A „Rákóczi-évek a Tápió mentén II.” honismereti és hagyományőrző mozgalom egyik feladata, hogy a mindenkori aktuális évforduló kapcsán bemutassa, elemezze a Tápió mente kuruc-történelmének epizódjait. A történeti visszatekintés alapot teremthet arra –miként történt ez 10 évvel korábban is-, hogy a települések megteremtsék saját emlékápolásukat. Képek

A 310 éve történt tápiómenti históriai események közül kiemelkedik II. Rákóczi Ferenc 1705 nyarán Tápióságon történt táborozása, illetve nem sokkal később Gyömrőn, katonái előtt elmondott beszéde. A Rákóczi-szabadságharc két epizódjának a bemutatásával emlékezünk még a nagyságos fejedelem 280 éve, 1735-ben bekövetkezett halálára is.

Rákóczi útja Tápióságig

                II. Rákóczi Ferenc az 1703-1711 között tartó szabadságharc alatt nem tartott fenn kizárólagos fejedelmi központot, hanem állandó mozgásban volt, a mindenkori politikai-és hadihelyzet határozta meg tartózkodási helyét. Ettől függetlenül voltak „kedvenc” táborozási helyei. Ilyen volt pl. Sárospatak, Miskolc, Gyöngyös, Kassa, Eger. Ezen helyeken –igénybe véve a nagyobb és fejlettebb városok infrastrukturáját- legtöbbször a fejedelmi udvartartás téli tartózkodását oldotta meg.

                A fejedelem 1705-ben leghosszabb ideig Egerben tartózkodott. Itt született meg az a terve, mely a Dunántúl felszabadítását célozta. Egy évvel korábban, amikor először érintette Nagykátát és a Tápió mentét, ugyancsak a Dunántúl visszavétele volt a cél, s ugyancsak Eger –honnét az elindulás 1705. június 20-án- volt a kiindulási pont. Harci kíséretét egy 1200 fős kuruc gyalogezred és egy ugyancsak 1200 fős lovasság alkotta. Útvonala: Eger-Gyöngyös-Hatvan-Dány-Tápióság-(Ócsa-Gyömrő) volt.

                Rákóczi Tápióságra érkezése előtt június 23-án az un. dányi tónál vert tábort, a Tápió peremén levő dombos térségben. Reggel még a hatvani táborában keltezte három levelét Károlyi Sándornak. Dányban több levelet is kapott a fejedelem. Az egyikben Esterházy Dániel arról tájékoztatta Rákóczit, hogy Glöckelsperg bevette Bottyán várát. A másik levél írója Bercsényi Miklós volt. Ebből a fejedelem megtudhatta, hogy Herbeville serege Komáromnál állomásozik, és élelmet szállít Lipót várába. Bercsényi támadásra biztatta Rákóczit, hogy az összevont hadakkal végrehajtott csapás akadályozza meg ennek az élelemnek a célba jutását.

                Rákóczi a továbbvonulását a korabeli útviszonyok és a logika alapján –ami 1704 után a második tápiómenti tartózkodása- a Dány-Kóka-Szecső-Tápióság útvonalra tesszük. Ha tudjuk, hogy ez a tekintélyes létszámú sereg június 25-én Tápióságon, majd 27-én már Ócsán tartózkodik, akkor a tápiósági táborverés és jelenlét mindössze egy napra tehető.

                Rákóczi tápiósági tartózkodásának fontos bizonyítéka a Károlyi Sándornak címzett levél, melyben a tábornokot arra utasította, hogy lovas hadaival keljen át Szolnoknál a Tiszán és siessen a Kőrösökhöz, „vagy ahol az ő táborát hallja”. Rákóczi komolyan tartott attól, hogy a rácok a három város –Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét- környékét felprédálhatják.

                1690-ben Ságon mindössze két család tartózkodott, 1699-ben a lakosság létszáma már 29 fő volt. 1701-ben 28, 1703-ban 28, 1715-ben 14 fő volt a falu lélekszáma. A történetírás számon tart néhány tápiósági születésű kuruc katonát: Nagy István, Kovács Gergely, Tóth György, Nagy András, Horváth András személyében.

                Rákóczi a tápiósági tábort elhagyván továbbhaladásra valószínűleg a történelmi Sóutat használhatta, melynek máig is álló emléke a Tápióság határában álló un.”Török-híd”. Az Ócsa irányába tartó vonulás során elhaladhattak Gomba mellett, melynek a császáriak által megerősített sáncolt erősségét –melyet a Pestről kicsapó német és rác csapatok 1705. márciusában foglaltak el a kurucoktól- Rákóczi nem támadta meg.  A gombai „csata”

Rákóczi gyömrői beszéde

                Ha 1705 kishazánkat érintő kuruc történelmi krónikáját szemügyre vesszük, abban a legjelentősebb epizód, a nagyobb léptékű történelmi tanulmányokban is szereplő esemény a július 3-án elhangzott gyömrői fejedelmi beszéd. Miután Gyömrő a Tápió mente határán, a vízválasztón helyezkedik el, a beszéd jelentősége, a település példaértékű emlékápolása indokolja, hogy a 310. évfordulóról a „Rákóczi-évek…II.” keretében megemlékezzünk. A 2004-2006 közötti időszakban Gyömrő barátsággal, partnerként fogadta a nagykátai hagyományőrzőket. (Talán annak is köszönhetően, hogy Rakó József révén a Magyarország Felfedezői Szövetség gyakorlati központja ma Gyömrő.) Minden, ebben az időszakban zajló gyömrői rendezvényre meghívást kaptunk, s noha azóta ez a kapcsolat lazult, mi továbbra is mintának tekintjük a kisváros történelmi emlékápolását.

                „…Abban az esztendőben elhomályosult a szabadságharc csillaga. Délről a rácok nyomultak, gyilkolva, pusztítva a magyart. Pestet hatalmas labanc erők védték, s gyakran csaptak ki a közeli falvakba. Vészterhes hírek jöttek a Dunántúlról. Belső métely is hozzászegődött a bajokhoz. Az egykor oly vitéz kuruc katonák között úrrá lett az elégedetlenség, sokan elszöktek a hadakból, bujtogatók járták a sereget. Bizony, késtek a jobbágyfelszabadítás törvényei is, amit megígértek a fegyvert fogóknak.

                Rákóczi Gyömrőre rendelte hadinépét, hogy megtanácskozza velük az országot fenyegető bajokat. Nem titkolta haragját a gyávákkal, megfutamodókkal szemben…” – írta Rakó József a 300. évfordulóra szerkesztett kiadvány előszavában.

A Mánya-réti beszéd előzményei

                II. Rákóczi Ferenc első alkalommal 1704. április 19-én lépett Pest megye –s ezen belül Nagykáta- területére. A három város katonái előtt elmondott nagykátai beszédének –ellentétben a Mánya-réti szónoklattal- nem maradt fenn a szövege, ugyanakkor ismerjük az ugyanekkor született kátai manifesztum –nyílt levél- tartalmát. Sajnálatos, hogy ennek az eseménynek mindmáig nincs méltó emlékezete a járási központban. Ha mindezt összevetjük a gyömrői hagyományokkal, akkor igencsak szembetűnő az elmúlt korok és jelenünk mulasztása. A gyermekkorú hagyományőrzők törekvése –bármennyire is eredményes és tiszteletreméltó- nem pótolhatja a hiányzó közösségi szándékot és akaratot.

                Baksa László tanulmánya nem kevesebbet állít, mint hogy a fejedelem 1704-es megyei személyes jelenléte nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1704 májusában létrejött a megyei kuruc szervezet. 1704-ben 101 Pest megyei település 1929 katonája harcolt a kuruc seregekben.

                „Kik voltak ezek a katonák ?” – teszi fel a kérdést Baksa László. „Voltak a jobbágyok között olyanok, akik lelkesedésből fogtak fegyvert a magyar haza függetlenségéért, valamint bíztak a jobbágyi kötelékek feloldásában. Voltak, akik a szegénység kényszere alatt kötöttek kardot a zsákmány és az anyagi boldogulás reményében, de minden bizonnyal ők sem voltak mentesek a magyar szabadság eszméitől. Voltak olyanok is, akiket erővel fogott meg a falu hatalma, a bírói szervezet, akiket „adó” gyanánt beadtak katonának…”

                1705 januárjában a végső győzelem elősegítése érdekében Rákóczi elrendelte a reguláris kuruc ezredek felállítását. Károlyi Sándor portyázó hadai betörtek Ausztriába, Bottyán a pesti síkságon harcolt a labancokkal. A franciák a harcokhoz nyújtott segítséget 10 ezer tallérról felemelték havi 16 ezer tallérra.

                Az udvarral folytatott béketárgyalásoknak az adott biztató folytatást, hogy május 5-én meghalt Lipót császár, s az utód I. József hajlott a magyarokkal való megegyezésre. Ezek a tárgyalások a külföldi hatalmak kezességével a nemzeti sérelmek orvoslását, az erdélyi fejedelemség helyreállítását szerették volna elérni. A bécsi udvar merevsége azonban az új uralkodó alatt sem változott, s nem maradt más választása Rákóczinak, mint a függetlenség fegyverrel történő kivívása.

                Rákóczi számára a fegyveres harc kulcskérdése: mikor tudja visszafoglalni a Dunántúlt. Március 26-án híd építésére adott parancsot a Dunán Kömlőd magasságában. Bottyán számára a hídfő megtartása érdekében fontos volt a közeli Dunaföldvár császári erődítményének az elfoglalása. Az ütközet sikertelen maradt, melyben kiütköztek a kurucok gyengeségei: a vezető tisztek képzetlenségei, a kuruc katonák fegyelmezetlensége. Mindezek majd a későbbiek során is több győzelemmel kecsegtető ütközet menetét fordítják majd meg az e téren fegyelmezettebb császáriak javára. A kömlődi Bottyán-várat június végén az ellenség elfoglalja, s ezzel a Dunántúl visszafoglalására irányuló harmadik kísérlet is megfeneklik.

                Amikor a császáriak június 27-én a kulcsfontosságú imsódi sáncot elfoglalták, azon a napon érkezett Rákóczi Ócsára. Glöckelsperg értesült a fejedelmi táborról, azt Pest megtámadása kezdetének vélve sietve visszatért Budára.

                Rákóczi június 27-július 3. között tartózkodott Ócsán. Tanácskozott Károlyival és Esterházy Dániellel, ami után meghívót küldött a rendeknek, melyben a Rákos-mezején tartandó országgyűlésre hívta őket. Miután Pest elfoglalása –az országgyűlés megtartásának egyik feltétele- nehéz feladatnak bizonyult, Rákóczi úgy döntött, hogy északnak fordulva a Csallóköz térségében kísérel meg Bercsényivel támadást a Felvidéken.

                A fejedelem 1705. július 3-án érkezett meg Gyömrőre. Az itt tartózkodó kuruc hadak között találjuk Károlyi Sándor lovas hadainak egy részét Bóné András lovas és gyalog főkapitány, Nyíri András ezereskapitány vezetése alatt, míg a gyalogság élén Eöllyüs János ezereskapitány és Esterházy Dániel tábornagy állott. A hangulat a táborban nagyon feszült volt, amit csak rontottak a sikertelen dunántúli hadjárat kudarcai. (Melynek legfőbb okozója Esterházy Dániel sorozatos hibái, hadvezéri alkalmatlansága volt.) „A vesztett csaták, és az elmaradt hadjárat fölötti felháborodás végsőkig elkeserítette a sok méltánytalanság miatt amúgy is zúgolódó vitézeket. A zsold rendszertelen fizetése, az ellátmány, így a katonák élelmezése, a lovak takarmányának a biztosítása is akadozott. Éppen ezért voltak hangadók, akik úgy vélekedtek, hogy a legokosabb lenne a labanccal békét kötni. Július eleje volt, az aratás ideje, gondolták, így hazatérhetnek a családjukhoz, hogy elvégezzék a gabona betakarítását, és megóvják szeretteiket az ellenség zaklatásaitól.” –írja Baksa László.

                A katonákra jelentős befolyással voltak a megalkuvásra hajló un. békepárti főurak is. Rákóczi emlékirataiban érdekes módon nem említi a gyömrői beszédet. Valószínűleg maga is tisztában volt azzal, hogy katonáinak zúgolódása jogos panaszon alapul, s maga is el volt keseredve a hídfő elvesztése, az így meghiúsult dunántúli hadjárat kudarca miatt. Károlyi azt tanácsolta Rákóczinak, hogy erős szigorral teremtsenek rendet, s megfélemlítés gyanánt hajtsanak végre tizedelést. Rákóczi nem fogadta meg ezt a tanácsot, hiszen eleget pusztítja a kurucokat az ellenség, nem hiányzik a belső megtorlás. Úgy érezte, hogy forrongás lecsillapítása, a katonai fegyelem megszilárdítása megköveteli, hogy maga szóljon katonáihoz.

                A beszéd megtartására a hagyomány szerint a Gyömrő melletti Mánya-réten került sor, mely sík terep alkalmas volt tábor létesítésére, nagyobb létszám feletti szemle megtartására. „Rákóczi 56 fennmaradt beszédének kivonata mellett a gyömrői az egyetlen beszéd, amely teljes terjedelmében ismert. A szabadságharcot követő időkben is másolták, kézről kézre adták a szabadság utáni vágy, a hazaszeretet megerősítését szimbolizáló kéziratot. A beszéd saját műfajában irodalmunk legnagyobb hatású szövege.”

A 310 éves gyömrői beszéd

                „Nem tudom, vitézek, szívemnek fájdalmit jelentsem-é előttötök, vagy pedig méltó indignatióra s bosszúságra gerjesztett elmémet adjam előtökbe? Mert ugyanis, ha az első szemlélem, nemdenem méltó-é keservességemet mindazok eleiben terjesztenem, ki velem együtt hazájok dicsőséges szabadsága mellett életeket felszentelvén s mindeneket elhagyván, zászlóim alá oly véggel gyüttek, hogy mindenikünknek mind az győzelem, mind az halál egy legyen?

                Nemdenem méltót mondottam? – mindazon Istenes, dicsőséges resolutiojú vitézlő rendet hazám igyen szánakodó, zokogó szívvel szemlélvén, elfelejtettem az elmult keserves sorsaimat, s hallgatom éjjeli-nappali fáradságimat s veszedelmek között forgó állapotomat.

                És ha szintén eddig való szerencsés hadakozásainak elő nem hozám is, elég okom lehet az panaszra, igyünknek s becsületeteknek általatok esett csorbáját említvén. Tik voltatok azok a vitézek, az kik hazátokat velem együtt véres verítéktekkel s véretekkel ily régi szabadságához közelgető állapotjába helyheztettétek! S most közöttötök levő lágyszívű s az dicsőséges magyar nevet nem érdemlő elfajzottak által hírünket, nevünket, dicsőségünket csaknem altapodtátok!

                Lettem volna inkább oly szerencsés, és hazánk oltalma mellett veletek együtt gyarló testemet halomban rakattattam volna inkább, mintsem becstelenségteket okozó cselekedetekrül – most élő, de csaknem eltemettetett vezéretek – emlékezném!

                Mit akarunk? Vér kerüléssel, harc kerüléssel s erősségek elhagyásával, egyszóval: szaladással kívánjuk-e édes hazánkat megnyerni, magunknak nyugodalmat, maradékunknak megmaradást szerezni? Vagy gyalázatos és –bízvást mondhatom- halhatatlan példátok után feleségünket, gyermekinket, s magunkat jobbágyságra vetnünk, és ennyi feláldozott magyar vért semmivé tennünk? Ó békéljetek inkább csalárd ellenségtekkel, kiknek igáját eképpen súlyosítjátok, hogy én is – ily szerencsétlen hadi vezérnek nevét letevén – tengereken s pusztákon való bujdosásimmal gyalázatban hagyatott életemet végezhessem!

                Terültessék el inkább – nem bánom- eleimnek dicsősége s az Rákóczi nevem, mintsem tovább ily gyalázatokkal terheltetett napjaimat sirathassam. Áldozzátok személyemet, s kezébe adjatok ellenségemnek, csak magatoknak s nemzetünknek szerezhessetek evvel szabadságot: örömmel megyek sötét tömlöcömben, kibül isten kiszabadított, és aztat követő gyász-theatromra vígan lépek, csak tudjam, hogy mindezekkel édes hazám s nemzetem boldogságát elnyerhetem!

                Engedjétek, keressem ellenségem fegyverét inkább, mintsem veletek együtt haldokló gyalázatos életet éljek! Vagy ha bennetek vagyon az magyar vér, hozzám, nem uratokhoz, de atyátokhoz, társotokhoz, véretekhez való szeretet, bosszuljátok gyalázatunkat azon hazánk áruló büntetésével, az kik nemzetünknek s mindnyájunknak becsületit gyászban öltöztették!

Magatok pedig,ó, fiaim,ó, társaim, segítsétek magatok boldogulására való igyekezetimet, vigasztaljátok elkeseredett szívemet, hogy veletek élet s halál között kereshessem – oly szívvel, az mint kezdtem – hazám, mindnyájunk boldogulásira cílozó igyekezetemet!

                Nem kívánok birodalmat, nem kincset tületek, s nem egyebet: az igaz bátor magyar szívet, hogy az magaméval összekapcsolván, veletek éljek és haljak !”

A gyömrői beszéd jelentősége

                „A gyömrői beszéd remekmű, mert a nép nyelvén mindent elmond a szabadságharc végső céljáról, a függetlenség kivívásáról. A gyömrői beszéd a honszerelem nemzeti imája. A gyömrői beszéd átívelte a századokat, s lett a magyarok örök reménysége. A beszéd háromszázadik évét köszöntő gyömrői nép, s a velünk ünneplő falvak, városok hagyományőrzői újra megérezték: Rákóczi vallomása a hazáról, népéről ma is összekapcsolja a magyarok szívét. Éppúgy, mint egykor a Mánya-réten.” – írja kiadványa bevezetőjében 2006-ban Rakó József.

                A gyömrői beszédet történeti vonatkozásai mellett elemezte azt a magyar irodalomtörténet is. „A magyar irodalom története” c. munka külön is kitér a fejedelem szónoki teljesítményére:

                „A teatralitást, szertartásosságot kedvelő barokk korban a szónoklat külsőségeinek, formájának, hatásosságának igen nagy fontossága volt. Rákóczi ezért gondosan, írásban készült beszédeire s szövegüket is megőrizte. Rá is jellemző a kor szónoklatainak két fő vonása: az irodalmi vagy az irodalomból merített történeti példákra való hivatkozás és a lírai magatartás. Szónoki szenvedélye, fejedelmi pátosza, az országgal való azonosulása, elszántsága tüzet lobbantott hallgatói lelkében, akiket képes volt az érzelmek minden fokozatán keresztülvezetni, hogy elérje akaratát.

                Ennek egyik hatásos eszköze az önmagára, szenvedéseire, áldozataira való hivatkozás. Ilyenkor könnyekig meghatotta együttérzésre hajlamos hallgatóit, bár amikor a közadózás tervét terjesztette a rendek elé, azok „nem gondolván a fölséges fejedelem sok szép declaratióival, szíves expectoratióival” csak húzták-halasztották a dolgot, s végül elgáncsolták.

                Páratlan érzéke volt a színpadias előadásmódra, a hangárnyalatokkal való szuggerálásra, az éles kérdésfeltevésekkel, drámai válaszokkal s a támadó, szenvedélyekkel átitatott gesztusokkal való meggyőzésre. Az ónodi országgyűlés sorsdöntő perceiben a személyes vallomástétel lenyűgöző erejével, könnyeivel döntötte el a gyűlés kimenetelét.

                A kortársak Rákóczi barokk zsúfoltságú, patetikus szónoki stílusát szépnek tartották; dicsérték, milyen szépen szól önmaga és a haza szenvedéséről: „gyönyörűséges peroratio formán” beszélt; „igen frissen és tudatosan perorált” stb. – jegyezték fel hallgatói. Igaz, hogy a túlbonyolított barokk stílus miatt a gondolat, a logika, a világosság néha belevész körmondatainak áradásába. De ezeket is áthevíti nemes indulatának, érzelmeinek forrósága, amint azt a gyömrői beszéd példája mutatja, amellyel a sok dicsőséget szerzett elcsüggedt tiszántúli csapatok harci kedvét igyekezett föltámasztani.”

Rákóczi-hagyományok Gyömrőn

                Az 1941. július 20-án megtartott cserkésznapon a 836.sz. Könyves Kálmán cserkészcsapat előadta Hegyi Füstös István: Rákóczi Gyömrőn c. történelmi játékát. Ebben a produkcióban hangzott el először teljes terjedelmében a fejedelem gyömrői beszéde. 1954-ben Pest megye első falumúzeuma alakult meg Gyömrőn, melyet II. Rákóczi Ferencről neveztek el.

                Az országos viszonylatban is kiemelkedő és példaértékű gyömrői honismereti és helytörténeti mozgalom olyan embereket tudhat a soraiban, mint a Magyar Örökség Díjas Hegyi Füstös István (1919-2014) református lelkész, a Magyar Rádió munkatársa, számos hangjáték és kiadvány szerzője, Kossuth hangjának „megtalálója”, a gyömrői Rákóczi-kultusz egyik vezető szervezője.

                Ezekben az években fiatal helyi pedagógusokból, értelmiségi lakosokból egy emlékbizottság alakult egy méltó emlék létrehozása érdekében. A nevezetes szónoklat 250. évfordulóján, 1955. július 3-án a Mánya-réten Idősb Pál Mihály, Rakó József és mások szervezőmunkájának köszönhetően került sor az emlékoszlop felavatására. Az avató beszédet a kor neves történésze, Esze Tamás tartotta.

                A hagyományőrzés fontos állomásaként a 710 esztendős Gyömrő öregfalusi iskolája 1987. július 1-jén felvette II. Rákóczi Ferenc nevét. Ekkor leplezték le Pál Mihály Munkácsy-díjas szobrászművész Rákóczit ábrázoló bronz domborművét az iskola falán. Az iskola udvarán 2005. május 15-én a 300. évforduló jegyében avatták fel a Rákóczi harangot. A harangra felkerült Rákóczi portréja, Pál Mihály alkotása. Ez a harang megkondul minden ballagás alkalmával, március 15-én, október 6-án, október 23-án, a nyári Rákóczi Napok alkalmával. Ezekben az években vált hagyománnyá a Mánya-réten gyújtott tábortűz, az ott minden évben elhangzó Rákóczi-beszéd.

                Az 1989-ben megalakult Magyarország Felfedezői Szövetség alapító elnöke Rakó József. Gyömrőn született, s fiatal pedagógusként, országos ifjúsági vezetőként, a „felfedezők” gyermekmozgalma elnökeként sokat tett a gyömrői Rákóczi hagyományok kialakulásáért. Több kiadványt szerkesztett, számos tanulmányt írt a mozgalom történeti részének bemutatásaként. Sokáig vezette a „Rákóczi népe” gyömrői hagyományőrző csapatot, s a nagykátai Kossuth-csapat neki köszönhetően kapcsolódott be intenzíven 2005-től a gyömrői Rákóczi-rendezvények menetébe.

                1997-től hivatalosan is Országos Rákóczi Napok elnevezéssel bírnak a gyömrői rendezvények, melynek során hadijáték, a fejedelem színész által történő megjelenítése, kiállítások és más programok zajlottak a Teleki-kastély kertjében. 2004-től díjugrató lovasversenyt rendez a város a Rákóczi kupáért. 2005-ben hagyományteremtés szándékával elsőként rendezték meg a 300 km-es kerékpáros Rákóczi Emléktúrát.

                A Rákóczi Napok előtti héten minden este 20 óra körül tárogató szólal meg a városban, hívó szavával invitálja az ünnepségre a lakosságot.

Nagykátai hagyományőrzők a gyömrői Rákóczi emlékápolásban

                Az 1994-ben alakult nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 1996-ban vett részt először egy gyömrői Rákóczi Napok rendezvényén. Amikor 2003-ban a kátai „propatrások” elindították a „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalmukat, nagy megtiszteltetésnek vették, hogy részvételükre a Rákóczi-beszéd 300. évfordulója jegyében szervezett programok során igényt tartottak a gyömrőiek.

                2005. június 4-én az idősb Pál Mihály Hagyományőrző és Művészeti Kör szervezésében helytörténész konferenciára került sor a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. A csapat részéről két előadás hangzott el, mely szerkesztett változatban helyet kapott az egy év múlva megjelent „Rákóczi Gyömrőn” c. kiadványban is.

                Egy hónap múlva avatták fel a fejedelem mellszobrát, Pál Mihály szobrászművész alkotását. Az avató ünnepségen korabeli kuruc ruhát másoló öltözékben nagykátai hagyományőrzők álltak a szobornál díszőrséget. Amikor egy év múlva sor került a „Rákóczi Gyömrőn” c. kiadvány bemutatójára, azon ugyancsak ott voltak a Mátray iskola diákjai.

                Az elmúlt évek során számos esetben tisztelegtünk a Mánya-réti emlékmű előtt, néztük meg a kisváros Rákóczi-emlékhelyeit. 2015 májusában a gyömrői Rákóczi szobornál bontott zászlót a Rákóczi-évek második sorozata.

                                                                                                 Basa László

IRODALOM

-          Gyömrő évszázadai. Szerkesztette: Rakó József. Gyömrő Nagyközség Önkormányzata, 2000.

-          Rakó József: Mánya-rét, 1705. július 3. Megjelent: Rákóczi Gyömrőn. Gyömrő, 2006.

-          Baksa László: A Mánya-réti beszéd előzményei. M.: Rákóczi Gyömrőn. Gyömrő, 2006.

-          Basa László: A Tápió mente vázlatos történelme a Rákóczi-szabadságharc idején. M.: Rákóczi Gyömrőn. Gyömrő, 2006.

-          Dr. Samu János: A Rákóczi-szabadságharc emlékei Tápióságon. M.: Rákóczi Gyömrőn. Gyömrő, 2006.

-          Németh Ramóna: Rákóczi évek a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatban. M.: Rákóczi Gyömrőn. Gyömrő, 2006.

-          Basa László: Rákóczi-évek a Tápió mentén. Kézirat.

-          A magyar irodalom története: Rákóczi imádságai és beszédei. http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/02/268.html

-          Gyömrő története-Gyömrő Önkormányzati Portál http://www.gyomro/index.php//=ii-rakoczi.ferenc-kapcso...

-          Basa László: Gyömrő, a tiszteletbeli tápiómenti város. Tápiómenti 2 Hetes, 2006. július 6.

-          Basa László: Könyv a Rákóczi-szabadságharc tápiómenti történelméről. Tápiómenti 2 Hetes, 2006. július 20.

-          Basa László: A gombai „csata”. tapiokultura.hu, 2015. július 14.