Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 2464

Száz évvel ezelőtt, 1915. február 28-án a nagykátai szórványban működő református gyülekezet fiók-egyházközséggé alakult. Ismerjük a helyszínt és a körülményeket, s az évforduló alkalmat biztosít arra, hogy megismerjük a reformáció elterjedését Nagykáta és környékén, a járási központtá vált település és a szomszédos Szentmártonkáta különleges kapcsolatát. A most közölt tanulmány reagálás a „Híd”-ben, a nagykátai református gyülekezet hírlevelében megjelent felhívásra, mely a centenárium kapcsán a helyi vallási közösség történetének feldolgozását kezdeményezi. A helytörténész tanulmánya hozzájárulás az ünnep méltóságához, csak egy adalék, s nincs lehetőségem, nem is törekszem a gyülekezet történetének a teljesség igényével történő megírására.KÉPEK

Krónikaíró eleink, akik a múlt homályát oszlatták

S minél távolabb megyünk a mától, annál nagyobb a múlt homálya. A kezdetet községi és egyházi szempontból pedig szinte a teljes sötétség veszi körül. Pedig éppen ez érdekelne legjobban: hogyan történt az indulás, az alakulás? Felelet helyett a titok sötét és merev arca tekint ránk.”

A fenti sorokat 1943-ban a szentmártonkátai gyülekezet 33 éves ifjú lelkésze, dr. Kovács István (1910-1956) vetette papírra „A szentmártonkátai református egyház története” c. munkájában. A nagykátai reformátusok a maguk szórvány jellegében 1915-ig a szomszédos Szentmártonkáta lelkészének és gyülekezetének részeként működtek. Dr. Kovács István vékony kis füzete a legfontosabb forrás a kutatók számára, mely a városi könyvtár helytörténeti gyűjteményében is megtalálható.

A Tápiószelén született Benkó Imre (1859-1932) 1929-ben Nagykőrösön írta meg „ A szentmártonkátai református egyház történetének vázlata” c. tanulmányát, mely forrást saját bevallása szerint jól tudta hasznosítani 14 évvel később Kovács tiszteletes is.

A nagykátai Simonyi Simon Nyomdában 1932-ben szedték ki Baksay Bélának, az 1915-ben megalakult gyülekezet első gondnokának a művét, mely a nagykátai fiókegyház történetét dolgozta fel. Az alig párlapos füzetke –egy előadás szövege- a gyülekezet első 17 évének fontos és hiteles dokumentuma.

Nagykáta históriáját 1848-ig dolgozza fel Lakatos Gyula 1999-ben megjelent „Nagykáta története a kezdetektől 1848-ig” c. műve, mely forrásmű a reformátusokra vonatkozóan viszonylag kevés információt tartalmaz.

A reformáció megjelenése Magyarországon

Közismert, hogy a reformáció, a protestantizmus eszméi a 16. században, a török uralom elterjedésével párhuzamosan jelentek meg a Magyar Királyság területén. Annak ellenére, hogy az uralkodói hatalom és az országgyűlés gátolni igyekezett az új vallást, az a század végére az ország 80-90%-ban elfogadottá vált. Miután a reformátorok, a prédikátorok magyarul szóltak a néphez, lefordították magyar nyelvre a Bibliát, ezzel nagy tömegek számára vált érthetővé, befogadóvá a katolicizmus monopóliumát megtörő új irányzat.

Luther Márton 1517-es wittenbergi fellépését megelőzőleg már voltak eretnek és előreformátori felekezetek. Részben a Tápió vidékén –Tápióságon- leltek menedékre a 15. században az üldözött husziták, akiknek vallásgyakorlásáról nincsenek információink.

A mohácsi csatavesztés a katolikus egyház számára is nagy csapás volt. A csatában két érsek és öt püspök vesztette életét, amivel az egyház jelentős mértékben meggyengült. Buda 1541-ben történt elfoglalása után az ország középső részén a török tartós megszállásra rendezkedett be. Sok pap elhagyta plébániáját, s a lelki gondozó nélkül maradt hívek fogékonyak voltak az új hitelvekre. 1526-ban az országgyűlés jelentős egyházi vagyonokat –az elesett főpapok javadalmait- sajátított ki az ország védelmére. A 16. század végén az országos tisztségek többségét protestáns főurak töltötték be.

Magyarországon kezdetben Luther tanai terjedtek el, ugyanakkor viszonylag hamar ismertté váltak Kálvin János és Ulrich Zwingli nézetei is. Az 1560-as években alakult ki a protestantizmus két legfontosabb ága: a kálvini reformátusok és a lutheránus evangélikusok egyháza. A magyar reformáció elindítói voltak Dévai Bíró Mátyás, Sztárai Mihály, Gálszécsi István, Meliusz Juhász Péter, Szegedi Kiss István prédikátorok.

A reformáció elterjedése a Tápió mentén

Vallási kérdésekben kevésbé jártas olvasóimnak mondom: a reformáció svájci irányzatát, elsősorban Kálvin János tanítását követik a reformátusnak nevezett vallási irányzat követői. Egyházzá válásukat 1567-től számítjuk, amikor a debreceni zsinaton a reformátusok elfogadták a Második Helvét Hitvallást, mely a Heidelbergi Kátéval együtt a magyarországi egyház alapvető hitszabályzó irata.

Az új vallás a 16. század közepén jelent meg a Duna-Tisza közén. Buda várának a török által 1541-ben történt elfoglalása után vert gyökeret a reformáció többek között Gyöngyös, Jászberény, Cegléd, Nagykőrös településeken. A Cegléden működő evangéliumi hitterjesztő, Szegedi Kis István hatását feltételezi Kovács tiszteletes műve: „…joggal feltételezhetjük, hogy mint az alább részletezett helységek, úgy Szentmártonkáta sem zárkózhatott el a reformáció ügye elől.” A tápiómenti reformátusok Szegedi Kis Istvánt tekintik vallásuk első kiemelkedő, működésében és hatásában a térségen belül meghatározó hitszónokának. Miután a jeles prédikátor Cegléden is vezetett gyülekezetet, jó okunk van hinni, hogy hatása közvetlenül is érvényesült térségünkben.

Az 1626. március 15-én Ráckevén tartott egyházi gyűlésen jelen volt Szokolai (Szomolyai) Márton szentmártonkátai lelkész. Ez az első bizonyíték arra, hogy a Tápió mentén működő református gyülekezet található.

A reformáció és Nagykáta első kapcsolata egy meglehetősen sokak által vitatott hitelességű forráshoz köthető. Pongrácz György váci püspök 1675-ben Róma számára összeállított jelentésében „Cseke-Káta birtokot a katolikus falvak, Nagy-Káta birtokot pedig a kálvinisták eretnek plébániái közé sorolta”. 1796-ban Kajtár Miklós nagykátai plébános forráskritikája szerint „Nagykáta tehát, az a kálvinista hely másutt kellett, hogy legyen; amelynek az elnevezését közvetlenül azután, hogy lakatlanná vált, miként a Káták közül a legnépesebbet, e helyre (t.i. Cseke-Kátára-L.Gy.) alkalmazták”. Lakatos Gyula elírásnak véli azt a tényt, hogy Nagy-Káta elnevezésű település egy időben kálvinista lett volna. Miután az egyidejű kettős elnevezés –Nagykáta és Csekekáta- sem tisztázott minden bizonyossággal, a vallási megjelölést sem tartja perdöntőnek. Véleménye szerint a jelentésben elírás történt, Nagy-Káta elnevezés valójában a „Nagy harta” települést jelenti, melyre már igaz a kálvinista társítás. Az mindenesetre tény, hogy Nagykátán az elkövetkezendő évszázadok alatt nem alakult ki életképes református közösség.

Galgóczy Károly magyarázata szerint az elpusztult Káták református lakói a legelőször benépesült Szentmártonkátára mentek .

Tápióság virágzó református gyülekezete a török kiűzése után pusztult el, s 1690-ben már az elhagyatott települések között említették. Tápiószentmárton első ismert lelkésze 1626-ból Kevinus István, s a váci püspökség a falut az eretnek plébániák közé sorolja. Amikor 1700-ban az elpusztult Tápiószentmártonba evangélikus tótokat telepítettek, ott a protestáns vallás eme ága vált mindmáig meghatározóvá. Az 1628-as ráckevei zsinaton jelen volt a tápiószelei lelkész, majd 1690-ben a közismert történelmi események következményeként lakatlan hellyé vált. A község újjáalakulása az 1723-as betelepítéssel kezdődött, s a reformáció a 19. században erősödött meg újra a faluban.

Tápióbicskén is életképes gyülekezet volt, melynek lelkésze 1629-1632 között Váczy Basilius volt.

A katolicizmus ellentámadása

Althan Frigyes gróf (1628-1734) váci püspök az 1714.IV.28-i királyi rendelet értelmében Alsónémedi, Hartyán, Mogyoród, Szada, Szentmártonkáta, Veresegyház, Üllő településeken visszavette, elfoglalta a reformátusok által használt templomokat.

A püspök 1718 decemberében érkezett püspöki látogatásra Szentmártonkátára. A többségében református lakosság megnyitotta általa használt templomát a főpap előtt. Ezt követőleg az egyházmegye katolikus vezetője elvette a templom kulcsait, s a református híveket kikergette az általuk kétszáz éve használt épületből. Kijelentette, hogy mától fogva a szentmártonkátai templom a nagykátai plébánia filiája, azaz leányegyháza. A nagykátai plébánost a templom birtokába beiktatta, a reformátusokat a helyi vallásgyakorlástól eltiltotta. A templom harangját, templomi edényeit is elkobozta a püspök.

A mártonkátai református hívek nem nyugodtak bele sérelmükbe, két megbízottjuk révén Bécsben tettek panaszt. Amikor 1719. január 25-én a nagykátai plébános misét akart mondani, a templomot a református hívek visszafoglalták. Althan püspök a vármegyénél tett panaszt, s a lefolytatott vizsgálat során harminc tanút hallgattak ki. „Szentmártonkáta községet pedig az erőszakos szembeszállásért 200 forint pénzbüntetésre és a vezetőket 200 pálca ütésre ítélték.” Az ekkor Szentmártonkátán lelkészkedő Kecskeméti Pál szomorúan távozott Fülöpházára. 1729-ben a 80 éves lelkészt a dunamelléki református egyházkerület püspökévé választották.

1722-ben a mártonkátai katolikus egyházközség önálló plébániát kapott, melynek terheit a reformátusoknak is fizetni kellett. A szentmártonkátai reformátusok bátor templom(vissza)foglalásának 295. évfordulója indokolta az esemény részletes bemutatását.

A megpróbáltatás évei

Az első lelkészek említésének dátuma 1626 volt, s ekkor még a Káta nemzetség örökösei voltak a Tápió mente legjelentősebb földesurai. 1663-ban Torna várában a nemzetség utolsó tagja, Káthay Ferenc eladta tápiómenti birtokait Keglevich Miklós tornai főispánnak, s ezzel egy korszak zárult le kishazánk történelmében. A mindvégig katolikus és udvarhű Keglevichek az ellenreformáció éveiben igyekeztek emberségesen kezelni másvallású jobbágyaik hitéletét. Gróf Keglevich József 1728. február 21-én a mártonkátai református jobbágyok számára un. szabadságlevelet adott:

„Megengedtem említett szentmártonkátai helvét hitvalláson lévő szegény embereimnek és jobbágyaimnak, hogy közöttük Mester, tanítót tarthassanak, ki által gyermekeiket taníttathassák; nem kételkedvén semmit abban, hogy a Tekintetes és Nemes Vármegye Őfelsége kegyelmes parancsolatjához kívánván magát alkalmaztatni, sem megírt jobbágyaimat, sem Mesterüket nem fogja eziránt háborgatni.”

Altham püspök erőszakos ellenreformációja eredményezte, hogy a református híveket a katolikus plébános számára történő adófizetésre kötelezték. Kovács tiszteletes által „a református hívek ügyét jóindulattal kezelő földesúr”, I. Keglevich Gábor (1710-1769) közvetítésével létrejött egyezség –„minden izetlenségek és háborgatások eltávoztatásáért”- végül szabályozta a reformátusok részéről a katolikus plébániának juttatott adót. (A közvetítő gróf segítségével kapta meg Nagykáta Mária Teréziától a mezővárosi kiváltságokat, s a földesúr építette a kátai temető kápolnáját. Mária Terézia tábornoka az egyik legjelentősebb Keglevich volt.)

A megerősödés esztendei

Az 1781-es türelmi rendelet véget vetett a reformátusok megpróbáltatásainak. II. József híres rendelete a protestáns vallások számára az eddig uralkodó katolikus vallással egyenértékű jogokat biztosított. A rendelet értelmében száz protestáns család templomépítési, egyházfenntartási jogokat kapott. A templomépítés korlátozása kimondta, hogy tornya az épületnek nem lehet, s bejárata nem nyílhat utcára vagy nyílt térre. Amikor 1782-ben gyűlés határozott az építésről, akkor 143 református család 893 tagja lakott a községben.

A gyülekezet által szervezett gyűjtésből 200 forint készpénz folyt be. A közismerten római katolikus gróf Keglevich Ágoston földesúr 400 forintot és az épület tölgyfagerendáit adományozta templomépítés céljára. A telket Battha János földesúr ajándékozta. A templom elkészültéig 1782-től a Battha uraság által rendelkezésre bocsájtott un. vincellér-házban zajlott az istentisztelet.

Magát a templomot 1785-ben vették birtokukba a hívek, s a ma is látható tornya 1822-1823-ban készült el. A ma is álló lelkészlak 1840-ben épült fel, melyhez gróf II. Keglevich Gábor (1784-1854) nógrádi főispán, az utolsó magyar tárnokmester 10 ezer téglát adományozott.

Ha megvizsgáljuk a tápiómenti települések vallási összetételét, igencsak eltérő arányokat látunk. Sok helyütt meghatározó a katolikusok nagy száma, míg másutt a reformátusok, evangélikusok létszámban egyenrangúak. Az evangélikusok Tápiószelén és Tápiószentmártonban élnek nagy számban, míg a reformátusok legnagyobb aránya a járás települései közül Szentmártonkátán található. Miután a magyar történelemben a középkorban és az azt követő évszázadokban a földesúr vallását kötelezően követték a jobbágyok, ez a katolikus Keglevichek esetében Nagykátán egyértelművé tette, hogy mely vallás nyer kiváltságot. Szentmártonkáta, Tápiószele, Tápiószentmárton evangélikus és református kis-és köznemesei mecénásai voltak a protestáns vallásoknak, s ebből fakadóan mindmáig egyfajta szigetként működnek a katolikus többségű régióban. A jelzett községek újkori betelepítése felvidéki tótokkal történt, ami az evangélikus vallás térhódítását hozta magával.

A szentmártonkátai gyülekezet 1943-ban megjelent története nem tér ki a szórványban működő nagykátai közösség állapotára. 1748-ban 3 családfőt nevez meg Nagykátán református vallásúnak, mely az átlag 6 fős családot alapul véve 18-20 főt jelenthetett. A legnagyobb számot -9 család- 1887-ben tartalmazta a statisztika. Dr. Kovács István tiszteletes tanulmánya szerint Nagykátán 1880-ban 37 fő, 1900-ban 207 fő, 1920-ban 340 fő, 1930-ban 459 fő volt a református hitkövető. Mindebből jól látható, hogy a nagykátai közösség a századforduló idején érte el a szórványból való kilépés egyik feltételét. A szentmártonkátai anyaegyház szórványként gondozta a következő települések református híveit: (Az 1930-as adat szerint az első szám a település össz. lakossága, majd azon belül a reformátusok aránya.) Tápiószecső (3902-78), Tóalmás (3389-55), Kóka (4868-41), Szentlőrinckáta (2314-24).

A nagykátai fiókgyülekezet megalakulása

„Szórványaink úgy állnak elénk, mint amelyekkel Isten meg akarja mutatni: milyen nagy ajándék, hogy itt Szentmártonkátán egységben, szervezett és nagy múlttal rendelkező egyházi közösségben élhetünk. Szórványaink olyanok, mint a be nem kötött sebek: hol erősebben, hol gyengébben, de vérzik rajtuk keresztül református egyházunk”- írja Nagykátára is utalva dr. Kovács István.

1906-ban dr. Székely József (1875-1913) lelkészt meghívta meg lelkipásztorának a szentmártonkátai gyülekezet. A mártonkátai református közösség egyik legnagyobb hatású vezetője sokat tett a hívekért, ma az ő nevét viseli a 31-es út kanyarulatánál álló kétszintes iskola. „Pásztori tekintete tovább terjedt, mint Mártonkáta határa. Meglátta a nagykátai és a szórványbeli református híveket is. Ügyüket felkarolta. Ő kezdte meg a református gyermekek vallásoktatását Nagykátán és a szórványokban.” – írta róla Kovács tiszteletes. Szentmártonkáta őrzi a száz éve elhunyt Székely József emlékét

1915-ig a nagykátai hívek a szentmártonkátai templomba is jártak istentiszteletre. Hogy ez milyen rendszerben és gyakorisággal történt, azt nem tudjuk. Források szólnak arról, hogy Székely József rendszeresen járt át Nagykátára istentiszteletet tartani. A ragaszkodásnak szép példája a következő idézet: „Dr. Krajcsik Rezső nagykátai orvos és neje Konkoly Thege Erzsébet 400 koronát adományozott a templom kifestésére.”

Magáról az elválásról a következőket olvashatjuk a 84. oldalon: „Most a hanyatlás korszakának egyik örvendetes és vigasztaló tünetét örökítsük meg a nagykátai reformátusoknak 1915. február 28-án fiók-egyházközséggé alakulását. Özv. dr. Karácsonyi Jenőné lakásán 98 adófizető egyháztag részvételével alakult meg az azóta Isten kegyelméből megerősödött fiókegyházunk. Első vezetősége:Baksay Béla gondnok; Árvai Sándor,dr. Földes, Hegedűs Dezső, Kulik Sándor, Monori Sándor, Nagy Lajos, Papp János és Váradi Imre presbiterek. Az első református istentiszteletet Nagykátán a fiók-egyházközség részére Székely László 1915. május 23-án tartotta. A nagykátai gyermekek vallásoktatására ugyancsak ő járt át hetenként Nagykátára.”

A fiókgyülekezet első gondnoka, Baksay Béla így emlékezik a nagykátai gyülekezet részleges önállóvá válására:

„1915. év február hó 28-án, tehát 17 esztendeje múlt, hogy e napra összehívott közgyűlés, Székely László szentmártonkátai lelkész úr elnöklete alatt, özv. dr. Karácsonyi Jenőné úrnő lakásán kimondotta a Nagykátai Ref. Leányegyház megalakulását. Ezt megelőzőleg már hónapokkal tárgyalások, megbeszélések folytak annak lehetősége iránt, s mindazok a kellékek, adatok, lélekszám és az adózók megállapítását erre alakult szűkebb bizottság intézte és azok ténykedése hozta létre, tette lehetővé, hogy az elgondolás meg is valósíttassék.

Székely László szentmártonkátai lelkész úr igazán önzetlen fáradozásának köszönhető az, mert azzal a ténnyel saját egyházától 98 adófizetőt vont el, de ugyanakkor egy új kis egyháznak alapkövét rakta le Isten dicsőségére.(…)

A megválasztottak legelső ténykedése megfelelő helyiség szerzése volt s hogy azt a szükséges felszerelésekkel lássa el. A hívek készséges adakozása rövid időn belül lehetővé tette, hogy helyiséget bérelhettünk és azt felszerelhettük. Egyik hívőnk a szószék, lelkészpad és az úrasztalát adományozta…(…) A felszereléshez nagy összeggel járult özv. dr. Katona Lajosné úrnő, aki állandó figyelemmel kísérte kis Egyházunkat, támogatta, minden mozzanata érdekelte, állandó segítőnk volt.

1915. február hő 28-ától, tehát a megalakulás napjától, ideiglenesen özv. Karácsonyi Jenőné úrnő volt kegyes lakosztályának egy részét átengedni isteni tisztelet tartására, ahol a hívek kéthetenként hallgatták Isten igéjét.

1915. május 23-án tartatott legelőször isteni tisztelet a már kibérelt és berendezett helyiségben, melyet minden alkalommal Székely László szentmártonkátai lelkész úr látott el minden ellenérték nélkül…”

A „fiókegyház” fogalmat a következőképpen magyarázza a Pallas Nagylexikon: „v. .leányegyház, latinosan filia, a katolikus és protestáns egyházjog szerint olyan egyházközség, mely nem képez önálló lelkészséget, hanem egy másik községnek (anyaegyház) tartozéka.” A nagykátai reformátusok önállósodása egy többlépcsős folyamat volt. A fiókegyház státuszt a létszám mellett az istentiszteletnek helyet adó épület biztosította.

A tágas parkkal rendelkező kúria tulajdonosáról azt tudjuk, hogy az 1900-as évek elején a Budapesten élő dr. Karácsony Jenőné szül. bárczai Bárczay Borbála volt, aki férje halála után vásárolta meg az épületet. A kúriát –illetve annak egy tágas helységét- a gyülekezet részére bocsájtotta mindaddig, amíg annak nem lesz önálló temploma vagy imaháza. Az épületben ma a tüdőgondozó intézet működik.

Az első világi elöljáró, a presbitériumot vezető gondnok Baksay Béla gyógyszerész, kinek rokona volt Baksay Sándor (1832-1915) dunamelléki református püspök. Az első istentiszteletet megtartó, sorrendben 18. szentmártonkátai református lelkész dr. Székely József testvéröccse, Székely László tiszteletes úr volt. Székely László 1913-1922 között állott a mártonkátai egyház élén, s biztosította egyúttal a nagykátai hívek számára is az igehirdetést. 1922-1929 között ezt a feladatot Bődy Lajos lelkész látta el.

Olvasóim között lehetnek olyanok, akik nem járatosok az egyházi szervezetek felépítésében. Nekik mondom, hogy a protestáns egyházakban a presbiterek a lelkész mellé választott, világiakból álló döntéshozó testület, melyek együtt alkotják a presbitériumot. A presbitérium világi elnöke a gondnok, míg egyházi vonalon a lelkész tölti be ezt a tisztséget.

A nagykátai fiók-egyházközség első presbitériumának tagjai is látszanak azon az 1923-ban készült csoportképen, melyen a vallásoktatásban résztvevő gyermekek láthatók.

Az első évek a nagykátai leányegyházban

Így jellemezte az első éveket a krónikaíró gondnok, Baksay Béla: „Csendes munkálkodás folyik. Imaházunk népes, az Úrvacsorát tömegesen veszik fel. A gyermekek rendes hittan órákat vesznek, melyekre Székely László lelkész úr jár át hetenként. A presbitérium többször gyűlést tart és vezeti a kis egyháznak ügyeit…”

1918. március 24-én megtartott közgyűlésen a lemondott Baksay Béla helyébe Nagy Lajost választotta meg gondnoknak. A presbitérium összetételében is változás állott be.

„1918. május hő 1-től más helyiségbe költöztünk át, majd 1919. májustól ismét özv. Karácsonyi Jenőné úrnő, kegyes jótevőnk, minden ellenérték nélkül lakásának egy szobáját Istentisztelet tartására átengedte és azt berendezésünkkel ellátva mai napig is ott tartunk Istentiszteletet.

Erre az időre esik a kommunizmus, mely a mi kis Egyházunkat sem kímélte meg, mert a helyiség elrekvirálását célozta a helybeli direktórium. Azonban a gondnoknak és özv. Katona Lajosné úrnőnek közbenjárására sikerült azt megtartani. Jóleső érzést és megnyugvást keltett a hívekben az is, hogy e szomorú napokban dr. Sebestyén Jenő theológiai tanár, igazgató úr látogatást tett kis egyházunkban, prédikált, megvigasztalta,erőt adott a lelkeknek….”

Sebestyén Jenő (1884-1950) Kecskeméten tanult a református főgimnáziumban, ahol 1902-ben érettségizett. Ezt követőleg nyert felvételt a Budapesti Református Teológiai Akadémiára, ahol 1906-ban végzett. Apja kívánságára tanulta a teológiát, noha ő jogász szeretett volna lenni. 1907-1910 között a hollandiai Utrechben hallgatott teológiát. Itt került kapcsolatba a holland kálvinizmus szigorú alapelveivel. 1910-ben magántanár lett a Budapesti Református Teológiai Akadémián, ahol 1917-ben lett a filozófia doktora. Itt tanított 1918-1946 között elméleti teológiát, majd 1928-1938 között a teológiai akadémia igazgatója volt. Nagy szerepe volt a Soli Deo Gloria református diákmozgalom szervezésében. 1936-ban megalapította a Kálvin János Társaságot. 1920-1931 között a Kálvinista Szemle, 1934-1938 között a Magyar Kálvinizmus szerkesztője volt. Nyolc könyve jelent meg. (Wikipédia)

A templomépítés gondolata és első kísérlete

„1920. év március 10-én tartott presbiteri gyűlésen a gondnok a tárgyalások során bejelenti, hogy Váry János eltávozó presbiterünk 200 koronát adományozott a templom alapra, úgyszintén özv. Lázár Miklósné 100 koronát, Auguszt Ernőné a Szalay család részéről 1000 koronát. Ezekkel az adományokkal veszi kezdetét a templomépítési vágy, bár a mostoha viszonyok nem alkalmasak arra, hogy a hívek részéről kivétel nélkül áldozatkészség nyilvánuljon meg, azonban Nagy Lajos gondnok úr indítványára téglajegyek készülnek, hogy bármely csekély összeggel is, de lehetőleg minden hívő járuljon a templomépítési alaphoz….”

„1927. év március hó 27-én tartott presbiteri gyűlésen egyik presbiterünk javasolja, hogy a községtől kérjen kis Egyházunk templomépítés céljára telket és erre nézve a legalkalmasabbnak tartaná a gróf Keglevich Gábor utcában levő teret. (Ma Kossuth Lajos utca, s a 31-es úttal párhuzamos egykori piactérre –ma beépített üzletsor- utalhat a szerző.)

A gyűlés az indítványt magáévá teszi és kérelemmel járul a községi képviselőtestület elé, amit a képv. testület egyhangúlag megszavaz és a kért térségből 200 négyszögölet minden ellenérték nélkül a nagykátai ref. Egyháznak ajándékoz, amiért ez alkalommal is hálás köszönetünknek adunk kifejezést Ney Géza vármegyei főjegyző úrnak, akkori főszolgabíránknak és Gemperle Károly községi főjegyző úrnak…”

1928-ban az egyházadó 50%-al történő megemelését határozzák el. „ az 50% csak a templomépítési alapot szolgálja és az külön kezeltessék.” 1930-ban 3000 forintot tett ki a gyülekezet által kezelt templomalap.

A hitoktatás helyzete, az első püspöki vizitáció

„1921. év június hó 12-én tartott presbiteri ülésen a gondnok előterjeszti, hogy a gyermekek eddigi hiányos vallástanítása megoldást nyert, mert özv. Gödöllei Andorné Bertalan Erzsébet, kit a községi iskolaszék tanítónőnek választott meg, a vallástanítást elvállalta, ki szívén viselvén azok nevelését, időközönként vallásos előadásokat tart, karácsonyi ünnepélyt rendez. A polgári iskolánál a vallásoktatást Éltető Lajos, későbben Szíjj Béla tanár urak látták el…”

„Időközönként látogatást tesz, illetve felülvizsgálja a vallástanítást Barsy Lajos, szolnoki hitoktató lelkész úr, ki megelégedésének ad kifejezést, külön dicséretet kap Bertalan Eszter, aki közben vette át a tanítást, mivel nővérét Budapestre, a Holland Julianna iskolához, mint elsőrangú tanerőt, tanítónőnek választottak meg. Bertalan Eszter a legnagyobb szorgalommal és hivatással végzi teendőit ma is, a gyermekekkel vallásos ünnepélyeket rendez és ez alkalommal már megszólal a harmónium is és Kali Endre úr látja el a kántori teendőket, minden ellenérték nélkül. A harmónium közadakozásból jött létre, amelyhez legnagyobb összeggel dr. Katona Lajosné úrnő járult…”

1925. május 12-én dr. Ravasz László (1882-1975) püspök vizitációt tartva érkezett Szentmártonkátára, majd felkereste Nagykátát is. A két háború közötti időszakban komoly politikai befolyással bíró püspök a kúria udvarán tartott istentiszteletet. Dr. Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület vezetője volt az első, ki püspöki minőségében tartott Nagykátán igehirdetést.

Lelkipásztorok az első években

Az első lelkészváltás 1922-ben történt, amikor Székely Lászlót az ugyancsak szentmártonkátai Bődy Lajos lelkész váltotta fel. Bődy Lajos négy évig járt át Szentmártonkátáról a hívek lelki gondozását végezni, majd „1926. évben Bődy Lajos szentmártonkátai lelkész úr elfoglaltsága és gyengélkedése folytán változás állott be kis Egyházunkban. Dr. Sepsey Mihály főorvos úr közbenjárására sikerült Balogh Gyula, volt tápiószelei lelkész urat megnyerni egyházunknak, aki szintén minden ellenérték nélkül látta el a lelkészi teendőket, csaknem haláláig. Balogh Gyula tiszteletes úr 100 pengős alapítványt tesz, a majdani lelkész javadalmazásához hozzájárulásként…”

Az 1927. július 17-i presbiteri gyűlésen Balogh Lajos gondnok kezdeményezi, hogy a gyülekezet önálló –tehát Nagykátán lakó- hitoktató-lelkészi állást alapítson, „ami által a többszöri istentisztelet tartása is megoldást nyerne.” Miután a lelkész fizetése a gyülekezetet terhelné, az önálló lelkészi állás még sokáig csak vágyálom marad.

1928. február 26-án a tíz évig gondnokként működő Nagy Lajos lemond, s helyébe dr. Sepsey Mihály főorvost választják.

Balogh Gyula kétéves működése után Nagykálózy Sándor tápiószelei segédlelkész látta el a lelkipásztori teendőket. Alig egy év után a lelkész áthelyezték egy másik gyülekezethez. „Budapesten érdeklődtünk, és örömünkre Balog Vilmos hitoktató-lelkész úr vállalkozott egyházunk vezetésére, ki odaadó lélekkel vezette kis egyházunk ügyeit, irányította, tanácsokkal látott el bennünket. Dr. Sepsey Mihály főorvos gondnoksága alatt alakul meg a 28 tagból álló dalárdánk is, melynek vezetését Kali Endre úr vállalta el és a fenntartási költségeket az egyháztagok közül 23-an fedezik.”

1930. év márciusában Szentmártonkátán lelkészválasztás történik. Az egyházközség Halasy Miklós zuglói segédlelkészt hívja meg és attól fogva ő látja el az egyházi teendőket, aki szívvel-lélekkel, szeretettel öleli magához Leányegyházunkat, annak érdekében munkálkodik. Az imaterem minden alkalommal zsúfolásig megtelik….”

Halasy Miklós felesége a híres magyar festő, Rudnay Gyula lánya volt. A festő ezekben az években gyakran meglátogatta a családot Szentmártonkátán, s több napos ott tartózkodása során több helybeli arcokat, falurészletet megörökítő festményt, grafikát is készített. Rudnay Gyula emlékezete

1931. július 19-én dr. Sepsey Mihály utódjául Nagy Lajost választják meg gondnoknak. A jegyzőkönyv megemlíti, hogy a templomalap 3000 pengőt tesz ki.

Negyedszázad „albérlet” után imaház

Az 1920-as években létesített un. templom-alap, a folyamatos végrendeleti örökséghagyások együttesen nem eredményeztek olyan nagyságú tőkét, hogy abból egy új templom felépítésére lehetett volna gondolni. Helyette egy szerényebb terv, a Tisza István úti –ma Ady Endre út- épület megvásárlása, imaházzá történő átalakítása valósulhatott meg 1940-ben.

„Az elmúlt időben nagykátai fiókegyházunk dr. Sepsey Mihály járási főorvos gondnoksága idején 25 éves fennállása méltó megünnepléséül végre önálló hajlékhoz jutott, amikor Imaházat vásárolt és alakított át. Közben hordozza a nagykátai hívek közössége a holnap merész álmát: a nagykátai református templom felépítésének tervét és önálló egyházközséggé alakulásának nagy reménységét. Tudjuk jól, a terv és remény a holnap, nem is a legközelebbi holnap testesülése lehet, mégis jelentős lépést jelentett a megvalósulás felé: Papp Kálmánné nemeslelkű és nagykátai egyházközségünk holnapját biztosító adománya, amellyel néhai édesanyja emlékét hirdetendő, a kb. 20 holdas tanyás birtokát, a falu közvetlen közelében fekvő ú.n. Zsófia-tanyát a nagykátai fiókegyháznak ajándékozta.”(1943)

Az 59-1946-os presbiteri jegyzőkönyvből: „Lelkipásztor jelenti, hogy a Zsófia tanya pusztuló épületeivel kapcsolatban Szabó Lajos a gondnoknak a következő ajánlatot tette: az egyházközség hozasson rendbe saját költségén a tanyai lakás első részében egy szoba-konyhás részt és azt adja ki olyan egyénnek, aki ott lakva a további rongálást megakadályozza.(…)Presbitérium –noha rendkívül fájlalja a tanyai épületek pusztulását-, a jelenlegi viszonyok között nincs abban a helyzetben, amikor még a beteg segédlelkésznek tiszteletdíjával is hátralékban van, hogy ilyen jelentős anyagi befektetést igénylő ajánlatot elfogadhatna.”

A nagykátai reformátusok új otthonát sokan gondolták akkor ideiglenesnek, s végül több mint 60 évig adott helyet az egyházi életnek, a mindenkori lelkésznek és családjának. A birtokbavétel, a felszentelés 1940. szeptember 1-jén történt.

Református Imaházszentelés

Szept. 1-én szentelte fel új imaházát a Nagykátai Református Fiókegyház a gr. Tisza István úti Szoják féle házban. Az új imaház szépen renovált helyiségét zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség. A felavató imát Balogh József tápiószelei ref. lelkész mondta magas szárnyalású beszédében. Az Igét dr. Kovács István szentmártonkátai lelkész hirdette hatalmas beszédében, a záróbeszédet pedig Székely József seregélyesi lelkész mondta, melyben kitért a 25 éves évfordulóra is s meghatóan emlékezett meg a fiókegyház lelkes elindulásáról. A 25 év rövid történetét dr. Sepsey Mihály gondnok ismertette. Az ünnepség után jól sikerült szeretetvendégség volt” – írta tudósításában a Tápiószelén szerkesztett „Nagykátai Járás”.

A szentmártonkátai gyülekezet 1943-ban könyv alakban megjelent krónikájában az utolsó említés Nagykátáról: „Fiókegyházközségünkben 1941. július 1-től 1941. nov. 5-ig misszió-segédlelkész működött (Tóth K. István, Vietorisz Lajos és Barta Géza). A háború következtében jelentkező lelkészhiány miatt, jelenleg átmenetileg ez az állás ugyan szünetel, a nagykátai református fiókegyház rendkívül exponált helyzete, a belterületen és külterületen lévő elemi iskolások, a környékről is a nagykátai polgáriba járó református gyermekek vallásoktatása egyre sürgetőbbé teszi a nagykátai hívek lelkigondozásának megoldását.”

A szentmártonkátai református egyházközség presbitériumának 61/1946 számú határozatában megerősítette korábbi, 93/1945 sz. döntését, mely szerint „készségesen kiengedi fiókegyházát és nemcsak a nagykátai, de a tápiószentmártoni és tápióbicskei hívek intenzívebb lelkigondozása céljából is kéri az egyházmegyétől Nagykáta, Tápiószentmárton és Tápióbicske társítását s egy missziói közösségbe összekapcsolását.” Jogilag ezzel a döntéssel megvalósult a nagykátai gyülekezet tényleges önállósága, és létrejött a Nagykáta-Tápióvidéki Missziói Református Egyházközség. 1962-ig ide tartozott az említett két településen kívül Tápiószecső és Magdolnatelep szórványa. 1962 után ezen szórványok a szentmártonkátai gyülekezet gondozásába kerültek.

Az első nagykátai lelkipásztor

A nagykátai fiókegyház teljes önállósága 1950-ben Szabó István lelkész Nagykátán történt letelepedésével alakult ki. Ennek alapján tehát 65 éves a gyülekezet Szentmártonkátától való függetlensége. Természetesen a jó kapcsolat –mely napjainkig tart- az egykori anyaegyházzal töretlen. Az első nagykátai lelkipásztorra emlékezett a centenárium alkalmából leánya, Baloghné Szabó Szemőke. A nagykátai gyülekezetet szolgáló lelkészek közül ennek alapján egyedül Szabó István tiszteletes úrnak tudjuk megrajzolni a teljes pályaívét.

„…1909-ben született 4. gyermekként egy felvidéki református lelkészi családba, ahol az édesapa és a nagyapa is ennek a hivatásnak élt. Édesanyjuk tanítónő volt. Az apák példáját követve a két fiú teológiát végzett, míg a két lány középiskolai tanárnő lett.

Édesapám Szabó István a teológia elvégzése után Léván segédlelkészként szolgált. Lelkész bátyjával sokat foglalkoztak a Biblia szövegeinek értelmezésével, a témákhoz kapcsolódó tanulmányokkal, közleményekkel. Testvére, Szabó Zsigmond lefordította Matthew Henry: Mennyei jelenésekről való c. könyvét, melynek lektorálását, sajtó alá rendezését és megjelenését is segítette.

1941-ben Barson parókus lelkésznek választotta az ottani gyülekezet. Megnősült, családot alapított, majd a történelmi sorsforduló több tízezernyi magyar egyéni életét gyökeresen megváltoztatta. A Felvidék Magyarországhoz való csatolása után a II. világháborút lezáró békedekrétumok utáni ismételt határmódosítások sok család, a lakosságcsere egyezmény alapján történt áttelepítését, míg mások kitelepítését hozta.(…)

1950 áprilisában pályázat útján kapta meg lelkészi állását Nagykátán édesapám. Az önállóság útjára lépett új egyházközség lelkészét segítette dr. Kovács István, aki Szentmártonkátán teljesített szolgálatot, azután később utóda, Vízi István nagytiszteletű úrral is jó, együttműködő kapcsolata alakult ki.(…)

Nagykátához nagy szórványterület tartozott.(…) Akkori adatok szerint református vallású 600 fő volt. A terület gondozása érdekében a presbitérium kerékpárt tervezett vásárolni a lelkész számára, de bölcs belátással rájöttek, hogy ezt a feladatot ilyen módon nem lehet megoldani, ezért elgondolásukat megváltoztatva előbb egy 100-as lemezvillás Csepel motorkerékpárt vásároltak, később egy használt, de már teleszkópos 125 köbcentiméteres Danuviát. Úttalan-utakon, földúton, gödrös, rissz-rossza kövesúton közlekedve lelkiismeretesen, elhivatottan végezte szolgálatát. Tudta, hogy mindenütt várják a gyülekezetet összetartó igehirdetését.

Nagy terve és vágya volt új templom építése Nagykátán és Tápióbicskén. A tervek, majd tervrajzok, látványtervek elkészültek, megbeszélések, tárgyalások sora következett, de azok az évek teljes eredményt nem hozhattak. Mindenki nagy-nagy örömére sikerült felépíteni egy kis templomot Tápióbicskén, a saját és gyülekezeti tagok kétkezi munkájával is segítve megvalósulását.(…)

Nagykátán sikerült lehetőséget biztosítania a kis létszámú evangélikus gyülekezetnek, hogy rendszeres időközökben lelkészük szertartást tarthasson az imaházban.(…)

Az ötvenes évek második felében, látva családjának, a híveknek és egész környezetének nehéz megélhetési, elhelyezkedési körülményeit, nagy szervező munkába fogtak feleségével, aki nőipariskolai tanári oklevéllel és női ruha szabó-varró mesterlevéllel rendelkezett.(…) Ágyneművarrást, azok gépi hímzését,cakkozását, később azok szabását, adjusztálását kívánó munkát végeztettek bedolgozóikkal, pár év alatt már bent dolgozókkal is, minőségi ellenőrökkel, adminisztrátorokkal. A korabeli Pest Megyei Hírlap cikke is 2500 főről ír, akiket így foglalkoztattak szüleim.(…)

1962 januárjában azonban a Teremtő Isten más utat jelölt ki számára. Utolsó vasárnapját kórházban élte meg, gyülekezete már csak az erőtlenül magnóra mondott istentiszteletet hallgathatta meg. Nagy részvét mellet kísértük lakásától nyugvóhelyére családja, rokonok, barátok, tizennégy lelkésztársa, felekezettől függetlenül tisztelői, ismerői.”

A nagykátai gyülekezet az 1960-as, 70-es években

A presbitérium tagjait 1945 után először egy 1946-os jegyzőkönyv sorolja fel: Baksay Béla, Magoss Gedeon, Vályi Nagy Dezső, Kali Endre, Bagoly Sándor, Somogyi Lajos, Mrekva Dezső, Mrekva Illés, Monori Ferenc, dr. László Pál, Bakondi Endre, Szarvas Pál. A gondnok: Várady Géza.

1943-ban dr. László Pál (1904-1972) a kátai gyülekezet gondnoka. Nagytekintélyű tüdőgyógyász szakorvos volt, emléktáblája a 25 évig a gyülekezetnek helyet adó épület, a jelenlegi tüdőgondozó intézet falán látható. László doktor 1937-ben költözött családjával Nagykátára, s haláláig volt a helyi református közösség megbecsült tagja, vezetője. Születésének 110. évfordulóján emlékezzünk rá szeretettel.

A mindenkori presbitérium határozza meg a lelkész javadalmazását. Egy 1962-es jegyzőkönyv szerint „Készpénz javadalom előre fizetett egyenlő részletekben havi 700 /hetesszáz/, évi 8400 /nyolcezernégyszáz/ Ft. A lelkipásztor helyi javadalma az imaházban lévő 1 /egy/ szobás lakás és 200 négyszögöl kert, melynek adóját az egyházközség fizeti. A lakás pénzbeli egyenértéke 408 Ft. Lelkipásztornak fűtési és világítási átalány: havi 100 /száz/ Ft, évi 1200 /ezerkétszáz/ Ft. szintén havonta előre fizetendő részletekben. Stóla az egyházmegyei szabályrendelet szerint.” 1962-ben a presbitérium tagja volt többek között Bakondi Endre gondnok, Farkas László, Nagy Mihály, Bagoly Sándor, Kiss András, Kántor Imre, Vajda Antal, Tóth Imre, Pusztai János, Kovács Bálint, Bukovits István. A főgondnok Várady Géza volt. Az 1962-ben elhunyt Szabó István lelkész utódja Somogyi László lett.

1945-től minden magyar vallási közösségnek a szocializmusnak nevezett politikai közegben kellett tevékenykednie, időszakonként változó elvárásnak eleget tennie. Részlet a nagykátai presbitérium 1970. március 8-án született jegyzőkönyvéből:

Presbitérium hálaadását fejezi ki a Történelem Ura iránt hazánk felszabadulásáért, a végbement nagy társadalmi átalakulásért, és azért, hogy az elmúlt 25 esztendőt békességben, építőmunkában tölthettük el, mely idő alatt népünk a boldogulás útjára lépett. Hálát ad Istennek azért a nagy kegyelemért, amellyel egyházunkat népünk és a népek igaz ügye mellé állította. Ezzel kapcsolatban kifejezi készségét és a gyülekezet nevében is arra, hogy hívő református keresztény módján teljes szívvel részt kíván venni hazánk szocialista építésében és felvirágoztatásában, valamint abban a világméretű küzdelemben, amely a társadalmi igazságosságért és a béke megőrzéséért világszerte folyik.

Végezetül a presbitérium Isten áldását kéri népünk vezetőire, hogy akarata szerint végezhessék a reájuk bízott szolgálatot népünk javára és imádkozik, hogy a Béke Fejedelme tartsa meg a világot és benne népünket is a békesség és a felemelkedés útján!”

Az 1940-ben vásárolt imaház kezdettől fogva szűknek bizonyult, a mindenkori lelkész számára éppen csak kialakította a parókia feltételeit. Idézet az 1970. szeptember 27-iki presbiteri ülés jegyzőkönyvéből:

Lelkipásztor ismételten felhívja a presbitérium figyelmét a parókiaépítés szorongató szükségességére. Úgy látja, Isten mozdít meg bennünket azzal, hogy nemvárt anyagi forrásokat nyit meg előttünk számunkra régóta elveszettnek hitt területekben. A ránkhagyott tápiószöllősi ház /bár még csak végrendeleti adomány/, a kis templomtelek, a Zsófiamajor fentemlítetten kívüli része bár még nem jelent készpénzt, mégis biztatást ad a kezdésre, hogy gyülekezetünk áldozatkészségét kérve kicsinységünk nyomasztó tudata ellenére mégis belevágjunk a parókiaépítésbe, Isten segítségét kérve. Felkéri a presbitériumot, hogy hozzon végleges döntést a parókia építés elkezdéséről és keressen alkalmas személyt a kivitelezésre.(…) Presbitérium a javasolt kérdést megvitatja és úgy határoz, hogy az építkezéshez hozzá kell a jövő esztendőben kezdeni Isten segítségét kérve…”

A három szoba összkomfortos lelkészlakás tervrajzát Zemniczky Gyula építész készítette el. Kántor Imre kőműves kisiparos anyaggal együtt 69501 Ft. bekerülési költséget tervezett, s az ácsmunkálatokat Czető Lajos végezte.

Szabó István lelkész 1962-ben bekövetkezett halála után pár hónapig Héder László, majd 1962-től Somogyi László a nagykátai gyülekezet lelkipásztora. 12 éves szolgálat után 1974. február 10-én közölte a presbitériummal, hogy őt meghívta lelkészének a szomszédos település, Pánd gyülekezete, s ő e felkérést elfogadta. „Nem tette könnyű szívvel, mert szívéhez nőtt ez a gyülekezet, de kifejezi reményét, hogy Isten ide is küld új pásztort, aki friss lendülettel végzi tovább a megkezdett munkát. A presbitérium szomorúan bár, de megértően fogadja Somogyi László lelkipásztor bejelentését…” A Nagykáta-Tápióvidéki Református Missziói Egyházközség presbitériuma 1975. november 23-án már Somogyi László pándi lelkipásztor elnöklete alatt tanácskozott. Ezt a tisztséget 1976. február 15-én már Kolozs Vendel segédlelkész töltötte be.

1975-ben a 12 tagú presbitérium tagja volt: Bakondi Endre gondnok, dr. Kiss Bálint, Kiss András, Monori Sándor, dr. Szakal Zoltán, Kulcsár László, Tóth Imre, Kántor Imre, Vajda Antal, Szarvas Pál. A tápiószentmártoni szórvány gyülekezetet Czervan András gondnok képviselte. 1978. június 18-án Egyházközségi Bíróság megalakítására került sor. 1979. augusztus 26-án a tanácskozás lelkészi elnöke Kiss Endre megbízott lelkipásztor, aki 1984-ig szolgál majd Nagykátán.

Az Ady Endre u. 29 sz. alatti parókia „mely 3 szobából és előszoba, konyha, kamra, fürdőszoba mellékhelységekből áll, 69,44 m2 alapterületű. A lelkészlakás olaj és szénfűtését, világítását, szükséglet szerint, teljes egészében az egyházközség pénztára fedezi.” (1979.)

Részlet az 1979. december 30-iki presbiteri tanácskozás jegyzőkönyvéből: „Lelkész ismerteti az 1980. évi missziói munkatervet. Ennek során fölmerül a gyülekezeti kirándulás, ifjúsági evangelizáció, gyermekszeretetvendégség, prebiteri bibliaóra megtartásának gondolata.(…) Lelkész felveti az aktuális keresztelés alkalmával a református vallású keresztszülők jelenlétének követelményét. Presbiterek egyhangúlag állást foglalnak a vegyes vallású keresztszülők jelenléte mellett a keresztelés alkalmával.”

Az 1980-as évek

1980. február 3-án Vizi István egyházmegyei lelkészi tanácsbíró vezetésével új lelkipásztor megválasztására került sor. Kolozs Vendel mb. lelkész lemondása folytán megüresedett helyre Kiss Endre volt alsónémedi beosztott lelkészt választotta meg a nagykátai gyülekezet. Kiss Endre 1984-ig látja el majd hivatalát.

„Esperesi engedély /Concessa/

Alulírott, mint a Délpesti Református Egyházmegye esperese a megüresedett Nagykáta-tápióvidéki lelkészi állásra az egyházközség 1980. február hó 3-án tartott választói gyűlésén lelkésszé egyhangúlag megválasztott KISS ENDRE Nagykáta-tápióvidéki b.lelkész atyánkfiának – miután a választás ellen a törvényes határidőn belül panaszt nem adott be senki, s mivel a választási jegyzőkönyv szerint a választás az egyházi törvényekkel megegyezően folyt le,- engedélyt adok arra, hogy a lelkészi állást elfoglalja.

A megválasztott lelkész beiktatásának időpontjáról később külön fogok intézkedni.

Az Úr Isten gazdag áldását kérem mind az egyházközségre, mind a megválasztott lelkész életére és szolgálatára.

Alsónémedi, 1980. február 19. Atyafiságos köszöntéssel: Juhász Sándor esperes”

Az 1980. április 4-iki presbiteri gyűlés a tápiószentmártoni templom tatarozásának szükségességéről határoz. „Az itteni testvérgyülekezetben nyilvántartott, egyházi életben résztvevő 25-30 ember nem képes a szükséges nagy anyagi áldozat meghozatalára.”

Részlet az 1980. október 31-én megtartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyvéből: „Bakondi Endre fölveti a gyülekezeti éneklés problémáját: kántor nélkül nehezen megy, sokszor nem épületes a gyülekezet produkciója az éneklés terén. Szerinte minden alkalommal a néhány régi, legismertebb énekből és zsoltárból kellene az istentiszteleti énekanyagot kiválasztani.”

A jegyzőkönyvek állandóan visszatérő, kötelező témája az egyházközségi választói névjegyzék összeállítása. „A választói névjegyzékének a bemutatásakor lelkész fölveti a kérdést, hogy az egyházi törvényeinknek –betű szerinti pontossággal- megfelelően összeállított névjegyzék harmadára csökkentené az egyháztagok számát…”

1982-ben a gyülekezet presbiterei: Bakondi Endre gondnok, Bakondi Endréné, Bőti Gáborné, Czervan András, Gál János, Kántor Imre, Kántor Imréné, Kiss András, Kormos Józsefné, Kotlez Józsefné, Kovács Géza, Kovács Lajos, Kulcsár László, Szabó Márton, dr. Szakal Zoltán, Tóth Imre, Vajda Antal. Pót-presbiteri tisztségre megválasztott gyülekezeti tagok: Bíró Sándorné, Csicsó Benjámin, Farkas László, Gyenes Mihály, Horváth Gáspárné, Horváth Lászlóné, Juhos Andrásné, Kátai Lőrincné, Kókán Lajosné, Kormos Pál, dr. László Árpád, Lévai Jenőné, Lévai K. Terézia, Nagy Balázsné, Nagy János, Papp Gyula, Pozsonyi Istvánné, dr. Smidéliusz Lászlóné, Urbán Andrásné. Nem sokkal később lesz presbiter Mohácsi Béláné, dr. Rőder Sándorné. Mohácsiné Zsuzsika tanárnő nagy aktivitással vett részt a gyülekezet életében.

1982. január 12-én vita alakult ki az úrvacsorával kapcsolatos nézetekről és gyakorlatról. Március 21-én napirendre kerül egy új imaház felépítésének terve, melyet a várható nagy költségre való tekintettel elvetettek.

1982. február 24-iki keltezéssel Kiss Endre lelkipásztor kimutatást készített a Nagykáta-Tápióvidéki Református Missziói Egyház szórványgondozásáról. Ennek alapján Tápióbicskén 54 fő, Tápiószentmártonban 50 fő lelkigondozását kell ellátni. Ezen kívül hívek találhatók Egreskátán (10 fő), Erdőszőlőn (4 fő), Erekközén (21 fő),Göbölyjáráson (17 fő), Kispándon (12 fő), Ráadáson (6 fő), Tápiószentmárton-Újfaluban (20 fő). Minden vasárnap fél 9-kor gyermek-, ¼ 10-kor rendes istentiszteletet tartanak Nagykátán. Vasárnap délután 3 órakor páros héten Tábióbicskén, páratlan vasárnap Tápiószentmártonban istentisztelet. Vasárnap este fél 6-kor bibliaóra Nagykátán. Bicskén hetente, Tápiószentmártonban kéthetente tart bibliaórát a tiszteletes. Nagykátán gyerekeknek hittan minden szerdán. Évente hatszor istentisztelet a tápiószentmártoni öregotthonban. Szombat délután Nagykátán konfirmációra való előkészítés. A többször említett tápiószentmártoni reformátusok temploma 1938-ban épült a helyben lakó Magyary Kossa Sámuel és családjának a támogatásával.

1983. január 21-én 20 főre emelték a presbiterek számát. A testület új tagja lett: Bakondi Endréné, Bőti Gáborné, Kántor Imréné, Kottler Józsefné, Mohácsi Béláné, dr. Rőder Sándorné, Szabó Márton, Kovács Lajos, Lévai Jenőné. Külön köszöntötték Bakondi Endrét gondnoki szolgálatának 20., presbiteri tagsága 40. évfordulója alkalmából. Czervan András ekkor volt 32 éve presbiter és 20 éve gondnok. 32 éve a testület tagja Kántor Imre és Kiss András, 24 esztendeje szolgál Tóth Imre és Vajda Antal.

1983. november 13-án a testület úgy döntött, hogy a választói névjegyzékbe csak a templombajárókat és a közteherviselők neveit veszi fel.

1984. január 13-án megtartott értekezlet úgy döntött, hogy a „Presbitérium jegyzőkönyvileg örökíti meg a gyülekezet szolgáló közösségeinek építő tanúságtételét, úgy mint: megemlékezik Bakondi Endre és Czervan András gondnokoknak a gyülekezeti élet minden területére kiterjedő, áldozatkész, lelkiismeretes szolgálatáról.

Kántor Imrének a nagykátai imaház külső tatarozásán és a betonozási munkálatai során végzett kiváló munkájáról és arról, hogy mint gyülekezetünk építési szakértője, sokszor szolgált hasznos tanáccsal, előre elkészített költségvetéssel, konstruktív javaslatokkal objektumainkat illetően. Presbitérium köszönetet mond azoknak, akik a tatarozás idején fizikai munkát vállaltak. Név szerint: Tóth Imre, Vajda Antal, Kovács Lajos, Bajári Zoltán, Frank Béla.

Azoknak, akik a parkosításban segítettek: Kátai Lőrincné, Bőti Gáborné, Bárány Lászlóné, Kovács Lajos, Vajda Antal. Azoknak, akik az imaház rendben tartásán fáradoztak: Urbán Andrásné, Nagy Balázsné, Pattantyús Gáborné, Pozsonyi Istvánné, dr. Rőder Sándorné, Bőti Gáborné, Kántor Imréné, Szarvas Pálné, Bakondi Endréné.

Presbitérium megemlékezik továbbá arról, hogy dr. Rőder Sándorné a presbiteri jegyző tisztét kimerítő alapossággal és hűséggel látja el s Danckai Pattantyús Ábrahám Gábornéval együtt hordozta az egyházi adminisztráció terheit is.

Kántor Imréné, Bakondi Endréné, Bőti Gáborné, Kottler Józsefné, Urbán Andrásné, Nagy Balázsné testvéreink a lelkésztestületi gyűlések, szeretetvendégségek előkészítésén fáradoztak. Úrvacsorai jegyekről gondoskodtak: Bakondi Endre, Kottler Józsefné, Vajda Antal, Kiss András. A klenódiumaink gondozását és őrzését Bőti Gáborné és Kátai Lőrincné testvéreinknek köszönjük meg.

A harangozás szolgálatát minden vasárnap Vajda Antal atyánkfia végzi. Kottler Józsefné és Horváth Lászlóné öntevékenyen készítették el a parókiaudvar kerékpártárolóit, valamint az imaház padjainak párnáit. Kovács Lajos munkája a gyülekezet új perselye, s feleségével együtt ajánlották fel a gyülekezetnek az iroda új függönyeit.

Szeretettel gondolunk azokra a testvéreinkre, akik cserepes virágokat ajándékoztak imaházunk díszítésére: Minik Sándorné, Kasnya Sándorné, Bőti Gáborné, Kátai Lőrincné, s akik rendszeresen gondoskodnak élővirágokról az istentiszteleti alkalmakra: Juhos Adrásné, Szigedi Károlyné, Urbán Andrásné, Pozsonyi Istvánné, Nagy Balázsné, D. Pattantyús Károlyné és még sokan mások.(…)

Az iroda és az imaterem új székeire adakoztak: Bakondi Endre, Szigedi Károlyné, Kottler Józsefné, Árvai Mihályné, Kántor Imre, Oláh Jánosné, Szarvas Jánosné. Kovács Lajos, Kasnya Sándorné, Vajda Antal, Urbán Andrásné, Pattantyús Gáborné, dr. Rőder Sándorné, Tóth Imre, Kiss András, Pozsonyi Istvánné, Kókán Lajos, Szécsényi Istvánné, Muránszky Lajosné, Lakatos Pálné, Deák Sándorné, Nagy Balázsné, Gál Péterné, dr. Smidéliusz Lászlóné, Szarvas Pálné, Juhász Menyhértné, Kovács Géza, Csirke Jánosné, özv. Frank Béláné, dr. László Pálné, dr. László Árpád, dr. Szakal Zoltán, Páskuly Istvánné, Szabó Márton.(…)

A leghűségesebb templomlátogatók: Szigedi Károlyné, Kulcsár László, Kottler Józsefné, Horváth Lászlóné, Gál Péterné, Bőti Gáborné, Kátai Lőrincné, Bakondi Endre és neje, Kántor Imre és neje, Vajda Antal, dr. Rőder Sándorné, Szécsényi Istvánné, Pozsonyi Istvánné, Szűcs Imre, Szonda Sándor, Urbán Andrásné, Pattantyús Gáborné, Kovács Lajos, Nagy Balázsné, Kiss András, Tóth Imre.(…) A leghűségesebb tápiószentmártoni templomlátogatók:Czervan Andrásné, Czervan András, Zöleyné Czervan Margit, Nagyné Sipos Erzsébet, Kis Ferencné, Veres Józsefné, Bagó Kálmánné, Medve Ferencné, Nagy János, Lévai Kocsis Terézia, Besztercei István és neje.(…) Tápióbicskén Kormos Józsefné, Orvos Sándorné, Csicsó Benjámin, Biró Sándorné, Kocsis Józsefné, Fekecs Sándorné, Papp Gyuláné testvéreinkről emlékezünk meg.”

Kiss Endre József lelkipásztor 1984. március 28-án elköszönt a nagykátai gyülekezettől. "Lelkész elmondja, hogy –amint legtöbben tudják- a küldetésének érzett gyülekezeti otthon megvalósítása sem Nagykátán, sem a közelben nem vált lehetővé, ezért folytatja a szolgálatát –feleségével együtt- az új szolgálati helyen, ahol erre reménység van.”

A lelkipásztor távoztával a presbiteri gyűléseket Vizi István szentmártonkátai lelkész vezette, s minden valószínűséggel az igehirdetés feladatát is ő teljesítette. 1985-ben Kozma Béla segédlelkész neve szerepel a jegyzőkönyvekben. 1985. július 12-én a három településen 122 aktív gyülekezeti tagot regisztráltak. E napon Juhász Sándor esperes vezetésével kanonika vizitációra került sor. 1987. július 17-én a vizitáció megismétlésre került, ahol Papp László ócsai lelkipásztor, számvevő értékelte a nagykátai gyülekezet tevékenységét:

„Az elmúlt év eredményét vizsgáltuk, a nagykátai egyház anyagi és lelki életét. Az Ige köré gyülekezik a gyülekezet. Egyháztagnak 240 tag van számontartva. Ennek 40%-a nem a nagykátai gyülekezetben van. 70 tag fizet egyház fenntartási járulékot. Istentiszteletre általában 20-an jönnek el. Nagy ünnepeken 45-en látogatják az Isten házát. Fogyott az úrvacsorázók száma. A fiatalokból nincs utánpótlás.(…) Öt alkalommal volt úrvacsoraosztás az elmúlt évben. Kevesebb a születés, mint a halálozás.(…) Az egyház elmúlt évi bevétele 119 ezer forint volt. Egy évi perselypénz 23 ezer forint volt…”

Kozma Béla lelkipásztor 1984-1988 között gondozta a nagykátai gyülekezet lelki életét. Távozása után rövid ideig Kovács Zoltán nyugállományú szentendrei lelkipásztor segített a gyülekezetnek.

Az isteni adomány a Tápió mentét gyarapította

Részlet az 1988. december 11-i tanácskozás jegyzőkönyvéből: „Kovács Zoltán lelkész elnök jelenti, hogy új lelkipásztorunk, Sebestyén Benedek e hó 4-én már szolgált, s ígérete szerint 18-án és karácsony első napján is fog igét hirdetni gyülekezetünkben. A presbitérium a közhangulatra támaszkodva az kívánja, hogy minél előbb költözzön ki Nagykátára családostul…”

A XX. század utolsó nagykátai református lelkésze volt Sebestyén Benedek (1937-2011), aki 1988 és 2002 között szolgálta híveit az Ady Endre úti imaházban. Az 1940 óta a gyülekezet otthonául szolgáló épület utolsó lakója volt. Az 1989-ben indult helyi sajtóban, a Nagykátai Újságban az első református tárgyú írás is tőle származik.

„A legfontosabb hírünk, hogy a nagykátai gyülekezet, a reformátusok igen csekély lélekszáma ellenére, a mindenható Isten kegyelméből él, működik és épül.(…) Hírül adom, hogy ebben az évben elkészült választók névjegyzéke szerint Nagykátán 102 református testvérünket tartjuk nyilván. A vasárnap ½ 10 órakor kezdődő istentiszteleti alkalmakra ebből a lélekszámból, váltakozó elosztásban 50 fő látogatja. Ez a váltakozó eloszlás azt jelenti, hogy van, aki havonta csak egyszer, van aki minden alkalommal eljő Isten házába…”

1989-ben a peresbitérium névsora: Bakondi Endréné, Bőti Gáborné, Gál János, Kántor Imre, Kántor Imréné, Kovács Lajos, Szabó Márton, dr. Szakal Zoltán, Tóth Imre, Vajda Antal, dr. Smidéliusz Lászlóné, dr. Rőder Sándorné. Gondnok: Bakondi Endre. Pótprebiterek: Horváth Lászlóné, Juhos Andrásné, Urbán Andrásné, Nagy Balázsné, Pozsonyi Andrásné. Az 1992-ben elhunyt dr. Rőder Sándorné és dr. Szakal Zoltán helyére Dobos Gusztávot és Dehenes Miklóst választották.

Sebestyén tiszteletes úr 1991-es beszámolóját azért közlöm, hogy a laikus olvasó is el tudja képzelni egy gyülekezeti lelkipásztor feladatát.

„1991-ben megkeresztelt gyermekek száma 5 fő volt. Elhunyt 7 testvérünk. Konfirmált 3 fő. A házasulandók száma: egy pár. Hitoktatásra jár 18 gyermek. A csütörtöki áhítatokon az elmúlt évhez viszonyítva többen vettek részt, átlagban 10-en.

Az elmúlt esztendőben Nagykátán 62 istentiszteleti alkalom volt, ezeken összességében 2233-an vettek részt, az átlagot tekintve 36 fő, az elmúlt évhez képest örvendetesen emelkedett. Tápiószentmártonban 54 alkalommal volt istentisztelet, ezeken 739-en vettek részt, s az átlagot tekintve egy-egy alkalommal 13 fő. Az istentiszteletek látogatottsága itt is emelkedő tendenciát mutat.

A tápiószentmártoni szociális otthonban 12 alkalommal volt istentisztelet, s itt egy-egy alkalommal 18-an vettek részt. Az egyházközségben 116 vasárnapi és ünnepi istentisztelet volt és 56 hétközi igehirdetés hangzott el. Nagykátán 7 alkalommal lett kiszolgáltatva az úrvacsora, Tápiószentmártonban 6 alkalommal, a szociális otthonban 5 alkalommal.

Ebben az esztendőben 78 testvérünk élt a borítékos adakozás lehetőségével. Az áldozati adományok összege 49.850 forint….”

A lelkész úr –saját véleménye szerint isteni adományként- különleges tehetséggel és képességekkel rendelkezett. Autodidakta szobrászként kezdetben saját gyönyörűségére, majd később a vele kapcsolatba került közösség hasznára készített szobrokat. Első köztéri alkotása egy Kossuth fejportré 1993-ban Makádon került felavatásra. Műveiből 1995-ben Nagykátán rendeztek kiállítást. Az itt látható nagykátai születésű Mátray Gábor (1797-1875) arcmását bronzba öntve 1996. augusztus 20-án avattuk a könyvtár akkori épülete előtt. 1996. december 21-én a tiszteletes úr Pro Urbe Nagykáta kitüntetést kapott.

Az 1994-ben a Mátray Gábor Általános Iskolában alakult történelem-és honismereti szakkör -1996-tól Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat- 1995-ben látta vendégül először a tiszteletes urat. A csapatnak több református vallású tagja is volt, s rajtuk keresztül is több alkalommal kaptunk felkérést a Sebestyén tiszteletes úr tápiómenti szobrai avatásán való részvételre. 1997-ben a lelkész úr csapatunk tiszteletbeli tagja lett. Ezt követőleg már több esetben közvetítőként léptünk fel egy-egy történelmi személy portréja megszületésénél.

A közel tíz esztendő alatt a Tápió mentében Nagykátán, Tápiószentmártonban, Szentmártonkátán, Szentlőrinckátán avatták fel történelmi nagyjaink arcmásait, a tiszteletes úr alkotásait. Attila hun király, Árpád vezér, Szent István, IV. Béla, Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc, Bottyán János, Kossuth Lajos – a nagy magyar portréja másolatban 4 településen is áll -, Battha Sámuel, Mátray Gábor szobra, domborművű arcmása díszíti köztereinket. Egy katonai hagyományőrző csapat számára nincs annál testhezállóbb feladat, hogy a felsorolt történelmi nagyjaink szobránál egy-egy aktuális évforduló alkalmával díszőrséget álljon, ott megemlékezést, koszorúzást szervezzen. A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők Sebestyén Benedek halála után is ápolják a tiszteletes úr emlékét. In memoriam Sebestyén Benedek (1937 – 2011)

Részlet egy 1998-as presbiteri jegyzőkönyvből: „Gyülekezetünk kevés lélekszámú, leányegyházból lett önálló, Nagykáta katolikus környezetében ez a kis missziói közösség főleg nyugdíjasokból áll, az infláció leginkább őket sújtja, nehezen tudnának még nagyobb teherviselést vállalni.” 1998-ban elhunyt Bakondi Endre gondnok. Bakondi Endre 1994. december 2-án elsők között kapta meg az önkormányzattól a Pro Urbe Nagykáta díjat. Utódja ideiglenesen Dobos Gusztáv lett.

Sebestyén tiszteletes 1998. október 10-én vetette fel hivatalosan távozási szándékát. „Lelkipásztor előadja, hogy a következő esztendőben szeretné befejezni aktív lelkészi szolgálatát. Elmondja, az új kihívásoknak már nem tud eleget tenni. A gyülekezet érdeke is ezt kívánja. Új templomot kell építeni, ehhez jó szervező lp. kell.(…) Konvektort lerugdossák, ablakot betörik, hamis híreket terjesztenek arról, hogy szobrait nagy összegű pénzért készíti, holott tiszteletdíjat nem kér érte. Van lelkész ki szőlőt termel, tudományos v. kutatómunkát folytat, ő a nemzeti tudatot akarja erősíteni, ez is egyfajta szolgálata a hazának. A pr.-i gyűlés élénk vitával ért véget.”

1999. november 7-én a presbitérium tagjainak megválasztására került sor. Gondnok: Velkei István. Tagok: Dobos Gusztáv, Dehenes Miklós, Dehenes Miklósné, Nagy Balázsné, Páskuly Istvánné, Velkei Istvánné, Tóth Imre. Pótpresbiterek: Laczkó Mihályné, Nagy Péter, Smitt László, Horváth Zoltán, Pozsonyi Istvánné, Szőke Tiborné. Választásra jogosult gyülekezeti tag 74 fő volt.

Templomot kap a gyülekezet

Minden vallási közösség életében nagy esemény a saját templom felépítése. Az Ady Endre úton levő imaház 60 évig szolgálta a nagykátai református hívek vallási és közösségi életét, adott otthont a mindenkori lelkipásztornak. 1999 nyarán egy soha nem látott hatalmas felhőszakadásból példátlanul nagy mennyiségű csapadék zúdult Nagykátára. Nagykáta un. havaskerti részében belvíz keletkezett, házak sérültek meg, váltak lakhatatlanná. Így járt az amúgy is gyenge alapokon álló imaház is. Az életveszélyessé vált épület alkalmatlanná vált a további rendeltetésszerű használatra, 2002-ben lebontották. Az istentiszteleteket mintegy öt éven keresztül a korábban MSZMP járási székházként épült, 1999-ben önkormányzati használatban levő, 2006-tól városi könyvtárként funkcionáló épületnek a Dózsa György útra néző emeleti nagytermében tartották. Az időközben nyugállományba vonult Sebestyén Benedek lelkész helyett a Tápiószelén szolgáló Mező István kapott megbízást a nagykátai hívek lelki gondozására. Hirdetett igét ezekben az években Szabó J. Róbert, Maczó Zsolt.

Párhuzamosan megkezdődött egy új templom felépítésének cseppet sem könnyű munkálata. A lebontott imaház és az önkormányzat által adományozott telken 2003. április 12-én került sor az ünnepélyes alapkőletételre. Az ünnepségen –mely egyúttal hálaadó istentiszteletnek is minősült- dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, és Komlósi Péter, a Délpesti Református Egyházmegye esperese hirdetett igét. (Komlósi tiszteletes korábban Nagykátán is szolgált.) Az eseményen jelen volt a kisváros polgármestere, Bodrogi Györgyné, Tóth András katolikus főesperes, a város intézményeinek vezetői, a környező települések lelkészei. Eljöttek a Nagykáta-Tápióvidéki Missziói Református Egyházközség presbitériumának tagjai, az egyházi közösség gondnoka, a gyülekezet tagjai.

A templom terveit Vargáné Ágoston Julianna okleveles tervezőmérnök készítette, s a kivitelezés a Káta Építőipari Szövetkezetre várt. Az új templom –valamint a mellé épülő lelkészi lakás- a tervek szerint 41 millió forintos költséggel készül majd el. A rendezvényt műsorával köszöntötte a szentmártonkátai Székely József Református Általános Iskola kórusa, díszőrséget álltak a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat honvédruhás kiskatonái.

2005 januárjában elsőként az új parókia készült el, s beköltözhetett oda Makay László lelkész és családja. 2005. június 12-én került sor az új templom ünnepélyes avatására. Dr. Szabó István püspök megáldotta és megnyitotta püspöksége első olyan templomát, melynek az alapkövét is ő helyezte el. Az egyházközség ünnepi közgyűlését Komlósi Péter esperes vezette. Varga László püspökhelyettes a kecskeméti gyülekezet üdvözletét tolmácsolta.

Az ünnepségen megjelentek, település polgármestere, a térség országgyűlési képviselője –Czerván György- előtt Mező István lelkész által megtartott számvetés tartalmazta az építés beszámolóját. „Részletezte a költségeket, amely sokféle támogatásból tevődött össze. A gyülekezet több mint hárommillió Ft-ot adakozott, az egyházmegye szintén ennyivel, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kettőmillió Ft-tal járult hozzá az építkezéshez. Az ELMÜ elengedte a csatlakozási díjat. Az Egyházkerülettől tízmillió Ft támogatást és ugyanannyi előfinanszírozást, a kivitelezőtől, a Káta Építőipari Szövetkezettől szintén tízmillió Ft értékű megelőlegezett munkát kapott a gyülekezet…”

A gyülekezet mai élete

2003-ban megbízott gondnokként Velkei Istvánné tevékenykedett a gyülekezetben. 2004-ben a közösséget Velkei István megbízott gondnok, valamint a Dehenes Miklós, Dobos Gusztáv, Páskuly Istvánné, Urbancsok Pálné, Nagy Balázsné, Tóth Imre, Laczkó Mihályné, Kovácsné Bakondi Ilona összetételű presbitérium vezette.

2005-ben, a Makay László hivatalba lépése után felterjesztett missziói munkaterv tartalmazta a gyülekezet számbavételét, a fiatalok megnyerésének fontosságát, a szórványokkal való kapcsolatot. A gyülekezeti alkalmak és a vasárnapi istentiszteletek mellett tervbe vették evangelizációs hetek, gyermekistentiszteletek, családi jubileumok, bibliaórák, baba-mama kör, nyári gyermekhét megszervezését.

2005-ben szervezte meg az Egyházközség első alkalommal a Nagykátai Protestáns Napokat, melynek keretében koncert, kiállítás, ingyenes bábelőadás, filmvetítés a városi óvoda számára, istentiszteletek voltak. December 24-én, a koradélutáni órákban megszervezték a „Családi, gyertyafényes ünnepi istentisztelet”-et. A gyülekezet részt vett az önkormányzat által szervezett ádventi vásáron. Bevezetik a Kisbárány képzőt –gyermekek számára istentiszteletet- is.

2006-ban új presbitérium megválasztására kerül. Gondnok dr. Smidéliusz Lászlóné lett, míg a testület tagjai: Kovácsné Bakondi Ilona, Molnár Károlyné, Mák Sándor, Nagy Péter, Horváth Lászlóné, Kalla József, Kovács Zsuzsanna, Velkei Istvánné, Laczkó Éva. A tápiószentmártoni presbiter Puskás Julianna, a bicskei pedig Nedeczki Istvánné lett. A megállapított egyházfenntartói díj 5000 Ft./fő/év lett. Képeslapot nyomtattak, s minden vasárnap utolsó vasárnapján –az ünnepekhez igazodva- úrvacsorás istentisztelet megtartására került sor. Ebben az évben második alkalommal szervezték meg a Nagykátai Protestáns Napokat.

2007-ben egy tápiószentmártoni gyülekezeti tag, Zölei Imréné sz. Czervan Margit a tulajdonában lévő lakóházat és telket a nagykátai gyülekezetnek adományozta.

2008-ban a Nagytiszteletű Makay Erika lelkipásztor férje mellett díjazás nélküli segédlelkészi szolgálatát kezdte el.

2009-ben dr. Farkas Lászlónak a „Tiszteletbeli Kurátor” címet adományozza az Egyházközség Presbitériuma. A templomban egy új helység kialakítására kerül sor, ahol a kisgyermekes anyukák lehetnek zavartalanul gyermekükkel.

2010-ben a tápióbicskei templom részleges tetőfelújítása történik, illetve egy előtető épül. Testvérgyülekezeti kapcsolat alakul ki a Lázári Református Egyházközséggel. Mindkét település történelmében meghatározó szerepet játszott az Árpád-kori Káta nemzetség. Dr. Smidéliusz Lászlóné Nagykátáról való távozása után dr. Gál Jánosné lett az új gondnok.

2011-ben a következő személyekből állott a presbitérium: dr. Gál Jánosné gondnok, Velkei Istvánné, Fogarassy Erzsébet, Kovácsné Bakondi Ilona, Laczkó Éva, Molnár Károlyné, Scsavniczkiné Káldi Ildikó, Kalla József, Nagy Péter presbiterek. Tápióbicskét Nedeczki Istvánné, Tápiószentmártont Puskás Julianna képviselte az elöljárói testületben.

2013-ban ingyenes angol nyelvi tábort szervezett nyáron a gyülekezet, melynek nagy sikere volt. Makay László lelkipásztor –második lelkészként Magyarországról- az Egyesült Államokban tartandó lelkészi továbbképzésre hívták meg.

2014-ben megtörténik a tetőtér beépítése, valamint több alkalommal szerveznek un. garázsvásárt.

Tíz éve vezeti a nagykátai gyülekezetet Makay László lelkipásztor. A két elöljáró –lelkipásztor és gondnok- irányítása mellett dolgozik a presbitérium. A napjainkban zajló tevékenységükről számolt be a gondnok a gyülekezet lapjában, a „Híd” c. folyóirat 2014-ben megjelent első számában.

„Ebben az esztendőben ezidáig a Presbitérium hét alkalommal ülésezett, melyen gyülekezetünk életét befolyásoló döntések születtek. Kedves Testvéreim! Örömmel jelentem nektek, hogy nagyon jó Presbitériumunk van! Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben egyetértünk, de jelenti azt, hogy türelmesen meghallgatjuk egymást. Tudunk vitatkozni, érvelni, és belátni, ha nincs igazunk. Fontosnak tartom, hogy szinte napi kapcsolatban vagyunk egymással és a Lelkipásztorral.(…)

A kormány által a középiskolákban bevezetett kötelező közösségi munkát gyülekeztünkben is letölthetik a Damjanich János Gimnázium tanulói(…) A nyáron már több tanuló is igénybe vette ezt, udvarrendezésben, festési munkákban vettek részt.(…)

Kihasználtuk a lehetőséget miszerint építési támogatást lehetett igényelni a Délpesti Református Egyházmegyétől. A megigényelt és megkapott támogatásból elkészült a tetőtéri terem szigetelése, villanyszerelési, festési és burkolási munkái. A határozat kiterjedt a templom lépcsője fölé megépülő előtetőre, amely az idén még elkészül.(…)

Makay László dallasi tanulmányútját egy emberként támogattuk. Az Óvodás és az angol nyelvi tábor megtartásáról, anyagi támogatásáról is pozitív döntés született…”

A gyülekezet életét keretbe foglalják a rendszeresen megtartásra kerülő közösségi programok. Minden kedden a fiatalok és a felnőttek számára tartanak konformációs órákat. Szerdán ifjúsági klub és bibliaóra zajlik az Ady Endre úti templomban. Csütörtökön a nyugdíjasok klubja várja az érdeklődőket. Vasárnap 10 órakor kezdődik az istentisztelet, majd délután Tápiószentmártonban, kéthetente Tápióbicskén. A Taábitha Női Kör minden hónap első szerdáján tart foglalkozást. Az angolklub a megbeszélt időpontban, a Gyűrű Kúra Fiatal Házasok Klubja minden hónap első vasárnapján családoknál tartja összejövetelét.

A presbitérium tagjai 2015-ben: Dr. Gál Jánosné gondnok, Bakondi Ilona, Molnár Károlyné, Velkei Istvánné, Panyik T. Lajos, Panyik T. Lajosné, Fogarassy Erzsébet, Scsavniczkiné Káldi Ildikó, Nedeczki Istvánné, Baloghné Kegyes Éva. Pótpresbiterek: Szűcs József, Szabó Krisztián. 2014. május 11-i ünnepi istentiszteleten Nedeczki Istvánnénak, a tápióbicskei gyülekezetrész presbiterének egyházmegtartó és a közösségért végzett fáradhatatlan szolgálatáért az „Egyházközség örökös tiszteletbeli presbitere” címet adományozta.

A gyülekezet honlapja tartalmazza a munkatársak és önként vállalt feladataik felsorolását. Bemutatásuk segítségével a kívülálló olvasó is képet kaphat arról a sokoldalú és eleven közösségi tevékenységről, mely ma a gyülekezeten belül történik.

Makay Erika lelkipásztor –Makay László lelkész felesége- a Taábitha Női Kör lelki vezetője és az egyházközségben folyó gyermekmunka irányítója. Kádár László és Alexandra a Gyűrű Kúra Ifjú Házasok Köre vezetői, valamint tevékenységük része az igei szolgálatok végzése, a gyermekek között végzett tevékenység. Burján Tamás segíti az igei szolgálatokat, koordinálja az angol nyelvű gyülekezeti alkalmakat.

Velkei Istvánné és Magossné Danyi Szilvia intézi az egyházközség anyagi ügyeit, ellátja a könyvelési feladatokat. Panyik T. Lajos feladata „ a gyülekezeti alkalmak ékes és szép rendben történő megvalósításának felügyelete, irányítása.” Panyik T. Lajosné a gyülekezet lelki épülését elősegítő irodalom elérhetőségének biztosítja. Pintácsi Éva végzi a gyermekmunkai szolgálatot, az egyházközséget érintő külső ünnepi rendezvények lebonyolításában vesz részt.

Dr. Gál Jánosné gondnoki feladatán túl segíti a gyermekek közötti szolgálatot, támogatja a gyülekezeti nyári táborok tevékenységét. Hasonló vállalást tett Nagyné Szathmáry Beáta is. Fogarassy Erzsébet szervezi az egyházközséget érintő külső rendezvényeket, koordinálja a közösség jótékonysági tevékenységét. Bakondi Ilona és Molnár Károlyné a rendezvényeken segíti a vendéglátás megszervezését, közreműködik az istentiszteletek előkészítésében.

Szabóné Horuczi Gyöngyi tanárnő a gyülekezeti kántorizálás vezetője, az egyházközségben folyó ének-zenei munka irányítását végzi. Szűcs József kántori szolgálatot lát el, valamint koordinálja a templomkert parkosítási munkálatait. Szabó Krisztián felügyeli az egyházközség internetes megjelenését, koordinálja a pályázatok elkészítését. Scsavniczkiné Káldi Ildikó végzi a hitoktatást, az adminisztrációt, koordinálja a gyermekmunkát. Magoss Valéria a kézműves foglalkozások szervezője, a külső rendezvények egyik szervezője.

A tápióbicskei szórvány gyülekezet életét Nedecki Istvánné, a tápiószentmártoni közösség tevékenységét Baloghné Kegyes Éva presbiter fogja össze.

Tekintsük át a rendelkezésünkre álló információk alapján mindazon lelkészek neveit, akik az elmúlt száz évben a gyülekezet tagjainak lelki gondozását végezték: (Helyettesítő lelkész: h.l.)

Székely László (1915-1922), Bődy Lajos (1922-1926), Balogh Gyula (1926-1928), Nagykálózy Sándor (1928), Balog Vimos (1928-1930), Halasi Miklós (1930-1939), dr. Kovács István (1939-1956), Tóth K. István (h.l,1941), Vietorisz Lajos (h.l,1941), Bartha Géza (h.l,1941), Siklós Gábor (h.l.), Gulyás László (h.l.), Komlósi Péter (h.l.), Szabó István (1950-1962), Héder László ( h.l.,1961), Somogyi László (1962-1974), Kolozs Vendel (1975-1978), Kiss Endre József (1980-1984), Kozma Béla (1984-1988), Kovács Zoltán ( h.l.,1988), Sebestyén Benedek (1988-2002), Mező István (h.l.), Szabó J. Róbert (h.l.), Maczó Zsolt (h.l.), Makay László (2005- ). 2002-2005 között Tápiószentmárton és Tápióbicske szórvány gyülekezeteit Ágoston Péter lelkipásztor gondozta.

Basa László

IRODALOM

- Baksay Béla: A Nagykátai Református Leányegyház története. Simonyi Simon könyvnyomdája Nagykátán, 1932.

- Dr. Kovács István: A szentmártonkátai református egyház története. Szentmártonkáta, 1943.

- Lakatos Gyula: Nagykáta története a kezdetektől 1848-ig. Nagykáta, 1999.

- A Nagykáta-Tápióvidéki Református Misszió Egyházközség presbiteri jegyzőkönyvei.

- Basa László: Mátray Gábor szobra Nagykátán. Szakköri Lapok 3. szám. Nagykáta, 1996.

- Kucza Péter: A Tápió-vidék könyvészeti és sajtóbibliográfiája a kezdetektől 1945-ig. Nagykáta, 2004.

- Kucza Péter: Nagykáta anno. Múltidéző történetek. Nagykáta, 2013.

- Sebestyén Benedek: Isten kegyelméből. Nagykátai Újság, 1990. március.

- Tóth Ferenc: Templomot szenteltek a reformátusok. Tápiómenti 2 Hetes, 2005. június 23.

- Tóth Ferenc: A nagykátai reformátusok új templomot és parókiát építenek. Tápiómenti 2 Hetes, 2003. április 24.

- Basa László: In memoriam Sebestyén Benedek (1937-2011) tapiokultura.hu, 2011. szeptember 21, Szentmártonkátai Újság, 2011. október.

- Az egyházközség honlapja: http://www.reformak.hu/node/693

- Basa László: Szentmártonkáta őrzi a száz éve elhunyt Székely József emlékét. tapiokultura.hu, 2013. január 21.

- Basa László: Rudnay Gyula emlékezete. tapiokultura.hu online újság, 2013. augusztus 20.

- Dr. Gál Jánosné gondnok: Miről határoztak a presbiterek? Híd, 2014. október.

- Baloghné Szabó Szemőke: Emlékezés Szabó István református lelkészre a nagykátai református gyülekezet, majd egyházközség 100. évfordulója alkalmából. (Kézirat)

- A nagykátai református gyülekezet centenáriumi oldala. 100 ÉV.REFORMAK.HU

- Köszönöm Makay László lelkész úr, Pintácsi Éva, Szabó Krisztián, Baloghné Szabó Szemőke segítségét.