A Blaskovichok, Vicziánok hagyomány tisztelete, Flór Ferenc, Gerendás Mihály, Boros Ádám, Tóth László tudományos tevékenysége, Simonffy Kálmán zeneszerzői bravúrjai lengedezik be ezt a képanyagával, a képekhez fűzött történelmi ihletettségű magyarázatával egyedül álló történelmi Tápiószelei Almanachot.
Többévi előkészület, elhatározás után látott napvilágot ez a helytörténetileg rendkívül fontos összefoglaló könyv, - talán annak bizonyságául is, hogy a település megérdemli a városi rangot. A város vezetésének komoly elhatározása, hogy lesz ennek a könyvnek második kötete, ahol például Börtsök Samu festőművész, Pecznik János tanszékvezető egyetemi tanár, Jánossy Andor akadémikus, igazgató tevékenységével is foglalkoznak a szerzők.
Ez a szép kiállítású könyv felelet arra a kérdésre: mitől város Tápiószele? A képes történelmi visszapillantás egyértelműen bizonysága annak, hogy Tápiószele község minden időkben meghatározó volt a Tápió menti községek sorában. Kevés olyan környékbeli település van, ahol vagyoni különbségek, családi, származási rangok, hagyományok, különböző vallási felekezetek olyan békében, a falu népének szellemi, anyagi gyarapodását tudták szolgálni, kisebb súrlódások, viták ellenére, mint ez a település. Mindig megtalálták azt a mai szóhasználattal ökonomikus megoldást, kompromisszumot, amely a progressziót szolgálta.
A „ kurta” nemesek, középbirtokos réteg a maga sajátos körülményei között, sajátos életvitelükkel, gondolkodás módjukkal a köz szolgálatába tudtak állni és akár házasság révén, akár iskoláztatás útján , a közéletben vállalt feladatok lelkiismeretes ellátásával a polgárosodást tudták szolgálni. A vallási megosztottság inkább csak külsőségekben, ünnepi hagyományok tovább éltetésében jutottak kifejezésre. A protestáns vallási felekezetek anyagi, erkölcsi, szellemi egymásra utaltsága minden időkben érezhető volt és ez a felekezetek számára nyújtott segítséggel megoldódott, akár iskolaépületről, imaházról, templomról, annak bérbeadásáról, építéséről volt szó. A különböző felekezeteket szolgáló templomok legtöbb esetben közadakozásból bővültek vagy épültek meg, ezért például a római katolikus templom eklektikus, az evangélikus templom egyhajós, czopf stílusban tudott megvalósulni, a református templomot a híres Czigler Győző műegyetemi tanár tervezte, míg a közölt zsinagóga tervezője ismeretlen, de a XIX. századi klasszicizáló, timpanonos, nemzeti stílusra, elképzelésre lehet bizonyíték. Kár, hogy lebontották, mert a temető mellett, a holokausztot megelevenítő névsor, márványtábla mellett bizonysága lehetne az itt élő zsidóság emlékének, tevékenységének. Megidézhetné Lichteinstein Ignácz rabbi emlékét, aki a maga korában nagyobb vitát és sajtótámadást kapott, mint a tiszaeszlári zsidó vérvád a maga idejében.
Gócsáné dr. Móró Csilla a könyv egyik szerzője történészi rutinnal mutatja be a falu történetét a Váradi Regestrumban szereplő Scela nevű településként ismert Szelét 1219-ből. Régészeti kutatások eredményeként tárgyalja a szkíták, kelták, szarmaták itteni életét. Az Árpád-kori település után a tatárjárás utáni korszak, a középkori Szele betelepülés bizonyítékait sorolja fel, mintegy összefoglalva az eddigi kutatások eredményeit, maradványait. Történelmi tények, dokumentumok alapján mutatja be hitelesen, az eddigi ismeretek összegzéseképpen a település további történelmét. A hat oldalas összegző történelmi bevezetőt hitelessé teszi a Váradi Regestrum borító lapjának közlése, az 1777-es Tápiószele és Félegyháza területéről készült színes térkép, az 1876-os virilisek jegyzéke és az a szép pecsét, amely 1900-ból való. Egyetértés van abban, hogy Werbőczy István az 1520-as évek táján adomány és pereskedés útján Tápiószentmártonban, Tápiószelén, Tápiógyörgyén komoly birtokokat tudhatott magáénak. Soós István történész 2000-ben ezt a történelmi tényt a következőképpen fogalmazta meg: „Werbőczy nemcsak megtartotta tápiószentmártoni birtok részét, hanem később II. Lajossal maga és fia számára meg is erősítette birtokosi jussait. 1525-ben Werbőczy újabb birtok résszel növelte tápiószentmártoni földbirtokát.” Történelmi tény, hogy ez a földbirtoknövelés csak Tápiószele, Tápiógyörgye irányában történhetett, ezért írták le ezt neves történészek különböző helyeken.
Megbecsülték a falu zsidóságát, amely a kereskedelemmel, iparűzéssel, pénzügyi szolgáltatással, kapcsolatainak a falu népét gazdagító szándékaival meghatározó volt a falu közösségének anyagi, szellemi életében, mondhatnám úgy is a,- közéletben. Tiszteletben tartották egymás szokásait, ünnepeiket, az ünnepekhez kapcsolódó hagyományokat, szokásokat. A létszámban, vallási összetételben többször változó falu népe igen sokat adott magára, szűkebb környezetére, a vallási tradíciók tovább élésére, a nemzeti gondolkodásmódra, életvitelben, a haza szeretetének kiemelt szerepére, egyáltalán arra sajátos falusi rangra, amelyet a századok során sikerült elnyernie, kialakítania. Az egyesületek, egyletek, szövetségek mind-mind ennek jegyében működtek, ennek jegyében nevelték az egymás utáni generációkat. Nagyon értékes dokumentuma a könyvnek az első világháború befejezése után, a trianoni keresztre feszítést követően a Magyar Országos Véderő Egyesület keretén belül az Országos Frontharcos Szövetség megalakulása, tevékenysége. A Tápiószelei Hadirokkantak Országos Szövetségének működése kiemelten fontos szerepet töltött be a község életében. József főherceg és neje több alkalommal megtisztelte ezeknek ünnepi alkalmait. A Tápiószelei Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalakulása, amelyben komoly anyagi segítséget jelentett Dr. Szelényi Lajos önzetlensége, támogatása, - napi feladatainak teljesítése szintén a legnagyobb megbecsülést, anyagi, erkölcsi támogatást kapta a faluban.. Ugyanebbe a sorba tartozik a Tápiószelei Levente Egyesület működése is, amely elsősorban testnevelési, honvédelmi felkészítést jelentett a faluban a trianoni békeszerződés feltételeit tiszteletben tartva.. Ezek körül a szövetségek, egyesületek, szervezetek körül legtöbbször előforduló nevek, személyek: Verőczei Márton tanító,Hollósy János tanár, Virányi Ferenc ny. altábornaqy, Dr Bitskey Illés főjegyző, Árvai Imre tanító, Bartal János kereskedő.
A négy szelei vasútállomás épületéről és az ott szolgálókról készült levelező-lap közlése bizonyítéka annak, hogy az 1882. március 12-én felavatott és rendeltetésének átadott vasútvonal mekkorát lendített az Alföld polgárosodásának ütemén. A Budapest-szolnoki vasútvonal Rákos-ujszászi szakasza ekkorra készült el és aránylag gyorsan épültek meg eklektikus stílusban a vasútállomások, szolgálva a közlekedés biztonságához szükséges berendezések elhelyezését, szolgálati lakást biztosítva az állomás-főnöknek, az ott szolgálatot teljesítő alkalmazottnak. Ha belegondolunk a Tápió-vidék községeinek lehetetlen útviszonyaira, kiépítetlen megközelítési lehetőségeire, akkor a Szolnok- Budapest vasútvonal üzembe helyezése ennek a vidéknek legnagyobb áldása, az itt élők életviszonyainak megváltoztatásában a legfontosabb történelmi eseménye volt.
.Kiemelten fontos volt a falu vezetésének minden időkben az iskoláztatás kérdése, ezért csak a legnagyobb tisztelettel lehet gondolni és idézni azokat a kezdeményezéseket, amelyek mind-mind azt szolgálták, hogy a tápiószelei és környékbeli gyerekek mindennapi szellemi gyarapodása biztosított legyen, természetesen különböző szinteken. Itt az elemi iskolákra, a polgári iskolákra és a gimnáziumi kezdeményezésekre és sikerekre, eredményekre gondolok. Én azt sem tartom véletlennek: ennek természetes velejárójaként, hogy a település annyi tudóst adott a magyar tudomány különböző ágazatainak. Hogy szép karriert befutott tudós elmék akár száműzetésként, akár a környezet kedvező megítélése kapcsán itt töltöttek esztendőket ,itt telepedtek le. Mint ahogyan az sem véletlen műve, hogy Szelényi Lajos itt ajánlotta fel birtokát egy az egész nemzet mezőgazdaságát szolgáló intézet létrehozására, kivirágoztatására, nagy elismertséggel és a magyar mezőgazdasági tudomány dicsőségére.
Közel húsz esztendős közös munkánk során, több a Tápió mentéhez kötődő könyv lektorálása kapcsán elmondhatom, hogy Kucza Péter gyűjtő szenvedélyét ismerve, - számomra is meglepetés volt a szelei képes történelmi könyv anyagának gazdagsága, sokrétűsége, színessége, amely éppen ezzel tudja hitelesen vissza adni az elmúlt évszázadok, évtizedek történelmi hangulatát, a település szociológiai, társadalmi jellegzetességeit, azt a sajátos miliőt, amiben ez a település más tudott lenni mint például Tápiószecső vagy éppen Tápiógyörgye. A györgyei embert, a györgyei családokat inkább izgatta, hogy a nehezen összekuporgatott 5-6 hold föld mellé hogyan tudja még megszerezni a szomszéd eladó 2-3 hold földjét, esetleg szőlejét. A tápiószecsői gyenge aranykoronájú földek arra kényszerítették a lakosságot, hogy a környék településeinek napszámos feladataiban vállaljanak munkát, majd a fővároshoz való közelsége kialakította a mindennapi bejárást a kőbányai sörgyárakba, konzervgyárakba, a sertés vágóhídhoz, munkát vállaljanak a vasútnál, postánál, - bejáró dolgozóként keressék meg a család fenntartásához szükséges anyagiakat. Nagykáta régi mezővárosi rangjához ragaszkodva szolgálta járási székhelyként a hozzá rendelt falvak közigazgatását, igazságszolgáltatását, földnyilvántartását, apró-cseprő ügyeit, az iskoláztatás fontos feladatát, amellyel nagy szolgálatot tett a járás falvainak a nadrágos emberek számának gyarapodásában.
Nem sokkal azután, hogy a szarajevói pisztolylövés eldördült , a különböző hadszíntereken megkezdődtek a harcok egyre több behívót kézbesített a posta és megérkeztek háborús levelezőlapok is. Most a nagy háború centenáriumán megkülönböztetett ünnepi érzésekkel, fájdalommal, hálával, kegyelettel és tisztelettel idéződik meg a barnított fotókon azon tápiószelei harcosok emléke, akik hősiesen küzdöttek, több éves harc után hazatértek vagy az életüket adták a haza védelmében. Így kerül nevük és alakjuk ezen ünnepi tisztelgésként a könyvbe: Varga János, Czédulás István, Szántha József, Katona Károly, Benedek István, Kazsi Benjámin, Balla János, Gócsa Mihály, Bárdy Isván, Bárdy Károly, Blaskovich György, Ádám György, Gömöri Géza. Történelmi és postatörténeti értéket képvisel az a tábori levelezőlap, amelyet Bécsben is lebélyegeztek és Bartal Jánosné úrnőnek íródott Tápiószelére.
A háborúban eltűnt és elesett hősök emlékére a hozzátartozók, családtagok, rokonok, ismerősök szerte az országban emlékműveket kezdtek állítani. A köztéri szobrok, emlékhelyek zavartalan lebonyolítására, a hősök emlékének megörökítésére országszerte emelendő emlékművek művészi színvonalának biztosítására 1922-ben megalakult a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság. „A hősöknek áldott emlékezete felé fokozott kegyelettel tekint az egész nemzet: szent emléküket pedig tiszteletben kell tartani nemcsak a mai nemzedéknek, hanem a késő utókornak is, hogy példájukból buzdítást merítsen az önfeláldozásra és hazaszeretetre.. Ez teszi kötelességünkké, hogy név szerint örökítsük meg mindazoknak az emlékét, akik életüket áldozták fel a hazáért, mindnyájunkért ” Az 1924. augusztus 3-án felavatott két méter magas „Patrona Hungariae” Magyarok Nagyasszonya, sebesült katonát tartó alakja 207 tápiószelei hős emléke előtt tiszteleg.
Makovecz Imrével egy Kós Károly kiállításon beszélgetve,- miután meg tudta, hogy Tápió-vidéki vagyok, - szót ejtettünk Tápiószele épített hagyományairól, az úgy nevezett úri lakokról, kastélyokról, kúriákról,- a közép nemesség XIX-XX. századi életéről, igényességéről, - bár ő inkább ezeket az építményeket körül vevő kertekről, parkokról örvendezett, azokat tartotta értéknek, példaadásnak. Nem véletlen, hogy ezek ismeretében a Makovecz Imre Iroda építészmérnökeinek kezenyoma ott maradt a községben, hol kihívóan, hol a környezetbe símulva, tiszteletet parancsolón. Ő említette, hogy a békebeli időkben 16 ilyen építményt tudtak összeírni, amiből akkor már csak néhány volt látható teljes mértékű funkcióváltással. Most ezeknek fotói, fényképei itt sorakoznak ebben a történelmi vissza pillantásban: Káldy kúria, Dubraviczky Elek kúriája, Simon lak, Simonffy -Geszner kúria, Szelényi kúria, Dubraviczky-Bitskey-Györgyey kúria, Benedicty kúria, Geszner Kúria, Ebeczky-Bakó-Vásárhelyi kúria, Dr Földes –lak, Teszáry kúria, Viczián Alber kúriája, Viczián István kúriája, Vosits kúria, Sárközi-Szelik kúria, Benkó Ádám kúriája, Blaskovich úrilak, Geszner gyógyszertár. Soós István történész szerint a napoleoni háborúkat követő gabona konjunktúra tette lehetővé ezeknek a megvásárlását, megépítését. Ezek az udvarházak, kúriák kisebb nemesi birtokok saját kezelésben levő majorjának központi épületei voltak, amelyek egyben a birtokos lakóháza is volt. A magyar nemesi lakóház, a klasszicizmus korának jellegzetes épülettípusa. Az előkelőbb, vagyonosabb nemesi kúria előtt általában oromzatos oszlopcsarnok van, a kisnemeseké különböző alakú épületszárnyakból állt. Jellegzetessége az oszlopos tornác, melyre ablakok, ajtók nyíltak. Tápiószelén minderre találunk példákat, meg arra is, hogy átalakítással legtöbb esetben rontottak az eredeti alaprajzon, a ház megjelenésén. Építészettörténetről lévén szó, - csak örömmel lehet nézegetni a török kori hidat, amely átível a Tápión s amelyet, 1944-ben felrobbantottak.
A kötet végéhez közeledve, mintegy összefoglalás képen szép képeslapok, fotók sorjáznak a község minden időkben, - rendezettségét bizonyítandó. Az Erzsébet királyné fasor, a piactér, a mindennapi élethez létfontosságú artézi kutakról, történetéről, ezeket megvalósító elöljáróságról, a községházáról, főjegyzői lakról. A gondosság, az iskolázottság, a rend, tisztaság, jószándék szól ezekről a képekről ugyanúgy mint az iskolai csoport képek önfeledtsége, az osztályok fegyelmezettsége és a falut szolgáló kereskedők, iparosok öntudatos büszkesége, egyéniségük tisztasága, az ifjúsági kör vezetőségének intellektusa, a sport klub tagjainak elszántsága. Györgyey Lajos Klára-telepi pincegazdaságának stílusos épülete mását nemrégiben fedeztem fel a pesti Váci úton, - fiatal kori emlékeimnek felejthetetlen színtere.
Előzőkben erről már írtam de itt ismét örvendetes tényként írok, -Tápiószele község vezetőinek és lakosságának is természetesen minden időkben megkülönböztetett velejárójaként nagy figyelmet kapott az iskoláztatás kérdése, elemi, polgári iskolai, gimnáziumi osztályok indítása és a község illetve a környező falvak ifjúságának ezáltali oktatása, nevelése, továbbtanulási lehetőség biztosítása , - sok tehetséges Tápió-vidéki fiatal számára . A könyv művészi igényességgel reprodukált képei, felvételei, dokumentumai akarva-akaratlanul a település szellemi auráját, természetes szelei intellektusát, befogadó készségét sugározzák. Nem véletlen, hogy a még kevésbé megkeseredett „ szikár, szigorú zenész, hű magyar” elfogadta a szelei család vendéglátói meghívását és Bartók Béla tíz napot a községben vendégeskedett és természetesen gyűjtött. Az már kevésbé a falu dicsőségére írható, hogy ennek emlékét megörökítő hófehér márvány emléktábla egyszer s mindenkorra eltűnt az épület bontásánál. A szelei emberek habitusát, az egész falu szellemi örökségét elemezve feltétlenül meg kell emlékezni befogadó készségéről és itt elsősorban a lengyel menekültekről való gondoskodásra, szeretetteljes vendéglátásukra gondolok.
A kötet végén szereplő tudósok, művészek a tehetség és a szorgalom mellett ennek a szellemi igényességnek, rendezett közéleti viszonyoknak is köszönhetik karrierjüket. Erre büszke lehet a város és nem kevesebb büszkeséggel lapozgathatják most ezt a rendkívül gazdag, emlékeket idéző kötetet is. A jól szerkesztett kötet minden lapja, a barnított fotók, a képekhez írt történelmi magyarázatok s így együtt a Tápiószele Anno, - rímel Babits Mihálynak alábbi gondolatára: „ Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”
Bihari József
