"Csillagok közt él már,
angyalok közt jár,
ott, hol csendből épül vár,
s igaz lelkére az Isten vigyáz már."

Pünkösdkor, a tájház avatásakor nem gondoltuk volna, hogy ilyen rövid időt ad nekünk a sors arra, hogy Böske néni átadja azokat az ismereteket, amelyeket még nem osztott meg velünk. Ilyenkor érezzük csak igazán, hogy mennyire igaz a közmondás: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Az utolsó napjait éljük még annak a kornak, hogy felkutassuk és megmentsük azokat az értékeket, amit a népi kultúra magában rejt.

Böske néni 40 éve készítette a különböző öltözeteket. Legelőször unokái részére varrt egész öltözékeket, alsószoknyától a féketőig mindent. Majd egyre nagyobb és több garnitúra került ki a kezei közül.

Babákat is öltöztetett. Emlékezetes pillanat volt számomra, mikor a 80-as években nagymamám egy úri népviseletbe öltöztetett babával lepett meg bennünket karácsonyra.

Nem játszottunk vele, szépen celofánba csomagoltuk, hogy a portól védjük. Még ma is a szüleim szobáját díszíti. Nagymamánk persze elmesélte nekünk, milyen ruhadarabokat visel a baba, és még sok minden mást is, ami az akkori lányok öltözködésével, divatjával volt kapcsolatos. Annyira megtetszett ez az ajándékötlet, hogy a következő karácsonykor már mi ajándékoztunk ilyet édesapám testvéreinek. Természetesen ezzel nem csak mi voltunk így. Községünk lakói közül többen ezek által a babák által őrzik a múltat.

Böske néni maga is a falunkból elszármazott rokonait megajándékozta egy-egy népviseletbe öltöztetett babával, hogy erősítsék a kötődést. Az alsószoknyák, felsőszoknyák (húzott, rakott, kacskaringós), blúzok (féling, otthonka), mellények (pruszlikok), féketők készítése mind-mind különleges varrási módot igényel, ami nagyon aprólékos és sok türelmet kívánó munka.

A baba hajának helyi szokások szerinti sodrása-fonása, a kiegészítők elkészítése, pl. „kutyás” galáris (nyaklánc), csipkék, kötények, pántlikák (szalagok) megkötésének módja – mind helyi jellegzetesség.

Mindent saját erejéből, tanítás és tanulás nélkül lesett el szüleitől, nála is idősebb asszonyoktól. 2009-ben és 2010-ben a helyi falunapon kerültek kiállításra a babák, és az elődeink életmódját bemutató családi gyűjtemény egy része.

2011-ben Tápiószelén a Blaskovich Múzeumban a „Tápió mente népviselete” c. kiállításon vett részt. Hat életnagyságú bábú került beöltöztetésre: menyasszony, vőlegény, koszorúslány, örömanya, nagymama, az 1800-as évek viselete, és egy 5 éves korú kislány ruházata.

A nagy sikerre való tekintettel, ami nem csak a közönséget illeti, hanem a szakmai hozzáértők véleményét is, még abban az évben a „Múzeumok éjszakája” rendezvényre szintén meghívták. Itt már 16 babát állított ki – természetesen saját készítésűt - a pólyás babától az idős korig.

Mindkét kiállításon a Szentendrei Múzeum igazgatója méltatta és ismerte el munkáit. A „Tápió mente legszebb népviselete” címmel ajándékozták meg.

2013 tavaszán a Magyar Néprajzi Társaság pályázatot hirdetett a „Tradíció Néprajzi Gyűjtő” címmel. Erre ő is benyújtotta pályázatát. Pályamunkáját „Úri község tradicionális népviseletének megörökítése” címmel adta be, amivel a legmagasabb elismerést, „Kiváló” minősítést kapott.

Hála Istennek, nagyon sok videofelvétel örökíti meg munkája közben: csepeli óvodások, budapesti középiskolások, francia vendégek láthatták miként készül egy-egy darab. Úriban az általános iskola honismereti anyagot is készített tanítás céljából. A falunapi kiállításait a Gemini és Williams TV adásaiban is láthattuk.

Bár mindent nem tudott még átadni nekünk, a „Hagyományőrző és Értékmentő Egyesület” tagjainak, de a legfontosabb üzenetet igen: a hagyományaink ismerete, tisztelete, megőrzése és átadása kötelességünk. Széchenyi István szavai áthatották egész életét. Mi is igyekezzünk így élni: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!”

Úri község Hagyományőrző és Értékmentő Egyesület tagjai nevében: Király Ildikó