Életének 74. esztendejében, hosszan tartó súlyos betegség után, 2011 júliusában elhunyt Sebestyén Benedek, nyugalmazott református lelkész. A tiszteletes úr emlékét a Tápió mente számos településén – Nagykátán, Tápiószentmártonban, Szentmártonkátán, Szentlőrinckátán - több mint 20 köztéri alkotása őrzi. Temetése szűk családi körben zajlott, így azon nem vettek részt tápiómenti barátai, a szobraival megajándékozott települések képviselői. Alakját, személyiségét, az utókorra hagyott képzőművészeti örökségét korabeli újságcikkek, az őt ismerők emlékei alapján próbálom meg az utólagos közös főhajtás jegyében felidézni. KÉPEK
Sebestyén Benedek 1996. december 21-én Pro Urbe Nagykáta kitüntetésben részesült, s ebből az alkalomból a Nagykátai Újság 1997. januári száma közölte életrajzát:
„Sebestyén Benedek Budapesten született 1937-ben egy munkáscsalád ötödik gyermekeként. Gyermekkorától vonzalmat érzett a művészetek iránt. Festett, verseket írt. Műszerésznek tanult, majd 1956-ban elkezdte teológiai tanulmányait, amit ekkor nem fejezett be.
Műszerészként gyárban dolgozott, de szabadidejében ekkor is sokat festett. Táblakép-készítő kisiparosként próbált boldogulni, de energiáját felőrölték a hatóságok akadékoskodásai, zaklatásai, ezért e tevékenységgel felhagyott. Immár érett felnőttként ismét –most már véglegesen- a lelkészi hivatást választotta. 1986-ban befejezte teológiai tanulmányait. Rövid csepeli segédlelkészkedés után a Nagykáta, Tápió-vidéki Református Missziói Egyházközség lelkésze lett.
Azóta a gyülekezet lelki támasza, amelynek –hitvallása szerint- tettekben is meg kell nyilvánulnia. Példáját adja a szolgáló szeretetnek. Két keze munkájával varázsolt meleg hangulatú templomot az ütött-kopott imaházból. Az öreg épületet azóta is folyamatosan tatarozza, csinosítja.
Szerénysége miatt igen kevesen tudtak Nagykátán művészi ambícióiról, tehetségéről. Meglepetésként értesültünk róla, hogy Makádon felavatták köztéri Kossuth-mellszobrát. Ezt ajándékként készítette lelkésztársa kérésére 1993-ban. Nagykáta lakossága 1995-ben ismerkedhetett meg művészetével egy igen sikeres kiállításon. Itt láthattuk azt a gyönyörű Mátray Gábor gipsz mellszobrot, amely az ötletet adta a köztéri változat elkészítéséhez. Az alkotást a városnak ajándékozta, így csak a kiöntésért és a felállításért kellett fizetni. 1996. augusztus 20-án avattuk fel ezt a szép szobrot, amely városunk új büszkesége. Felesége a magánéletén túl hivatásában is társa, segítője.”
A nagykátai közvélemény először 1995-ben ismerhette meg Sebestyén Benedek képzőművész hajlamát és tehetségét. Alkotásaiból a városi könyvtárban augusztus 16-án megnyílt kiállításán a megnyitó beszédet tartó dr. Smidéliusz László többek között a következőket mondta: „Több szempontból is rendhagyó kiállítás megnyitására gyülekeztünk össze. Egyrészt rendhagyó a kiállítás anyaga szempontjából, hiszen ritka dolog, hogy egyazon személy festményeket, szobrokat és kerámiákat egyaránt készítsen és állítson ki. Másrészt rendhagyó a kiállító személye miatt is. Hiszen nem hivatásos művészről van szó. Sebestyén Benedek szűkebb és a rendszeres ökumenikus alkalmak következtében tágabb körbe is elsősorban református lelkipásztorként ismertük meg, így vívott ki városunkban közmegbecsülést. Eddig azt tudtuk róla, hogy hivatásából adódóan milyen kiválóan bánik a szavakkal. (…) Nem a mesterség kényszerítő ereje indítja munkálkodásra, nem kiállításra szánja alkotásait, hanem az alkotás az önkifejezés egyik lehetséges eszköze számára. (….) Sebestyén Benedek mélyen vallásos érzelmű gyermekként élte át a második világháború borzalmait Budapesten. Két testvére is részt vett a háborúban és közülük az egyik a Don-kanyarban elesett…”
Egy évvel később a megnyitón elhangzott óhajból valóság lett: a polihisztor Mátray gipszmintájáról bronzöntvény készült, melyet a város központjában, pontosan a kiállítóterem előtt állított fel Mátray Gábor szülővárosa, Nagykáta. Az 1996. augusztus 20-iki megnyitón a polgármesteri avató beszéd után a tiszteletes úr is szót kapott: „…Keresztény értékelés szerint az élet szolgálat. A szolgálat pedig azt jelenti, hogy szeretetben kell élni. Szeretnünk kell környezetünket, szeretnünk kell az embereket, szeretnünk kell Istenünket is. Én szeretem ezt a várost, szeretem Nagykátát, szeretem polgárait, szeretetből készítettem el Mátray Gábornak a szobrát, és kérem, hogy fogadják tőlem szeretettel…”
Sebestyén Benedeket sokan ismerték. Köztük van Heimann Győző nyugalmazott iskolaigazgató is, ki egy napon vette át a tiszteletes úrral a rangos városi kitüntetést, a „Pro Urbe Nagykáta” elismerést. Igazgató úr megtisztelt azzal, hogy emlékezését a rendelkezésemre bocsátotta:
„Vannak találkozások, amelyeknek a jelentőségét a múló idő csak fokozza, amelyeknek nem a dátuma a fontos, hanem a tartalma, két ember egymásra találása, kölcsönös megismerése.
Első találkozásunk 1987 táján történt. Rövid, néhány perces bemutatkozó látogatásként indult, de két óránál is hosszabb beszélgetéssel zárult az iskola igazgatói irodájában. Rövid idő alatt kiderült, hogy sok dolog köt össze bennünket: a származás, a munka szeretete, a művészetek iránti érdeklődés, az emberek, a közösség szolgálata.
Találkozásaink nem megtervezettek voltak, sokszor a véletlen hozott össze bennünket az utcán, az autószerelőnél, városi rendezvényeken. Közvetlen természete, derűs egyénisége, szeretet sugárzó megjelenése mindig megszépítette az együtt eltöltött perceinket. Számomra különösen megható volt az a tény, amikor személyesen tapasztalhattam, miképpen próbál a két keze munkájával barátságos, vonzó templomot varázsolni a kopott imaházból. A düledező, romos épületet folyamatosam javítgatta, festette, szépítgette.
Egy nagykátai kiállításon tudtam meg, hogy szobor készítésével is foglalkozik. Ekkor tudtam meg, hogy Makádon már köztéri szobra is áll. Kossuth Lajos mellszobrát készített el. Ott voltam 1996. augusztus 20-án városunk szülöttének, Mátray Gábor zeneszerző, zenetörténész szobrának avatásakor is. Szép példáját adta a szolgáló szeretnek, hiszen alkotó munkájáért nem kért fizetséget, pedig szegény ember volt. Egy rozzant öreg Trabant volt minden vagyona.
Szobrászi tevékenységének híre eljutott a szomszéd településekre is. Tápiószentmártonban egy egész szoborparkot benépesítettek a munkái. Történelmünk kiválóságait örökítette meg. Ott voltam, amikor Szent Istvánról készített szobrát felavatták. (Nagy szomorúságot jelentett számunkra, amikor 2005 tavaszán öt alkotását lopták el Tápiószentmártonban egy éjszaka alatt.) Tápiószelén szintén az ő alkotása Kossuth Lajos mellszobra.
Különleges találkozásnak számít az 1996. december 21-iki városi rendezvény. Ezen a napon Nagykáta Város Önkormányzata Pro Urbe kitüntetésben részesítette Sebestyén Benedek ref. lelkészt és még három nagykátai ember, köztük engem is. Kitüntetése után arról beszélt, azért dolgozik Nagykátán, hogy mindazok, akik itt élnek, valóban otthonuknak érezzék ezt a várost, ahol békesség, szeretet, megértés van.
Az 1999-es nagy esőzések a református imaházat sem kímélték. A sok fáradozás ellenére is az épület állapota egyre romlott, szinte életveszélyessé vált. A helyzet megoldásához nem kapott segítséget, ott nem maradhatott. Kérte a nyugdíjaztatását, Budapestre költözött. Elköltözése előtt otthonomban meglátogatott. Egy díszes gyertyát kaptam tőle emlékbe. A négyzet alapú hasáb négy oldalán bibliai alakok domborműve látható.
Azóta egyszer találkoztunk véletlenül a vonaton útban Nagykáta felé. Kőbányán vagy Rákoson szálltak fel többen, és a mögöttem lévő padokra ültek. Jellegzetes hangjára, hangszínére, kiejtésére figyeltem fel. Megörültünk egymásnak. Nagykátára jöttek, régi ismerősük névnapját köszönteni. Hallottam róla, hogy amikor elkészült az új református templom, itt volt annak avatásán. Az avatás közben érkezett, aztán a végén gyorsan távozott…Kórusommal az emeleten tartózkodtam, de őt nem láttam.
Megdöbbenten értesültem az elmúlt napokban Sebestyén Benedek református lelkész haláláról. Szomorú vagyok, hogy ilyen hamar eltávozott, de szerencsés embernek tartom magam, hogy ismerhettem, hogy találkozhattam vele, hogy része lehetett életemnek. Szobraira, az ajándékba kapott gyertyára nézve ma is úgy érzem, hogy köztünk maradt, és naponta újra találkozhatunk.
Nagykáta, 2011. szeptember 14.
Heimann Győző”
Az Internet segítségével létrehozott kollektív emlékezés keretében a tiszteletes úr szobraival megajándékozott települések közül álljon most itt Kissné Pásztor Évának, Szentmártonkáta egykori önkormányzati képviselőjének, az alkotások megszületésében fontos szerepet játszó Községtörténeti Baráti Kör elnökének néhány mondatos gondolata: „Sebestyén Benedek tiszteletes úrra emlékezve. Tiszteletes úrnak Szentmártonkáta sokat köszönhet. Ő készítette az iskola előterében az emléktáblán lévő Arany János domborművet.
1999-ben avatták fel –a községháza előtt- Battha Sámuel 1849-es kormánybiztos szobrát, Sebestyén Benedek munkáját. 2004-ben volt 300. évfordulója II. Rákóczi Ferenc szentmártonkátai látogatásának. Karai István polgármester és a Községtörténeti Baráti Kör a tiszteletes urat kérte fel a Rákóczi dombormű elkészítésére is. Az emléktábla a könyvtár épület falán található. Így Szentmártonkátán három helyen –iskola, községháza, könyvtár- őrizzük alkotásait és vele együtt emlékét. Sebestyén Benedek tiszteletes úr műveit ajándékként adományozta Szentmártonkátának. Köszönjük. Fájó szívvel búcsúzunk. Kissné Pásztor Éva, a Községtörténeti Baráti Kör elnöke.”
A tisztelet úr nyugállományba vonulása után elköltözött Nagykátáról, de továbbra is rendelkezésére állt a tápiómenti települések felkéréseinek: újabb alkotásokkal gyarapította a kishazánk köztereit. Egy ilyen alkalommal, Bottyán János szentlőrinckátai mellszobrának 2005-ös avatása után kérdezte őt Tóth Ferenc, a Tápiómenti 2 hetes főszerkesztője:
„…Sebestyén Bendek nyugalmazott református lekész a Bottyán mellszobor alkotója feleségével volt jelen a lőrinckátai ünnepségen. Néhány nappal korábban részt vettek az új nagykátai református templom szentelési ünnepségén is. Pesterzsébeten élnek, egy bérlakás 8. emeletének piciny lakásában. Egy-két négyzetméternyi az a hely, ami alkotásra, szobor „csinálásra” elkülöníthető. Sebestyén Benedek Szentlőrinckátának Kossuth-szobrot is készített. Nagykátán a Mátray Gábor szobor emlékeztet rá. Tápiószentmártonban a szoborpark minden alkotását ő készítette. Ezt tudva firtatom, hogy nem jönnének-e inkább haza, Nagykátára, a Tápió-vidékre. Jönnének ők, persze hogy jönnének. Főként nyáron, amikor dolgozni lehet a szabadban. Csakhát a lekészi nyugdíjból nem futja ház vásárlására. Abban bizakodnak, Isten segít az elesetteken…”
2005-ben az erdélyi Bölön falu elöljárósága az unitárius templomdomb lábánál levő Erzsébet-parkban felavatta Sebestyén Benedek Erzsébet királynét ábrázoló szobrát. Az avatásra Tápiószentmártonból és Pesterzsébetről küldöttség utazott Erdélybe, akik magukkal vitték a tiszteletes úr köszöntő levelét is.
Az 1994-ben alakult Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat sokat köszönhet Sebestyén Benedek tiszteletes úrnak. Az általa készített Mátray szobornál az elmúlt évek során sok alkalommal teljesítettünk „szolgálatot”, hiszen Mátray Gábor emlékének ápolását csapatunk is kiemelt feladatának tekinti. Személyes kapcsolatom akkor alakult ki, mikor a tiszteletes urat megkértem, hogy adományozza a Mátray Gábor Általános Iskolának a köztéren levő portré gipszmintáját. Csapatunk 1997-ben választotta tiszteletbeli tagjává, s ezzel kapcsolatunk elmélyült, rendszeressé vált. A „Szakköri Lapok” 5. számában, 1996-ban dolgoztuk fel a tiszteletes úr képzőművész tevékenységét.
A tiszteletes úr ígéretet tett, hogy Nagykáta számára elkészíti II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos portréját. Közismert, hogy csapatunk a magyar történelem két kiemelkedő alakja nagykátai látogatásának szeretett volna méltó emléket állítani. Sok-sok beadványunk, újságcikkünk született ez ügyben: a nemes gesztus adta lehetőséget sajnos nem tudtuk kihasználni, a mindenkori önkormányzatok nem támogatták a tervet. (A Tápió mentén olyan települések vették igénybe a tiszteletes úr adományát, hol sem Rákóczi, sem pedig Kossuth nem járt…)
A Tápió mente településein sorra kerültek felavatásra a magyar történelem, irodalom nagyjainak emléket állító szobrok. Amikor csak tudtunk, az avatási ünnepségekre elmentünk, sok esetben ott tevékeny szerepet –díszőrség, koszorúzás, sajtócikk, stb.- vállaltunk.
A tiszteletes úr alkotta emlékjelek felkeresése egy-egy túra keretében az elmúlt évek hagyományőrző tevékenységének fontos elemévé vált. Gyakran kerekeztünk el Tápiószentmártonba, Szentmártonkátára, Szentlőrinckátára, hogy ott Rákóczi, Bottyán, Kossuth, Battha Sámuel szobránál fejet hajtsunk, kis ünnepségünk végén koszorút helyezzünk el.
Sokat köszönhet a tiszteletes úrnak a Kossuth Szövetség, hiszen három Kossuth szobra, valamint a szabadságharc kortársait ábrázoló alkotások új lendületet adtak a régió Kossuth-kultusza kibontakozásnak. Számunkra, akik Kossuth nevét viseljük, a tiszteletes úr alkotásai sokat jelentenek. Amikor elindítottuk „Rákóczi-évek a Tápió mentén 2003-2011” mozgalmunkat, a tiszteletes úr három tápiómenti településen található kuruc vonatkozású szobra tisztelgéseink célpontját jelentette. Javaslatunkra a Magyarország Felfedezői Szövetség 2004-ben a gyermekszövetség legnagyobb kitüntetését, a „Pro Patria” elismerést adományozta Sebestyén Benedeknek. A kitüntetést a szentmártonkátai Rákóczi-emlék avatásán nyújtotta át Rakó József országos elnök. A 300. évfordulóra szervezett emlékőrző és hagyományteremtő mozgalmunk mindenkori központi ünnepségei a tiszteletes úr alkotta Rákóczi-portré előtt zajlottak Szentmártonkátán.
2007-ben a tiszteletes úr felajánlotta addig készült alkotásainak gipsz mintáit Nagykáta városának.
Sebestyén Benedek utolsó tápiómenti köztéri alkotásának avatására 2010. március 15-én került sor Tápiószelén. A nagykátai hagyományőrzők úgy gondolták, hogy ez a helyszín lesz a legalkalmasabb a jelképes búcsúra. 2011. szeptember 17-én, két nappal Kossuth Lajos születésének 209. évfordulója előtt a Bede Molnár Mihály- és a Kossuth Lajos hagyományőrző csapatok katonai hagyományőrzőiből álló Kossuth-zászlóalja felsorakozott a tiszteletes úr utolsó alkotása előtt. Urbán Mária művelődési ház igazgató beszéde után én kaptam szót. Mellém állt a csapat egyik tagja, kezében a tiszteletes úr portréjával. A csapatzászlóra ez alkalommal fekete gyászszalagot tűztünk fel. Méltattam Sebestyén Benedek érdemeit, tisztességét, példamutató emberségét. A két gyermekkorú hagyományőrző csapat vezényszóra végrehajtott katonai tiszteletadással vett búcsút tiszteletbeli tagjától, Sebestyén Benedek református lelkésztől. A megemlékezésre eljött Heimann Győző is.
A tiszteletes úrnak több mint 20 köztéri alkotása található a Tápió menti településeken. A nagylelkű gesztusra éppen ideje, hogy az adományozottak is viszontgesztussal válaszoljanak. Sebestyén Benedek emlékét megörökítő emléktábla elhelyezésére –melynek legjobb helye a nagykátai református templom fala lehetne- tesz javaslatot a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat. Az emlékállítás költségeihez talán hozzájárulhatnának mindazon települések, kik annak idején a tiszteletes úr alkotásaival gyarapodtak.
Basa László