Az 1987-ben kiadott Magyar Értelmező Kéziszótár 1527. oldalán  „zarándok” címszó alatt a következő definíció található: „Távoli szent helyet, kegyhelyet hitbuzgalomból (gyalog) fölkereső hívő…” Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség alapító elnöke a 2011-es szövetségi zarándokútról írott cikkében a következőt írta, a fogalomnak egy másik magyarázatát adva:
„Az 1990. esztendőben gyülekeztek először szövetségünk csapatai, küldöttei a Nemzeti Sírkertben, hogy pár nappal március 16-ike előtt fejet hajtsunk a szabadságharc hőseinek emléke előtt, hol sírjaik domborulnak. Nem a szomorúságunk vezeti zarándok utunkat, hanem az a szent cél, hogy lelkünket kitárva meghalljuk példaképeink üzenetét, hogy méltóképpen tudjunk ünnepelni március idusán. Ha rideg idő jött, ha fújt, ha esett, szövetségünk csapatai akkor is megjelentek a hagyományos emlékező helyen…”              Basa László írása

A Tápió-mentén jelentős bázissal rendelkező országos gyermekszervezet, a Magyarország Felfedezői Szövetség hagyományos mozgalmi évet nyitó programja a Fiumei úti temetőbe szervezett megemlékezés és tisztelgés. Minden évben a március 15-ikét megelőző hétvégén kerül sor erre a zarándokútra, melynek ma már több mint két évtizedes múltja, hagyománya van. Ebben az évben a gyömrői, mendei, nagykátai, abasári, kecskeméti csapataink tagjai jöttek el.
1998-99-ben a „Kossuth Lajos azt üzente…” 150. évfordulós országos mozgalom keretében a legnagyobb magyar gyermekszervezetek csapatai voltak itt a felfedezőkkel együtt ünnepelni. A szövetséggel kapcsolatban álló civil szervezetek: Kossuth Szövetség, Görgey-kör, lengyel cserkészek, országos gyermekszervezetek, stb. többször voltak vendégeink, de elfogadták meghívásainkat a történelmi családok leszármazottai is. Görgey Tibor bácsi sokszor emlékezett velünk őse, Görgey Artúr  sírjánál.           A Szerző KÉPEI
Az emlékút kezdete mindig és mindenkor a Kossuth-mauzóleum volt. Az  természetes, hogy itt a szövetség egyetlen Kossuth nevét viselő csapata, a nagykátai katonai hagyományőrzők tartják a megemlékezést. A 48-as honvédruhában sorfalat álló diákok ez évben két történelmi zászlót hoztak magukkal. Az egyik lobogó pontosan 15 éve, 1996-ban került a nagykátai hagyományőrzőkhöz. A nagykátai temetőben nyugvó Hunyadi-huszárhadnagy leszármazói, Pilaszanovics Béla testvérének családja adományozta az emlékzászlót a kátai „propatriásoknak”. Miután a felkeresett sírokban nyugvó hősök egy kivételével résztvevői, közvetett módon szerepükkel részesei voltak az 1849. április 4-iki tápióbicskei ütközetnek, a csata hőseinek emlékére alapított zászló a hantoknál történő meghajtásával tölti be funkcióját. A tisztelgés jelentőségét egy másik évforduló is erősítette: ez évben ünnepeljük Pilaszanovics Béla születésének 180. évfordulóját.
A másik zászló a 2003-ban alapított Kossuth-zászlóalj farkasfogas díszítésű lobogója. Hagyományosan mindig itt, a szövetségi zarándokúton bontjuk ki ezt a zászlót –melyet ez évben a szövetség elnöke tett meg-, s tesszük közzé felhívásunkat a május 21-ig tartó tavaszi emlékhadjáratban való részvételre. A nagykátai hagyományőrzők megemlékezésük kezdetén díszőrséget álltak a mauzóleum belsejében a Kossuth sírját jelképező szarkofág előtt.
Kossuth Lajos (1802-1894) 1849. április 5-én lépett első ízben a Tápió-mente földjére. Két éjszakát töltött Battha Sámuel szentmártonkátai kúriájában, s az elsőnek érintett Nagykátán kívül megfordult e két napon Tápióbicskén, Szentmártonkátán, Kókán. Kossuth emlékét idéző szobor, emléktábla található régiónkban Kókán, Szentlőrinckátán, Tápiószentmártonban, Nagykátán, Tápiószelén, Szentmártonkátán.
A zarándokút állomásai, a tisztelgésre kiválasztott sírok valamilyen módon kapcsolódnak a szövetség hagyományaihoz. Más sírokhoz általában csak az adott történelmi személyiség kerek évfordulója alkalmával szoktunk elmenni. A mauzóleum mögött elhelyezkedő védett parcellában található egy szerény kopjafa, mely Karsa Ferenc (1827-1916) 48-as hadnagy végső nyughelyét jelöli. A zarándokút második sírhelyénél feláll a díszőrség, tisztelgésre lendülnek a szuronyos puskák, meghajolnak a zászlók.
Karsa Ferenc fontos alakja a szövetség hagyományrendszerének. Rakó József kutatta fel a hadnagy naplóját, szervezte meg, hogy sírja különleges engedéllyel a védett parcellába kerüljön. Karsa Ferenc legénye volt egy 12 éves gyermekhonvéd, a tápióbicskei ütközetben hősi halált halt Szabó Jóska. Magáról az április 4-iki összecsapásról Karsa leírásából  szerezhetünk fontos ismereteket. Karsa naplója rejti a legtöbb információt a gyermekszövetség emlékápoló tevékenységében meghatározó 48-as gyermekhősökről. Mindezeket az ismereteket a gyömrői Rákóczi Népe Hagyományőrző Csapat tagjai mondják el példaképük sírjánál. Most ismét Rakó Józsefet idézem:
„Ebben az évben egy megható emlékezés is elhangzott a sírnál. Szövetségünk halottjára, Gutyan Mihályra emlékeztünk, aki alapító tagja volt szervezetünknek, s haláláig tisztaszívű hagyományőrző volt. Az emlékbeszédet Szabó Antal kecskeméti iskolaigazgató, a Zrínyi Ilona csapat alapítója mondta, aki sok éven át ifjúvezetője volt Gutyan Mihálynak…”
Az emlékút mindenkori harmadik állomása a szabadságharc lengyel hőseinek a tiszteletét célozza. Mieczyslaw Woroniecki (1825-1849) herceg, alezredes hamvai fölé emelt obeliszknél a Tápiószelén is járt főtisztre, a Tápió-mentén 1849. áprilisában és júliusában állomásozott és harcolt lengyelekre, a lengyel légió katonáira emlékeztem, emlékeztettem hallgatóságomat. Nem lehet köztünk már az alig pár hónapja elhunyt Kondor Endre (1931-2010), a Bem József Tábornok Lengyel Cserkészcsapat parancsnoka, zarándokutunk korábbi résztvevője. A zászlók és a fegyverek tisztelgése ez évben a Nagykátán gyakran vendégeskedett Bandi bácsi emlékének is szólt.
Klapka György (1820-1892) tábornoknak ugyancsak közismertek a Tápió-vidékhez köthető kapcsolatai. Az ő stratégiája alapján dolgozták ki a tavaszi hadjárat haditervét, s az ő általa vezetett I. hadtest kezdte el az ütközetet Tápióbicskénél. A jelenleg ismert nyughellyel rendelkező nagykátai honvédek az ő komáromi várvédő katonái voltak. Az már csak természetes, hogy a katonának a katonai hagyományőrző gyerekek adták meg a tiszteletet.
A szövetségi zarándokút egyetlen olyan síremléke, mely nem rendelkezik tájegységünkkel kapcsolattal, az a Bem tábornok 13 éves főágyúsának, a későbbi világhírű vegyésznek, Than Károlynak (1834-1908) a végső nyughelye volt. Itt az Örökség-serleggel az idén kitüntetett mendei Ákos Nemzetség Hagyományőrző Csapat tagjai ismertették a gyermekhős tetteit. Velünk volt ezen a napon Than Emőke, a diáktüzérből lett vegyészprofesszor leszármazottja, aki koszorút helyezett el őse sírján.
Görgey Artúr (1818-1916) kovácsoltvas keresztből álló szerény síremléke előtt a Gyöngyös-Abasári hagyományőrzők idézték fel a tábornok  haditetteit, a komáromi fiúkat megdicsérő hadparancs történetét.
A szövetségi emlékút hagyományos végállomása a Petőfi-család közös síremléke volt. A katonai hagyományőrzők tisztelgése mindenekelőtt Petőfi Sándor (1823-1849) őrnagynak és Petőfi István (1825-1880) századosnak szólt. A legnagyobb magyar költő kishazánkban két helyszínen fordult meg: több napig vendégeskedett Tápiósápon, átutazott egy alkalommal Tápiószelén. István öccse résztvevője volt a veszprémi honvédzászlóalj tisztjeként a tápióbicskei ütközetnek, s éppen itt és ekkor kapta századosi beosztását. Az emlékidézés a szövetség „ifijeinek”, vezetőképző csapatának a hagyományos feladata volt.
Rakó József a Himnusz eléneklésére kérte a felfedezőket, majd a szövetségi köszöntéssel:”Pro Patria!”-val búcsúzott a 2011-es zarándokút résztvevőitől. A nagykátai gyerekek ezt követőleg még két síremléket kerestek fel. Örömmel láttuk, hogy domborművel és márványtáblával látták el az egykoron káplánként Nagykátán szolgáló Horváth Mihály (1809-1878), a szabadságharc jeles alakjának korábban vandál kezek által megcsonkított síremlékét.
A zarándokút egyetlen nagykátai születésű személyisége, Mátray Gábor (1797-1875) pár éve renovált sírkövénél ért véget. A szép munkát végzett nagykátai kőfaragó egyetlen hibáját, a tévesen felvésett születési évszámot sajnos még ma sem javították ki.
Az idei zarándokút csodálatosan szép időben zajlott. A négynaposra bővült hétvégét felhasználva sokan keresték fel az egykori Kerepesi úti temetőt: diákok, nyugdíjasok kis csoportjait láttuk, amint egy-egy híres hazánkfia síremléke előtt megálltak. „Zarándokutunkon szívünkbe – lelkünkbe fogadtuk hőseink üzenetét. Három nap múlva ránk köszönt március tizenötödike.”
Basa László