honlapra BaranyikollVan egy kis misztikum ebben a tápiószelei kúriában.
Kellemesen borzongató szellem-, vagy inkább szellemiségidézés.
Egy kívül-belül nemes család, amely generációk óta hagyományozza át apákról fiúkra a nobiltas értékőrző és értékteremtő kötelességét.Képek

A két utolsó tápiószelei Blaskovich, a „bácsik”, János és György, teljesítették ezt a kötelességüket. Embernek, tudósnak, magyarnak, tápiószeleinek,… és Blaskovichnak is kiválóak voltak. Már életükben legendává váltak. S halhatatlanná is.
Mert nem csak a múzeummá vált házuk előtti, bronzba öntött alakok olyanok, mintha élnének.
A Blaskovich Múzeum most is több mint régi tárgyak nézegethető raktára.

Ahogyan az egykori tulajdonosok is együtt éltek a faluval, ahogyan lakásuk a helyi és gyakorta a budapesti tudósuk, kutatók, művészek szalonjaként is működött, úgy ma is, ugyan már „kedves kis közgyűjteményi intézményként”, de Tápiószele és a Tápió-vidék kulturális életének egyik legmagasabb színvonalú társasági színtere az ősi fészek.
A Blaskovich Múzeum Baráti Köre és a múzeum külön-külön, és együtt is sorra szervezi a megemlékezéseket, a múzeumi éjszakákat, országos fesztiválokhoz kapcsolódik, interaktív táborokat toboroz, időszaki kiállításokat rendez, kiadványokat ad ki, védett parkot állít helyre, szobrok alkotásához gyűjt forrásokat… és teakörökben öleli össze a szépre-jóra fogékony, nyitott közönségét.
Időnként, csendes hétköznapokon összeülünk, és kíváncsian szóra bírunk egy kedves vendéget, akit olykor csak a szomszéd faluból, városból invitálunk meg magunkhoz. Jönnek a természetvédőink, a kézműves művészeink, a helytörténészeink vagy éppen a csokoládékészítő manufaktúra alkotó tulajdonosai.

Néha napján a Tápió-vidéken is túl ér azonban e kör sugara.

Szőnyi Zsuzsanna, Banner Zoltán, Kubik Anna, Jankovics Marcell… meghívásával Terék Mihályné, Terék Mihály és Gócsáné Dr. Moró Csilla egészen különleges élménnyel ajándékozta már meg eddig is kis társaságunkat.

Most, szeptember 16-án Baranyi Ferenc, Kossuth- és József Attila díjas költő jött haza Tápiószelére.
Igen, hazajött, még akkor is, ha az egyetemi éveitől Budapesten élő, pilisi születésű vendégünk Tápiószelén talán csak most járt először.

 

Egyszer egy szerelmes katona kimásolt egy verset a kedvese számára egy újságból. Úgy érezte, hogy ez a vers segít majd neki elmondani az otthoni lánynak a vágyódást, a hiányt, a szerelmet.
A borítékba került, kézzel írott kockás lap, haza is és a lányhoz is odatalált.
A félszázéves, elsárgult papíros most Tápiószelén, a Sülysápról feleségével együtt érkező Salvári György meghatottságtól kissé remegő kezéből, ismét előkerült. Elhangzott hát újra ez a korai Baranyi-vers, amely szimbóluma, jelképe lett egy máig lüktető, szép házasságnak.

Életre kelt vers.

Ritka szép ajándék-pillanat volt ez költőnek, az egykori kiskatonának és a máig szeretett kedvesnek… és nekünk is.

Édesanyámnak van egy fényképe, amelynek a hátuljára az van írva: „Baranyi sírt”.
Édesanyám általános és középiskolás korában is elismert versmondó diák, majd minden iskolai, városi ünnepség szavalója volt. Egyszer kedves tanára arra kérte, hogy egy fiatal magyar költő versével álljon ki a következő középiskolai verseny pódiumára.
Annak a versenynek az első helyezését is elnyerte édesanyám, akinek a mai napig is féltve őrzött kincse lett az első Baranyi-kötet.

Később, tanítóképzős diákként, a költő előtt szavalhatta el a Villámok balladájának egyik versét… akkor került rá az idézett felirat a fényképre.
Szüleim és Baranyi Ferenc személyessé váló barátsága 1962 óta, a mai napig tart.

Édesanyám két szép verset olvasott fel ezen a teaköri délutánon.

 

Váczi Mihály életútja egy időben Nagykátát és környékét is érintette. Heimann Győző, nyugalmazott igazgató úr, egyik kezdeményezője volt annak, hogy a város iskolája a már életében legendává váló költőről neveztessék el. Váci Mihály kortársa és barátja, Baranyi Ferenc és a Váci-tisztelő nagykátai pedagógus évtizedek óta találkozik az emlékápolók közösségben.

Ugye mondtam, hogy Baranyi Ferenc hazajött Tápiószelére?

És láthatóan otthon is érezte magát nálunk Feri bácsi, mert éreztük, hogy ezt a kedves humorával hevített muzsikás délutánt, itt és most, csak nekünk, mindannyinknak is egyenként adta ajándékba.

(„Személyeskedő” meghívó Baranyi Ferenc szelei teadélutánja elé )