Már mint, a 2010. esztendő a sülysápi Wass Albert Művelődési Központban, hiszen a decemberben felénk betlehemező székelyekre is sokan kíváncsiak voltak, majd az Ebadták szokásos teltháza után, most a január is szépen sikerült.(Az elővételben lassan elkelt - még 20 db. eladó - Eperjes-jegyek már a februárt dicsérik.)

Idén sülysápi és Sülysáphoz is kötődő tehetségekkel ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját.

Minkóné Polenyik Piroska, rajzoló-festő leánya számára kért kiállítási lehetőséget a WAMK-ban, de kiválóan fogta-szervezte össze a hamarosan öt, majd a végén azt a hat ifjú képzőművészt és szüleiket is, akik csatlakoztak hozzájuk.

(A kiállítók méltatását Balog Mónika vállalta fel, amely a Sülysápi Hírforrásban rövidesen megjelenik majd, de itt, a honlapon is közölni fogom az írását.)

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

Örülök, hogy elfogadták javaslatomat, és ezt az igazán bőséges tárlatot a január 23-i gálaműsorunkhoz illeszthettük. (Láthatóan megvolt ennek a hozadéka, hiszen a kiállítást megtekintő szülők, rokonok, barátok, pedagógusok többsége itt maradt az előadás alatt is, és a fellépők miatt érkezőknek is módjuk volt a képeket megtekinteni.)

A sülysápi tehetségek műsorának megszervezése nem a jelenlegi művelődésszervező eredeti ötlete, hiszen elődeim karácsonyi programjai is hasonló elképzelésre épültek. Reménykedtem abban, hogy az általam az elmúlt esztendőben már megismert helyi tehetségek fellépése, egy színvonalas programot valósít meg a művelődési házban.

Most a színvonalon volt a hangsúly, tehát arra kértem a szereplőket, hogy a legkiérleltebb produkciókkal tegyék számunkra emlékezetessé ezt a napot. Személyükben azokat a fiatalokat ünnepeltük, akik szorgalommal és gyakorlással lesznek ápolói és éltetői e település kultúrájának.

Pálinkás Bernadettnek és Duca Renátának, a Harmónia Zeneiskola éppen csak 16 éves zongoristáinak talán az első, igazi bemutatkozása volt 23-án. Rendkívüli izgalommal jöttek be az elmúlt napokban próbálni. A pódium magasa, a lámpák fénye, a zsúfolt nézőtér várakozó elcsendesedése izzasztotta tenyerüket. Remélem, hogy a lelkes taps, a közönség ovációja, a virágcsokros ünneplés üzenete eljutott hozzájuk: a tehetség akkor válik értékké, amikor mások is örömüket lelhetik abban.

Fábryné Salvári Katalinra és Ebadtáira mindig számíthatok. 2008. decembere óta hat alkalommal csábítottak, szerveztek teltháznyi közönséget a WAMK-ba. Az újdonsült, és immár „egyesztendős” népművelő – bár sok érdeme igazán nincs is benne – nagyon elégedetten néz szét a gondjaira bízott épület nézőterén ezen alkalmakkor.

Lassan félszvakból is értjük egymást. A fellépők, és így színjátékosok is szabadkezet kaptak a műsoruk összeállításában, de a tanárnő egy „félszavas” felkérésből is érezte, hogy nem feltétlenül kell patetikusnak lenni ezen a napon. Egy rendkívül szórakoztató, vidám, verses-táncos produkcióval ismét lehengerelték a közönséget.

Forgách „Joe” József 11 esztendeje él Sülysápon. Gyerekkora óta gitározik, és számos rock-együttesben szerepelt már. Gondolkodás nélkül hívtam meg „Joe”-t  erre a gálára, hiszen a válogatás alapját a tehetség és a szorgalmas gyakorlás által színvonalassá vált produktum és nem a műfaji skatulya jelentette most. Örülök, hogy a közönség nagy része elismerte és megcsodálta a virtuóz gitáros játékát.

Szentgyörgyiné Schneider Anita évek óta tanítja a moderntánc iránt érdeklődő fiatalokat a településen. Munkálkodásának eredménye ott van az Ebadták lendületes táncjeleneteiben éppen úgy, mint a fergeteges ATOMDANCE előadásokban. A mindig mosolygós kismama két 8 fős csoportot varázsolt most is a színpadra.

Balog Mónikával először próbálkoztunk egy bornappal, tavaly októberben. Az akkori program egyik meglepetése volt az a fiatal, népzenei pályára készülő zenekar, akiket Bugyi Dominka hívott magával. A sülysápi énekes révén szeretném, ha a jövőben a turai fiatalok Sülysápot is „hazai pályának” tekintenék. Egy nagyszabású turai népzenei- és néptáncünnepről, fellépés után siettek hozzánk. (Remélem, hogy ez évben még az énekes és a zenekar egy önálló, közös műsorral lép fel nálunk.)

Pávai Zsolt, a nagykátai Tápiómente Táncegyüttes táncosa két-három hónapja kezdte el az „alapozást” a remélhetőleg egyszer együttesé érő sülysápi gyerekcsapattal. Pávai Zsolt, öt társával együtt sietett át hozzánk egy tápiószelei fellépésről, hogy bemutathassam őt a helyi közönségnek. (Nagyot vállaltak a táncosok és a zenészek, amikor próba nélkül, a táncosok kíséréséhez még nem szokott fiatalokkal együtt vállalták a fellépést. )

A műsort a zongoramuzsikával kezdtük és a Bugyi Dominika által, a közönséggel együtt énekelt Himnusszal zártuk méltó keretbe.

Összesen 48 szereplő lépett fel ezen az estén. Ennyien szaladgáltak a függöny mögött jelenésükre izgatottan várva. Az egyik pillanatban 8 mikrofon, állvány, kígyózó vezetékek sokasága, cimbalom és hangszerek terítették be a színpadot, a másik percben már a táncosoknak kellett üressé varázsolni a teret. Közben CD-lemezek cserélődtek a lejátszóban, függöny zsinórokhoz szaladtunk, lámpákat kapcsolgattunk, vetítettünk, konferáltunk, …

Írom mindezt többes számban.

Fábry János most is, sokadik alkalommal is kitartott a színpadon, és az Ebadták fellépése után is kezelte a következők lemezeit, cipelte a mikrofon állványokat. Forgách „Joe” is hasonlóan tett, és igyekezett valami rendet tartani a megbokrosodó keverőpult fölött.

Balog Mónika a kezdettektől segíti a munkámat. Ha ötletet hoz, akkor hozza a megvalósításhoz szükséges lendületet is, szervezi a közönséget. Most napokon át gyűjtötte az információkat, adatokat, hogy a kiállítás megnyitását és a gálaműsort is színvonalasan tudja konferálni.

Az intézmény tavalyi gazdálkodása, spórolása lehetővé tette, hogy a hangtechnikai fejlesztésünk mellett egy videokamerát is vásároljunk. Katus Norbert állt a gép mögé, és a felvételek rögzítése közben egy kivetítéssel is érdekesebbé tette a gálát a közönség számára. (A cikkben látható filmet is ő szerkesztette-vágta össze)

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

Természetesen, mint ahogy szinte minden alkalommal, Teréki Krisztián és Bálint Dániel barátaim, a tapiokultura.hu munkatársai is eljöttek segíteni, a minden program végén  következő technikai pakolást lerövidíteni.

Minden szereplő, minden segítő önzetlenül lépett fel és segítette az est sikerét!

Nekik, a türelmes, a nézőteret ezúttal betöltő közönségnek  ezt a szép estét,  Farkas Ferencnek a több tízezer forint értékű virágcsokrok felajánlását, Tari Imrének paravánok elkészítését: köszönöm!

2010. január 28.                        Tarnavölgyi László