2013. október 6-án, az aradi vértanúk kivégzése 164. évfordulóján Tápiószelén a Viczián-villa kertjében tápiószelei civil szervezetek által állított kopjafát avattak. Az emlékjelet a magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László leplezte le beszédével, elsőként elhelyezett koszorújával. A Tápió mente legújabb 1848/49-es vonatkozású emlékművének története szinte napra pontosan egy éve kezdődött.KÉPEK

A Lipák István vezette Tápiószelei Természetbarát Klub 2012. október 5-7. között a Délvidéken járt. A tápiómenti természetjárók főhajtása A kirándulás harmadik napján érkeztünk Nagybecskerekre, ahol a katolikus püspöki székesegyházban felkerestük azt a helyet, ahol az 1849. október 6-án kivégzett honvédezredest, Lázár Vilmost (1817-1849) megkeresztelték. A templom előtt álló monumentális szobortalapzaton egykoron a másik örmény származású vértanú, Kiss Ernő (1799-1849) altábornagy szobra állott. Következő megállónk a közeli eleméri katolikus templom volt, melynek kriptájában helyezték végső nyugalomra Kiss Ernő honvédtábornok hamvait. Itt is tartottunk megemlékezést, koszorúzást. Utastársaimnak elmondtam, hogy Lázár Vilmos 1849. júliusában a Közép-tiszai hadsereg egyik hadosztálya parancsnokaként négy napig volt a tápiószelei Geszner-lak vendége. Ugyancsak ekkor tartózkodott Szelén a szabadságharc lengyel származású mártírja: Mieczyslaw Woroniecki (1825-1849) ezredes, akit a császári hadbíróság ítélete alapján 1849. október 20-án végeztek ki. A harmadik Tápiószelén is járt mártír, Dessewffy Arisztid (1802-1849) vezérőrnagy a Közép-tiszai hadsereg lovasságának volt a parancsnoka. Ő volt a „tizenhármak” közül az, aki a legtöbbször megfordult kishazánkban, s a nyári hadjáratot megelőzően résztvevője volt az április 4-iki tápióbicskei ütközetnek is.

Az aradi vértanúk példája és hősiességük máig ható ereje láthatólag nagy hatással volt a hallgatóságra. Péter Irénke ekkor mondta: „Egy év múlva kopjafát állítunk Szelén a mártírok emlékének!”

„…Három későbbi vértanú is megfordult településünkön. Ezen történelmi események arra buzdítottak bennünket, hogy a Határon-túli Magyarok Klubja, a Nemzeti Kör és a Fidesz alapszervezete egy emlékparkot hozzon létre, amely ebben az évben az aradi vértanúk emlékét őrzi és a következő években újabb emlékművel bővítjük, amely a tápiószelei hazafiak neveit is őrizni fogja az utókor számára. Méltó helyet biztosít, hogy soha ne feledjük azokat, akik életüket adták, vagy kockáztatták a hazáért…” – mondta az avató ünnepség köszöntő beszédében a műsorvezető Urbán Mária.

A történelmi előzményekkel alátámasztott elhatározás megvalósítását a tápiószelei Határon-túli Magyarok Klubja –ahogy legtöbben Szelén ismerik: az Erdélyi Kör- ,a tápiószelei Nemzeti Kör, a Fidesz Tápószelei Alapszervezete vette a kezébe. Az emlékjel felállításának helye nem várt bonyodalmakat okozott. A különböző közterületi helyszínek egyike sem nyerte meg a kezdeményezők tetszését, s így került végül a kopjafa a magánterületnek minősülő Viczián-villa udvarára.

„…Miután közterületen nem kaptunk méltó helyet a kopjafa elhelyezésére, így a Viczián-villa tulajdonosa, Gábor Éva felajánlotta, hogy ide a villa gyönyörű parkjában elhelyezhetjük az emlékoszlopot. Nemcsak helyet adott, hanem anyagilag is támogatott bennünket. Köszönjük Neki, s kérem fogadjon el egy virágcsokrot tőlünk. Ma a hazafiasságból eredő összefogás szép példáját mutattuk be, mert sok ember önkéntes munkája hozta össze a mai napot…” –hangzott október 6-ikán a műsorvezető tájékoztatójában.

A történelem egy-egy eseményét középpontba állító emlékművek kezdeményezésére és felállítására a városban a szelei civil szervezeteknek meghatározó hatása és befolyása van. Így került a város központjában elhelyezésre pl. 2009-ben a Közép-tiszai hadsereg főhadiszállása, az egykori Viczián-kúria helyét jelölő emlékoszlop a Blaskovich Múzeum Baráti Köre segítségével, illetve 2010-ben a Határon-túli Magyarok Klubja szervezésében a Trianon-emlékmű. Emlékoszlop jelöli a Közép-Tiszai hadsereg főhadiszállása, a Viczián-kúria helyét , „Magyar az, akinek fáj Trianon!” Ismerkedjünk meg az emlékműnek helyet adó villa építtetőjével, a XIX-XX. század színes egyéniségével, a különféle államhivatalt betöltő dr. Viczián Istvánnal (1874-1959). Az 1714-ben Nógrád megyében nemességet kapott Vicziánok egyik leszármazója, Mátyás gyermekei költöztek a XVIII. század második felében Tápiószelére. A több ágra szakadt református középbirtokos család mintegy 200 évig volt a szelei közélet egyik meghatározója. Dr. Viczián István volt Bethlen István kormánypártjának képviselője, budapesti városi képviselő, felsőházi tag, két és fél évig Pest vármegye főispánja, államtitkár. 2007-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában jelent meg önéletrajza „Életem és korom” címmel a két háború közötti időszak történelmével foglalkozók számára tanulságos olvasmány. A mai Vörösmarty utcában levő villát 1917 és 1927 között építtette.

A 2 hektáros ősparkkal rendelkező kastélyszerű épületben jelenleg egy 30 férőhelyes panzió található. A földszinten Nagy János festőművész gyűjteményes állandó kiállítása látható. 1945-ben Nagy János vezetésével áprilistól augusztus végéig 15 főiskolai növendék alkotta művésztelep működött az épületben. A villában az utóbbi években –elsősorban a Blaskovich Múzeum rendezésében- komoly közművelődési tevékenység zajlik.

Az emlékjel formája jelen esetben tükrözi az alapítói kör ősi szülőföldjét idéző  hagyományait, melynek ápolásában évek óta jeleskednek. Hasonló motívum és kivitelezési technika figyelhető meg a városban látható Trianon emlékműnél is. „A kopjafa fából, ritkábban kőből faragott, díszített emlékoszlop. Székelyföld közismert kulturális terméke. Általában megemlékezésül vagy kegyeleti emlékként szolgálhat, esetleg kerti plasztikaként. Gyakran egy ember magasságával bír, kiforrott harmónia és formavilág jellemzi. Műkedvelő népművészek faragják, többnyire önkényesen megállapított szabályok szerint. Motívumkincse a protestáns gombosfák formavilágát idézi.(…) A kopjafaállítás régi székely szokásra vezethető vissza. Temetéskor a koporsót két kopjafának nevezett rúdon vitték ki a temetőbe, s ezeket a sírhalom két végébe tűzték. (…) Faragása reneszánszát éli és mint nemzeti szimbólumot használják emlékjelek megjelölésére…” (Wikipédia)

Az emlékjelet alapító szervezetek megvívták a maguk harcát az elhelyezés jogáért és annak helyéért, s megadták a módját az avatásnak is. Igen ízléses és dekoratív plakátjuk és meghívójuk Katona Krisztián tervei alapján a helyi Katona Nyomdában készült. Mint a nagykátai gyermekkorú katonai hagyományőrzők vezetője, illetve a tápiószelei 48-as hagyományok egyik kutatója kezdettől fogva figyelemmel kísértem az emlékállítási folyamatot. A „mozgalom” elindításakor tett ígéretem teljesítéseként vettek részt a honvédegyenruhát viselő hagyományőrzők október 6-án az avatási ünnepségen, emelték annak fényét sajátos eszközeikkel, a katonai alakiság alkalmazásával.

Október 6-án 15 órai kezdettel a középkori eredetű szelei római katolikus templomban a mártírok emlékéért mondtak szentmisét. A meghívott díszvendégek, a környező települések polgármesterei, a szelei polgárok a katonai hagyományőrzők sorfala között érkeztek a templom bejáratához. A jeles esemény alkalmával Tápiószelére látogató dr. Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét és kíséretét a templom kapujában Kármán János plébános fogadta. János atya celebrálta a szentmisét, melynek prédikációs részében kiemelten szólt az aradi vértanúk példaadásáról.

A szentmise után a Vörösmarty út 19. szám alatti Viczián-villa kertjében folytatódott a rendezvény. A magyar és a székely Himnusz közös eléneklése után Urbán Mária a rendező párt és a civil szervezetek nevében Márai Sándor idézetével nyitotta meg az ünnepséget: „…Ezen őszi nap Magyarországon a nemzeti gyász napja. Gyászoljuk honvédő hőseinket, akik életüket adták a hazáért, példát mutatva az utókornak. Ma a hazának nincs szüksége véráldozatra, de szüksége van hazáját szerető hűséges fiaira, akik őrzik és az utókornak tovább adják történelmünket, nyelvünket, kultúránkat.”A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is.”…”

Urbán Mária, az ünnepség műsorvezetője név szerint köszöntötte dr. Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét. Köszöntötte Czerván Györgyöt, a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkárát, a térség országgyűlési képviselőjét. Üdvözölte Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét. Bemutatta dr. Tarnai Richárdot, Pest megye Kormánymegbízottját. A bemutatás és köszöntés után a műsorvezető felkérte a magyar Országgyűlés elnökét ünnepi beszéde megtartására.

„…1848 nemzedékét hatalmas pillanat fogta egybe. Új nemzet született a régiből. Olyan nemzet, amelynek mindenki egyenjogú tagja lett: a gróf és a báró, a parasztgazda és a polgár, a zsellér és minden kétkezi ember, a jegyző és a patikus, a tanár és a hivatásos katona és mindenki más. A középnemes Kölcsey liberalizmusa, az arisztokrata Széchenyi Közép-Európában ellesett közjó építése és a nép fia, Petőfi lobogó világforradalmisága egyetlen közös akarattá adódhatott össze. A megtermékenyítő reformok nyomán új nemzet született a lelkekben 1848. március 15-én, amikor néhány fiatalember kimondta azt, amit mindenki gondolt, és új nemzet született jog szerint is, amikor megszülettek az áprilisi törvények.

A szabadságharc mutatta meg, hogy ez az újonnan létrejött szabad nemzet életképes. Életképes, mert vannak, akik készen állnak minden erejük megfeszítésével dolgozni, és ha kell életre-halálra megharcolni érte. Voltak emberek, akik hajlandók voltak a zászlók alá állni és szolgálni. Szolgálni úgy, hogy nem féltették sem az egzisztenciájukat, sem az életüket.(…)

Október 6-ika az 1848-49-es történelmi idők legtragikusabb, ugyanakkor üzenetében a legfelemelőbb napja. Az aradi mártírok között volt gróf és egyszerű polgár, horvát és szerb határőrcsalád sarja, birodalmi német és osztrák, hazai örmény. Volt olyan, akit családi kötelékei olyan, akit alakulata vagy csak egyszerűen vagyoni és társadalmi helyzete kapcsolta a magyar ügyhöz, de mindannyian olyan férfiak voltak, akik úgy gondolták, hogyha egyszer az uralkodó parancsára letették az esküt a magyar alkotmányra, akkor ezt az alkotmányt védeniük kell magával az uralkodóval szemben is.(…)

Önök őrzik Tápiószele 48-as hagyományait. Azokat a történeteket, amik az Önök őseivel estek meg azokban a sorsfordító időkben. A tavaszi hadjárat csatáiba vagy a nagy turai lovasharcba vonuló csapatokat, a segélyhelyen a sorsukkal találkozó honvédeket, vagy éppen Danielisz János ezredes és a Szelére száműzött Flór Ferenc orvos históriáját.(…)

Kedves Szeleiek!

Köszönjük Önöknek, hogy nem felejtenek. Az aradi mártírok áldozata az által nyer örök értelmet, ha az utókor valamennyi magyar nemzedéke akar és tud emlékezni róluk. Méltó akar, és méltó tud lenni hozzájuk. Amíg így lesz, a magyar nemzet megmarad. Mert megtartja a Gondviselő Isten.” (Részletek a beszédből. A teljes beszéd a www.koverlaszlo.hu honlapon olvasható.)

Az ünnepség második felkért hivatalos szónoka Izsák Balázs volt. A Székely Nemzeti Tanács elnöke hallgatóságának beszámolt arról az akcióról, melynek keretében a székelység autonómia törekvéseinek kívánnak nagyobb nyomatékot adni.

Az avatóünnepség keretében verset mondtak a Tápiószelei Színjátszó Társulat tagjai: Katona Fanni, Katona Krisztián, illetve dalokat előadó Kőszegi Violetta és Kőszegi Noémi szereplését kísérte érdeklődés, honorálta taps. Az emlékművet Kövér László, Czerván György, Izsák Balázs leplezték le.

Urbán Mária megköszönte Albert Józsefnek, „hogy időt és energiát nem sajnálva igaz székely ember szívével és lelkével megalkotta ezt a szép kopjafát.” Megköszönte Turóczi Tündének, „hogy a fát, amelyből a kopjafa készült, nekünk ajándékozta.”

A segítők és támogatók körének teljessé tételéhez még néhány név: Az ünnepség hangosítását Maczó Dénes szervezte. Az emlékmű környékének kialakítását, a betonozást Hugyi János végezte, annak megvilágítását Oláh Tibor kivitelezte. A kopjafa felállításánál Dömök János, Deák Árpád, Diószegi Ferenc, Soós János segített. Az ünnepséget követő állófogadáson Nagy Zoltán és Csőke Zoltán voltak szolgálatban.

A felavatott emlékjelet Mező István református lelkipásztor imája és a római katolikus egyház részéről Kármán János plébános szentelte meg.

Az első koszorút a magyar Országgyűlés nevében annak elnöke helyezte a frissen avatott kopjafa tövéhez. A második koszorút Czerván György, majd Izsák Balázs helyezték az emlékjel talapzatára. A díszvendégek közül koszorúzott még dr. Tarnai Richárd. A helyi Határon-túli Magyarok Klubja nevében Portik Cseres Lajos és Portik Cseres Olga kísérték a koszorút. A Nemzeti Kör nevében Deák Árpád, Droppán Csaba és Oláh Tibor vitték az emlékezés virágait. Koszorúzott még a Fidesz helyi szervezete, a Jobbik, Újszilvás Önkormányzata, Tápiószecső Önkormányzata nevében Bata József polgármester.

Befejezésül ismét idézek az Országgyűlés elnökének beszédéből: „…A nemzet sok közösségből épül fel, amelyekben együtt éljük az életünket. Mindegyikben megvan a maguk feladata és kötelessége, lehetősége és öröme. Magyarországot csak akkor újíthatjuk meg, akkor tehetjük egy sikeres és gazdag országgá, ha mi is megtesszük azt, amivel tartozunk önmagunknak és családunknak, közösségeinknek és nemzetünknek. Ha megvédjük, megőrizzük, gyarapítjuk azt, ami a miénk. Ha hiszünk a szabadságban és abban, hogy összetartozunk és bátran vállaljuk, ami ebből ránk hárul…”

Basa László

IRODALOM

-          Mudrák József: Tápiószele földbirtokos családjai 1754-1945 között. Helytörténeti emlékkönyv, a Blaskovich Múzeum Baráti Köre 1999-ben megjelent kiadványában.

-          Basa László: Tápiószele 1848-49-es történelme. Helytörténeti emlékkönyv 2009. Blaskovich Múzeum Baráti Köre, 2009.

-          Basa László: A tápiómenti természetjárók főhajtása. tapoikultura.hu online újság, 2012. november 1.

-          Basa László: Emlékoszlop jelöli a Közép-tiszai hadsereg főhadiszállása, a Viczián-villa helyét! tapiokultura.hu online újság, 2009. július 27.

-          Basa László: „Magyar az, akinek Trianon fáj!” tapiokultura.hu online újság, 2010. június 14.

-          Tápiószele 1219-2009. A 790 éves településünk várossá nyilvánítására. Tápiószele, 2009.

-          Nagy János képgyűjteménye. Blaskovich Múzeum Baráti Köre, 2001.

-          Szócikk a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

-          Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke honlapja: www.koverlaszlo.hu

-          Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika, 2000.