Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 2577

Pest-Pilis-Solt vármegye polgári megyeszervezete, a közel másfélszáz évig működött járási beosztás az 1848-1872 közötti években alakult ki.                    Basa László tanulmánya

 

A szabadságharctól a kiegyezésig többféle politikai rendszer váltotta egymást, s ez az egymástól sok tekintetben különböző kurzus alakította át a középkori vármegyét a korszerűbb polgári megyei közigazgatás irányába.

         1848. május 1-jétől 1849. július végéig működött az első megyebizottmány Pest megyében. Ez többnyire nemesi –elsősorban közép-és köznemesi- tisztségviselőkből állott, s a korábbi feudális viszonyoknak vetett véget. Ez az időszak a magyar történelemben elfoglalt kiváltságos helye –forradalom és szabadságharc- miatt megérdemli, hogy valamikor majd önálló tanulmány keretében értékeljük berendezkedését. Szentkirályi Móricz, Battha Sámuel, Rákóczy János és a többiek a Tápió mente szülötteiként, illetve birtokosaiként vettek részt tevőlegesen 1848/49-ben a vármegye igazgatásában.

         Amikor a császári csapatok 1849. júliusában Pestre bevonultak, I.Ferenc József osztrák minta alapján szervezte át a magyar közigazgatást. A megye élére Szentiványi Vince kerületi főbiztos került. Az ő feladata volt a hadiállapot fenntartása mellett a polgári közigazgatás kialakítása. A megye első alispánja Madarassy László lett, aki a maga alá rendelt főszolgabírók feladatául tette a „pártütők”, vagyis a szabadságharcban résztvevők, ott jelentős tisztséget viselt személyek felkutatását.

         Az 1849. október végén bevezetett „ideiglenes közigazgatási rendezet” célul tűzte ki a megyét kis területi egységekre, ún. „járásokra” bontását. A tervezetet Szentiványi Vince „a Megyében lakó népfajok nyelvi szüksége, vallás s egyéb körülmények igényeire…”való tekintettel indokolta. A járások területi és népességi elhatárolása annak alapján született, hogy a járási székhelyről az új területi egység minden települése egy nap alatt elérhető legyen, innen tehát az elnevezés is. A járás irányítását végző tisztségviselőknek kötelességévé tette a járási székhelyen való tartózkodást.

         Pest megye „igazgatási tekintetben ideiglenes” járásait az alispán által benyújtott tervezetet módosítva 17-ben állapították meg. Szentiványi Vince 1850. február 9-én kelt 1891. sz. leirata tartalmazta az új megyei beosztást. Pest megyét közigazgatási tekintetben 3 részre , ún. „főnökségekre” osztották, mely főnökségek közvetlenül irányították a területükön levő kerületeket. (Ekkor még mind a „járás”, mind pedig a „kerület”  elnevezés forgalomban volt, egyazon területi egységet takart.)

         A kecskeméti főnökség a nagykőrösi központú kecskeméti kerületből (71 470 lakos), a Cegléd központú ceglédi kerületből (41 492 fő), valamint Szentlőrinckáta központú nagykátai kerületből (30 229) állott.

A nagykátai járásról írták a statisztikában: „Ez a területre kicsiny, a több népesedés könnyen kormányozható”. 23 502 magyar, 4 425 tót, 1310 zsidó lakost, összesen 29 237 lelket regisztrált az első kimutatás. A nagykátai járás első szolgabírája a lőrinckátai Laczkovics János volt, kinek segéde Oláh Zsigmond. A székhely tehát ezért kerülhetett a jóval kisebb lakosú Szentlőrinckátára. A pár év múlva –immáron Nagykáta székhellyel-  a nagykátai járás élére kerülő, 1850-ben Tinnyén lakó Simoncsics László ekkor még a csöppnyi budaőrsi járás vezetője volt.

         Az első járási szolgabíró annak a Laczkovics Jánosnak (1754-1795) a családjából származott, aki a magyar jakobinus mozgalom egyik kivégzett vezetője volt. A névvel is azonos leszármazó 1850-ben már messze nem rendelkezett azzal a forradalmi hevülettel és nemzetfelemelő szándékkal, melyért ősét a Vérmezőn végeztette ki a császár.

         A nagykátai kerület 14 településből és 6 pusztából állott. A statisztika minden kerületnél elkészítette a nemzetiségi felbontást: magyar, német, tót, „rácz”, zsidó. Ennek ellenére a régióban csak magyar nemzetiséget, s a nemzetiségi besorolást kapott zsidó vallású létszámot regisztrálták. (A tót, vagyis a szlovák lakosság „mellőzésének” nem ismerjük az okát.) Így a települések felsorolásánál az első szám a magyar, a második –már amennyiben van-  a zsidó vallású személyek létszámát jelöli.

         A nagykátai kerület összetétele 1850-ben: Tóalmás 1645-8, Kóka 2187-6, Lőrinc Káta 1190-12, Szecső 1554-14, Sz.Márton Káta 2330-64, Nagy Káta 4148- -, Tápió Ság 1192-16, Tápió Bicske 2022-254, Pánd 1525-5, Tápió Szent Márton 2407--, Farmos 927-6, Jánoshida 2528-8, Tápió Szele 2307-278, Tápió Györgye 2737-44. Puszták: Söreg 191, Boldogháza 114, Várok 40, Tamáskáta 270, Egreskáta 200, Mizse -.

         Egy év múlva már Nagykáta a járás székhelye, s a Keglevich-kastélyban berendezett hivatal élén Simonsits László esküt tett főszolgabíró, Papp Imre alszolgabíró, Grimm Jakab díjnok töltött be fontos tisztséget. Pest vármegye területét 1851. január 1-jétől két részre osztották. Innentől kezdve már a hivatalos nyelvezetben is a „járás” elnevezést használták, s az egykoron volt Pest-Pilis-Solt vármegye nagyjából a mai Pest és Bács-Kiskun megyékre vált szét. Az elnevezés: Pest-Pilis megye, illetve Pest-Solt megye volt akkor hivatalos. Természetesen ezzel megszűnt a kecskeméti főnökség hatásköre. Ezt az 1851. január – 1853. április közötti időszakot nevezzük provizóriumnak, magyarul ideiglenes és átmeneti állapotnak.

         A nagykátai járás szolgabírájának rendes évi fizetése 800 Pft volt, mely mellé évente 200 Pft fuvarozási (úti) és 100 Pft irodai átalányösszeget kapott. A megyefőnök ellenőrizte a fő-és alszolgabírót. A szolgabírónak osztrák mintára szabályos írásos ügyintézést kellett végeznie. A járási hivatal nem mint testület működött, hanem a bürokratikus elveknek megfelelően az egyéni felelősség és a császár iránti hűség jegyében kellett az ügyeket intézni minden egyes hivatalnoknak. Az alkotmányt nélkülöző időszakban az osztrák centralizmus gyakorlata volt a követendő minta. Miután a hatáskörök élesen elkülönültek, a tisztviselő egyedüli feladata a felsőbb szervek utasításának végrehajtása volt.

         Az egyes járási hivatalok működését az e célra alkalmazott tisztviselők rendszeresen ellenőrizték, ahol a bizalmatlanság légkörében a besúgók hálózatának információit is igénybe vette a hatalom. A nép hangulatáról, a „lázító” kiadványok begyűjtéséről állandóan jelenteni kellett a megyének.

         1852 nyarán Ferenc József császár körutazást tett az országban. Térségünkben ugyan nem fordult meg az uralkodó, ellenben a járás előkelőségeinek Jászberényben illett megjelenni a császár ottjárta alkalmával.

         Az 1852. május 6-án kiadott belső szabályzat rendelkezett a tisztviselők egyenruházatáról. Sötétzöld posztóattilát viseltek bársony gallérral és hajtókával. A bársony színét az egyes szolgálati ágak szabták meg. A gallérra varrt vonalkák jelezték a rangot. Amikor teljes díszben kellett valahol megjelenniük,magyaros arany selyemzsinórzatú és prémdíszítésű attilát viseltek övvel,  szűk magyar nadrággal és sújtásos, sarkantyús csizmával. A fejfedő a fekete anyagból készült „kúnkalpag” volt. Az övön az osztrák sasos címerrel és gyöngyházberakással díszített kardot hordtak. Ez volt a „Bach-huszárok” közismert viselete.

         A definitívum –véglegessé válás- időszaka 1853. május – 1860. június közötti időszakra esett. A Pest-Pilis megyében a járások száma eggyel csökkent, s a hivatalos elnevezés is megváltozott. Így Nagykátán a „Nagykátai cs.kir. szolgabíróijárás” székelt. A hivatal élén továbbra is a főszolgabíró állt, s mellette szolgabírák, gyakornokok, írnokok, fogalmazók és a bírói gyakorlatra kirendelt un. hallgatászok teljesítettek szolgálatot. Intézték többek között a rendőri igazgatás ügyeit, kiadták az utazási okmányokat, a kereskedelmi és ipari engedélyeket, felügyeltek a sajtóra, a céhekre és a testületekre, ellátták az egészségügy irányítását, ellenőrizték a járási adóhivatal működését. Mint bíróságok a hatáskörükbe utalt polgári és fenyítő ügyekben elsőfokú hatóságként is működtek.

         Mit intézett és felügyelt még a főszolgabírói hivatal ? Az 1854 áprilisától érvényes működési szabályzat szerint beleszólhattak a községi ügyekbe, szabályozhatták a közösségi életmód és életvitel összes területét. Kihirdették a törvényeket, szervezték azok végrehajtását, gondoskodtak a közcsend és a rend fenntartásáról, a személy- és vagyonbiztonság megteremtését végezték, a birtokháborítást igyekeztek megakadályozni, a fő tevékenységnek számító földműveléssel kapcsolatos ügyekben eljártak, a vadászat, halászat, erdőségek ellenőrzése, utak, hidak és közlekedési eszközök gondozása volt még feladatuk. Végezték a népességösszeírást, szervezték a újoncozást, a nyilvános árveréseket, a szegény-és betegápolást, az iskolák felügyeletét.

         A „Hof –und Staats- Handbuch des Kaiserthumes Österreich” 1856. évi negyedik kötetében találjuk meg a „Nagykátai cs.kir. Vegyes Szolgabíróság” adatait. A járás lakóinak száma 27.258 fő. A szolgabíró Simoncsics László. Segédje Nyitrancsky Ignác. Fogalmazók: Schmidt István, Wurm Imre. Írnokok: Mészáros Péter, Gindl Jakab. Volt még a hivatalban egy hivatalsegéd és két kisegítő.

         1860-ban Ferenc József császár megígérte a megyei önkormányzat újraélesztését. Az 1860. október 20-án kibocsátott Októberi Diploma többek között elrendelte a régi megyehatárok visszaállítását. Jelen tanulmánynak nem feladata a megyeházán történtek bemutatása, csupán jelezni szeretném, hogy 1860 őszén 1848 szellemében, a forradalom és a szabadságharc idején vezető szerepet betöltő személyek kaptak különböző tisztségekre megbízást. Nyáry Pál, Battha Sámuel, Ivánka Imre, gr. Károlyi István, az 1861. január 5-én történt tisztújítás során kerültek vezető beosztásba. Ekkor lett pl. megyei főjegyző a tápiószelei Rákóczy János.

         12 év elnyomása során keletkezett feszültség, elkeseredettség került a felszínre. Az ellenállás letörésére a m.kir. Helytartótanács 1861. október 7-én a megyebizottmányt feloszlatta. Az önkényuralom megújításának 1861-től kezdődő új szakaszát a Schmerling-féle provizóriumnak nevezzük. A megye új járásainak elnevezése és területi nagysága az 1848-ban volt helyzetet állította vissza. Így a megszűnt a nagykátai járás helyébe ismét a kecskeméti járás lépett Moravcsik György abonyi születésű főszolgabíróval az élen. Az új járási tisztikarban régiónkból a tápióbicskei Tormássy Benő kapott helyet. Nagykáta un. alszolgabírói székhely lett a kecskeméti járáson belül.

          Az 1867-ben létrejött kiegyezés után jött létre ismét a nagykátai járás, mely 1945 után az 1990-es évek elejéig ugyanazon épületben –természetesen eltérő elnevezéssel- , az egykori Keglevich-kastélyból irányította a kistérség életét.

                                                                                                     Basa László