített Agrártudományi Egyetembe. Ebből fakadóan egyetemi tanár lett a Kertészeti és Szőlészeti Kar növénytani tanszékén. Magántanári képesítésének megszerzése után 1947-ben a kar vezetője lett.

                Az 50-es évek elején sztalinizálódó egyetemi tanrendszer nem tartott igényt további oktatói tevékenységére, el kellett hagynia ígéretesen felfelé ívelő pályáját. 1950-1952 között az érdi Dohánybeváltó Vállalatnál –később Dohánykutató Intézet- kutató biológusi állásban dolgozott. 1952-1957 között az MTA vácrátóti Botanikai Kutató Intézetében vezető volt az élettani kísérleti és ökológiai osztályon. 1956-ban kötött házasságot Faragó Zsuzsannával. A frigyből két fiú született.

                1958-1961 között az Iregszemcsén található Délkelet-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben volt tudományos munkatársa.

A tápiószelei évek

                Rövid életének munkával töltött része leghosszabb időszaka Tápiószeléhez kapcsolódik. Az 1954-ben Jánossy Andor vezetésével létrejött Országos Növényfajtakísérleti Intézet mellékállásban szaktanácsadóként, külsős munkatársként bízta meg különböző feladatok ellátásával. 1961-1970 között a nevét Országos Agrobotanikai Intézetre változtató szelei központ előbb munkatársi, majd osztályvezetői főállásban foglalkoztatta. Ilyen minőségében közreműködött a Magyar Mezőgazdasági Múzeum agrobotanikai gyűjteménytárának kialakításában is. Tápiószelei évei alatt kilenc könyve jelent meg. s lett 1969-ben a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

                „Azt lehet mondani, hogy az 1960-1970-es években talán Ő volt az egyetlen agrobotanikus hazánkban – mások miatt, majdnem kényszerből. Kitartó szorgalma, briliáns szakmai tudása és szemlélete, s fáradtságot nem ismerő munkabírása csodálatot váltott ki környezetéből.(…)Napközben így alig tudott saját dolgaival foglalkozni. Mosolyogva, humorosan jegyezte meg sokszor Tápiószelén, hogy „a mai nap is meleg kilincs mozgalom zajlott nálam”. Emiatt saját problémáival csak munkaidő után tudott foglalkozni.

                Át is tért az esti és éjszakai munkára. A tápiószelei intézet laborépületében estétől késő hajnalig egy ablak világított, mint a csillagos égbolton a sarkcsillag fénye. Akár a rekkenő meleg nyári, vagy a zord, havas téli nap, késő este érkezett valaki az intézetbe, a világító ablakot látva megjegyezte: „lám Gyurka bácsi még mindig dolgozik”.Örömmel vette, ha ilyenkor is bementünk hozzá, rögtön teát főzött és a tea kortyolgatása közben mesélt a tudományról vagy a kutatómunkája alapján kidolgozott elgondolásairól, elméleteiről.” – emlékezett a szelei évekre Paál Huba. Paál Huba 1966-1977 között dolgozott Tápiószelén, s ebből öt évet Mándy György munkatársaként.

A debreceni egyetem katedráján

                1970-ben került vissza az oktatás területére, ahol haláláig a debreceni Agrártudományi Egyetem növénytani és növényélettani tanszékén tanszékvezető egyetemi tanárként működött.

„Nem tűrte a pongyolaságot. Zsenialitását jellemzi az, hogy cikkeinek, könyveinek szövegét közvetlenül, szinte javítás nélkül írta hagyományos nagybetűs írógépén. Csodálatra méltó szabatos és sokszínű fogalmazási és írás készségét otthonról hozta, édesanyjától –a Cholnoky Jenő-i ágon örökölte.(…) Egész életében nagyon fájlalta, hogy eltávolították a katedráról és nem taníthatta az ifjúságot. Sokszor jegyezte meg halkan, hogy természetéből adódóan Ő nemcsak kutató, hanem pedagógus is. Belső késztetése és titkos vágya volt, hogy egy botanikai iskolát teremtsen, de viharos életútja erre sohasem adott lehetőséget Neki.” – emlékezett az egykori munka-és pályatárs, Paál Huba.

Mándy György szerkesztette az Agrobotanika c. folyóiratot és a Magyarország kulturflórája sorozat 6. mintafüzetét. Mintegy 550 publikációja, 24 egyetemi tankönyve, ill. jegyzete jelent meg. Élete utolsó éveiben a Bp. V. Szemere utca 9 sz. alatti házban élt családjával. Súlyos betegség után, 63 éves korában, 1976. május 30-án hunyt el Debrecenben. Sírja a budapesti Új köztemető 103/11-1-14-es parcellájában található.

Mándy György tudományos munkássága

                Az agrobotanika és a kísérleti ökológia területén alkotott maradandót. Ő volt Magyarországon a kultúrnövények fajtaalaktant és fajtarendszertant vizsgáló kutatások megalapítója és irányító szervezője. Első szakkönyvét még 1939-ben írta, s a nevével fémjelzett kiadványok a szakoktatás, egyetemi képzés nélkülözhetetlen segédanyagai. Közreműködött a Soó Rezső-Jávorka Sándor: Magyar Növényvilág kézikönyve I-II. kötetében a haszonnövények leírásában.

                „Munkájának egyik érdekes felfedezése az ún. „kis maximum jelenség”, melyet a növények csírázásélettana, vízforgalma, a levelek vízmegtartó képességének vizsgálata özben észlelt. Kidolgozta a termesztett növények fenoökológiai kísérletének módszerét, mely lehetővé teszi a táji gazdálkodás számára a legmegfelelőbb fajták kiválasztását. 1969-ben akadémiai doktori értekezését e témában védte meg.” –írta róla a Wikipédia.

Az első Széchenyi-díjasok között

                Az Országgyűlés 1990. január 25-én döntött arról, hogy a korábbi Állami Díj helyett Széchenyi-díj adományozható annak, „aki a tudományok, a műszaki alkotások, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás-nevelés terén kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert eredményt ér el.” A díjat először 1990-ben ítélték oda, akkor összesen 7 egyéni díjat osztottak ki, s emellett két kollektíva kapott megosztott díjat. Az első alkalommal 12 posztumusz díjat is odaítéltek Bibó István történésznek, Győrffy Barna biológusnak, Hajnal István történésznek, Jendrassik György mérnök-feltalálónak, Johan Béla orvosnak, Kerényi Károly történésznek, Mándy György biológusnak, Náray Szabó István vegyésznek, Papp Simon geológusnak, Sántha Kálmán orvosnak, Szabó István történésznek és Varga István közgazdásznak.

                Mándy György a Tápiószelén tevékenykedett tudósok közül elsőként, -máig egyedüliként- kapta meg a tudományos élet legmagasabb elismerését.

A debreceni szobor

                Mándy György emlékét Debrecenben három éve 2013. szeptember 9-ike óta őrzi egy ötnegyedes szobor, Győrfi Sándor Munkácsy díjas szobrászművész alkotása. Az alkotás a Böszörményi út 138. szám alatti egyetemi szoborparkban látható.

                A szoboravató ünnepségre eljöttek Mándy György gyermekei, unokái. A 100 éve született tanszékvezető egyetemi tanár érdemeit dr. Nagy János professzor, dr. Szabó László professzor emeritus, a szelei munkatársak nevében pedig Paál Huba méltatta. A szobrot dr. Szilvássy Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora és dr. Nagy János centrumelnök leplezte le.

                                                                                    Basa László

IRODALOM

-          Mándy György http://hu.wikipedia.org/wiki/Mándy_György

-          Paál Huba: Mándy György professzor születésének centenáriumán. Botanikai Közlemények 101(1-2): 31-31. 2014.

-          Kitüntetések 1848 emlékére.

http://mult-kor.hu/20100315_kituntetesek_1848_emlekere?print=1

-          Mándy György agrobotanikus, ökológus egyetemi tanárt megörökítő emlékszobor avatása. http://www.haon.hu/mandy-gyorgy-agrobotanikus-okologus-egyete...