Október a reformáció emlékhónapja, melynek keretében szerte az országban több település református közössége szervezett ünnepséget, a közel ötszáz éve történt eseményre emlékező rendezvényt. Október 18-án a szentmártonkátai gyülekezet vasárnapi istentiszteletén a Székely József Református Általános Iskola első osztályos növendékei, új pedagógusai tettek ünnepélyes fogadalmat, valamint az iskolában 10 éve dolgozó alkalmazottak kaptak szolgálatuk elismeréseként jubileumi emlékérmet. Ebből az alkalommal ismerkedjünk meg a kistérség legnagyobb múltú református iskolájának történetével, mai életével.

300 éve már iskolája volt a mártonkátai gyülekezetnek

                Dr. Kovács István (1910-1956) szentmártonkátai református lelkipásztor 1943-ban írta meg gyülekezete történetét, melyben helyet kapott a református iskola története és szerepe is. Ebben a műben az iskola legkorábbi említése a később püspökké választott egykori mártonkátai lelkész, Kecskeméti Pál nevénél történik. Az ő lelkészsége idején említi a krónika Bocskay András tanító nevét, akit valamikor 1719 után választott meg a gyülekezet. Őt követte Ablonczai, Mezey Sámuel, Farkasdi István tanító.KÉPEK

                Farkasdi István tanító idején a mártonkátai reformátusok gróf Keglevich József földesurukhoz fordultak oltalomért, aki 1728. február 21-én szabadságlevelet adott jobbágyainak: „Megengedtem említett szentmártonkátai helvét hitvalláson lévő szegény embereimnek és jobbágyaimnak, hogy közöttük Mestert, tanítót tarthassanak, kik által gyermekeinket taníttathassák; nem kételkedvén semmit abban, hogy a Tekintetes és Nemes vármegye Őfelsége kegyelmes parancsolatjához kívánván magát alkalmaztatni, sem megírt jobbágyaimat, sem Mesterüket nem fogja eziránt háborgatni.”

                Az 1700-as évek első kétharmadát Kovács tiszteletes „gyászévtizedeknek” nevezte, melynek a protestánsokat ért elnyomását II. József 1781. október 25-én hozott türelmi rendelete szüntette meg. Ennek értelmében ahol legalább száz protestáns család található, ott templom építhető, iskola tartható fenn. Ebben az évben 143 református család lakott a községben, melyből 115 volt telkes jobbágy, 21 zsellér és 7 urasági cseléd. A teljes református létszám 893 volt, ami átlag 6 fős családokat jelentett.

                1719 után tanító volt Szentmártonkátán Császár János, Pápay, Váradi Pál, Füredi István, Szatmári János, Pozsonyi Mihály, Székelyhidi Zsigmond, Siri József, Literáti András, Jenei János, Ujhelyi Mihály, Zilahi József. Ezek a személyek –miután nem volt lelkipásztor a faluban- mint léviták, un. előkönyörgő tanítók voltak. A Batta család házi tanítója volt 1780-ban Szabó István, 1981-ben László István, 1782-83 között Mészáros István. Batta Károly, majd János fia református vallású földesúr gyermekeinek házitanítói ellátták a falusi gyerekek tanítását is.

                1772-ben a váci püspökség bepanaszolta a mártonkátai reformátusokat, hogy Mártonkátán tanítót tartanak. A Helytartótanács Vida István szolgabírót és Csernyus György esküdtet bízta meg a beadvány kivizsgálásával. A fent nevezettek 1773. március 5-én tanúkihallgatásokat végeztek. Elmondták a tanúk, hogy jelenlegi tanítójuk, Urbán László „többször könyvből olvasott tanítást, vagy olykor papírosra előretett némely jegyzéseket adott a nép elejibe a nagy Istenről, teremtésről…” Mindezen szolgálatokért fizettek a tanítónak 15 forint készpénzt, 15 kila búzát, 1 mázsa húst, 50 font sót, két vagy három icce vajat és egy öl fát.

                A Helytartótanács 1773. szeptember 6-án kelt rendeletében a mártonkátaiak vallásgyakorlását betiltotta, tanítójuknak a községből való eltávozását rendelte el.

                A mártonkátai reformátusok 1719-ben elvett templomuk helyébe új istenháza építését kezdeményezték. 1782-ben adták be a kérvényt, s az igen alapos kivizsgálás után a Helytartótanács 1783. augusztus 13-án kelt rendelete engedélyezte a szabad vallásgyakorlást, önálló templom építését.

                A Helytartótanács 1783. augusztus 13-án kelt rendelete értelmében „Ha a községben már van iskola, a reformátusok már új iskolát nem állíthatnak fel, azonban a templomi ének végzésére, a lelkész helyettesítésére, a gyermekek vallásos oktatására rektort tarthatnak, aki azonban más tanítói munkát nem végezhet.”

                1783-ban került Szentmártonkátára Hermányi Pető József, aki 1823-ig szolgálta a gyülekezetet. Az ő lelkipásztorsága alatt működött a faluban Szilágyi Sámuel gyülekezeti tanító, akinek fennmaradt a javadalmazása. Ezek szerint kapott 20 forint készpénzt, 20 kila búzát, gyermekek után 17 petákot és 1 véka rozsot, 20 font faggyút, 2 öl tűzifát. Mindezeken felül állandó ellátásban részesült a tanító a sorkosztoltatás útján. A tanítói díjlevélhez járult még egy negyed sessio föld a mártonkátai határ legjobb részén.

                Egy 1786-os feljegyzés szerint 50 fiú és 14 leány volt a tanító keze alatt. 127 fiú és 125 leány egyáltalán nem járt iskolába.

                Batta János földesúr 1787. október 2-án házat adományozott iskola céljára, mely adományozás szerepel az egyház anyakönyvében: „Én alább megírt ezen tulajdon kezem írásával bizonyítom, hogy ezen Szentmártonkátai Református Lakosoknak Oskola Háznak azon, melyet még néhai édes atyám, Batta István adott volt, de azon Házból a Mesterek kiűzetvén egy kevés idejig üresen állott, újra önként, szabad akaratomból örökösen által adtam. Szent Márton Káta 2. okt. 1787. Batta János.”

                Az 1700-as évek utolsó évtizedében a tanítók meglehetősen sűrűn változtak. Miután a tanító meghívását, kinevezését, javadalmazását a presbitérium intézte, az egyházi dokumentumokból viszonylag jól rekonstruálható a felekezeti oktatás helyzete. Innen tudjuk, hogy Szilágyi Sámuel után 1790-ben Ongai István, 1792-ben Szigeti Gábor, 1793-ban Dezső István, 1794-ben Daru István, 1802-ben Papp Ferenc, 1805-ben Nyitrai Benjámin lett a faluban a tanító. Az egyházi matrikulákban szereplő bejegyzések egyféle minősítését is adták a nevelőknek, s ezt olvasva magyarázatot is kapunk a sűrű tanítóváltásokra. Néhány jellemzés az 1800-as évek elejéről: „mint Oskola Mester nagy iggyel bajjal eltöltött két esztendeje után…”, „Ez szolgált, amint gyenge tehetsége engedte 4 esztendőig.”, „4 esztendőt húzott ki nagy keserves kínnal.”, „Vele sem volt szerencsésebb a gyülekezet.” Csizmadia Gergely nevű tanítóról szóló bejegyzés: „Ha el nem viszik Szentmártonkátáról itt kővel is agyon verik.”

A presbitériumi jegyzőkönyvekből

                Az 1800-as évek első felében a jegyzőkönyveket meglehetősen hézagosan vezették. Ennek ellenére találunk benne néhány az iskola és az oktatás, a tanító szerepére és helyzetére való utalást. A tanulók létszáma ezekben az években átlag 90-120 között mozgott. A szülők 1 véka rozsot és 1 máriást fizettek a tanítónak. A tanítói díjlevél 10. pontjában szerepelt a Sabbathale. „Tavasszal három hétig egymás után, ismét ősszel három hétig egymásután, és így esztendőn keresztül hatszor, aki mit vihet, tojást, vagy kukoricát tartozik egyszer egy héten vinni. De hogy emiatt a gyermek egész esztendőn szülein zsaroljon, lopásra vetemedjen, erre nézve a sabathale a kinevezett időn túl egyáltalán eltiltatik, az ép szegények pedig semmi esetben sem szoríthassanak.”

                Ha a gyülekezet tanítóját a kollégiumból nyeri –ennek időtartama nem lehet több három évnél-, akkor jár neki a „kerülő coquia”, vagyis a családonként egy főzés kenyérrel együtt. Czeglédi Mihály lelkész feljegyzéséből: „szokásban volt s van még az exameni (vizsgai) honorárium is, amely rendesen két forintból állt…de ez elhagyandó, mivel jutalom jellege van.”

                „A vizsga utáni dinom-dánom, muzsika, tánc, melyet szoktak ilyenkor az oskola háznál az osztályban elkövetni, amelyen az ártatlan gyermek feltett kalapban szokott ugrálni –másokkal együtt a tanítás helyén, azt is, magát is megbecsteleníteni,- eltöröltessék, valamint a Gergely-napi házanként való maskarás koldulás.”

                Ősi szokás szerint a Gergely nap az iskola és tanítójának megsegítése jegyében zajlott. A szomszédos Nagykátán tanító Rothkrept József kántortanító fia, a később nevét magyarosító Mátray Gábor ugyancsak részletesen beszámol arról, hogy a diákok miként járták végig a falut jellegzetes dalukat kántálva: „Nem jó tudatlanul,/ Felnőni parasztul/ E világra:/ Mert így emberségre/ Nem juthatunk tisztre/ Ez országban/ Jertek el mivelünk,/ Mert értetek jöttünk,/ Jó gyermekek;/ Mennyünk iskolába,/ Istennek házába,/ Tanulásra.”

                Miskolcy Szigyártó István (1798-1868) lelkész 1838. június 24-én kezdte meg szolgálatát. Benne –aki 1867-ig volt hivatalban- az egyik legkiemelkedőbb mártonkátai lelkipásztorát tisztelte a gyülekezet. Irányításával az iskolaügy is szép fejlődésnek indult, s szükségessé vált egy preceptor –segédtanító- beállítása is. Az első preceptor Bajza István volt. 1847-ben a mártonkátai iskolában már 120-140 gyerek tanult. Egy 1860-as leltár szerint az iskola felszerelése: egy fekete tábla és két földabrosz –térkép- Magyarországról.

                A presbitérium üléseinek állandó napirendje volt az iskola helyzete. Egy döntésüknek megfelelően havonta történő ellenőrzést határoztak el. Szigorúan ragaszkodtak a lányok különválasztásához. Míg a fiúkat a rektor –a tanító- okította, a lányok esetében erre a célra elegendőnek tartották a segédtanítót. A segédtanító fizetése október 1-től május végéig járt, s az egyház 200 forintot fizetett. A XIX. század második felében elismeréssel szólnak a presbiteri jegyzőkönyvek Varga István, Tóth Pál, Keresztúri László rektori működéséről.

                Állandó visszajáró vendégek voltak a supplikánsok, a debreceni, pataki, pápai, losonci, kecskeméti iskolák és kollégiumok diákjai, akik alma materük számára gyűjtötték az adományokat.

                Miskolczy István halála után fia, Miskolczy Dienes lett a lelkipásztor, aki 27 évig szolgálta a gyülekezetet. A népiskolai törvényt támogatva „szíves örömmel meghozta az egyháztól kitelhetett anyagi és erkölcsi áldozatot, úgy a jövőre nézve is kész erre.” Ennek ellenére az elégtelen anyagiak magyarázzák, hogy az ismétlő iskola szervezését az egyház 1874-ben átengedte a községnek.

                1888-ban végre sikerült a második tanítói állás megszerzése, akinek a lakáson kívül 300 forintot biztosított az egyház. A szülők neki gyermekenként 1 véka rozsot és 50 krajcárt fizettek. Az 1800-as évek végén négy tanév létszámadata ismert: így az 1896-1897-es tanévben 268 fős volt a református iskola létszáma, 1897-1898-ban 282 fő, 1898-1899-ben 278 fő, 1899-1900-ban 294 fő.

Indul a XX. század

                1899-ben már 294 tanköteles gyermek tanult az iskola épülete két tantermében. 1901-ben a magtárnak használt un. kis-iskola épületét harmadik tanteremmé alakították át. Még ebben az évben az egyház 1800 koronáért tanítói lakás céljára megvette Szántai Józsefnétől az előzőleg Miskolczy József tulajdonában lévő házat.

                1896-1905 között Mártonkátán lelkipásztorkodott Patonay Dezső írta: „Az iskolát szerették, büszkék voltak rá, hogy gyermekeik mind a 6 osztályt elvégezték. Csakhamar ifjúsági könyvtárat is szerveztem, mit szeretettel használtak. A kátai iskolából kikerült értelmes lányokat a környékben szinte versengve fogadták szolgálatukba; a szülők pedig, még a jobbmódúak is, nem restelték jobb házakhoz adni lányaikat „emberséget, tisztességet tanulni”; természetesen aratásra haza kellett jönni, mert férjhezmenendő leánynak a paraszti munkát sem volt szabad elhanyagolni…”

                1906. július 1-jén dr. Székely József budapesti vallástanító lelkészt hívta meg szolgálatra a mártonkátai presbitérium. Szentmártonkáta őrzi a száz éve elhunyt Székely József emlékét Beiktatására 1906. augusztus 5-én került sor. „Dr. Székely József szolgálata alatt egyházunk megerősödése folytatódott; gyülekezetünk külsőleg, belsőleg növekedett. Anyagi és lelki tekintetben egyaránt folytatódott az a munka, amelyet Patonay Dezső kezdett. Pásztori tekintete tovább terjedt, mint Mártonkáta határa. Meglátta a nagykátai és a szórványbeli református híveket is. Ügyüket felkarolta. Ő kezdte meg a református gyermekek vallásoktatását Nagykátán és a szórványokban.(…) Legfontosabb és legáldottabb alkotása, mely nevét közöttünk mindennél jobban megőrzi, az új iskola felépítése.” – írta róla dr. Kovács István. Csak érdekesség: a szomszédvár Nagykátán –melynek gyülekezetét az 1915-ben elnyert viszonylagos önállóság ellenére 1950-ig jobbára Szentmártonkáta látta el lelkésszel- ezekben az években a református hívek száma örvendetesen gyarapodott: 1880-ban 37 fő, 1900-ban 207 fő, 1920-ban 340 fő, 1930-ban 459 fő református lakott a járási központban.

                A századforduló után a gyerekek száma állandóan emelkedett. 1907-ben 243, 1908-ban 244, 1909-ben 261 volt a református vallású tanköteles gyerekek száma. A helyzet rendezése érdekében 1910-ben sor került a negyedik tanítói állás betöltésére. A legégetőbb gond azonban a tanítás helyszínének szűkös volta, a méltatlan körülmények rendezése volt.

                Szabó Fekete János jászberényi vállalkozó kétféle javaslatot terjesztett a presbitérium elé. A nagyvonalúbb terv emeletes, tanítói lakásokat is magába foglaló változat 47 ezer koronába került. A szerényebb változat csak 4 tantermes lett volna 25 ezer koronás költséggel. Dr. Székely József az első tervet pártolta, de a presbitérium takarékosság miatt a szerényebb változat mellett voksolt.

                Az építkezés fedezetére a tiszántúli egyházkerület pénztárából 20 ezer korona kölcsönt vettek fel 10 évi törlesztés mellett. Az új iskola 1911-ben készült el, s átadására december 24-én dr. Székely József az egyik tanteremben a presbitériummal díszgyűlést tartott.

                „Hirdesse az új iskola a szentmártonkátai református hívek buzgóságát, áldozatkészségét. Álljon mint maradandó emlékjele a hívek egyház- és tudományszeretetének s tanítsa a késő utódokat is szent vallásunk megbecsülésére s az igaz világosság keresésére. Hogy a mi fiaink legyenek olyanok, mint a növekvő palánták és a mi leányaink, mint a templom köveinek hasonlatosságára szépen megfaragott kövek.(Zsoltárok könyve 144:10.)”

                A járás híradója, a „Nagykátai Járási Hírlap” mindössze egy alkalommal, az 1911. október 29-iki számában adott hírt a református iskola építéséről: „Mulatság. A szentmártonkátai ifjúság az uj ref. iskola megnyitása alkalmából annak berendezése javára f.hó 22-én jótékonycélú ifjúsági táncmulatságot rendezett, mely ugy anyagilag mint erkölcsileg fényesen sikerült…” Az újság közli a felülfizetettek névsorát, melyből kiderül, hogy a messze legnagyobb adomány -50 korona- a nagykátai Baksay Béla gyógyszerész, a később önállóvá váló nagykátai egyházközség 1920 körüli években gondnokká megválasztott tagja nevéhez fűződik.

                A korábbi, a magtárból kialakított un. kis iskolát tanítói lakássá alakították át.

                Az 1914-ben kitört I. világháborút igencsak megsínylette az iskola. A négy tanító közül kettőnek katonai szolgálatra kellett bevonulnia. Bosznay Ferenc megsebesült, míg Cserényi Lajos egy brassói hadikórházban halt meg 1916. január 24-én. Ezekben az években a tanítás a IV-VI. osztályosok számára késő ősszel kezdődött, s március végén már befejeződött. Oka: a diákoknak is dolgoznia kellett a földeken.

                Az 1920-1921-es tanévben volt a legnagyobb a református iskola tanulóinak a létszáma: 316 fő. Ennek tudható be, hogy 1922-ben engedélyezték az ötödik tanítói állás betöltését, de a gyerekek számának csökkenése folytán –az 1925-1926-os tanévben már csak 180 fő- már a negyedik státuszra sem volt szükség.1936-ban a negyedik tantermet un. gyülekezeti teremmé alakították át. „A születések száma már csak 36-60 között mozgott évenkint. Az egyke szinte általánossá vált.” Halasy Miklós lelkész egy külterületi református iskolai osztályt szeretett volna megvalósítani a korábban feleslegessé vált negyedik tanerő bevonásával.

                A XX. századból a tanítók nevét és működésének időpontját illetően már pontosabb kimutatásokkal rendelkezünk. Így tanító volt a szentmártonkátai református iskolában 1896-1907 között Bana Károly, 1901-1906: Nyerges Gyula, 1906-1908: Török Pál, 1908-1916: Cserényi Lajos, 1911-1919: Bosznai Ferenc, 1919-1923: Horvát Gyula, 1919-1924: Molnár Ferenc, 1923-1929: Csurgai Benő, 1924-1929:Bonyhai Lajos, 1929-1930: Tarr László, 1929-1934: Soltész Endre, 1934-1942: Bikás János, 1939-1942: Ordasi György.

                Az első női tanító 1907-ben került a mártonkátai iskolába. 1943-mal bezárólag a következő tanítónők álltak alkalmazásban: 1907-1909: Sólyom Julianna, 1913: Tarcsy Margit, 1916-1919: Erős Gyuláné, Sörös Izabella, 1919-1923: Mendege Olga, 1922-1939: Bődi Ilona, 1942-?: Kisari Terézia, 1943-?: dr. Szél Endréné, Laksz Vilma.

                1948. június 14-15. napján a magyar kormány a nem állami igazgatású iskolákat egy ugyanazon napon államosította. Így a két szentmártonkátai templom között elhelyezkedő református iskola e naptól kezdve állami általános iskola lett. Az iskolában természetesen megszűnt a vallási jelleg, a hitoktatás fakultatív jellegűvé vált. Gyakorlatilag 50 évig tartott ez az állapot.

A református iskola újjászületése

                A mártonkátai egyházközség presbitériuma 1998. február 8-án döntött arról, hogy ismét újra kell indítani a településen a felekezeti oktatást. Kitűzték a tanévkezdés időpontját: 1998. szeptember elseje. A meglehetősen leromlott állagú, az 1911-ben épült iskolában kezdődhetett el a tanítás két tanteremben. 1998 augusztusának utolsó vasárnapján ünnepi istentisztelettel vette kezdetét az új tanév.

                2000-ben megkezdődött a főépület átépítése, ahol 6 tantermet, irodát, tanári szobát, számítástechnikai termet alakítottak ki. Megtörtént a bútorzat beszerzése is. Két évvel később a két épületet egy fedett folyosóval kötötték össze. 2003-ban a régi gyülekezeti házban tornaszobát alakítottak ki, sportudvart létesítettek. Felújították a főépület palával fedett tetőszerkezetét. 2004-ben renoválták a főépület külső homlokzatát, s két év múlva szigetelték a kis épület tetőszerkezetét. A 2009-2010-es tanévben kerítést kapott az iskola, felújításra kerültek a tantermek, megvalósult az akadálymentesítés. Ebben a tanévben érettségiztek azok a növendékek, akik 1998-ban, az első tanévben kezdték meg tanulmányaikat.

                A 2011-2012-es tanévben a lapos tetős tornaszoba nyílászáróinak cseréje, a mosdók felújítása történt meg.

                A legjelentősebb átalakítás és bővítés: a 2013-2014-es tanévben az iskola egy emelettel gyarapodott. 2015-ben az iskola melletti járda, a bejárat, a gyülekezeti ház melletti udvar kialakítása történt meg.

Jelenleg 8 osztály –évfolyamonként 1-1 közösség-, 3 délutáni napközis csoport alkotja az iskola szervezeti keretét. A 165 tanulót 15 főállású pedagógus, 4 óraadó tanár okítja. A gazdasági vezető mellett 4 technikai dolgozó biztosítja a tanítás zavartalan feltételét.

Hagyományok az iskolában

                „Minden tevékenységünkön át sugárzik a szeretetünk, hogy képességüktől függően a gyerekek ne tehernek érezzék az iskolát, hanem szeressenek ide járni, hiszen itt biztonságos, meleg, családias, szerető légkör várja őket.

                A keresztény nevelés értékeit átadni mindannyiunk számára fáradságos munka, amely megtermi gyümölcsét, ez egy olyan véget nem érő folyamat, ami átszövi a mindennapi cselekedeteinket, munkánkat. Céljainkat tanulóink személyiségének sokoldalú fejlesztése, kibontakoztatása, közösségi emberré formálása során kívántuk megvalósítani.

                Szántás, vetés, aratás terhe a mienk, de a növekedést az Úr adja. Hálával tartozunk Úr Jézusnak a vezetésért. Bízunk abban, hogy továbbra is megsegít minket munkálkodásunkban.” – írta Simonné Bozsik Anikó igazgatónő a tanév elején közreadott tájékoztatójában.

                Az iskola él az integrált oktatás lehetőségével, melynek keretében a tanulási képességeket szakértő bizottság vizsgálja, s a szakvélemény alapján a tanulási nehézségekkel küzdő diákok kiscsoportos fejlesztő foglalkozáson vesznek részt fejlesztőpedagógus segítségével. Ez a módszer biztosítja annak lehetőségét, hogy a tanulók felzárkózzanak társaikhoz. Tantárgyi szakkörök és tehetséggondozó órák segítik a diákok sajátos képességeinek kibontakozását.

                Az iskolai étkeztetést –tízórai, ebéd, uzsonna- az önkormányzat biztosítja. A tanórán kívüli tevékenységek köréből meg kell említeni a diáksport foglalkozást, az úszásoktatást, a néptánc-oktatást, kórus, zenei alapképzést (csengettyűvel), angol, kézműves, internet, dráma szakkört. A tanév végén erdei iskolában tanulhattak, s a Határtalan pályázat segítségével Erdélybe utazhattak. A tanév során az iskola és a szülők, illetve az egyházközség kapcsolattartását segítik a projekt-napok, a csendes napok, az adventi csendesség, a geszty-party, nyitnikék, pünkösdölő, gyermeknap, a Föld napja, a víz napja, egészségnap, a szeretet-híd akció.

                A hagyományos iskolai ünnepek sorában említést érdemel a tanévnyitó, a Reformáció napja, az 1956-os forradalom emléknapja, Mikulás, a Betlehemi csillag karácsonyi műsor, a csendes napok, Székely-nap az iskola névadójára emlékezve, farsang, a március 15-iki nemzeti ünnep, húsvét, áldozó csütörtök, pünkösd, anyák napja, gyermeknap, tanévzáró, ballagás. A diák-iskolaújság a „Zsebcsillag” nevet viseli.

                A diákok az erős református hagyományokkal rendelkező városok –Debrecen, Kecskemét, Budapest, stb.- programjain, pályázatain, versenyein vesznek részt rendszeresen. A katolikus tanulók hitoktatására igény alapján ugyancsak van lehetőség.

Látogatás az iskolában

                E sorok írója 54 évet töltött folyamatosan egy-egy iskola falai között kezdetben diákként, majd pedagógusként. A szó szerint vett „második otthon” viszonyainak, hangulatának megítélésében -azt hiszem- meglehetősen nagy rutinra tettem szert. Amikor meghívást kaptam a mártonkátai elsősök fogadalomtételére, előtte megnéztem az iskolájukat. Azt az iskolát, mely előtt a 31-es úton az elmúlt évtizedek során gépkocsimmal sokszor haladtam el, s a közelmúltban történt emeletráépítés kapcsán amúgy is kíváncsi voltam az „eredményre”.

                Valami oknál fogva életem nagyobb felét a múlt században épült, ódon és szűk iskolákban töltöttem, ugyanakkor időnként megízlelhettem az újonnan épült tantermek korszerűségének, tágasságának hangulatát is. A Székely Józsefről elnevezett református iskoláról minden tekintetben kedvező volt a benyomásom. Annak ellenére, hogy a földszint és az emelet között 100 év a korkülönbség, a világos és tágas folyosók, az ízléses dekoráció, a tantermek berendezésének korszerűsége, a múlt emlékeinek megbecsülése –lásd az 1911-ben keletkezett gerendák ötletes kiállítása-, a mindenhol látható virágok, a falfestés feszültségoldó színválasztéka csak alátámasztja azt a szeretetre épülő pedagógiai célkitűzést, melyet az iskola programja is vázolt.

Fogadalomtételek az istentiszteleten

                A Tápió mente egyik legnagyobb létszámú református gyülekezete az 1785-ben épült templomában fogadta a híveket, az iskola tanulóit az október 18-án megtartott istentiszteleten. Igét hirdetett Vizi Zsuzsanna tiszteletes asszony, aki 1997 óta végzi a gyülekezet lelki gondozását. Ennek az istentiszteletnek az adott különleges jelentőséget, hogy főszereplői, közreműködői a református iskola tanárai és diákjai voltak. A padsorok szélén olvasható feliratok jelzik, hogy mely osztálynak hol van itt az állandó helye. Ez a tény arra utal, hogy az iskola diákjai rendszeres résztvevői a templomi eseményeknek.

                Református szokás szerint a szeniorok, a presbitérium, a lelkész bevonulásával kezdődött a szertartás. Minden diák nyakában ott lógott az iskola emblémájával ellátott nyakkendő. A 26 elsős fogadalomtételére az Úr asztala körül négyszögben sorakoztak fel a nebulók, akik számára a fogadalom szövegét Simonné Bozsik Anikó igazgatónő mondta előre. A fogadalomtétel után minden kisdiák emléklapot, s az iskola emblémájával ellátott pólót kapott.

                Ugyancsak hagyomány, hogy az iskolában töltött első tanévük kezdetén tesznek esküt az új pedagógusok is. Ebben az évben Koscsák Róbert informatika tanár, rendszergazda, Csík Zoltánné matematika-fizika szakos tanár, Rimóczi Krisztina tanítónő, Szekeres Anna tanítónő, Szurgent Mihály hitoktató tett ünnepélyes fogadalmat. A 10 éve szolgálatot teljesítők emlékérmét –Farkas Béla alkotását- Kaszab Krisztina tanítónő, Oldalné Galbács Magdolna testnevelés szakos tanár, Menyhárd Péterné iskolatitkár vehette át. Az elismerést Vizi Zsuzsanna lelkész és Káplár Istvánné gondnok adták át.

                Az istentisztelet hátralévő részében az iskola diákjainak versekből, prózai idézetekből, énekekből, hangszeres szám –csengettyű- bemutatásából álló összeállítását hallgatták meg a szertartás résztvevői.

                                                                                         Basa László

IRODALOM

-          Dr. Kovács István: A szentmártonkátai református egyház története. Szentmártonkáta, 1943.

-          Nagykátai Járási Hírlap, 1911. október 29.

-          Basa László: Szentmártonkáta őrzi a száz éve elhunyt Székely József emlékét. tapiokultura.hu, 2013. január 21.

-          A Székely József Református Általános Iskola honlapja. http://www.szekelyrefisk.hu/iskolank-rovid tortenete

-          Simonné Bozsik Anikó: Tájékoztatás a Székely József Református Általános Iskola 2014./2015. tanév munkájáról. (Kézirat)

-          Köszönöm Simonné Bozsik Anikó igazgatónő szíves adatközlését és Koscsák Róbert tanár informatikai segítségét.