A Magyar Országgyűlés 2014. február 4-én május 6-át, a redemptios diploma aláírásának napját egyhangú határozattal jászkun történelmi emléknappá nyilvánította.
„A jászok és a kunok a redemptus diploma aláírásának emléknapját ma is a legnagyobb ünnepeik között tartják számon. A redemptio a szülőföldszeretet, a gazdasági szabadságharc eszközeivel a szabadság visszaszerzése érdekében történő példás összefogást, tartást, becsületet jelent, nemcsak az utódok, hanem valamennyi magyar számára.” (Részlet az országgyűlési határozat indoklásából.) KÉPEK
Nem mindennapos törvény született: egy népcsoport históriájának fontos eseményét országos emléknappá avatni meglehetősen ritkán fordul elő. Saját identitásukat sokoldalúan őrző jászok mai utódai rendkívül büszkék történelmükre, hagyományaikra. Ebből, a XIII. században kezdődött históriából jelentőségét tekintve kiemelkedik a redemptios történet. A XVIII. században egyedülálló volt az az összetartás, szolidaritás, melynek eredményeként egy népcsoport a kedvezőtlen történelmi körülmények ellenére ki tudta harcolni, vissza tudta állítani korábbi függetlenségét.
A redemptio –önmegváltás- az országon belül egy népcsoport, a jászkunok számára biztosította a jobbágyi függelemtől való megszabadulást, a birodalom más népei számára –kétséges, hogy azok meg tudták volna-e szervezni a megváltás anyagi feltételének előteremtését- jogilag azonban ez nem volt járható út. Az önmegváltás közös teherviselése, a redemptus réteg megjelenése máig érzékelhető önbecsülés és büszkeség forrása. A szomszédság megköveteli, hogy legalább alapfokon legyünk tisztában a mellettünk élő népek történelmével, sajátosságaival, hagyományaival. Ebben az „alapfok”-ban kiemelkedő igény a redemptio ismerete, s ennek teszünk most eleget a 270. évforduló kapcsán.
A jászkunok szolgasorba kerülése
A Jászság a Kárpát-medencébe a XIII. században történt letelepedése óta különleges kiváltságokkal rendelkező területi és közigazgatási egység volt. Kezdettől fogva koronabirtoknak minősült. Tulajdonosa az uralkodó, aki földesúri jogosultságát a nádoron keresztül érvényesítette. A király helyettese, a nádor volt a jászkunok főkapitánya és főbírája. A jászok a török megszállás alatt is fizették az un. nádori cenzust -3000 arany-, illetve a magyar kincstárnak járó fél adót.
I.Lipót 1668-1697 között öt alkalommal újította és erősítette meg a jászkunok privilégiumait. „nemcsak híven szolgáltak, hanem a királyi tárházat kiürültnek szemlélvén, mint jó hazafiak és hű polgárok, a császári katonaságot tartották és táplálták, az országot pedig és a közönséges jót fegyverrel, emberrel és pénzzel segítették.”
A 150 éves török megszállás során a jászkun területen jelentős népességváltozás történt. Nagy volt az elvándorlás, helyükre a hódoltsági függés megszűnése után más népcsoportok költöztek. Mindezen kétségtelen változások nyomán az uralkodót nem a segítés és támogatás jellemezte, amikor a korábbi kiváltságok és privilégiumok megszüntetéséről döntött.
Az uralkodó megváltozott szemléletét és magatartását a jászokkal szemben 1699-től számítjuk. Az Udvari Kamara ekkor rendelte el a Jász Kerület lakosainak összeírását, ahol a biztosok 1155 családfő nevét rögzítették. Ez már előrevetítette a kerület eladásának, magánföldesúri kézbe adásának lehetőségét, amit az összeírás során a jászok megéreztek.
A szolgasorba taszítás több lépcsős folyamatként valósult meg. I. Lipót 1701. július 4-i rendelete kimondta: „A jászkunok részére a régi magyar királyok által adományozott kedvezmények és kiváltságok mind eltöröltetnek, és a jászkunok mind a földesúri dézsmák megadására, mind az ingyenes munkák teljesítésére – amint az ország más jobbágyai is – köteleztetnek.”
A Német Lovagrend az erdélyi Barcaságot szerette volna megszerezni, ahol jelentős számú szász polgárság volt. A császár nevében a lovagrenddel tárgyaló Kollonich Lipót érsek más javaslattal élt: a Jászkun Kerületet ajánlotta fel 500 ezer forintért.
Amikor a terv Sőtér Ferenc nádori alkapitány tudomására jutott, a jászkun elöljárók nevében tiltakozott a terület kiárusítása ellen. Memorandumaikban hiába hivatkoztak ősi kiváltságaikra, a Bécsbe érkezett küldöttséget nem fogadták, Sőtért perrel fenyegették. (Sőtér Ferenc birtokainak egy része Tápiósápon volt, a család később házasság révén a Blaskovichokkal is rokoni kapcsolatba került. Sőtér Tamás II. Rákóczi Ferenc tisztjeként a Tápiómentén legtöbbet tartózkodó katonai elöljáró volt.)
Az uralkodó az országgyűlés megkérdezése nélkül döntött a Jászkunság sorsáról. A Német Lovagrend nagymestere a „Jászság örökös ura” címet kapta meg. A lovagok az egész országban vámmentességet kaptak, birtokaikon –így a Jászságban is- az egyházi és világi törvénykezés jogával élhettek, a tized, a census (földbér) és egyéb jövedelmek elosztása őket illette. Lipót császár 1702. március 22-én írta alá az adománylevelet, ami a jászok jobbágykorszakának kezdetét jelentette.
„Mi Lipót stb. rendeljük emlékezetül stb., hogy Mi Főtisztelendő és Fenséges Ferenc Lajos Herceg Úr, a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett jeruzsálemi vitézlő német rend poroszországi főkormányzójának, Németországban, Olaszországban és a tengerentúli részekben ugyanezen rend nagymesterének és legkedvesebb vérséges rokonunknak felséges udvarunknál idéző követe és teljhatalmú megbízottja tisztelendő és nagyságos Eisenheimbi Heüsleim Martisilius, az előbbi megnevezett rend lovagja által közvetített alázatos kérelmére a dolognak huzamos és kölcsönös megfontolása és vitatása után, végre az úgy szóval, mint írásban beadott javaslat után bekövetkezett megegyezéssel, bizonyos 500.000 rénes forintnyi pénzösszegért és azért, a jólemlített nagymesternek és lovagrendjének bizonyos, az elébb említett magyarországi örökös királyságunk megyéiben, tudniillik Hevesben és külső Szolnokban, a Duna és Tisza folyók között, és a körülöttük elfekvő úgynevezett Nagy-és Kiskunsági, nem kevésbé a jászok, vagy filiszteusok kerületeit, a hiteles alakban kiadott összeírás szerinti, az alább részletesen megnevezendő tartozandóságaikkal, ugyanis városaikkal, úgy lakott, mint elhagyott falvaikkal, vagy pusztáikkal tulajdonul adjuk.”
A Német Lovagrend ünnepélyes beiktatása 1702. május 22-én történt Jászberényben. II. Rákóczi Ferenc brezáni kiáltványa 1703-ban reménységgel töltötte el a jászokat. Rákóczi támogatta a jászok korábbi önállóságát. A fejedelemhez történő jász csatlakozás egyik mozgatórugója a Német Lovagrendtől való megszabadulás vágya volt.
II. Rákóczi Ferenc 1703. október végén Tokajban kelt pátensével megszüntette a Német Lovagrend földesúri hatóságát. A vármegyék gyakorolta adóztatási körből kivonták a jászkunsági településeket, egyszóval elismerték a jászkunok régi privilégiumait. A jászok vitézül harcoltak Rákóczi oldalán, s a szabadságharc bukásával a Német Lovagrendtől való megszabadulás reménye is szertefoszlott. A Német Lovagrend 1710. június 10-ét követően vette át ismét a Jász Kerület feletti ellenőrzést.
A megváltás
A Német Lovagrend a jászok ellenállása –mely nem lankadt a Rákóczi-szabadságharc bukása után sem- miatt nem tudta maradéktalanul érvényesíteni megvásárolt jogait. A jászok és a kunok a folyamatos tárgyalások során elérték, hogy zálogformára változtassák a szerintük jogtalan eladást. Az ellenállás nyomán 1715-ben a Német Lovagrend lemondott az örökvételi jogról –a Jászkunság tulajdonjogáról-, amennyiben visszakapja az érte eredetileg kifizetett összeget. A jászok abban bíztak, hogy az ország majd kifizeti a kért összeget, majd később, hogy a váltságösszeg felét ők, a másik felét a király fogja kifizetni. Nem így történt.
A lovagrend 1730-ban eladta követeléseit a Pesti Invalidusok Házának. Az Udvari Kamara a rokkant katonák kórházára összegyűlt pénzalapból fizette ki a Német Lovagrendet. Az adásvétel nyomán az új földesúr hatósági jogosultságát 1731. április 26-án írta alá III. Károly. Az új földesúr joghatósága másfél évtizedig tartott, ami alatt a Jászkun Terület újra benépesült, települései megerősödtek. Ez a folyamat a redemptios törekvéseknek kedvezett.
Az 1740-ben kitört osztrák örökösödési háborúban a jászkunok először két lovasszázadot, majd 1744-ben újabb 400 embert állítottak csatasorba. A háború miatt kényszerhelyzetben levő királynő végül 1745-ben engedélyezte a redemptiot. A kerületben széleskörű mozgalom bontakozott ki a jogok visszaszerzésére. Több éves gyűjtésből sikerült összegyűjteni a kamatokkal együtt 575 900 rajnai forintot, mely nagyjából az akkori Magyarország egyéves költségvetésének felelt meg. A fenti összegen túl vállalták 1000 lovas felszerelését, az általános hadfelkelésben való részvételt, a nádor és egyéb tisztviselők fizetésének fedezetét.
1745. május 6-án Mária Terézia aláírta a redemptios diplomát, mellyel visszaállította a szabad jászok és kunok örökös kiváltságait.
„…Meghallgatva és megfontolva úgy némely híveink alázatos ajánlatát, mint az előbb említett Jászok és mindkét Kunság népeinek és lakóinak Felségünkhöz intézett legalázatosabb könyörgését…az említett Jászok és Kunok iránt túláradó jóságos királyi kegyünkből és kegyelmességünkből nagylelkűen megengedjük, hogy ugyanezen három kerület, azok népei és lakosai…mentelmeikkel, szabadalmaikkal és kiváltságaikkal a nádori bíráskodás és igazságszolgáltatás alá helyeztessenek, az országos ügyekben azonban a királyi helytartó tanácsunktól függjenek…”
A redemptios diploma alapján a jászok ismét élhettek a szabad tisztviselő-és lelkészválasztással, a pallosjoggal, a révtől, vámoktól és a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség jogával. Akik részt vettek a megváltás összegének előteremtésében, ők voltak a redemptusok, akik pedig nem rendelkeztek az anyagiak előteremtésével, ők lettek az irredemptusok.
„A redemtiot követően a Jászkunság társadalmi és gazdasági életében soha nem látott fellendülés indult meg. A redemptio új jogrendet, földtulajdont és társadalmi berendezkedést eredményezett. Általa a Jászkun Hármas kerületek a szabad királyi városokhoz hasonló jogokat kaptak.” – állítja a redemptio aláírását emléknappá tevő országgyűlési határozat indoklása.
A redemptio után megváltozott a községi földtulajdon korábban egyenlő elosztása. Ezt a közösségi földet az általuk befizetett összeg nagyságának arányában osztották el. A redemptusok minden közösségi jószágból, földből részesültek, míg az irredemptusok csak a ház körüli veteményföldekre tarthattak igényt. A későbbi betelepülőkből lettek a zsellérek, akik még közmunkák teljesítésével is tartoztak a közösségnek.
A redemptio alapján zajló földmegváltás, a földnek magántulajdonba kerülése 1770-re lezárult, mely a komoly gazdasági fejlődés mellett erőteljes társadalmi rétegződést is eredményezett.
„A redemptio, a jászkun kiváltságok visszaszerzése a jászsági és kunsági társadalom további fejlődésére is meghatározó jelentőségű eseménnyé vált. A korábban jogilag egységes jászkun parasztság 1745-ben végérvényesen és visszavonhatatlanul két részre szakadt. Kialakult egy, a megváltakozásban közreműködött, s annak révén meghatározott nagyságú szabad paraszti birtokot szerző redemptus, redemptor vagy birtokos s egy abból kimaradt irredemptus vagy földtelen réteg. A megváltott földekből s a visszaszerzett jogokból való személy szerinti részesedés 1745. május 6-át követően már a redemptios összeghez való hozzájárulás alapján történt.” - összegezte a redemptio jelentőségét, a nyomában bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásokat tanulmányában Selmeczi László.
A redemptio mint a jászkun identitásképzés alapja
„A Redemptio a jászkunok életében évszázadokra volt hatással, meghatározta a térség gazdasági és kulturális fejlődését, identitását. Máig él az önmegváltásban részt vevő települések lakóiban őseik tettének emléke, akik az anyagi megváltáson kívül ezer felfegyverzett, maguk által hadtápolt huszárt küldtek Európa különböző hadszíntereire.”- olvasható a Jászkun Redemptio 270. évfordulója alkalmából kibocsájtott felhívásban.
Az elmúlt évszázadok alatt az 1745-ös önmegváltás emléke –függően a mindenkori politikai, társadalmi berendezkedéstől- elevenen élt a jászkunok emlékezetében. Különösen a rendszerváltozás után erősödött fel az emlékezés, hagyományőrzés és ápolás.
„Hagyományaink erős történelmi alapokon nyugszanak, és immáron az ügy mögött a hagyományőrző szervezetek, múzeumok, helytörténeti kutatók mellé az ország politikai vezetői is felsorakoztak. Az a lendület, amely a rendszerváltás óta jellemzi a jászkun hagyományok fejlesztését, továbbélését, továbbra sem lankad…” – állítja a Jászapátiban 2015. április 3-án született 270. évfordulós felhívás.
Legtöbb jász település emlékművet állított az eseménynek, sok helyen rajtuk feltüntették a redemptus polgárok névsorát is. Jászberényben Győrfi Sándor szobrászművész jászkapitányt formázó, talapzatán a jász települések címerét feltüntető alkotása előtt zajlanak minden év május 6-án a központi ünnepségek. A Jász Múzeum gondozásában megjelent számos kiadvány témája a redemptio, s a kéthavonta megjelenő folyóiratuk elnevezése is az önmegváltás szó latin megfelelője.
A jászok világtalálkozóinak évenként történő megrendezése, ott a jászkapitány megválasztása, élőképekben a történelmi esemény megjelenítése minden nyáron más-más településen válik élővé.
Emléknap lett a redemptio
A jászsági civil hagyományőrző szervezetek, honismereti szakkörök, történészek, helytörténeti kutatók egyöntetű javaslata volt a redemptio emléknappá nyilvánításának kérése. Maguk a jászsági országgyűlési képviselők –Pócs János, dr. Szabó Tamás- is határozottan támogatták a javaslatot, ami után 2014. február 4-én 277 szavazattal –ellenszavazat nélkül- az Országgyűlés határozata emléknappá nyilvánította május 6-át.
„Az Országgyűlés …/2013.(…) OGY határozata a Jászkun önmegváltás emléknapjáról
- 1.Az Országgyűlés május 6-át, a Jászkun Hármas Kerület önmegváltását, a Redemptiót lehetővé tevő diploma Mária Terézia általi aláírásának napját emléknappá nyilvánítja.
- 2.Az Országgyűlés
- szükségesnek tartja méltóképpen megemlékezni a Jászkun Hármas Kerület 1745. május 6-i önmegváltásáról, a Redemptióról;
- tisztelettel adózik azon jászkun polgárok előtt –a magyar történelemben példátlan módon- szabadságukat 580.000 rhénes aranyforintért vásárolták vissza;
- támogatja olyan megemlékezések szervezését, amelyek a jászok és kunok ősi szülőföldszeretetével, szabadságszeretetével és öntudatával kapcsolatosak.
- 3.Ez az országgyűlési határozat a közzétételét követő napon lép hatályba.”
Az Országgyűlés 2014. február 4-iki ülésén népes jász küldöttség vett részt. „A jász és kun kapitányokból, feleségeikből, a Jászság polgármestereiből és tisztségviselőiből álló delegáció viseletben, kifogástalan eleganciával képviselte a Parlamentben az ünnepélyes eseményen a jászokat és a kunokat. A határozat elfogadását követően a karzaton elhelyezkedő küldöttséget a képviselők tapssal köszöntötték.”
A Jászkun Kerület székháza
A Jászkun Redemptio legemblematikusabb építménye a Jászberényben a Lehel vezér tér 15. szám alatt levő jászkun kerületi székháza. A történelmi emlékhellyé nyilvánított műemlék története sok szálon kapcsolódik az önmegváltáshoz.
Amikor a Német Lovagrend az 1702-ben megszerzett területek birtokjogát 1731-ben átadta a Pesti Invalidus Háznak, az új tulajdonos adminisztrációjának elhelyezésére tervet készített. Az épület tervezője a kor jeles építésze, Anton Erhard Martinelli, a Invalidus Ház terveinek az elkészítője volt. Miután a Jászkun Kerület az építési telek beruházó-és építtető tulajdonjogát fenntartotta, nem járult hozzá, hogy az épület az új tulajdonos birtokába kerüljön. Saját erőforrásait felhasználva építette meg Martinelli tervei szerint a kétszintes középületet.
Az építkezés a gazdasági nehézségek miatt még 1741-ben is tartott. Amikor 1745-ben Mária Terézia engedélyezte a redemptiot, Jászberény lett a Jászkun Kerület székhelye, s az épület a kerületek székháza.
A rokokó stílusban épült székházat 1763-ban kőfallal vették körül, melyen belül börtönt is építettek. 1780-82 között az épületet megnagyobbították. Az 1827-ben történt újabb átépítés során az épület klasszicista jelleget kapott. 1876-ig volt az épületben a kerület székháza, majd rövid ideig megyeházaként működött. 1887-ben a városi bíróság költözött a házba.
Az épületben tartózkodott 1849. április 3-án Kossuth részvételével a tavaszi hadjárat vezérkara. Itt született döntés a másnapi menetekről, melynek előre nem látható következménye lett a tápióbicskei ütközet. A haditanács résztvevőnek portréi :Kossuth, Görgei, Damjanich, Klapka, Leiningen Westerburg Károly Máté György szobrászművész alkotásaként 1999-ben került az egykori székház falára. 1857-ben a városba látogató Ferenc József császár szállása volt az épületben.
A Parlament 2011. november 7-én fogadta el a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítását, amelyben új elemként szerepel a nemzeti és a történelmi emlékhely fogalmának megalkotása. A törvény „Történelmi emlékhelynek tekint olyan kiemelkedő jelentőségű épített vagy természeti helyszínt, amely nemzetünk vagy valamely hazánkban élő nemzetiség történelmében meghatározó jelentőséggel bír, ahol az ország politikai vagy kulturális életét befolyásoló intézkedések történtek.” Ebbe a kategóriába 36 emlékhelyet jelöltek meg, köztük 14. volt a sorban a Jászkun kerületi székház.
A második Nemzeti Jászkun Emléknap
A 270 éves Jászkun Redemptio központi ünnepségei 2015. május 6-án Jászberényben zajlottak. Délelőtt a Déryné Rendezvényház dísztermében a II. Megyei Jászkun Emlékülés megtartására került sor, ahol Kovács Sándor, a Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a megjelenteket. A jászkun ereklyezászlók behozatala után elhangzott a Jász himnusz és a Kun miatyánk.
Dr. Szabó Tamás, Jászberény város polgármestere mint a rendezvény házigazdája köszöntötte a meghívott vendégeket. „Nagy megtiszteltetés egy közösséget képviselni bármely szinten, bármely módon, főleg azokon az alkalmakon, amelyek kifejezetten ünnepélyesek, magasztosak, amelyek valamilyen módon a közösség múltjából eredeznek.” – mondta Jászberény város polgármestere.
Ezt követően Borbás Ferenc hivatalban levő –regnáló- jászkapitány üdvözölte „a szabad jászok és kunok leszármazottait, és minden becsületes gyüttmentet.” Arra kérte az ünnepségen megjelenteket, „hogy vigyék haza a mai napon kapott szellemi töltetet és adják át gyermekeiknek, fiataljaiknak, mert ők lesznek, akik tovább viszik őseik erejét és tartását.” –írta a jászságonline.hu.
Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője megköszönte dr. Szabó Tamás munkáját, melynek eredményeként, a Parlament egyhangúlag a Redemptio Emléknapjává nyilvánította május 6-át. „Ötéves parlamenti munkám legmegtisztelőbb és legmeghatóbb eseménye volt ez.” – mondta a képviselő, Jászapáti város korábbi polgármestere.
A három éve regnáló Jászkun Főkapitány, Fábián József abban fogalmazta meg az ünnepség üzenetét, „hogy ha alakítani akarjuk saját és gyermekeink jövőjét, és van identitástudatunk és akarjuk is, hogy az erősödjön, akkor mindent meg kell tennünk, hogy őseink tette éljen és örök időkre kihasson.”
A második ciklusát töltő –Jászivány és Jászapáti bizalmából- Borbás Ferenc jászkapitány által összeállított történelmi élőkép, jelenet bemutatása után a Jászkunság Hagyományőrzéséért díjak átadása következett. A jutalmazott személy nevét az adott körzet regnáló és emeritus kapitányai szavazzák meg. Így a Kiskunkapitányok Bánkiné dr. Molnár Erzsébet történész-levéltáros, nyugalmazott múzeumigazgatónak ítélték a díjat, melyet Fábián József Jászkun Főkapitány adott át.
A Nagykunkapitányok szavazata Győrfi Sándor szobrászművésznek juttatta az elismerést, míg a Jászkapitányok Tajti Erzsébet viseletkészítőt tartották a kitüntetésre érdemesnek.
Ez év tavaszán Kunszentmártonban választották meg a leköszönő főkapitány utódját Borbás Ferenc személyében. Az új Jászkun Főkapitány beiktatása az előd, Fábián József három évben végzett munkája ismertetésével kezdődött. A leköszönő főkapitány tevékenységét Ézsiás István méltatta. Az Emléknap során a kapitányok, polgármesterek koszorút helyeztek el a Győrfi Sándor szobrászművész alkotta redemptios emlékmű talapzatán.
14 órakor a Zagyva-parti sétányon Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója megnyitotta a redemptios dokumentumokat, a hagyományőrzést bemutató tablókból álló kiállítást. 15 órakor a Nagyboldogasszony Főtemplomban Te Deumot tartalmazó hálaadó szentmisére került sor. A szentmisét Szántó József címzetes apát, plébános celebrálta. Menyhárt József címzetes apát, főszentszéki bíró, plébános történelmi kihirdetése után Mező István református lelkipásztor a Szentírásból olvasott fel, s áldást mondott.
19 órakor a Lehel Film-Színházban „Jászkun örömzene” zárta az emléknapi sorozatot. A népzenei koncert díszvendége a Kossuth-díjas Csík János népzenész volt.
Basa László
IRODALOM
- Selmeczi László: A Jászkunság eladása. A redemptio. In: Szülőföldünk a Jászság. Helytörténeti olvasókönyv. Jászberény, 2011.
- Jászberény története a kezdetektől a reformkorig. Főszerkesztő: Pethő László. Jászberény, 2014.
- Dr. Bathó Edit: A Jászkun Redemptio emlékezete. Redemptio, 2015. április.
- Farkas Kristóf Vince: A Jászkun Kerület székháza. Redemptio, 2015. április.
- Redemptio. Címszó a Wikipédiából.
- Rédei István: Jászberény műemlékei. Jászberény, 1992.
- Horthiné dr. Bathó Edit: Emlékhely lett a bíróság épülete. jaszkurt.hu
- Emléknap lett a Redemptio. www.umvp.eu
- Felhívás a Jászkun Redemptio 270. évfordulója alkalmából
- 270 éves a Jászkun Redemptio. jaszsagonline.hu
- A Jászkun Redemptio 270. évfordulója. www.jaszmuzeum.hu
- Az Országgyűlés …/2013.(…) OGY határozata a Jászkun önmegváltás emléknapjáról
