A sülysápi Hartmann Ferenc által szervezett, sokéves múlttal rendelkező Mackó-túra idén is több mint 200 természetkedvelő gyaloglót vonzott. A WAMK-ból induló csapatokat én saját rendezvényünk és a Kókai Vásár miatt már csak a Farkasdi tónál értem utol, ahol Lukács István tanár úr osztályával futottam össze. Készítettem egy képet a vidám, de még is egészségesen felszabadult kis társaságról. Láthatóan „jó kezekben” vannak ezek a gyerekek. Papp Ádám Máté, 5.b osztályos tanuló beszámolója a tápiószecsői Civil kurázsi c. lapban jelent meg. Miközben az újság létezését meglepve konstatálom (nem egyszerű az anyagi fedezet megteremtése egy civil lapnál) idézem a kedves írást.

Mackó túra

2011. április 2-án, szombaton volt ez a túra: Sülysáptól Mendéig gyalogoltunk (26 km).

Reggel korán kellett kelni, mert a 7:10-es vonattal mentünk Sülysápra. A Művelődési Háznál beneveztünk, majd elindultunk. Amint kiértünk a községből, rögtön egy hatalmas löszfalat lehetett megpillantani. A legelején volt némi dimbes-dombos, buckás rész, de utána elérkeztünk egy szántóföldre, amin keresztülmentünk. Nekem ez a rész nagyon tetszett, olyan volt, mintha a sivatagban lennénk, távol a civilizációtól.

Volt ott egy vadászles, amire szinte mindenki felmászott, hogy körülnézhessen. Már korgott a gyomrunk, és lassacskán el is érkeztünk egy állomáshoz, ahol jóllakhattunk.

Elindulunk, és akkor megpillantjuk az Úritól legdélebbre fekvő halastavat. Elgyalogoltunk mellette, és utána beérkeztünk egy erdős, mezős részre. Hosszú volt ez a rész. A következő cél a csárda volt, ami egy út mentén volt. Leültünk egy asztalhoz, és egy bő fél órát ott töltöttünk a csárdánál. Volt ott egy állatsimogató, ott szórakoztunk egy picit, de menni kellett tovább.

Ezután jött a felsőfarkasdi halastó, ahol lefotóztak minket. Ahogy megyünk ezen a gáton, Lukács tanár úr mondja, hogy le lehet gurulni, jót tesz a csontoknak. Mindenki többször legurult, még a tanár úr is. A tó partján horgászok voltak, ezért csöndben kellett maradni. Nagyon tetszett nekem ez a rész is, keskeny úton mentünk, és voltak olyan helyek, ahol bele lehetett esni a tóba.

Megint erdős részhez értünk, ami egy tisztásba folyt. Onnan földúton mentünk, és elérkeztünk Felsőfarkasdra, ami tulajdonképp egy hosszú út volt, a két oldalán pedig házak. Ekkor kaptunk még egy kis kajaszünetet, de sietni kellett, mert jött a vadőr, és okos ebe, Zsömi. Egyszer csak némi várással beértem az előttem lévő csapatot, ami megint kettévált, az utolsó állomásnál. Itt megkérdeztük hány km van még hátra, a válasz pedig 3 volt. Nekem nagyon gyorsan lement ez a 3 km. Végül elérkeztünk Mendére, pontosabban a mendei vasútállomásra. Kaptunk egy kitűzőt, matricát, és olvasni való szórólapot, illetve emléklapot.

Nekem annyira fájt a combom, hogy nem tudtam emelni, és alig tudtam a vonatra is felszállni. Mendéről Sülysápra mentünk vonattal, és ott következett a várva várt fagyizás. Nagyon finom volt, és jól is esett, ezután indultunk vissza vonattal Szecsőre.

Nagyon jó volt ez a kis kiruccanás a TV és a számítógép fogságából.

Jövőre is megyünk, ugye?

Papp Ádám Máté 5.b