2015-ben több tápiómenti településen is megemlékeztünk az 1945-ös gyömrői politikai gyilkosságok áldozatairól. KÉPEK A 70. évforduló legemlékezetesebb eseménye a sülysápi emlékműállítás volt, ugyanakkor az egykori Gyömrői járás több települését is érintette a megmagyarázhatatlan barbarizmus. A sülysápi példa
A maglódi dr. Bellus János a Nagykátai járásbíróság bírája volt, s annak ellenére, hogy lakóhelyén Maglódon teret neveztek el róla, emlékművet állítottak mártíromsága tiszteletére, egykori munkahelyén, Nagykátán szinte teljesen ismeretlen a tevékenysége, nem történt róla megemlékezés még a legszűkebb szakmai körökben, a Dózsa György úton levő járásbíróságon sem. Ezzel az írással szeretném részben pótolni az elmaradt főhajtást, s bízom benne, hogy egykor majd egy szerény emléktábla hirdeti majd a bejáratnál a járásbíróság jobb sorsra érdemes egykori bírája emlékét. Emlékezzünk tehát a 110 éve született, a 70 éve tragikus körülmények között elhunyt dr. Bellus Jánosra.
A gyömrői politikai gyilkosságok
1945 tavaszán egy minden tekintetben átmeneti és a hatalom szempontjából bizonytalan helyzetben a Gyömrői járás központjában egy magukat kommunistának nevező személyek kezükbe kaparintották a közigazgatás és a rendőrség irányítását. Élvezve a szovjet csapatok támogatását, mindenféle tárgyalás nélkül brutális módon megkínozták, kivégezték a járás települései –Mende, Ecser, Maglód, Tápiósüly, Tápiósáp, Péteri, Úri, Gyömrő- helyi értelmiség képviselőit: jegyzőket, papokat, tanítókat, vendéglősöket, földbirtokosokat. A példátlan gaztettet elkövető brigantik tettét a hatalom palástolni igyekezett, a gyilkosságok tényleges kivizsgálására, a bűnösök megbüntetésére nem került sor. Hetven éve történt… Maglódon Diószegi István főjegyző, Zambelly Béla közigazgatási jegyző, dr. Bellus Béla járásbíró és Juhász Sándor irodatiszt esett áldozatául az önkénynek.
A Bellus család származása
A Bellus család a Felvidékről, a Nyitra megyei Ilova járás Bellusa községéből származik. Ma ez a település –Belusa- Szlovákiában a Trencsényi kerületben a Puhár járásban a Vág bal partján terül el. Lakossága kb. 6 ezer fő. A családot a XVIII. században Mária Terézia uralkodása alatt telepítették a Pest vármegyei Kerepes melletti Pusztataros nevű községbe. Ennek a falunak a lakossága a török hódoltság alatt megsemmisült, s helyükre érkeztek a felvidéki szlovák telepesek.
A Bellus családnévvel 1754-ben találkoztak a kutató helytörténészek. Bellus Mihály mint kistarcsai gazda egy főleg állattenyésztésből élő család feje volt. A család a „Mudrákovi” előnevet kapta, ami magyarul okosat jelent. Tény, hogy a család leszármazói közül sokan végeztek egyetemet, főiskolát. Bellus János édesapja, Bellus József a II. világháború után orosz hadifogságba került. Jánosnak, a Nagykátai járásbíróság bírájának testvére, Bellus József (1911-1987) Kistarcsa segédjegyzője, majd főjegyzője volt.
Dr. Bellus János tragédiája
Palasik Mária 2010-ben mindenre kiterjedően önálló kötetben dolgozta fel a gyömrői politikai gyilkosságok történetét. A következőkben szó szerint idézem a „Félelembe zárt múlt” c. kötetből dr. Bellus János halála körülményeire vonatkozó információkat:
„Dr. Bellus Jánosnak (1905), a Nagykátai járás járásbírója lévén, semmi köze nem volt a Gyömrői járás közigazgatásához. Édesapja ismert parasztgazda volt Maglódon, és ő maga is ott élt a községben, a vasútállomás mellett lakott.
A jogi egyetem elvégzése után ügyvédi irodát nyitott Maglódon; de mivel gyakran behívták tartalékosnak, nem tudta kellőképpen vinni az ügyeit, s hogy jobban biztosítsa a család megélhetését, letette a bírói vizsgát. A továbbiakban bíróként dolgozott. Felesége összebarátkozott Zambelly Béla feleségével, s ugyancsak jó viszonyban voltak a közvetlenül mellettük lakó Gattyán Józseffel, akiről nem is sejthették, hogy illegális kommunista.
Bellus a falu kiürítésekor családjával elhagyta Maglódot; Budapesten a Fő utcában, felesége bátyjánál vészelték át a főváros ostromát. Maglódi házukat Gattyánra bízták, átadták nekik a kulcsokat, és közölték velük a budai címüket is. A frontvonal áthaladása után Gattyán hazahívta Bellus Jánosékat. Bár a maglódi házukat tizenegy aknatalálat érte, úgy döntöttek, visszamennek. Ráadásul márciusra Budán is elfogyott minden tartalék élelmiszer, és azt hitték, falun könnyebben lehet élelemhez jutni.
A család –nagymamával, nagynénivel kibővülve- 1945. március 19-én indult haza Budáról. Az ideiglenes szovjet katonai pontonhídon, egy ponyvázott katonai teherautón jutottak át a pesti oldalra. Kőbányán egy ismerősnél aludtak, majd egy kétkerekű piaci kordét vásárolva gyalog tették meg a 25 kilométernyi utat hazafelé. Útközben Ecseren egy ismerős figyelmeztette Bellus Jánost: „Doktor úr, ne menjen haza, Maglódon emberek tűntek el!” „Nincs semmi bűnöm” – válaszolta, és folytatták az utat. 1945. március 20-án értek haza, és mivel látták, hogy a házuk ablakai be vannak törve, a lakás hideg, az első éjszakát Gattyánék egyik szobájában töltötték.
Dr. Bellus másnap, Gattyán tanácsára átgyalogolt Gyömrőre, hogy megkapja az igazolást; azt hitte, délután már otthon lesz. Szabályszerűen jelentkezett a Főszolgabírói Hivatalban székelő rendőrségen, ahol letartóztatták. Március 22-én a felesége felkereste, akkor a pincerácson át még beszélhettek. Március 23-án a felesége élelmet vitt volna neki, de már nem találta, azt mondták, előző este hazaengedték. Valószínű, hogy a hazafelé vezető –a vasúti pálya melletti- legrövidebb utat választotta. Akkor éjszaka egy gyömrői lakos kiáltást hallott a töltés felől: „Ne lőjjenek, két gyermekem van!” Holtteste nem került elő, bírói úton 1949-ben nyilvánították holttá.”
Kutatás az eltűnt bíró után
Miután a helyi hatalom nem tudott egyértelmű magyarázatot adni dr. Bellus János eltűnése ügyében, a családtagok magasabb szinten próbálkoztak a családfő nyomára bukkanni, sorsát megtudni:
„Bellus Anna, Bellus János nagykátai járásbíró testvére már 1945. május elején segítségért fordult Pestvármegye Alispánjának Panaszhivatalához. Panaszt tett a gyömrői rendőrség ellen, mire az alispán nevében a panasziroda vezetője magyarázatot kért a járási főjegyzőtől. 1945. június 30-i válaszában Fürtös László azt írta, hogy ő semmilyen aktát nem vett át hivatali elődjétől a Bellus-ügyről, és nem is tud semmit róla. Majd azt javasolta, hogy keressék meg a volt gyömrői rendőrkapitányt, Balczer Istvánt az Andrássy út 60.-ban. A levél dátuma június 30., Fürtös mint járási vezető jegyző írta alá, de a járási főszolgabíró pecsétjét ütötte rá. Kiderült belőle, hogy Balczer már nem a helyi rendőrség vezetője, hanem a budapesti politikai rendőrség foglya.
De a Bellus-ügy ezzel nem oldódott meg. A Magyar Államrendőrség Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyei Főkapitánysága 1945. augusztus 10-én kiadott egy olyan igazolást, amely szerint Bellus Jánost –a Gyömrőn történt előállítás után- az orosz katonai parancsnokság vette igénybe, és onnan még nem tért vissza.”
A család sorsa
A meggyilkolt bíró felesége nem részesült nyugellátásban, a gyerekek támogatását a rendszer nem biztosította. A család birtokában levő 7 kataszteri hold föld terméséből, illetve a rokonok adományaiból tartották fenn egy ideig szűkösen magukat. A gyerekek a továbbtanulásnál, munkahelyi jelentkezésnél azt írták az önéletrajzukba, hogy apjuk szovjet fogságba került, s ott nyoma veszett. Így ilyen értelemben hátrány nem érte őket.
Dr. Bellus János emléke Maglódon
A maglódi áldozatok nyomát és történetét Gürtler Magda nyugdíjas tanár, a környék közismert helytörténésze kutatta. „Az utódoknak ismerniük kell múltjukat, történelmüket, hogy ne követhessék el mindazt a rosszat, amit bizonyos elődök megtettek” – mondta a tanárnő.
Elsőként a vasútállomás közelében egy teret neveztek el dr. Bellus Jánosról, majd 2004. május 12-én ezen a téren emlékművet állítottak a maglódi áldozatok tiszteletére. Tabányi Pál polgármester szerint „Soha nem késő emlékezni. Negyvenöt évig nem lehetett a szörnyűségekről beszélni, csak a rendszerváltás után derült ki a maga valóságában, hogy mi történt a gyömrői járásban. Ehhez nagy segítséget adtak az életben maradottakkal, hozzátartozókkal készült dokumentumfilmek, riportok, tényfeltáró újságcikkek. De a kopjafaállítás, az emlékpark kialakítása az igazi tiszteletadás.”
Az emlékállítás igazi motorja Hadnagy Zsolt alpolgármester, a Maglódi Polgári Kör elnöke volt. „Maglód a hét érintett falu közül példát akar mutatni a mártíroknak állított kopjafákkal. Ezzel nem akart más üzenni a falu népe Hadnagy Zsolt alpolgármester szerint, mint azt, hogy elvarratlan szálakat a múltból nem szabad hagyni, emlékezni muszáj, és a halottak nem maradhatnak temetetlenül.”- írta a Magyar Nemzetben megjelent cikkében Stefka István. A Maglódi Polgári Kör szervezésében a Szabidő-és Emlékparkban Beréti István (1943-) népi fafaragó alkotását 2004. május 12-én Pokorni Zoltán, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség alelnökének emlékbeszédével avatták fel.
Basa László
IRODALOM
- Palasik Mária: Félelembe zárt múlt. Politikai gyilkosságok Gyömrőn és környékén 1945-ben. Napvilág Kiadó, 2010.
- Dr. Laczó Pál: A Bellus család rövid története. http://www.quantum-c.org/maglodcd/kronika/laczko2.htm
- Stefka István: A gyömrői vérbosszú emléke. 2004. május 12. http://mno.hu/migr-1834/a-gyomroi-verbosszu-emleke-638910
- Basa László: Hetven éve történt…Emlékezés a gyömrői gyilkosságok sülysápi áldozataira. tapiokultura.hu, 2015. szeptember 28.
- Basa László: A sülysápi példa. tapiokultura.hu, 2015. október 11.
