Balassa István, ifj. Szepsy István, Ács Károly és Lenkey Géza képviselte, népszerűsítette most Nagykátán a mádi boraikat. Főleg az utóbbi két borász részesített kollektív dicséretben bennünket.
Kapát soha nem látott bor „trendesítő” pontozókkal teletömött puccos pesti helyek tulajdonosai is odalennének a gyönyörtől, ha ez a négyes egyszerre tenné náluk tiszteletüket.
Persze, Nagykátán ez az este is jóval több volt, mint a legjelentősebb magyar borászok skalpvadászata.
Vetési János-képek
a legutóbbi Egri- Juhász-féle borcsodáltatásról

A szervező duó, Egri Zsolt és Juhász László nem csak az április 6-i attrakcióhoz hasonló bortalálkák összetoborzásában éli ki magát már néhány esztendeje, de lassan-lassan körbe is járják a tisztességesebb magyar pincészeteket széles e hazában.
Nem tudom, hogyan csinálják, de Szomolyától Ostorosig, Szekszárdtól Örsújfaluig, Mórtól Egerszalókig… úgy kopogtatták végig a legelkötelezettebb borkészítő műhelyeket, hogy annak legjavában baráttá, néhol szinte családtaggá fogadták őket.

Akik Nagykátára jönnek boraikkal, azok nem csak egy sokadik kóstoltatásra indulnak el valami Pest megyei kisvárosba. Ők bizony Juhász Lacihoz, Egri Zsoltihoz, és az ő invitálásukra összegyűlt ital-ínyencekhez készülnek.

Aki volt már valaha is a duó valamelyik itatásán, az tudja, hogy az a közvetlenség, az a vidám, baráti kapcsolat, amely összefűzi a fiúkat a meghívottaik többségével, az est folyamán szépen átragad ránk, vendégekre is.

Mi pedig most sem voltunk kevesen! Ez előtt a hangulat, ez előtt az érdeklődés és a boraikat értő, népszerűsítő szervezkedő barátaik előtt lengették a kalapjukat Lenkey Gézáék is.

Persze, lehetne a kiosztott jó szó éppen amolyan udvarias gesztus is, ezért itt e kurta beszámoló végén hadd idézzek meg még egy tavalyi történetet:

Juhász Laciék néhány barátjukkal együtt engem is magukkal cipeltek egy Tokaj-hegyaljai borportyára.
A betervezett pincék egyikének tulajdonosa azzal ajánlott még a figyelmünkbe egy általa tehetségesnek ítélt családi vállalkozást, hogy ha éppen nem is tudunk most bejelentkezés nélkül bejutni hozzájuk, legalább tegyünk erre egy kísérletet.
A kapu valóban zárva volt, ráadásul erős muzsikaszó hallatszott az udvarról. Kis diszkrét kíváncsiskodás után indultunk is volna tovább, amikor Laci imigyen szolt Zsolthoz: Nem Áts Karcsi áll ott a dínomdánom közepén?

De bizony, így volt!
És az idei esztendő Év borásza, a Royal Tokaji-ban korszakosat alkotó Áts Károly is észrevette a kerítés túloldalán nyakát nyújtogató társaságban Lacit és Zsoltot.
Egyet kurjantott, és már benne is voltunk annak a családi ünnepnek a közepében, amelynek rokoni jogon a megénekelt Áts Károly is meghívottja volt. Ő aztán úgy beprotezsált minket a születésnapot ünneplő házigazdánál, hogy mindjárt nyílt is a pinceajtó, mi meg alkalmatlankodó társaságból kóstoltatni való vendégek lettünk.

2013. április 6-án, négy nagyszerű borász mutatta be Nagykátán az ország talán legértékesebb termőhelyének üvegbe zárt kincseit. 15 fantasztikus bor. Köztük az első, nem a Royal Tokaji, hanem az új Áts Pincészet neve alatt megszületett Áts-bor! Olyan italok, amelyekhez rajtunk kívül alig pár száz szerencsés juthat vagy juthatott csak hozzá.

Nagy élmény volt!

(Gézáék tényleg agyon dicsérték a nagykátaiak borértékelő képességét. Ezért nekik is jelezném, hogy még ennél is nagyobb dolog, amit Laci és Zsolt véghezvitt a magyar nedűk népszerűsítése terén. Nem csak nagykátaiak, a szomszédos Tápió-vidékiek, jászberényiek, de budapestiek vagy éppen az ország másik végéről, csak ezért az estéért idecsavargó pécsiek is jelen voltak ezen a mostani kortyoltatáson!)

2013. április 9. Tarnavölgyi László