A Bácsik csendesen, öregurasan, derék vizslájuk társaságában üldögéltek a padon. Látható elégedettséggel ölelték át tekintetükkel a tápiószelei Simonffy Kálmán Művelődési Ház több mint kétszáz fős közösségét. Nem kértek szót, csak csendesen nyugtázták: jó kezekben van a Birtok, a Blaskovichok szellemi és tárgyi öröksége.
2010. november 6-án, 25. ünnepi Közgyűlését tartotta a Blaskovich Múzeum Baráti Kör. Az elmúlt negyedszázadhoz méltóan, megadva a módját.
A szoborterv Pogány Gábor Benő alkotása
Már a helyszín, a Makovecz-műhelyben megtervezett közművelődési épület is (amely nagyon helyesen nem „idegenből”, hanem a település egyik szülöttének, az 1848-49-es szabadságharc katonájának, Cegléd főjegyzőjének, zeneszerzőnek, Simonffy Kálmánnak a nevét vette fel nemrégiben) emelkedetté tette a hangulatot. Én legalábbis mindig nagylevegőt veszek, amikor vendégségben járok a szelei kollégáimnál. Micsoda különbség ez a téglából, kőből épített, a fénynek utat engedő ablakokkal keretezett, csodálatos, faboltívekkel betetőzött kultúra-templom, a szoc.reál által többségében ránk maradt, rideg, beton-művelődési házainktól!
Persze, mivel a tisztaszoba is csak a vendégszerető gazdától válik igazán otthonossá, nem sokat érne ez a mégoly nagyszerű épület Urbán Mária igazgatóasszony és Faragó Sándor (aki a Viczián-villában, a Nagy János Művészeti Központ avatásán is, és most is egy szép versmondással adott mottót az ünnepeknek) népművelő barátaim mindenkori figyelmessége nélkül. Itt akár a Kereplő diákszínjátszóimat, akár a szentegyházi Angyalbetlehemeseket hoztam, vagy csak a helyi színjátszókat néztem meg, mindig mosolyogva fogadtak.
Itt volt hát a helye a kulturális egyesületek világában igencsak szép kort megélt szervezet alkalmi programjának is.
A Múzeumra és a Baráti Körre egyaránt jellemző profizmussal előkészített eseményen minden a helyén volt. Kovács Ferenc polgármester úr mellett Dr. Darkó Jenő címzetes megyei múzeumigazgató, Varró József, a legjelentősebb támogató, a Nemzeti Civil Alapprogram Közép-magyarországi Regionális Kollégiumának a tagja méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a Baráti Kör és a Múzeum az elmúlt időszakban elért.
Elmondhatták gondolataikat a legfontosabb intézményi- és civil partnerek is, hiszen a Kör mára valódi hálózattá bővült. A nyugdíjasoktól a tűzoltókig, a természetbarátoktól a vadászokig, a hagyományőrző katonákig számos csoporttal szövődött olyan kapcsolat, amely minden partner számára hozott valami pozitív tartalmat, élményszerű eredményt.
A Terék Mihály elnökletéve működő Baráti Kör segítségével a Múzeum olyan forrásokhoz, lehetőségekhez jutott hozzá, amelyekkel Gócsáné Móró Csilla az egyik legsikeresebb Pest megyei, de országosan is elismert közgyűjteményi intézménnyé tette a Blaskovich-örökséget őrző kúriát.
Felsorolhatatlan – az igazgatóasszony remekül szerkesztett képes-beszámolójába tömörítve is órányi volt az eredmény-adat – az a szellemi és tárgyi érték, amelyet ebből a kapcsolatból született meg. Könyvek, kiadványok, a település népdalait rögzítő CD-lemez, botanika tanösvény, képzőművészeti kiállítások, író-olvasótalálkozók, ismeretterjesztő előadások, művészeti fesztiválok, múzeumok éjszakája, koncertek, a tárgyi emlékek renoválása, új és új tárlatok, tájház létrehozása, magángyűjtemény megvásárlása, kulturális kirándulás-zarándoklatok szervezése, a határon túli magyarsággal való kapcsolatépítés- és éltetés…
Mi a siker titka?
Felkészült szakmaiság, szakértelem, elhivatottság, kreativitás, fáradhatatlanság, dinamizmus.
Gócsáné Móró Csilla egészségesen sikerre éhes, újabb kihívásokat kereső, a múzeumot nem csendes kis irodának, a világtól elzárt elefántcsont-toronynak megtartó, de izgalmas, pezsgő, a település és kistérség mindennapi kulturális életébe bevezető igazgató.
De egyedül neki sem menne. A Baráti Kör, egy a művészetek, a kultúra iránt nem csak elkötelezett, de azzal gyerekkora óta együtt élő tanárember, Terék Mihály vezetésével a tervező és megvalósító társ. És a főnév elé nem teszünk jelzőt, hiszen a legkevésbé sem „csendes” ez a társ! Alkotó, inspiráló partner. Tagjait közösségé szervezi az az önérzetes és büszke tudat, hogy nem csak élvezői a színvonalas, tartalmas egyesületi életnek, de jelenlétük, csoportként való létezésük egy ritkán látható értékőrző, értékközvetítő folyamat alapját is jelenti egyben.
Tápiószele kulturális-közművelődési közélete „halmozottan szerencsés” helyzetben van! Mert ha az utolsó, gyűjtő Blaskovichok nem Tápiószelén állapodnak meg, ha a „felszabadító” keleti hadnak 1945-ben nem ebben a kúriában kegyeskedik nem rabolni, ha innen is elviszik a „reakciós nemeseket” és berendeznek a házukban egy traktoros iskolát, ha Nagy János festőművészt nem éppen a Viczián-villába viszi a lába háború utolsó napjaiban, hogy művésztelepet hozzon létre a fegyverek ropogása alatt is, ha azt mondják a település vezetői, hogy nem kell ide Makovecz-ház, akkor…
Igen ez szerencse!
De ezzel a szerencsével élni is kell! Nem lehet elherdálni! És Tápiószele erejéhez mérten, de láthatóan tudatosan, elkötelezetten gazdálkodik a szerencséjével, őrzi értékeit.
Kovács Ferenc polgármester úr személyében olyan vezetője van a településnek, aki otthonosan érzi magát a tápiószelei közművelődés közéletében. Élményszerű hallgatni a mindig felkészült, akár papír nélkül is összeszedetten, a sablonos gondolatoktól és a napi politikától mentes, az adott esemény tartalmát teatralitás nélkül is, szerény eleganciával összefoglaló köszöntőit, megnyitóit.
Tisztában van vele, hogy a települése nem terhet visel, ha nem értéket tart meg a két felkészült szakember által vezetett intézményének máshol fölöslegesnek gondolt párhuzamosságában is.
Közvetlen figyelme kiterjed arra is, hogy jelenlétével, köszönetének udvarias tolmácsolásával is igyekezzék megtartani Tápiószele számára az olyan, tagjai, vezetői jóvoltából jelentős szellemi tökével rendelkező, a Tápió-vidéken (is) igencsak ritka egyesületet, mint amilyen a Blaskovich Múzeum Baráti Kör.
Végezetül: „Köszönöm a köszönömért!” A tapiokultura.hu is megemlítésre került a Kör beszámolójában. Jól esett! Köszönöm!
Megtiszteltetésnek vesszük ezt a gesztust, és ahogy eddig is, az elkövetkezőkben is örömmel számolunk be minden, a Múzeum és a Kör által szervezett programról, eredményről.
Kedves Csilla és Mihály! Tisztelt Vezetőség és Tagok!
Gratulálunk ehhez a nagyszerű 25 esztendőhöz, és sok sikert kívánunk a következő negyedszázadhoz is!
2010. november 7. Tarnavölgyi László
