Nyomtatás
Kategória: Hagyományőrzés

blcikk15juni

A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők 2002 óta 14. alkalommal vesznek részt Közép-Európa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvényén, az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának emléket állító sorozaton. Az 1994-ben alakult Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 1999-ben állította ki első egyenruhás egységét –egy 6 fős lövegkezelő szakaszt-, s névadójuk születésének 200. évfordulóján fogadták meg, hogy 2002-től minden évben résztvevői lesznek a 48-as katonai hagyományőrzés legnagyobb seregszemléjének.KÉPEK

Kis hadjárat történelem

                Nagykátán 1989. április 4-én jelentek meg első alkalommal Fülöp Tibor és barátai, az 1849-es hadjárat útvonalát végiglovagoló hagyományőrző huszárok. A Tápió mente negyedszázada társrendezője a tavaszi emlékhadjáratnak A gyermekkorú hagyományőrzők sokáig csak nézői voltak ennek a komoly játéknak, majd 1998-tól a sorozat egyre több programjának lettek résztvevői, alakítói. Az első hadijátékba való bekapcsolódás 1999-ben történt, míg az első felvonuláson történő közreműködésünk helyszíne Jászberény volt.

                A társrendezői státuszt 2002-ben nyerte el a Kossuth-csapat, mely dátumtól a Magyarország Felfedezői Szövetség képviseletében lettek folyamatos résztvevői, évről-évre alakítói az emlékhadjáratnak. Megbízatásukat igencsak komolyan vették a Mátray Gábor iskola diákja, hiszen a kezdeti években egy-egy alkalommal sok esetben 50 vásártéri diák húzta magára a honvédatillát vagy a fehér színű osztrák mundért. Ekkor évekig a legnagyobb létszámú közreműködő egységét adtuk a rendezvényeknek.

                A hadjárat programja, arculatának alakítását több tényező is igazolja. A nagykátai csapat kapcsolta be a hadjáratba Szentmártonkáta, Dány, Tura, Hort, Jászdózsa településeket. 2003-tól indult a „Kossuth-zászlóalj” és a „Kossuth-toborzó” keretjáték, melynek köszönhetően több száz tizenéves fiatal lehetett résztvevője az emlékező és tisztelgő sorozatnak. Gondoztuk folyamatosan a hadjárati programok keretében a gyermekhősök kultuszát, a magyar-lengyel barátságot, Kossuth emlékét –április 5: Kossuth Emléknap-, a mindenkor aktuális történelmi évfordulókat (Rákóczi-szabadságharc, I. világháború centenáriuma, stb.).

                A felsorolt eredmények, sikerek mellett sok keserves emlék is eszünkbe jut: a pénztelenség, egyes helyi önkormányzatokkal vívott háborúink, néhány esetben a civil szervezetek részéről tapasztalható érdektelenség. Amiben azonban soha nem csalatkoztunk: a gyerekek elszántsága, kitartása. Április elején sokszor esőben, hóesésben, hidegben álltunk a vártán, elődeinkre gondolván –akik mégiscsak „élesben” csinálták a hadjáratot- valahogy szégyellettük volna ilyenkor a megfutamodást. A hétnapos sorozat minden évben próbára tette a felnőtt és a gyermekhonvéd erejét, tűrőképességét.

                Az elmúlt évek emléke az a sok ezer felvétel, mely dobozokban borítékolva, újabban a digitális archiválás révén a számítógép memóriájában gyarapszik. Fülöp Tibor nyomtatásban megjelent két albuma tanúskodik a nagykátai gyerekek ügybuzgalmáról, s a nyomtatott és az elektronikus sajtóban megjelent sok-sok írásom is tett valamit azért, hogy ne felejtődjenek el ezek a napok. Színes könyv a tavaszi hadjáratról Az idei hadjárat digitális képeskönyvében 600 képet találhat az olvasó.

A 27. hadjárat jellegzetességei

                Közismert szlogen, hogy nincs két egyforma hadjárat. Ennek az évnek sajátossága, hogy ezt a sorozatot a gyalogság terén három csapat együttműködése uralta. A Kossuth-zászlóalj mellett a város másik hagyományőrző csapatának, a Nagykátai Honvédtüzér Alapítványnak a felnőtt katonái, Tóth Péter, Kármán László, Tinka Ádám és társai a legtöbb programban velünk együtt szerepeltek. A harmadik közösség, mellyel ilyen baráti-bajtársi kapcsolat kialakult, a hadjáratban 2009 óta közreműködő jászdózsai csapat, az I. Jászkun Honvéd Emlékzászlóalj volt. A Panyi Csaba kat.hő. hadnagy vezette közösség Oláh Pál kat.hő. főhadnagy segítségével az idén vett részt először a sorozat teljes menetében.

                A hadjárat a hagyományőrzők legkomplexebb, legsikeresebb, legszínesebb rendezvénye, amolyan mustra, vizsga a nagyközönség és a bajtársak alkotta nyilvánosság előtt. Az idén is számos kiegészítő programot sikerült megvalósítanunk. Ilyen volt a turai lovassági ütközet emlékútja, a nagykátai Pilaszanovich emlékünnepség, az I. világháborús emlékműveknél szervezett katonai tiszteletadás, a rossz idő ellenére megszervezett május 23-iki záró programok több eleme. Hosszú évek óta az idén volt végre zökkenőmentes a nagykátai önkormányzattal való kapcsolatunk, ugyanakkor a rajtunk kívüli felfedező csapatok, egyének részvétele továbbra is csak várat magára. Számos helyszínre kaptunk meghívást, melyet az egyidejűség és a szállítási gondok miatt kellett elhárítanunk. Bonyolította némileg a szervezést, hogy az idén a húsvéti ünnepkör a hadjárat időtartamára esett. Ez több esetben a közönség létszámának a csökkenésén látszott meg.

Az első nap: április 2.

                A hideg miatt lefújtuk a boldogi ünnepségen való részvételt, így egyenesen a Boldog határában levő Balázs-tanyára érkezett a Nagykátáról elindult gépkocsi konvoj. A hadijáték gyalogságát –beleértve a nélkülözhetetlen „ellenséget” is- 90%-ban a bevezetőben említett három zászlóalj adta. A fogvacogtató idő ellenére az első csataimitáció jól sikerült. „A hős fiúk örököse”-i ápolják az 1849. április 2-iki hatvani ütközet emlékét      Hazaútban először kapcsoltuk a tavaszi emlékhadjárathoz a turai ütközet emlékútját. Négy helyszínen: Turán két helyen, Zsámbokon, Tóalmáson, közterületi emlékműveknél és honvédsíroknál hajtottunk fejet az 1849. július 20-án zajlott összecsapás magyar áldozatainak emlékére. Velünk tette meg ezt az utat Szabó Antal kecskeméti iskolaigazgató úr és néhány tanítványa. Nyári hadjárat

A második nap: április 3.

                A jászsági nap első állomása Jászdózsa volt. Sikeres évet zártak a jászdózsai hagyományőrzők A hideg és az esőre hajló idő miatt a Bozóky János Általános Iskola tornatermében került sor az eddig szabadtéren megtartott ünnepségre. Üdvözölte a megjelenteket Pócs János országgyűlési képviselő, volt új népfelkelők avatása, szalagtűzés csapatzászlóra, kitüntetés átadás, a helybéliek –a kisiskoláskortól a nyugdíjasig- adta emlékműsor. A három zászlóalj –a két nagykátai és a dósai- együtt vonult a hősi emlékműhöz, ahol koszorúzás, díszsortűz zajlott. Az emlékfotó a Tarna partján készült háttérben a műemlék híddal.

                Jászjákóhalmán is a Dósán már nagyszerűen együttműködő három alakulat alkotta a felvonuló gyalogságot. A Vadászháztól elinduló huszárokat a községházánál vártuk be, s az így már tekintélyes méretű kis hadsereg –mintegy 70 fő- menetelt-lovagolt a Damjanich térre. Együtt hallgattuk meg Terjéki Tünde polgármester, Pócs János o.képviselő, Fodor István Ferenc helytörténész, dr. Hermann Róbert hadtörténész köszöntőjét, illetve előadását. A később az önkormányzat birtokába kerülő csoportképet a malom emeleti ablakából készítették Antal Editék.

                Menetben vissza a tanácsházához, majd Fodor Pista jóvoltából a „hadsereg” együtt ebédelt a gazdakörben.

                Jászberényben a kezdésig hátralevő időt egy kis városnézéssel múlattuk. Tisztelegtünk II. Rákóczi Ferenc emléktáblájánál, megnéztük a Jász Múzeum kiállításait, majd fegyveres tiszteletadást mutattunk be a jászhuszár szobránál, a város I. világháborús emlékművénél. A 16 órakor kezdődő Város Napja ünnepségen a gyermekhősök emléktáblájánál foglaltunk magunknak helyet. Az emléktáblát –melynél a Kossuth-zászlóalj katonái álltak díszőrséget- elsőnek Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség elnöke koszorúzta meg.

                A városháza előtt készült az emlékfotó, majd a korábbi évek hagyományainak megfelelően a résztvevők a katonai hagyományőrzők felvezetésével felkeresték a város 48-as emlékjeleit.

A harmadik nap: április 4.

                Nagykáta Város Napja sorozata 13 órakor kezdődött. Példaképeikre emlékeztek a nagykátai hagyományőrzők Hosszú évek után ezt a rendezvényt megtisztelte jelenlétével a város jelenlegi három vezetője: Dorner Gábor polgármester, Agócs Pál és Tóth István alpolgármester. A katonai alakiságot a Kossuth-zászlóalj és az I. Jászkun Honvéd Emlékzászlóalj biztosította. Három újonc –Kozári Barnabás, Inges István, Molnár Bence- tett a próbaidő leteltével ma fogadalmat, s kapta meg az alpolgármestertől a „Nagykáta Hagyományőrzője” kitűzőt. A városi önkormányzat köszöntőjét Agócs Pál alpolgármester tolmácsolta.

Négy hagyományőrző : a nagykátai Bárdy Dániel és Smid Benedek, a jászdózsai Szigethy-Kocsis Ádám és Kiss Gábor részesült a Pilaszanovich Béla emlékére alapított „Nemzeti Hagyományőrző” kitüntetésben. A „Simon Imi Emlékére” elismerést a család a csapatvezetők javaslata alapján Bárdy Gergő és Szécsényi Bálint katonai hagyományőrzőnek adományozta. Simon Imi emlékére A hagyományőrzők 1993 óta megrendezésre kerülő ünnepsége az ugyancsak 1993-ban felállított Pilaszanovich-kopjafa megkoszorúzásával fejeződött be. A hős huszárhadnagy emléke Nagykátán

A városnapi ünnepségsorozat második helyszínén is a katonai hagyományőrzőké volt a főszerep. A „Kossuth-emlékhely” cím kötelez A XVIII. század második felében épült Keglevich-kastély 1849. április 4-én a tavaszi hadjárat főhadiszállása, a tápióbicskei ütközet sebesültjeit ápoló hadikórház lett. Itt tett látogatást április 5-én Görgei Artúr kíséretében Kossuth Lajos. Mindezen történelmi események emlékére a 150. évfordulón, 1999-ben állítottak emléktáblát. Egy emléktábla története

Az emléktáblával szemben felsorakozott két gyalogos alakulatot Dorner Gábor polgármester szemlélte meg. A díszszemle után Basa László helytörténész rövid előadását hallgatták meg a jelenlévők. Az alig félórás rendezvény a koszorúk elhelyezésével, a zászlóaljak díszmenetével fejeződött be.

A Város Napja sorozat központi rendezvénye 14 órakor kezdődött a Mátray szoborral szembeni térségen. Dorner Gábor polgármester köszöntője, Kerékgyártó László történész előadása után két katonai hagyományőrző csapatvezető –Basa László és Káplár Béla kat. hő. századosok- kapta meg a „Hagyományőr Érdemérmet”. Az elismerés felemel Sor került a közszolgálati nívódíjak átadására, a Tápiómente Táncegyüttes műsorára, a Városi Kórus és a KALOT Férfikórus előadására, az 1897-ben felállított un. „ötgolyós” emlékmű megkoszorúzására.

A csoportkép –háttal a város jelképének számító Bazársornak- elkészítése után elindult a menet végig a Dózsa György úton. A temetőben a Hősök kertjénél mi adtuk a díszőrséget, a narrátor személyét. A „Hősök-kertje” Nagykátán Az itt történő koszorúzás után a sírkert túlsó végébe vonultunk, ahol az utcán felsorakozott huszárokkal együtt tisztelegtünk Jakab László és Jakab Elek egykori hagyományőrzők sírjánál. 10 éve történt: huszártemetés volt Nagykátán A Tápió két oldalán megtartott hadijátékról sok minden elmondtam már. A csataközvetítés dr. Csikány Tamás hadtörténész hagyományos feladata volt. Csak ismételni tudom magamat azzal, hogy megállapítom, hogy a 48-as vonatkozásban az idén is ez volt a legszínvonalasabb, legnagyobb létszámot felvonultató csataimitáció. Ebben az évben is a magyar oldal balszárnyán foglaltunk helyet, míg a dósaiak a jobbszárnyat erősítették. A nap folyamán tevékenységünknek tanúi voltak a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület tagjai, akik Gazsó Imre elnök vezetésével szervezett formában ismerkedtek a katonai hagyományőrzéssel.

A negyedik nap: április 5.

A mai nap három állomásának az a közös jellemzője, hogy mindhárom település fogadta 1849. április 5-6. között Kossuth Lajost. Ennek alapján kapta a hadjárat negyedik akciónapja a „Kossuth Emléknap” elnevezést. Ennek a napnak a hadjáraton belül kezdettől fogva mi voltunk a fő felelősei, a Kossuth nevét viselő hagyományőrző csapat és honvédzászlóalj. Mára a dósai barátaink „szabadságot vettek ki”. IV. Kossuth-emlékév a nagykátai hagyományőrzők rendezésében

Húsvét vasárnapja volt, s ez meg is látszott a közönség létszámán. 9 órára érkeztünk Szentmártonkátára, ahol a két nagykátai csapat katonai menetalakzatban vonult a település szélén levő Kossuth-emléktáblához. A tábla arról tudósítja az arra vetődő idegent, hogy 1849. október 5-6. között a közelben levő Battha-kúriában volt Kossuth szállása. Díszőrség, méltatás, koszorúzás. Visszaérve a református templom elé, az épület falán levő I. világháborús emléktáblánál mutattunk be katonai tiszteletadást.

A községházánál a katonai alakiság eszközeivel segédkeztünk Battha Sámuel kormánybiztos szobrának megkoszorúzásánál. A koszorúzás alatt Vesztergám Miklós tárogató szólamát hallgattuk. A hivatal parkolójában egymással szemben sorakozott fel a lovasság és a gyalogság. Itt Kerékgyártó László történész és Basa László parancsnok mondott köszöntőt. Itt készült a csoportkép is.

11 óra körül érkeztünk meg Kókára. A művelődési házban megtartott pihenő után gépkocsikkal mentünk ki a Margit hegyen levő temetőig. Aki nem tudná: 1849. április 6-án Kossuth Görgeivel innen szemlélte az Isaszeg felé vonuló honvédcsapatokat. Ezt a tényt ezen a helyen három emléktábla örökítette meg, mely közül a legfiatalabb 1999-től áll a kápolna falán. Ekkor, a nevezetes látogatás 150. évfordulóján kapcsolódott be Kóka a tavaszi hadjáratba.

Juhász Ildikó polgármester, Kerékgyártó László történész, Basa László parancsnok méltatta a hely szellemét. A megemlékezés után a kápolna túlsó felén levő sírban nyugvó huszárkapitány, Moháry Gyula végső nyughelye előtt mutattunk be katonai tiszteladást. A temetőtől a műv.házig tartó menetben a lovasság és a gyalogság együtt tette meg a hagyományos útvonalat. A műv. ház előtti útszakaszon lovassági alaki bemutató, majd csoportkép készítése történt. Itt fogyasztottuk el az ebédet, a hagyományos kókai kolbászos lencsefőzeléket és a lekváros buktát.

3 óra előtt érkeztünk a dányi temetőhöz. Nem kellett sokat várnunk a Katrin Zsolt vezette Dányi Ifjúsági Fúvószenekarra, mely együttes pattogó ritmusú indulóival felvezetőnk volt az iskolához vezető útvonalon. Gódor Lajosné polgármester köszöntőjét Kerékgyártó László történelem felidézése, majd a helybéli iskolások kis műsora követte. Itt is a csoportkép elkészítésével zárult a program 4 óra körül. Ráadásként még fejet hajtottunk a Nagy Háború dányi hősi halottainak emlékműve előtt.

Ötödik nap: április 6.

Húsvét hétfő lévén a délelőtt a családoké volt, így a hadjárat általunk bevállalt programjai délután kezdődtek. Gépkocsi konvojunk a dél körüli órákban érkezett meg az isaszegi sportcsarnokhoz. Itt a csoportkép elkészítésében működtünk közre, majd alakzatban kivonultunk a Szoborhegy alatti térségre. Itt az előzetes, nyomtatásban, plakáton is megjelent programnak megfelelően alaki bemutatót tartottunk. A gyermekcsata a résztvevők hiánya miatt az idén sem valósult meg, noha mi most is vállaltuk a játék levezénylését.

Meglocsoltuk a csapat egyetlen leány tagját, s Bogi csokoládétojással köszönte meg a fiúk figyelmességét. A városháza falán levő Wysocki emléktábla előtt az idén is megtartottuk a magyar-lengyel barátság jegyében zajló hagyományos tiszteletadásunkat. Együtt a szabadságért - Józef Wysocki és a lengyel légió A sorba rendeződött katonai hagyományőrző csapatok a dányi fúvószenekar felvezetésével vonultak végig Isaszegen, ki a csatamezőre. Az itt felsorakozott egységeket Vitkó Egon, a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnöke szemlélte meg. A hadijátékot dr. Pelyach István hadtörténész kommentálta.

A hadijátékban a három baráti egységnek hasonló volt a beosztása. A csatatér szélén levő erdős területről –ez volt a Királyerdő imitációja- indultunk el a makettekkel stilizált Isaszeg irányába, hogy onnan az osztrákokat kiszorítsuk. Apropó osztrákok: a legnagyobb gondunk ezen a napon a „sógorok” csekély száma volt. Több alkalommal tudtuk bemutatni a lovassági támadás ellenszerét, a gyalogsági négyszöget. Nagykátai hagyományőrzők az isaszegi emlékcsatában A csatabemutató után, visszaútban a bázisra, útközben az isaszegi I. világháborús emlékműnél tartottunk katonai tiszteletadást. A sportcsarnokban együtt fogyasztottuk el a vacsorát, s vettem át a csapatnak járó jelvényeket és oklevelet.

Hatodik nap: április 8.

Vácra a két nagykátai csapat közösen fogadott autóbuszt. A járműből történő kiszállásunk, a vonuló alakzat kialakítása a székesegyház előtt történt. A Március 15. téren levő városháza előtt fogadtuk a minket köszöntő városvezetőt és a szemlét megtartó Harrach Péter országgyűlési képviselőt. Kivonulásunk a Hétkápolnai honvédemlékmű mögötti ligetbe a Váci Fúvószenekar felvezetésével történt. Itt már tisztességes volt a hadijátékot bemutató két fél aránya, noha a magyarok ma is jóval többen voltak. A csataimitációt Babucs Zoltán hadtörténész, egykori jászberényi „propatriás” hagyományőrző kommentálta.

Az osztrák ágyúk elfoglalásával ért véget a bemutató, majd átvonultunk az 1868-ban felállított –az országban az első 48-as csataemlék- Hétkápolnai honvédemlékműhöz. Itt készült az egyenruhás résztvevőket, civil közreműködőket egy csokorba fogó felvétel. Ilyen korán még nem értünk Vácról haza.

Hetedik nap: május 23.

A 27. Tavaszi Emlékhadjárat Budavára 1849. május 21-én történt bevételére emlékező programmal ért végett. Ennek megszervezésére ebben az évben is a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat kapott megbízást. A magyar honvédelem napja után, a Hősök napja előtt

Nagykáta Város Önkormányzata díjtalanul biztosította számunkra az autóbuszt, s ez a gesztus páratlan volt a hadjárati részvételünk eddigi menetében. Köszönjük!

Május 23-án a program időtartama alatt mindvégig esős időben meneteltünk, s bizony teljesen átáztak a molinó anyagból készült egyenruhák. Minden elismerésem azoké a fiúké, akik ezt a megpróbáltatást kiállták. Amikor a Bécsi kapun beléptünk a Vár területére, még nem esett. Az várbéli 48-as emlékút első állomása az 1810 körül épült egykori kaszárnya és börtön volt. Itt Kossuth és Táncsics fogságának helyszínén a forradalom előzményének számító reformkorra és magára 1848. március 15-re emlékeztünk az autentikus helyszínen. Együtt mutattunk be katonai tiszteletadást jászdózsai barátainkkal, akik először járták végig velünk a zárónap helyszíneit. Itt csatlakozott hozzánk a közelmúltban alakult Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület két tagja: Forró Gábor kat.hő. hadnagy és vitéz Horváth Domokos kat.hő. őrmester.

Bárdy Gergő dobpergésére vonultunk a Táncsics Mihály utcától a Kapisztrán térre. A Hadtörténeti Múzeum és Intézet díszudvarán folytatódott a múltidéző emlékezés . Először az aradi vértanúk szoborcsoportja, majd az Ismeretlen Katona sírjánál vezényeltem tisztelgést.

A Tóth Árpád sétányon már eleredt az eső, s akinél volt esernyő, esőkabát, használhatta. Görgei Artúr lovasszobránál a jászdózsai csapat –Panyi Csaba kat.hő. hadnagy, csapatvezető és Oláh Pál kat.hő. főhadnagy- helyezett el koszorút. Negyedik állomásunk a Dísz téri honvédemlékmű, Zala György 1893-ban leleplezett alkotása volt. Itt a két nagykátai hagyományőrző csapat vezetője –Illés Zsuzsanna és Basa László- helyezték az emlékmű talapzatára a magukkal hozott koszorút.

A Sándor-palota előtt a két kormányőr tisztelgésre emelte fegyverét, amikor a két zászlóalj elvonult az államfő rezidenciája előtt. Az un. oroszlános kapun jutottunk be a belső palotarész udvarára, ahol egy esővédett helyen a történelemről beszéltem a hagyományőrzőknek. A Budapesti Történeti Múzeum bejáratánál egy szusszanásnyi pihenőt tartottunk. A Budai Vár legromantikusabb részén az eső miatt sajnos nem sok idő maradt a nézelődésre. Magát a Várat a Ferdinánd-kapun keresztül hagytuk el. A Déli rondella lábánál levő gyermekhősök kopjafájánál már vártak ránk a Magyarország Felfedezői Szövetség vezetői. Rakó József elnök öt hagyományőrzőnek adományozott szövetségi elismerést: „A hazáért” és a „Szabó József Ifjú Honvéd Emlékérem” kitüntetést. Mindezt szakadó esőben tartottuk meg, s ebben a helyzetben minden tervezett további programot e helyszínen le kellett mondanunk. Itt hangzott el : „A 27. Tavaszi Emlékhadjáratot befejezettnek nyilvánítom.”

A közelmúltban átadott Várbazár megtekintését sem így képzeltük el. A világörökségi helyszínen mihamarabb a fedett sarkokat kerestük, s futó lépésben szaladtunk a lent parkoló autóbuszunk „elfoglalására”. A Hősök terén a héten volt Magyar Honvédelem Napja alkalmából a két zászlóalj 2-2 díszőrséget vezényelt az Ismeretlen Katona emlékkövéhez, az ország 1.sz. díszőrhelyéhez.

Délután már sütött a nap. A Városligetben tiszteletkört tettünk a Vajdahunyad várában, majd Fülöp Tibornak tettünk jelentést az emlékhadjárat eredményes befejezéséről. A HM jóvoltából a katonai hagyományőrzők és a kísérő szülők ebédet fogyasztottak, majd a gyermekkatonák szabad programot kaptak. 4 órára értünk haza Nagykátára.

Hősök Napja – az elismerések átadása

Május utolsó vasárnapján, 2015. május 31-én tartottuk meg Nagykátán a Hősök Napját. A két világháború emlékművénél szervezett megemlékezés, tisztelgés után került sor a 27. Tavaszi Emlékhadjárat elismeréseinek átadására. A szülők jelenlétében 14 katonai hagyományőrző vehette át a hadjárat emlékérmét és oklevelét.

Mint a mozgalmat értékelő parancsnok megállapíthattam, hogy a nagykátai gyermekkatonák 2015-ben is jól vizsgáztak, s a számukra is maradandó élményt jelentő hét napot töltötték a történelmi helyszíneken, csatamezőkön. Az emlékhadjárattal jól szolgáltuk a hazafias-honvédelmi tudatformálás és nevelés, hagyományőrzés magasztos ügyét, a magyar katonai hagyományőrzés hírneve öregbítését. Megköszöntem a szülők segítségét, akik példaadó segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg ez a nagyszerű sorozat. Végül álljon itt annak a 14 gyermekkatonának a neve, akik a Magyarország Felfedező Szövetség képviseletét is ellátva nagyszerűen álltak helyt az embert próbáló helyzetekben: Bodzsár Zsolt, Smid Benedek, Kármán Bálint, Bárdy Gergő, Szécsényi Bálint, Kovács Károly, Csubra Szebasztián, Farkas Boglárka, Czető Bálint, Bárdy Dániel, Vincze Péter, Inges István, Molnár Bence, Kozári Barnabás.

                                                                        Basa László parancsnok