2011. június 2-án nyitották meg a 82. Ünnepi Könyvhetet, ahol 116 kiadó 385 újdonságát mutatták be. A magyar könyv mindenkori ünnepi seregszemléjén a Vörösmarty téren levő 70-es pavilonban dedikálta művét Fülöp Tibor Zoltán, a Magyar Hagyományőr Világszövetség ügyvezető elnöke. „Huszárkonyha” c. reprezentatív albumának vannak Tápió-menti vonatkozásai, s többek között ez indokolja azt, hogy sort kerítünk a könyv ismertetésére.

Fülöp Tibor 1989 óta a tavaszi emlékhadjáratok főrendezőjeként – hogy régiónknál maradjunk - minden áprilisban visszatérő vendége Nagykátának, Tápióbicskének, Szentmártonkátának, Kókának. A könyvben szereplő katonai hagyományőrzők többek között április 4-én jelenítik meg a tápióbicskei ütközetet, vesznek részt a felsorolt települések ünnepségein, felvonulásain. Az már csak ráadás, hogy a kötet több oldalon keresztül mutatja be a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatot és az ugyancsak e település hírnevét öregbítő Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat életét, a kókai néphagyományokat és hagyományőrzést.

KÉPEK

A katonai hagyományőrzés és a könyvkiadás ez idáig egymást elkerülő fogalmak voltak. A „Kalandozás a magyar ízek és a magyar hagyományőrzés” világában alcímet viselő kiadvány legfőbb funkciója, hogy sok-sok kép, rövid történet segítségével bemutassa a legjelentősebb magyar katonai hagyományőrző egyesületeket, a mozgalom legismertebb alakjait, a hagyományőrzők látványos ünnepi rendezvényeit.

A fülszöveg elkészítésére is egy katonai hagyományőrző vállalkozott: Somogyi Győző Kossuth-díjas festőművész, a történelmi magyar katonaviseletek legszakavatottabb hozzáértője:

„Fülöp Tibor Zoltán könyvét ugyanolyan nehéz műfajba sorolni, mint e különleges tehetségű szerző munkásságát. Riportkönyv, szakácskönyv, krónika egyszerre. Bepillantás egy csodálatos, eleven világba, a magyar hagyományőrzésbe. Érdekes emberek és közösségek, akik hazaszeretetből, a történelem iránti lelkesedésből öltenek egyenruhát, vállalnak hihetetlen anyagi és fizikai nehézségeket, miközben habzsolják a valódi, nagybetűs Életet.

Korunk műanyag kultúrájával nem törődve énekelnek, táncolnak, alkotnak, játszanak és főznek. A gyermekjátéktól a magasművészetig terjedő skálán élik meg magyarságukat és önmagukat.

A magyar katonai hagyományőrzés részben a táncházmozgalomból nőtt ki, s lett önálló nemzetépítő és kultúrateremtő erőközpont. Könyvek, tudományos dolgozatok, sporteredmények, zenei kiadványok, százezres rendezvények sokaságát hozta létre az egész Kárpát-medencében önerőből, állami támogatás nélkül.

Fülöp Tibor Zoltán elindítója és egyik vezéralakja ennek a mozgalomnak. A 2003-ban létrehozott Magyar Hagyományőr Világszövetséggel arra törekszik, hogy a katonai hagyományok, a népzene, a néptánc, a kézművesség, a népi gasztronómia és a falusi vendéglátás köreit összekapcsolja, szervezze, és mint rendezvényszervező, újságíró, továbbá mint író népszerűsítse mindezt.

Ennek első dokumentuma ez a könyv. Remélhetőleg folytatása következik !

Fülöp Tibor Zoltán született vezető és szervezői őstehetség, aki képesítéseit utóbb, már teljesítményei gyümölcseként kapta. Alapítója és éveken át vezetője a magyar katonai hagyományőrző mozgalomnak. Néhány fiatal társával 1985-ben alakítja meg a Történelmi Lovas Egyesületet, amelynek tagjaival 1989-ben először lovagolják végig az 1849-es honvédsereg útját Jászberénytől Vácig. A Tavaszi Emlékhadjárat, amely később számos anyaországi településsel és a felvidéki szakasszal bővül, mára nemzeti intézménnyé vált és bebizonyította, hogy a magyar történelem ma is élő hatóerő.

A huszárokhoz később további csapatok, gyalogosok, tüzérek, diákok. Zenészek, néptáncosok, művelődési intézmények, önkormányzatok és politikusok csatlakoztak. Mára a Tavaszi Emlékhadjárat a régiónak két országra kiterjedő kiemelt kulturális eseménye, mely több százezer embert érint. A változatos műfajú rendezvényfüzér legfőbb rendezője- számos helyi és területi szervezője mellett- Fülöp Tibor Zoltán.

A Tavaszi Emlékhadjárat eseményei, szunnyadó kisközségeket élesztettek fel, civil szervezeteket, zenekarokat, énekkarokat hívtak életre, kihalt hagyományokba leheltek életet, könyvek, zeneművek és házasságok sokaságát ihlették, és már két nemzedék nőtt úgy fel, hogy számára a Boldogon megrendezett hatvani ütközet, a tápióbicskei, az isaszegi vagy a váci csata átélt valóság.

Fülöp Tibor Zoltán emellett újságíró is. Rendszeresen jelentek meg írásai a Lovas Nemzetben, az Ármádiában, a Magyar Honvédben, a Napi Ászban és az Arany Tarsolyban, legújabban pedig a Magyar Demokratában. Az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetségen belül sajtóhivatalt hoz létre a kilencvenes évek közepén, és 4 éven keresztül kiadja a 16 országot tömörítő szervezet egyetlen éves periodikáját a Huszárt, magyar, angol és német nyelven. Egyben ő a Huszárvágás és a Huszárkonyha című rádióműsorok, valamint a Huszárvirtus című televíziós sorozat szerkesztő-műsorvezetője, s a Huszárkonyha című 13 részes filmsorozat forgatókönyvírója is.

Nevéhez fűződik a két legnagyobb katonai hagyományőrzéssel foglalkozó országos szervezetnek, a Magyar Huszár-és Katonai Hagyományőrző Szövetségnek, valamint a Magyar Hagyományőr Világszövetségnek a megszervezése, megalapítása és meghatározott időszakokban való működtetése is.”

Most pedig javaslom kedves olvasóimnak, hogy együtt lapozzunk bele a 324 oldalas kötetbe. A lapokon a történelmi kronológia sorrendjében elevenednek meg a Kárpát-medence kétezer éves történelmének jeles korszakai. Egy-egy csapat bemutatását ételrecept vezeti be, ahogy az elsőnek bemutatott Szolnok esetében is Csányi Sándor, a „gulyáskirály” bemutatása mellé tördelt „Csányi-jérce” receptje, az ugyancsak Szolnokon működő Glaudius Egyesület légonáriusainak fotóival teszik azt a könyv szerzői.

„Árpád vezér áldosa” receptje mellett  Nyers Csaba, Kassai Lajos és mások portrévázlata olvasható. Akik bennfentesek a katonai hagyományőrzésben, azok már tudják, hogy most a hun-és honfoglalás kori íjász csapatok következnek. Különleges hely illeti meg történelmünk eme korszakának hagyományőrzésében a Regélő Fehér Táltos Hagyományőrző Egyesület Dobcsapatát. Ők a „paradicsomos gomba húsos szemlegombóccal” kísérik bemutatkozásukat. Nagyszerű eredményekről számolhat be a Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub, akik pl. 2009-ben Dél-Koreában jártak, versenyeztek.

A keresztes háborúk korát idézi fel az Árnyak Szövetsége Harcművészeti Iskola viselete, akik a Dunántúlon szervezik rendezvényeik zömét. A Szent György Lovagrend a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok legfőbb szervezője. Ugyanezt a kort jeleníti meg az Aranykard Sárkányos Lovagok Társasága lovag Poprócsi Attila siroki várkapitány vezetésével. Mátyás király korát idézi fel a Mathias Rex Történelmi Hagyományőrző Egyesület. Aki megnézi a képeken a korhű viseleteket, talán némi fogalma lehet arról, hogy milyen anyagi áldozatokat követel egy ilyen páncélzat beszerzése, megalkotása.

Az Egri Vitézlő Oskola végvári katonáinak állandó bemutatkozási lehetőséget biztosít a Gárdonyi regényéből megismert legendás várban szervezett, évente ismétlődő sorozat. Csobánc vára is megteremtette a maga hiteles öltözéket viselő katonai hagyományőrző csapatát. A felsorolt példák –a könyvben egy-egy csapat bemutatkozására színes fotók, kis történetek szolgálnak- is bizonyítják, hogy a legtöbb településen saját történelmének legfontosabb eseménye adja az azt megjelenítő, egyesületi szinten szervezett katonai hagyományőrzés korszakát. Így van ez a tengődi Bornemissza János Hagyományőrség Egyesület esetében, akik a végvári harcok korával ismertetik meg a nézőket bemutatóik során. Az ugyancsak az e kort felidéző Ősi Tűz Történelmi Vívó Egylet látványos bajvívásait sem kevés gyakorlással lehetett hitelessé tenni.

Ha kuruc-kor, akkor Rákóczifalva. Terenyei Attiláék a 300 éve zajlott Rákóczi-szabadságharc legismertebb hazai hagyományőrzői. Amikor Tápióbicskén 1849-et „írnak”, akkor rákóczifalvi barátaink némileg módosított szerelésben –a korhűség mindenekelőtt- jönnek el a tavaszi hadjárat legszínvonalasabb rendezvényére.

A könyv külön fejezete foglalkozik a katonai hagyományőrzéshez szervesen kapcsolód betyárcsapatok, népi együttesek bemutatásával. Waszlavik Laci Huszár-rock formációja a hadjáratok állandó kísérő rendezvénye. Minden évben találkozunk Bicskén Boldizsár Bélával, az erdélyi Tuzson János Hagyományőrző Társaság székely hadfiával és társaival.

A málnás bukta receptjével indítják a Nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat bemutatását. Sok ezer fotóból válogattak a könyv szerkesztői, s más oldalakon is fel-feltűnnek a tavaszi emlékhadjáratban tíz éve közreműködő  nagykátai gyermekkorú katonai hagyományőrzők. Köszönjük ezt a gesztust.

A szegedi fehértollasok –hivatalos nevükön: Az 1848-49-es Szabadságharc Szegedi III. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesülete – dr. Vass László vezetésével a legjobban felszerelt és kiképzett gyermekkorú 48-as katonai hagyományőrző egyesület az országban.

Külön írás szól a mindenkori hadjáratok utolsó programjáról „Budavári huszárkonyhák és parádék” címmel, melynek kísérő fotóin ugyancsak felfedezhetjük a kátai gyerekeket.

Tüzérgulyás képe és receptje indítja a több történelmi kort is megjeleníteni képes Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat hat oldalas bemutatást. Káplár Béla kat. hő. százados vezetésével – attól függően, hogy mikor milyen évforduló, esemény van soron- hol egy 48-as csatamezőn a hat fontos ágyúval, hol pedig a doberdói fennsíkon csukaszürke mundérban tevékenykednek nemzeti történelmünk felidézésében.

A László Zoltán vezette Magyar Honvédvadász Hagyományőrző és Sportcsoport szürke egyenruhája egyedülálló a fegyvernemen belül. A nagykátai gyerekek régi ismerősei ott vannak a mindenkori április 4-iki bicskei csataimitációban, cserébe február végén mi megyünk el a honvédvadászok rendezte Tarnavölgyi Napokra, a kápolnai csata emlékére szervezett bemutatókra.

Györe Jóska, Budai Ági amolyan egyszemélyes intézményei a szövetségnek, bemutatásuk egy-egy recepttel mindenképpen igazolt. Az Isaszegi Szent Márton Lovas Hagyományőrző Egyesület és az isaszegi csata négy oldalon mutatkozik be, míg a mátyásföldi huszárok Fazekas Richárd vezetésével kapnak helyet az albumban.

Benke Laci bácsi fogalom a magyar gasztronómia történetében, róla is olvashatunk Tibor barátunk könyvében. A huszárcsapatok bemutatkozása a Somogyi Huszárok Egyesülete, a Ferdinánd-huszárok egyenruháját viselő és hagyományát ápoló civil közösség megismertetésével indul. A következő oldalakon már a gyergyószentmiklósi Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület erdélyi képeit látjuk. Parászka Gézáék gyakran eljönnek hozzánk, hol lovastól, hol pedig –ha a szállításra nincs éppen pénzük- gyalogosan. A székely települések ünnepségeit felvillantó képek bizonyítják, hogy a katonai hagyományőrzés Erdélyben is egyre nagyobb tömegeket vonzz.

Önálló szócikket kapott a tavaszi emlékhadjárat történetének bemutatása. Jóleső érzés volt ezen belül olvasni, hogy a Tápió-mente településeinek, katonai hagyományőrző egyesületeinek meghatározó szerepe volt az 1989-ben indult hagyomány, Közép-Európa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvénye sikerében.

A katonai hagyományőrzésen belül sajátos színfoltot alkotnak a betyárcsapatok. Őket és az általuk elkészített ételeket bemutatva ismerkedhetünk meg Rózsa Sándor mai követőivel. Ennek a körnek emblematikus figurája a ma már a nagykátai temetőben nyugvó Jakab László, a Vén Csicsó. A temetés, a halotti torról közölt kép e cikk szerzőjében is felvillantja azt az a felemelő és megrázó élményt, mely 2004 nyarán a kátai temetőben érte. 300 egyenruhás vett részt akkor Jakab László kat.hő, huszárfőhadnagy temetésén, melyhez foghatót azóta sem láttak a bajtársak.

Christine mosolygós képe a „königsbergi gombóc” készítése, esküvője napját megörökítő fotón néz ránk. Christine magyar katonai magazinok hivatásos fotósaként sokat tett azért, hogy a Tápió-menti egyesületekről készült képek, a tavaszi emlékhadjáratok felvételei a sajtóban, kiadványokban megjelenjenek. Itt látjuk a hadjáratok állandó résztvevőiként is ismert  Schwabachi Bajor Királyi Történelmi Polgárőrség és Lövésztársaság életét bemutató színes fotókat.

Máté Endre és a Wysocki Légió a nagykátai lengyel vonatkozású rendezvények rendszeres résztvevője, a hadjáraton belül pedig bajtársaink. Az egyik felvételen pl. Németh Gabriella, a nagykátai csapat hadnagya emeli kardját, jelképezve a magyar-lengyel fegyverbarátságot.

A Doni hősök Emléktúrája bemutatásának is van helyi aktualitása: Jásdi Balázsék rendezte hagyományos program egy évben Nagykátát érintve, jászsági terepen haladt. Káplár Béláék különben rendszeres résztvevői ennek az embert és felszerelést próbáló téli menetnek.

A Pápai Huszár Egyesület által ajánlott étek a „pusztagulyás”. Akit nem hoznak izgalomba a kulinálris élvezetek, azok a szép fotókban, az a búzavirágkék egyenruhás huszárokban gyönyörködhet.

A Csángó Fesztivál képei máris a legendás jász lovasélet, a Jász Lovas Bandérium hagyományőrzését villantják fel. Molnár Jánosék a tavaszi hadjáratokban a lovassági hadmozdulatok meghatározó egységét képezik.

Sokan a világszövetség tevékenységét a katonai hagyományőrző egyesületek működésének koordinációjában látják. A könyv –nagyon helyesen- bemutatja a többnyire a nők uralta művészeti csoportok életét: Izsák Kata, Dévai Nagy Kamilla, a Téka Együttes, a Muzsikás együttes tevékenységét.

A könyv Csányi Sándor bemutatásával indult, majd a 258. oldaltól ismét átélhetjük a szolnoki gulyásfesztivál hangulatát. Pár oldallal odébb Kassovitz László meseíró és a dunakeszi mesekarnevál bemutatása  jó példa arra, hogy a szövetségen belül milyen nagy az önmegvalósítás lehetősége, milyen sok réteg, korosztály számára tud élményt, alkotó cselekvést biztosítani a hagyományőrzés.

Klucsár András népi iparművész, a Naszály Manufaktúra Baráti Társaság vezetőjének  bemutatkozása után a kézműves hagyományok művelőinek –fazekasok, fafaragók, kovácsok- bemutatásával ismerkedhet meg az olvasó. Éva Ilona, a Tündérképző Egyesület vezetőjeként az „ördögvére leves fekete galuskával” étket ajánlja a hagyományőrzéssel ismerkedőknek. Korunk tündéreinek bemutatása képben és szövegben ugyancsak megtalálható a könyvben.

A „birínyi babos bornyú” nyitja, a „macok” fantázianevű étek  receptje zárja a Jászsági Hagyományőrző Egylet bemutatását. Bathó Editke, Besenyi Vendel és társaik a helyi néphagyományok megőrzésében országos viszonylatban az egyik legszínvonalasabb tevékenységgel rukkolnak ki, melynek egyik ékes bizonyítéka a napokban megjelent „Szülőföldünk a Jászság” helyismereti olvasókönyv. Fülöp Tibor könyvében hat oldal jutott nekik, ugyanakkor tudjuk, hogy ezt az értékmentést már eddig is tucatnyi könyv, a Redemptió nevű folyóirat, a Jász Múzeum sok-sok kiállítása, a maguk gyönyörűségére és a közönség okulására szervezett számtalan hagyományőrző rendezvényük valósította meg. Örülünk, hogy a Tápió-mentével szomszédos tájegység követendő mintát mutat mindnyájunknak.

Hogy a Tápió-mentén is megmozdult valami, arra jó példát szolgáltatnak a kókai oldalak. A fejezet címe: A kókai lencsegulyás és a jókedvű szilvaleves. Az első étket Juhász Ildikó, a fejezetet záró gasztronómiai élvezetet Lantos Gyula háromszoros Európa- és világbajnok ajánlja. Kóka Nagykáta, Tápióbicske után harmadikként kapcsolódott be a hadjárat menetébe, s mint az április 5-iki Kossuth-emléknap parancsnoka tanúsíthatom, hogy Juhász Ildikó polgármester asszony, Gyuricza Anita műv.ház vezető részéről a legszínvonalasabb hadjárati vendéglátásban van minden évben részünk. Tavaly éppen húsvét hétfőre esett Kossuth és Görgey Margit-hegyi találkozójának évfordulója, s így a történelmet, a katonai hagyományőrzést, a Kossuth-kultuszt és a húsvéti népszokásokat ötvözték rendkívül sikeresen kókai barátaink. Erről tanúskodnak a kókai oldalak képei .

Közeledve a könyv végéhez egy-egy recepthez egy-egy hagyományőrző barátunk bemutatása társul. Alberti Enikő és Alberti Gergely, Simon Ildikó, Szabó Péter és Gyóni Zsófia, Antal Edit és Mártonffy Attila, Nagy Dorottya ugyancsak jól ismert arcai a szövetségnek.

Nagy Béla Lajos grafikus munkássága adja a világszövetség arculatát. Oklevelek, jelvények, plakátok, naptárok, emblémák fémjelzik ezt a nélkülözhetetlen tevékenységet. Természetesen a Nagy család –tényleg sokan vannak- is ajánl étket, csak ki kell próbálni.

A mindenkori hadjárat nélkülözhetetlen része a hadtáp szolgálat megszervezése. Szabó Sándor jászkiséri vendéglátós bemutatása a hagyományőrzés ezen oldalának a megjelenítését szolgálja.

A könyv végén található névmutató 400 nevet tartalmaz, mely listát végigböngészve közel 20 Tápió-menti hagyományőrző, közéleti személyiséget  találunk. A többi név viselője a –legalábbis is sokan közülük- a hadjáratok résztvevőiként régiónk vendége április 3-5. között.

A könyvet mindenekelőtt a névjegyzékben található bajtársaknak ajánlom, hiszen számukra az eddig végzett áldozatos tevékenység egyfajta elismerése a kiadványban való szereplés. Ajánlom a könyvet a csapatok, egyesületek tagjainak, a szervezeteknek és rendezvényeknek otthont és helyet adó települések lakóinak, hogy a képek és a közölt kis történetek, bemutatkozások segítségével legközelebb már talán nevesítve látják a felvonulások, csatabemutatók résztvevőit. Ajánlom az albumot a világszövetség minden tagjának, a gasztronómia iránt érdeklődő háziasszonynak és a fakanalat hozzáértően forgató férfitársaimnak, a magyar és az egyetemes kultúrát megismerni szándékozó olvasónak.

A rendkívül látványos és színvonalas kiadvány a Magyar Ház KFT gondozásában, a Gyomai Kner Nyomdában látta meg a napvilágot. Köszönjük a szerzőnek, Fülöp Tibor Zoltánnak, hogy közös tevékenységünknek, a magyar hagyományok őrzésének ilyen szép emléket állított.

Basa László

kat.hő. százados, a Magyar Hagyományőr

Világszövetség tiszteletbeli elnökségi

tagja